Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)
2004-11-20 / 269. szám
n , T , . , j. Ez az átírt mondat a salgóÍiffÉ32I SSf&R tarjáni színházi bérletsoro- ^ zatok legutóbbi előadásain “Elhangzott el, nem függetlenül attól a szituációtól, wi hogy a darab egyik szerelmespárja állandóan nyu- szizza egymást, holott a cselekménynek - amely a nyár kellős közepén játszódik - semmi köze sincs a húsvéthoz. Ebből is lehet következtetni a Turay Ida Színtársulat által bemutatott produkció zsánerére, hangulatára. Természetesen a címéből - „Meztelen lány” - és a műfajából - zenés vígjáték - is. „Nagy a füle, búsuljon a nyúl” nemcsak a fájdalomküszöb tekintetében különbözünk egymástól, hanem abban is, hogy ki min képes szélesen mosolyogni, netán kacagni. A Turay Ida Szín- társulat jó neveket „toborzott” a „Meztelen lány” színre viteléhez. A címszereplő Sajgál Erika - micsoda paradoxon - a kor divatja szerinti szép ruhákban pompázik, kedves kacérsággal formálja meg a kalandvágyó, füllenteni sem rest Júliát. A Pétert megszemélyesítő Kiss Zoltán méltó a „karmesteri” szerepre, noha esetenként - nyilván akaratlanul - Júlia, a ..Meztelen lány” (Sajgál Erika) tonnás öltözetben Ennek megfelelően ketten jegyzik a darabot szerzőként. A librettót, azaz a szövegkönyvet Vaszary Gábor írta, a muzsikát Budai Dénes szerezte. A tizenkilencedik század legvégén született, hírlapíró, író Vaszary testvérek - Gábor és János - közül az utóbbi talán annyival volt híresebb, hogy színházi ember is lévén Murád Lüi színésznőt vette feleségül. Egyébként mindketten Nyugatra távoztak a második világháborút követően. Az idősebbik, Gábor szintén rendezett, sőt színpadra is lépett. 1949-től az NSZK-ban élt, magyarul és németül egyaránt írt regényeket. A „Meztelen lány”-t még itthon, ’46-ban ötlötte ki, de alig titkolt nosztalgiával gondolván a világégés előtti - az élményekkel teli nyaralást is biztosító - „boldog békeidőkre”, talán azzal a kimondatlan szándékkal is, hogy a könnyed, kabarészínpadi humor eszközeivel is sejtse, gyorsítsa valamelyest a testi és lelki gyógyulást, a még igencsak közeli szörnyűségek feledését. Budai Dénes Vaszaryék kortársa volt, sokféle muzsika - többek között a „Csárdás” című operett, sanzon, meseopera, kísérőzene - fűződik nevéhez. A budai Horváth-kert egyik legnépszerűbb komponistájaként tartották számon. Szerzeményei a húszas évektől gyakran szólaltak meg a rádióállomásokon és a zenés kávéházakban szerte a világon. „Mindennek a kukac az oka”. Ez az ugyancsak „magasröptű” , ha úgy tetszik „mélyenszántó” megállapítás a másik kulcsmondata a Vaszary-Budai darabnak. Péter, a komoly egzisztenciájú, társtalan műtörténész ezzel utal ugyanis horgászhobbijára, amelyet keszthelyi nyaralása alkalmából élvezni szeretett volna. Peché- re - későbbi szerencséjére - azonban nem halat fog, hanem egy vitorlással felborult, mezítelenül für- dőzött hölgyet ment ki a Balatonból. „Felebaráti” szeretetből belopja szállodai szobájába, de saját fürdőköpenyén kívül más ruhát nem tud szerezni neki. Júlia azonban feltalálja magát, a parkból felcsal egy volt osztálytársának kinevezett, ismeretlen nőt, akitől ellopja ruháját, cipőjét és kiszökvén a fürdőszobából az éjszaka leple alatt vonattal visszautazik apjához, barátaihoz Földvárra. Ezzel viszont a felsőruházatától megfosztott naiv hölgytársát, Évát hozza nehéz helyzetbe, aki nem tudja megmagyarázni vőlegényének, Tivadarnak, hogy mit keres kombinéban egy idegen férfi szobájában. Úgy döntenek: mindhárman Földvára utaznak, mert mindegyikük érdeke, hogy szembenézzen a „meztelen igazsággal.”. Nagy nehezen megtáálják ugyan Júliát, aki azonban nem mondja meg az igazat, letagadja, hogy előző este vitorlázott, hogy valaha is járt Keszthelyen, sőt barátnője révén alibit is talál, hogy tisztázza magát időközben megérkezett vőlegénye, Viktor előtt. Péter - aki a bohózat szabályai szerint - persze, hogy beleszeret Júliába, nem hagyja annyiban a dolgot és ügyes fondorlatokkal ráveszi leendő kedvesét az igazmondásra. A csalódott Viktor ezennel lelép a színről, az esti „tehervonattal” azonnal elutazik, Éva és Tivadar - a két „nyuszi” - ismét egymásra talál, kényeztetheti a másikat kedve szerint, Júlia és Péter pedig ugyancsak egymás karjaiban piheni ki a számukra szintén „happy end”- del záródó viharos nap viszontagságait. Szokványosnak éppen nem nevezhető ez a sztori, kimódoltsága azonban rokonítja az ismertebb szituációkon, „kipróbált” félreértéseken alapuló történetekkel. Különösen nehézkes - már-már unalmas - a darab első része, amely felvezetni hivatott a „konfliktust”, a ruhátlan hölgyek „csereberéjét”. A későbbiekben - a „mindent megoldó” földvári helyszínen - felpörög ugyan a cselekmény, legalább mozgalmassá válik a színpad, de a lényeg alig változik: a sok csacska beszéd, a túlbonyolított ruhaügy nemigen ad okot az önfeledt, ellenállhatatlan nevetésre. Bár ki tudja: emlékeztet Benedek Miklósra és Bajor Imrére is. A legjobb, mondhatni legkulturáltabb alakítást a barátnő alakjában, Bencze Ibna nyújtja. A „nyuszis” párt alkotó Varga Klára vagy - előadástól függően - Varga Zsuzsa és Rusz Milán túlzottan negédes, s a jó mozgáskultúrájú Boros Zoltán - mint Viktor - is amolyan operettes figura. Nádas György - Péter minden lében kanál, izgága barátja szerepében - megszokott formáját hozza, bevált gesztusrendszerét mozgósítja. Ivancsics Ilona, Benkő Péter és Kovács István számára nem sok lehetőséget nyújt a forgatókönyv, utóbbit azonban kiengesztelheti a rendezés - a fentiek következtében - egyszerre hálás és hálátlan feladata. A társulat érdemeit gyarapítja a Szemirámisz kamarazenekar „élő” közreműködése, csökkenti viszont, hogy az ének- és táncszámok nem illeszkednek szervesen a cselekményhez, ráadásul nincs jól behangolva a play back technika. így nehéz eldöntenie a nézőnek, hogy akkor érzi-e magát jobban, ha „zeneszünet” van a színpadon, vagy ha felhangzik az egyébként népszerű dal ....ne esi..„ ne esi..., ne csinálja énvelem...” közismert refrénje. CSONGRÁDY BÉLA Erzsi, a barátnő (Bencze Ilona) és Júlia apja (Kovács István) igencsak kedvelik egymást FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ A Rockballadák viharos sikere Ritkán élhet át valaki olyan pillanatot, amikor könnyeivel birkózik egy színpadi előadás keltette érzés miatt. Ezt a felemelő élményt élhettük meg a Muzsla néptáncegyüttes november 13-i előadásán. gédiák korbácsolták fel a nézők érzéseit, ami alól nem vonhatta ki magát senki. A gondosan megtervezett világítás, a zenei válogatás, a viseletek kerek egésszé az előadást, ami felejthetetlen élményt nyújtott előadónak; nézőnek egyaránt. Komoly feladat volt a műsor elkészítéséhez szükséges anyagi források előteremtése. Jelentős segítséget kapott az együttes Sisák Imre polgármestertől, országgyűlési képviselőtől. Az adók 1%-ból az együttesnek felajánlott 335 810 forint a lehető legjobbkor érkezett meg a számlára, amit ezúton is megköszönnek mindenkinek. A műsort még láthatja a közeljövőben Pásztó közönsége, de az együttes vezetői már több intézménnyel tárgyaltak a megyén kívül is, így sok néző átélheti a Rockballadák katartikus élményét. Az együttes és a műsor alkotói több mint egy éven át dolgoztak, aminek eredményeként kétórás táncszínházi műsor került színpadra. Az előadás fókuszában a kissé elfeledett magyar népballadák állnak, ám a néptáncot rockzenére ültették rá a koreográfusok. A táncosok és az alkotók óriási feszültségben élték meg az előadást, hiszen senki nem tudta megjósolni a közönség reakcióját. A nézőtéren már az első percekben érezhető volt egyfajta vib- rálódás, ami csak fokozódott az előadás végéig. Lírai hangulat, erőszakos halál, szerelem, emberi traJÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Kérem, lökjön meg egy kicsit. ” Szerencsés nyertesünk: Tol- mácsi Istvánná Nádújfalu, Rákóczi út 26. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb november 25-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!
