Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)

2004-10-06 / 233. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYEI ÖNKROMÁNYZAT 2004. OKTÓBER 6., SZERDA Egy szolgálat szépségei - Megújult az intézmény Közhelyszámba megy, hogy minden embernek sorsa van. Úgy tűnik, a budapesti szárma­zású Wolf Sándornak, a Berceli Rehabilitációs Intézet és Ápo­ló-Gondozó Otthon igazgatójá­nak az volt a sorsa, hogy műve­zetőként találkozzon a habili- táció, rehabilitáció nesztorával, dr. Göllesz Viktor gyógypeda­gógussal (Megyénkben a diós- jenői rehabilitációs intézet és ápoló-gondozó otthon viseli ne­vét. A SZERK.), aki arra ösztö­kélte, hogy elvégezze a gyatékos és halmozottan fogya­tékos felnőttek gondozása lett az otthon funkciója. Wolf Sándortól megtudtuk azt, hogy a két épületben műkö­dő intézmény nemrégiben 60 millió forint pályázati pénzt nyert a szaktárcától és a területfejlesz­tési tanácstól. Újjávarázsolták a konyhát, ami a község egyes la­kosait is ellátja ebéddel, automata gázkazánokkal korszerűsödött a fűtéstechnika, két, köztük időskorúakat is ellát, egyik fő célkitűzése szintén a ko- edukációs körülmények megte­remtése a már említett akadály- mentesítés mellett. Az emeletes ágyas elhelyezés ugyanis nem fe­lel meg a vonatkozó előírások­nak, s egyelőre külön férfi és női vizesblokkot sem tudnak létre­hozni. A Kendervárosi útí épület­ben már létezik lakóotthon is, s aki 35 éve él az intézményben, de olyanok is akadnak, akik kikerül­nek az otthon falai közül, ugyanis képesek lesznek az önálló életvi­telre. A rehabilitációs tevékenység az épekéhez hasonló életvitelt je­lent - fogalmazott Wolf Sándor.- A személyiségfejlődés, -fej­lesztés a rehabilitációs munka ré­sze. Ez azt jelenti, hogy a televíziónézés, sé­így a lakók például fonalat gom­bolyítanak, díszpámákba való szálakat szednek szét, a varro­dákban elhullott anyagokat ké­szítik elő rongyszőnyegnek. Akad, aki a lehullott gesztenyét szedi fel, kertészkedik a szép kas­télykertben... Még egy, a közeljö­vőben megvalósuló balassagyar­mati kiállításra is készülnek az in­tézet lakói. Gesztenyéből is készí­tettek kiállítandó tárgyakat, de van, aki rajzol, fest. A 76 fős gon­dozói személyzet - közülük negyvenen szakdolgozók - mindent megtesznek a- ­A kúria épülete Wolf Sándor Bárczy Gusztáv Gyógypedagó­giai Főiskolát. No, persze ennek megvolt az előzménye. A fővárosi üzemben, ahol Wolf Sándor dolgozott, fo­gyatékosakat is alkalmaztak, így egyre mélyebben ismerte meg azokat, akiknek életútját a mai napig egyengeti. A Fejér megyei Polgárdiban több mint egy évtizedig műkö­dött az állami szociális foglal­koztatási intézet igazgatója­ként, majd Wisinger János, diósjenői intézményvezető „csábította” két évvel ezelőtt a berceli otthon élére. A berceli intézet 1953-tól va­kok és vak értelmi fogyatékos férfiak ellátására specializáló­dott, aztán szociális intézmény lett, majd a decentralizáció ide­jén - amikor is a megye hatás­körébe kerültek a feladatok - fo­megtörtént a tetőjavítás, megújul­tak a vizesblokkok, tiszta és han­gulatos szobák, dolgozói öltözők, fürdőhelyiségek, orvosi rendelő jöttek létre. A tervezett második és harmadik ütem fő célja az aka­dálymentesítés, a liftrendszer ki­alakítása. A Nógrád Megyei Ön­kormányzat szeme előtt az uniós elvárások teljesítése lebeg. A vé­dett kúria, az 50 férfit ellátó Berczely-kastély még csak ideig­lenes működési engedéllyel ren­delkezik. Az intézmény másik ré­sze, a Kendervárosi úti koedu­kált, 60 főnek helyet adó telep­hely már végleges engedélyt ka­pott, hisz az ott kialakított körül­mények megfelelnek az uniós szabványoknak. Az igazgató kifejtette, hogy a Berczely-kastélyban működő in­tézetrész, mely értelmi fogyaté­kosokat és halmozottan sériilte­ennek megteremtése a Berczely- kastélyban is az egyik fő feladat.- Az otthonba az ország min­den részéről érkeznek a beutaltak - magyarázta az igazgató. - Van, tálás, különböző szabadidős te­vékenységek mellett, aki képes rá, rendszeresen munkát is vé­gez. Az otthon munkaviszonyt alakított ki különböző cégekkel, gondozottak ellátásáért, és nem csak mentálisan. Tiszta és jól fel­szerelt orvosi rendelők és beteg­szobák segítik a lakókat betegsé­geik elviselésében. Az önálló lét felé megtett első lépés a lakóotthon: itt az ápoltak már úgy élnek, mint egy saját házban, otthonban. A munkabé­rükből berendezési tárgyakat vesznek - a szobákban ott sora­koznak a kabalajátékok, a CD-k, a szép növények, a falakon fest­mények. Fizetésükből ráadásul vásárolhatnak, üdülhetnek, szín­házba járhatnak a lakók - mond­ta az intézményvezető. Ahogy a szép őszi napsütés­ben, a két épületrészt végigjárva, a nagy parkot megtekintve a gon­dozottak az igazgatót üdvözöl­ték, a szemlélőnek az lehetett a benyomása: Wolf Sándor a he­lyén van. S ki tudná leírni azt a pillana­tot, amikor is az egyik otthonlakó fiatalember büszkén mutatta meg igazgatójának azt a televíziót és videokiészüléket, melyet saját keresetéből vásárolt? Egy bizonyos: a sors vagy a gondviselés jó helyre irányítot­ta Wolf Sándort: fogyatékos embertársaink szolgálatába. Ez pedig olyan hivatás, mely előtt mindnyájunknak fejet kell hajtanunk, s e szolgálat szépségeinek ecsetelésére sok­szor bizony kevésnek bizo­nyul a szó. SZABÓ ANDREA Készült Nógrád Megye Önkormányzata Közgyűlésének támogatásával. A minden igényt kielégítő ebédlő az épület alagsorában található fotói rigó t. A korszerűen kialakított konyhán nem csak a gondozottaknak főznek

Next

/
Thumbnails
Contents