Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)
2004-10-19 / 244. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYE 2004. OKTÓBER 19., KEDD Elismerés idős katonáknak NMH-információ Szenes Zoltán altábornagy, honvéd vezérkari főnök négy Nógrád megyei idős katonát részesített jutalomban. A parancs kivonata szerint Kozma György nyugállományú alezredes, Riczler József nyugállományú alezredes, Lipták István főtörzsőrmester és Halász Lajos alezredes a honvédelem, a nyugállományú katonatársak érdekében kifejtett huzamos ideje végzett kiemelkedő teljesítmény miatt érdemelték ki az elismerést. A parancs szerint tevékenységük, a honvédelem ügye iránti elkötelezettségük példaértékű lehet a mai katonanemzedék számára. A jutalma- zottak, a nyugállományú katonák önszerveződésének segítéséért, a közösségek összetartásáért, a rászoruló bajtársak segítésében hosszú évek óta tevékenykedtek. A jutalmakat Szarka Zoltán alezredes az MH Nógrád Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokhelyettese és Kovács Gábor alezredes, a hadkiegészítő parancsnokság személyügyi és érdekvédelmi osztályvezetője adta át. Kapásom van! Ősz van, a telepítések ideje. Komáromi Tibor, a Palotási Egymást kergetik a hírek. Első- \ \ HE elnöke arról számolt ként Dérer István, a BSHE elnö- jytbe, h°8Y a mai napon ke jelezte, hogy 150 mázsa hat tonna háromnyaras hal kerül a maconkai tó m (két kiló körüli vizébe november végé- egyedsúlyú) pontyot ig. A pontyon kívül csu- * tMI*' telepítenek. Külön érka, süllő, compó, jász. (pit dekesség, hogy nem Az első öt tonnából már rendelft) el egyik egyesüaz elmúlt héten négy-öt kilós let sem horgászati tilalmat, pontyokat is fogtak. __________________• horogB ővülhet az adómentes étkezés A szakszervezeteknek sikerült elérni az Országos Érdekegyeztető Tanács (OET) pénteki ülésén, hogy további 500 forinttal emelkedjen a meleg étkeztetés adómentes juttatása, így jövőre ez elérheti a 8000 forintot. Az adó- és járuléktörvényekről folytatott konzultáción nem jutottak előbbre a tételes egészségügyi hozzájárulás (teho) csökkentése ügyében. A munkaadói és a szakszervezeti oldal egyaránt hangsúlyozta, hogy a kormányzat múlt évben megállapodásban vállalta e kötelezettség 2005-ös 1200 forintos csökkentését, most pedig ezt csak november 1-jétől kívánja teljesíteni. A rendszerváltozás előtt létezett az MHSZ és annak búvárszakosztálya, amely keretein belül sok-sok fiatal búvárkodott Salgótarjánban és Nógrád megyében. A rendszerváltás után széthullottak a szakosztályok és így a búvároknak is megszűnt a lehetőségük arra, hogy ismereteiket bővítsék, vagy új helyeken tudjanak merülni. A tavalyi év végén azonban Salgótarjánban kialakult egy kis csapat, amely céljául tűzte ki, hogy feléleszti a búvárkodást megyénkben: megalakították a Nógrád megyei Korall Búvárklubot. NMH-információ A klub két oktató segítségével lehetőséget biztosít arra, hogy a búvárok az alapszinttől a professzionális szintekig fejleszthessék tudásukat. A víz alatti világ a csönd és a nyugalom világa, amely számtalan embert csábít évtizedek óta arra, hogy élvezze e csodálatos világot. Az élőlények sokasága, a korallok szépsége, a hajóroncsok misztikuma és történelme nem múlik el senkiből nyomtalanul, aki már átélte azt a felemelő érzést, amit a tavak és tengerek világában elé tárul. A Korall Búvárklub csapata elhatározta, hogy ez év nyarán elutazik egy különleges túrára: az Adriai-tengeren Rovinj környékén elsüllyedt hajókat kerestek fel a víz alatt. Rovinj sokak számára ismeretes, hiszen sok magyart vonz minden évben a gyönyörű óvárosa, a hangulatos utcái és a kristálytiszta vize. Sokan azonban nem tudják, mit rejt a tenger mélye alig pár kilométerre a várostól. A túrán természetesen csak azok a búvárok vehettek részt, akiknek megvolt a megfelelő képzettségük az ilyen jellegű merülésekhez.- Megérkezésünk után felkerestük a búvárbázist, ahol megkezdtük a kipakolást és az előkészületeket a merülésre - számolt be kintlétükről Lengyel Péter, a klub búvároktatója. - Palackokat, légzőautomatákat, búvárruhákat és sok-sok egyéb fel- szerelési tárgyat viszünk magunkkal. Gondos előkészületek és ellenőrzés következik ezután, ami nagyon fontos, hiszen a kihajózás után sok esetben már nincs lehetőség arra, hogy felszerelésünk hibáit helyre tudjuk hozni. Minden merülés előtt még egyszer újra ellenőrizzük a palackjainkat, hogy fel van-e töltve, hiszen a hajóroncsok, amiket készültünk megnézni, 40 méteres mélységben vannak. Nagyon fontos a légzőgáz mennyisége, mert ebben a mélységben ötször annyi levegőt fogyasztunk, mint a felszínen. Miután mindenki elkészült és társát leellenőrizte, felszereléseinket felhordtuk a hajóra. Hajós utunk közel két órán keresztül tartott és a nyílt tenger mindig tartogat meglepetéseket még nyáron is. A szél felerősödött és hullámok hátán jutottunk el úti célunkhoz. A hajón lévő vezetőnk GPS-ének segítségével sikerült megtalálnunk a víz alatt lévő hajóroncsot, hiszen körülöttünk, ameddig a szem ellátott, csak a tenger volt. A roncs pontos helyét egy bója jelezte, amely egy vastag kötéllel a roncshoz volt erősítve. Ehhez a bójához kötöttük a hajónkat és kiderült rögtön, hogy a hullámzáson kívül meg kell birkóznunk a tengeren egy másik természeti jelenséggel is: az áramlattal.- A nyílt tengeren az áramlatok mindig okoznak meglepetést, hiszen ezek az óvatlan búvárokat messze sodorhatják a nyílt vízen a hajótól, és ez komoly veszélyhelyzeteket is teN O G R A D Szakmailag kiváló gárdával dolgozom” Új vezető a salgótarjáni rendőrkapitányság bűnügyi osztályának élén Szeptember elsejétől Koncsek Zoltán rendőr őrnagy személyében új vezető áll a salgótarjáni rendőrkapitányság bűnügyi osztályának élén. A fiatal szakember rendőri pályafutása 1992-ben kezdődött, éppen ezen a rendőrkapitányságon: nyomozóként kezdett el dolgozni. Aztán egy kis kitérővel a nyílt nyomozati munkát felváltotta a titkos információgyűjtés a rendőr-főkapitányság kötelékében, s öt év elteltével úgy érezheti: hazaérkezett, hiszen az állomány 70 százalékát ismeri. Kaszás Ottó rendőr alezredes nevét fémjelzi: ő hozta létre a helyszínelő, készenléti alosztályt, amelyek az elsődleges nyomozati intézkedéseket tették meg, kialakította a szakvonalas bűnügyifelderítő tevékenység feltételeit. Eddig külön szervezeti osztályként dolgozott a felderítő-, a nyoleültette a csapatot, egy kicsit fel kell rázni őket. S mivel szakmailag nincsen gond, úgy vélem, ez nem jelent megoldhataüan akadályt. A problémát inkább az olyan bűncselekmények jelentik, amikor a sértettek figyelmeüen- ségéből adódóan kell nyomozást elrendelni, időt és energiát vesz- Nem vagyok nógrádi származású, a Baranya megyei Mohácson születtem, Zalaegerszegen nőttem fel - mondja Koncsek Zoltán. - Budapesten, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szereztem diplomát. Nógrád megyébe feleségem révén kerültem, 1992. január elsején kezdtem el dolgozni a salgótarjáni rendőrkapitányságon nyomozóként. Megvallom őszintén, kényszermegoldás volt, mivel nem találtam máshol munkát, de az eredmények azt igazolták: van keresnivalóm ezen a pályán, egészen az alosztályvezetőségig vittem. A munka mellett természetesen elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát is, 1997-ben vehettem át diplomámat. 1999 áprilisától a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgoztam: a nyílt nyomozati munkát felváltotta egy másfajta tevékenység, titkos információgyűjtéssel foglalkoztam. Hegedűs Imre rendőr alezredes nyugdíjba vonulása miatt megüresedett az osztályvezetői poszt, s engem bíztak meg az osztály vezetésével. Amint azt a rendőr őrnagy elmondja, az elmúlt három-négy év alatt sok vezető váltotta egymást, ami egyfajta visszaesést eredményezett a felderítő munkában. Megbízása előtt két hónapig figyelte az osztály munkáKoncsek Zoltán ját, és szeptembertől nagy átalakításba fogott.- A szolgálat olyan vezénylé- ses rendszerben működött, ami nem segítette a bűnügyi munka eredményességét - mondja. - Éppen ezért „visszanyúltam” a gyökerekhez, azaz a '90-es években kialakított rendszerhez, amely mozó-, a bűnügyi-technikai alosztály, most már egy szervezeti egység keretében működnek. Pozitív meglepetés az a szakmailag kiváló gárda, akik most itt együtt vannak, közel 70 százalékukat ismerem is. Az a tapasztalatom, hogy az „összevissza” szolgálat- vezényléses rendszer morálisan nek el, például a mobiltelefonok elvesztése, nyitva hagyott autókból, lakásokból elemeit értékek miatt: ilyenek teszik ki az elrendelések mintegy negyven százalékát! Ez egyúttal azt is jelenti: kevesebb idő jut a komolyabb ügyek felderítésére. _______HEGEDŰS E. B úvárkodás: látogatóban egy más világban remthet - folytatta beszámolóját a Korall Búvárklub oktatója. - Ezért vezetőköteleket erősítettünk a bójakötélhez és egy másikat, egy úgynevezett áramlat- kötelet a végéhez. Megkezdtük a beöltözést vidáman, jókedvűen, de mindannyiunkban már nagyon jólesően dolgozott az adrenalin. Utolsó ellenőrzések a vízbemenetel előtt, az utolsó OK-jelzés arra vonatkozóan, hogy minden a legnagyobb rendben, mind a felszerelésünkkel, mind a fejekben. Különleges érzések kavarogtak bennünk merülés előtt, hiszen az ismeretlenbe indultunk. Ezért fontos, hogy a fejekben is minden rendben legyen. Aztán következett az ugrás a hullámokba és rögtön éreztük, hogy az áramlat sodorna bennünket messze a hajótól, de a vezetőkötél segítségével előrehúztuk magunkat a bójakötélhez és megkezdtük a lemerülést. Fantasztikus érzés a víz alatt lenni, hiszen megszűnik a külvilág, megszűnnek a zajok, a hullámzás, és csak a légzőautomatánk által kibocsátott hangokat halljuk ebben a pillanatban. Kézjelek segítségével kommunikálunk a víz alatt és miután újra rendben találunk mindent, folytatjuk a lemerülést. Tíz méter mélységben már látjuk, hogy itt, a felszín közelében nem túl jók a látási viszonyok, hiszen az áramlat rengeteg apró részecskét hordoz. Két-három méterre látunk magunk körül, így mindenki szorosabban markolja a kötelet. Ahogy süllyedünk tovább, húsz méter körül újabb természeti jelenséget érzékelünk magunk körül: csökken a vízhőmérséklet és ahol találkozik a hidegebb és melegebb réteg, kialakul egy tejszerű köd a vízben, ami tovább rontja a látótávolságot. A következő tíz méteren szinte csak a kötelet látjuk és a műszereinket, de harmincméteres mélységben hirtelen kitisztul a víz, megszűnik az áramlat és ott fekszik alattunk a hajóroncs a maga hatalmas méretével: a kiemelkedő kapitányi fülkével és a homályból sejtelmesen előbukkanó többi részével. Megkezdjük a merülést a hajó körül és feltérképezzük, hiszen a felszínre vezető kötelet visszafelé meg kell találnunk. A roncs hatalmas, közel száz méter hosszú és enyhén az oldalára dőlve fekszik a hullámsírban. Elúszunk a roncs oldala mellett, nézelődünk, majd miután találunk egy hatalmas nyílást a hajó oldalán, lámpáinkat felkapcsoljuk és egyesével, libasorban beúszunk a roncsba. Vigyázva, óvatosan, egymásra figyelve haladunk tovább. Figyelnünk kell, hiszen könnyen beakadhat valami, vagy a roncs belsejében felkavarhatjuk az aljzatot, s nem fogunk látni. Keresztülúszunk a nyíláson és a kapitányi fülke közelében jövünk ki. Beúszunk a fülkébe, ahol már negyven méterre vagyunk a felszíntől és nagyon kell figyelnünk egymásra, hiszen ebben a mélységben törődnünk kell a mélységi mámorral is. A nitrogénbuborékok, amelyek a vérünkben kialakulnak a nyomás hatására, okozzák ezt az érzést és aki érzi magán ennek hatását, annak kisebb mélységbe kell emelkednie. Szerencsére senkire nincs hatással a merülés során, így beúszunk és megnézzük belülről a kapitányi fülkét is. Tovább úszunk a hajó mellett és mindannyian tudjuk, érezzük azt a jóleső érzést, amit ez a darabka történelem jelent nekünk ebben a pillanatban. Megnézzük a hajócsavart is, ami ezt a hatalmas monstrumot mozgatta valaha. Sajnos lassan merülésünk a végéhez közeledik, hiszen levegőkészletünk közeledik ahhoz az értékhez, mikor vissza kell indulnunk a felszínre. A komputerünk is jelzi, hogy lassan véget ér a merülés. Visszafordulunk, megkeressük a felszínre vezető kötelet és szépen lassan, ahogy komputerünk engedi, megkezdjük az emelkedést. Az emelkedést mindig így, lassan és figyelmesen hajtjuk végre, hiszen a vérünkben lévő nitrogénbuborékoknak újra vissza kell állniuk a véráramban folyékony formába. Ellenkező esetben könnyen keszonbetegséget kaphatnánk. Emelkedés közben mindany- nyian visszatekintünk a hajóroncsra még egyszer, utoljára. Időközben hatalmas halraj érkezik a hajó és mikörénk, így az emelkedés során is újabb élménnyel gazdagodunk. Közben bevilágítunk megannyi üregbe, lyukba, repedésbe. A roncsokon mindig kialakul az élővilág és ezekben mindig találkozunk különböző halfajokkal, időnként polipokkal és más tengeri állatokkal is. Utunk során látunk különböző koraitokat is, melyek megtelepednek a hajó oldalán, korlátain és lassan, évtizedek során majd beborítják az egész hajót. Látunk egy hatalmas skorpióhalat is, amely lámpával megvilágítva gyönyörű piros színben tündököl előttünk. De vigyázat, a víz alatt nem érhetünk semmihez, hiszen ez a gyönyörű hal is veszedelmes mérget hordoz hátuszonyán! így hát marad a szemlélődés - márpedig látnivaló akad bőven. Tengeri csillagok, zsákállatok és rengetegféle különleges teremtmény, amelyek emléke kitart a következő merülésig.
