Nógrád Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 229-252. szám)
2004-10-02 / 230. szám
Bár néhány nappal szeptem%7Mlhk'n gSték ber 21 e> azaz a magyar drá- ' *■ * ma napja után ment föl a függöny Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ színpadán, a 2004/2005-ös évad premierjének sok köze volt nemzeti színjátszásunkhoz, egyáltalán nemzeti történelmünkhöz. A nyitó előadás szerzője ugyanis mai drámairodalmunk egyik reprezentánsa, műve pedig nem kevésbé jelentős korból, mint az államalapítás körüli időkből meríti témáját. Bizarr „játék a történelemmel” Az 1960-ban Pécsett született Pozsgai Zsolt jó néhány saját darab, illetve önálló rendezés után jutott el a „Boldog Asztrik külde- tése”-ig, de tucatnyi munkája sem okozott akkora visszhangot, nem váltott ki olyan heves vitákat, mint éppen e „játék a történelemmel”. Nem véletlenül, hiszen ebben a szokásoktól, mondhatni konvencióktól meglehetősen eltérő módon közelítette meg az I. István király 1038-ban bekövetkezett halála utáni évben kialakult hatalmi viszonyokat, a különböző - világi és egyházi, országon belüli és külföldi - érdek- csoportok szembenállását, összecsapását. Az már eleve az újdonság erejével hatott, hogy egy cseh származású papot, Asztrik apátot nevezte ki címszereplővé, aki értelemszerűen istenhívő, erkölcsös ember létére - ugyan jóindulattal, a magyar nép, az ország fennmaradását erősítendő szándékkal - árulásra próbálja rávenni az általa Kijevből hazahívott Endrét, István megvakított testvérének Vazulnak az egyik fiát. Arra kéri, hogy hitesse el a néppel: ha ő lesz a király, egyformán szabad lesz pogánynak maradni és a kereszténységet vállalni. A trónon majd visszavonja ígéretét és hatalma birtokában úgyis azt tesz, amit akar a vallástalanokkal. Asztrik e cél érdekében találkoz- tatja Endrét a pécsváradi apátságban Gizella királynéval, István özvegyével, akinek nem kis szerepe volt Endre apjának, Vazulnak a megvakíttatásában. A bajor nagyasszony miután egyetért Asztrikkal abban, hogy az új király, Orseolo Péter - áld István nővérének, valamint a velencei dózsénak volt a fia - alkalmatlan országosával veszélyben van férje államalkotó, katolicizáló öröksége, kész megegyezni az Árpádházi ifjúval. Egy váratlan esemény azonban átmenetileg keresztezi az összeesküvők tervét. Valamennyien a zavaros elméjű Orseolo Péter fogságába esnek és nehéz választás elé kerülnek: vagy életüket vesztik, vagy megteszik ugyanazt, amit Asztrik is akart, azaz Endre királlyá választásával kelepcébe csalják a magyarokat és így legyőzve a pogá- nyokat, folytatják a templomépítést, az erőszakos hittérítést. Ezen elképzelését persze az eszelős Péter igencsak ördögien adja elő, miközben először Anasztázia hercegnőt, Endre feleségét rohanja le, majd szinte szerelmet vall a korábban személyi szabadságától is megfosztatott Gizellának. Endre úgy dönt, hogy - már csak élete, családja megmentése érdekében is - vállalja a lelkiismeretét igencsak kérdőre vonó szerepet és erre esküt is tesz Asztriknak. Azzal áltatja magát, amivel a többiek is: az árulás és a hűség között tulajdonképpen nincs különbség, csak a másik ellenében létezhet bármelyik. Gizella úgy érzi: István - akinek lelke tovább él benne - szintén egyetért a történtekkel. Fentiek alapján nem csodálható, hogy sokan - egyháziak és világiak - megütköztek már a darab alapötletén is, nem is beszélve olyan, a magyarok jellemére bizony nem igazán hízelgő, érzékenységet sértő megállapítással, minthogy addigi történetük nem más, mint árulások sorozata. A nézők joga, hogy eldöntsék, igaznak találják-e ezt, akárcsak „történelmi játék” formájában is, vagy nem értenek egyet a szerzővel, s visszautasítják különös „látomásait”, netán politikai áthallásait. Ez is része, természetes velejárója lehet a fogadtatásnak, s arra utal, hogy állásfoglalásra késztető, szellemi izgalmat okozó, feszes darabot írt Pozsgai Zsolt. Ráadásul úgy, hogy hétköznapi módon beszélő, gondolkodó, hús-vér emberekből formálta meg tizenegyedik század eleji hőseit. Arról, hogy a remekbeszabott dialógusok, a gyakorta kétszereplős jelenetek drámai feszültsége érvényre jusson, maga az író gondoskodott, tekintve, hogy ő maga rendezte a Magyar Színház produkcióját. Jó érzékkel választott színészeket, akik valamennyien azonos színvonalon, egységes felfogásban tolmácsolják gondolatait. Őze Áron, aki Orseolo Pétert játszotta, talán azért tetszik „primus inter pares”-nek, azaz „elsőnek az egyenlők között”, mert humánusnak, szolidnak tűnő mentalitásától alaposan eltérő, széles érzelmi skálájú, szélsőséges indulatokra, dühkitörésekre is hajlamos királyt - aki csak egyik kezén hord kesztyűt - kellett megszemélyesítenie. A Salgótarjánban régen látott Szakácsi Sándor hiteles Asztriknak bizonyul, olyan papnak, aki realitás- érzékkel, sőt konspirativ készséggel is rendelkezik. Nem régen járt viszont itt a két női főszereplő: Béres Ilona, illetve Gregor Bernadett. Előbbi méltóságteljes, özvegységében is igazi királynét formált Gizellából, utóbbi szintén remekelt mint Endre dekoratív, családszerető, de számító, vonzó nőiességére is apelláló orosz hitvese. A leendő király szerepében a kevéssé ismert, fiatal Rancsó Dezső elsősorban szép orgánumával tűnt ki. Feltétlenül említésre érdemesek a vaskos, tömbszerű díszletek, amelyek a beszűrődő fények sziluetthatásaival erősítik a mondandó atmoszféráját. Változtatva a szólást, remélhető, hogy minden jó (lesz), ha jó a kezdete, azaz e nívós előadást hasonlók követik majd. Mindenesetre a „Boldog Asztrik küldetése”-vel a salgótarjáni törzsközönség akarva-akaratlan egy trilógia harmadik részével ismerkedhetett meg Ratkó József „Segítsd a királyt!” (kassai Thália Színház) és Sík Sándor „István király” (Evangéliumi Színház) című darabjainak 2000-es bemutatása után. CSONGRÁDY BÉLA A szépség igézetében A József Attila Művelődési Központban a napokban nyílt Bálint Zsigmond fotóművész és Kákonyi Csilla festőművész kiállítása. Salgótarján A két művész jól ismeri egymást, hiszen 1967-ben kötöttek házasságot. Marosvásárhelyen élnek - mindketten elismert romániai képzőművészek. Több száz kiállításon csodálhatták képeiket Európától az Egyesült Államokig. A kiállításmegnyitó bevezetőjeként Bartók Béla Este a székelyeknél című művét Farkas László és Ősz-Farkas Krisztina adta elő. Ezt követően mond és felesége nagy szeretettel fogadta őket.- Egy mondás szerint nincs második lehetőség első benyomást kelteni - mondta megnyitóbeszédében Kovácsné Czene Csilla, Salgótarján alpolgármestere, aki a továbbiakban arról beszélt, hogy ő is kint volt Romániában. Erdély „legféltettebb kincseibe” is betekintést nyertek Bálint Zsigmondék kalauzolásával. Az alpolgármester sajnálatát fejezte ki, amiért Kákonyi Csilla nem tudott jelen lenni a megnyitón, de ő néhány az arcot, melynek érzelmeit fantasztikusan ábrázolja. - Képeit átjárja valami bölcs nyugalom - fogalmazott Kovácsné Czene Csilla, majd Bálint Zsigmondról, a marosvásárhelyi fotóklub vezetőjéről beszélt. A fotográfus képei nem mesterkélt, beállított felvételek, a valóságot mutatják be. A falvak életéből, az ott lakók bánatáról, öröméről mesélnek. A megnyitón, végül Bálint Zsigmond meghatódva szólt. Azt mondta, meglepődött azon, hogy Kovácsné Czene Csilla mennyire a képek mögé lát. Valóban megérezte, hogy mit is akarnak kifejezni felesége festményei és az ő fotói. - Úgy érzem, hogy kicsit itthon vaHomoga József fotográfus is szívesen beszélt az alkotásokról FOTO: GYURIAN TIBOR- ***** Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub vezetője bevezetőjében elmondta: 2004. június 4-e és 7-e között a nógrádiak Marosvásárhelyen vendégeskedtek, ahol Bálint Zsigmondatban beszélt a művésznő életéről, munkásságáról. Arról, hogy Kákonyi Csilla a „szépség igézetében él”. Képeit nézve egyértelműen látszik, hogy megtalálta az egyén legkifejezőbb részét, gyök Salgótarjánban - fejezte ki magát Bálint Zsigmond, aki szerint nagyon jó, hogy a kultúra lebontotta határát és az utóbbi néhány évben „eggyé vát”. _________________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES________________________ M últ heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Majd húsz év múlva nevessetek, amikor én leszek a testépítés világbajnoka.” Szerencsés nyertesünk: Robotka Miklós Szirák, Rákóczi u. 52. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb október 7-ig juttassák el szerkesztőségünkbe! Anasztázia hercegnő (Gregor Bernadett) Orseolo Péter (Őze Áron) ördögi terveit hallgatja tsztrik apát (Szakácsi Sándor) Endre (Rancsó Dezső) esküjét veszi Gizella (Béres Ilona) jelenlétében _______________________________________________FOTÓI P. TÓTH UL«ZL6
