Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)

2004-09-07 / 208. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2004. SZEPTEMBER 7., KEDD Rétság kistérsége felzárkózó minősítést kapott Indokolatlannak és tarthatatlannak tűnnek térségeink fejlettségbeli különbségei Egyes szakemberek szerint az 1990-es évek végére a piacgazdaságra való átmenet befejeződött, míg mások napjainkra vonatkoztatva sem fogad­ják el ezt az állítást. Abban viszont egyetértés van, hogy az áttérés követ­keztében (is) az ország térszerkezete jelentősen eltér a másfél évtized­del korábbitól, miközben az egyes térségek közötti fejlettségbeli különb­ségek kiáltóvá nőttek és így nemkívánatossá is váltak. Munkatársunk alábbi cikkében - többek között - a térségi differenciálódás főbb okait és következményeit elemzi, különös figyelemmel régiónk, megyénk és kis­térségeink pozíciójára. A SZUBJEKTUM SZEREPE IS FONTOS A fentebb említett új térszerkezet ki­alakulásában döntő szerepet játszanak a piacgazdaságra jellemző elemek. így mindenekelőtt az átmenet alapvető ob­jektív feltétele a széles körű privatizá­ció, ennek nyomában is a vállalkozások számának robbanásszerű emelkedése, a külföldi tőke jelentős, helyenként meghatározó szerepe és a mindent át­szövő piac hatásai. A fejlettségbeli kü­lönbségek kialakulásában közrejátszott az elmúlt évtizedek öröksége: a szocia­lista nagyipar és a mezőgazdasági nagy­üzemek „kisugárzó hatása”, de az okok között természetesen máig jelen van­nak évszázados döntő determinizmu­sok (meghatározottságok), mint példá­ul a kelet-nyugat és a falu-város között meglévő megosztottság és esetenkén­ti engesztelhetek len ellent mondás. Az előbbi y objektív ele- \ __ mek mellett hat és munkál a szubjektum is, az olyan emberi tényezők mint a (szak)képzettség, a kulturáltság, a kockázatvállalási hajlandóság, a vállalkozási készség, a beállítódás és a mentalitás. Mindezek következmé­nyeként szinte minden régióban - jól­lehet nagyon különböző arányban - szinte szinkronban jelentek meg a gaz­dasági megújulás és a válság jelei. Előb­biek elsősorban a bruttó nemzeti ter­mék (GDP) és a jövedelmek gyorsabb növekedésében, utóbbiak a magas munkanélküliségben és „rétegszegény­ségben” mutatkoztak meg. MAGYARORSZÁG: KETTÉSZAKADVA A térszerkezet alakulására a fentebb sorolt (és egyéb itt nem említett) ténye­zők úgy hatottak, hogy a főváros kiugró fejlődést produkált az ország többi vá­rosához, térségéhez viszonyítva és a nyugati térségek is növekvő előnyre tet­tek szert a keleti és északi régiókkal szemben. Budapest minden gazdasági mutatót tekintve messze kiemelkedik az országból. Már 1998-ban itt állították elő a bruttó hazai termék 34%-át, s az egy főre jutó GDP 86%-kal haladta meg az országos átlagot. A fővárosban van a külföldi érdekeltségű vállalkozások és bejegyzett tőkéjük több mint 50%-a. Nagytérségi, regionális léptékben - miként a megyék esetében is - erőteljes nyugat-kelet irányú megosztottság ala­kult ki, mondhatnánk kettészakadt Ma­gyarország. A rendszerváltás után az ország legdinamikusabb, válságjelekkel legkevésbé érintett térsége a főváros mellett a Nyugat-Dunántúl, ezen belül Győr-Moson-Sopron és Vas megye. A '90-es évek második felében Fejér me­gye is felzárkózott melléjük. 2002-ben ez a három megye - az előbbi sorrend­ben - áll a képzeletbeli dobogón. Ennek megfelelően a régiók között - a Buda­pestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régió után - a nyugat-dunántúli régió foglalja el a má­sodik helyet. A régiós skála utolsó két helyén - az 1995-ben elkezdődött GDP számítás és közzététel óta - többnyire Észak-Alföld és Észak-Magyarország váltotta egymást, 2001-ben és 2002-ben az utóbbi régió volt a sereghajtó. A me­gyék között ez a dicstelen szerep fel­váltva Nógrádnak és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyének jutott. A régiók közöt­ti fejlettségbeli különbségek - minthogy ezek jelentős életkörülmény- és élet­színvonalbeli eltéréseket is takarnak - indokolatlannak és már-már tarthatat­lannak is tűnnek. Ennek igazolására áll­jon itt még egy példa (az előbbi fővárosin túl), 2002-ből: az egy főre ju­tó GDP a közép-magyarországi régió­ban 2701 ezer forint volt, míg az észak- magyarországi régióban 1050 ezer fo­rint. A különbség 2,57-szeres, évről év­re növekvő. Félő: a szakadás szakadék­ká válik... NÓGRÁD MEGYE : „VERT MEZŐNYBEN” Az egykor szebb napokat megért és az ország megyéi között a ’70-es, '80-as években is több fontos gazdaságsta­tisztikai mutató alapján jó közepes po­zíciót elfoglaló Nógrád a rendszervál­tást követő másfél évtizedben - fölöt­tébb sajnálatos módon - nemcsak az egy főre jutó GDP szerint szerepel a „vert mezőnyben”. íme néhány adalék ehhez - a szakirodalom, illetve statiszti­kai adatok alapján. ... a legnagyobb népesség- veszteséget (1990 és 2000 között - a szerk.), több mint 4%- kal, Csongrád és Nógrád megye f szenvedte el.” „...a vándorlási veszteség általában a keleti ország­rész stagnáló és lemaradó tér­ségeiben a legnagyobb.” „...A legfejletlenebb megyék Kelet- és Észak-Magyarországon találhatók: Nógrád, Békés, Szabolcs-Szatmár- Bereg...” (Az ún. komplex fejlettség fak­tora alapján - a szerk.) Nógrád megye népessége 2002 végén az ország népes­ségének 2,2%-a volt, ugyanakkor az ipari termelés részaránya mindössze 1,1%(!), az alkalmazásban állóké 1,6%, az épített lakásoké 1,3%, a működő vál­lalkozásoké 1,5%, a kereskedelmi szál­láshelyek férőhelyeié 1,3%. Ugyanak­kor a rendszeres szociális segélyben ré­szesülők aránya 3,8%... A munkanélküliség tekintetében me­gyénk mintegy kibérelte a legrosszabb rátával rendelkezők között a dobogó harmadik fokát. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Nógrád Megyei Igazgató­sága 2002. évi évkönyvének adatai alapján a megyék sorában a bruttó ke­reseteket tekintve Nógrád a 16., a beru­házások és az ipari termelés egy lakos­ra jutó értékét nézve a 15., illetve 18., az ezer lakosra jutó működő vállalko­zások száma alapján a 18. helyen állt. A jövő kilátásait illetően egy kilátástalan adat: 2001-ben országosan 134,5 milli­árd forintot fordítottak kutatásfejlesz­tésre, Nógrádban mindössze 40 millió forintot. Ezeket a lehangoló adatokat aligha e sorok írójának kell kommen­tálni, de valaki (k)nek egyszer már fel kellene vállalni a magyarázatot. Legin­kább meg a felelősséget... KISTÉRSÉGI RENDSZERREZÜMÉ Míg a régiós és megyés elemzés a fő­város-vidék, illetve a nyugat-kelet mar­káns különbségeit mutatja, addig a kis­térségeket tekintve sokkal differenciál­tabb a kép. De mit is nevezünk kistér­ségnek (vagy körzetnek, városkörnyék­nek)? A statisztikai kistérségek - mert ez az eredeti szakszerű definíció - rendszere az ország egész területét át­fogó, megyehatárokat át nem lépő rendszer. Egy-egy kistérség a földrajzi­lag is összefüggő települések olyan együttese, amely a települések közötti valós munka-, lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészség­ügy, kereskedelem) stb. kapcsolatokon alapul. A kistérségi rendszerben a tele­pülések kapcsolataik révén egy vagy több központi településhez vonzódnak. A rendszerben minden város egyúttal vonzásközpont (társközpont), de van­nak községi jogállású vonzásközpon­tok is. Megnevezésük a központi tele­pülés neve alapján történt. (Például Sal­gótarján után salgótarjáni kistérség.) A kistérségi rendszer alkalmazását a területfejlesztésről és területrendezés­ről szóló 1996. évi XXI. törvény és vég­rehajtási szabályai írták elő. A KSH - a Környezetvédelmi és a Területfejleszté­si Minisztériummal egyetértésben - 1997. augusztus 1-jétől alkalmazza a 150 kistérségből álló, hosszabb idő­szakra érvényesnek tekintett új statisz­tikai kistérségi rendszert. 2000. évi adatok szerint a 150 statisz­tikai kistérség közül 147-nek város a központja, amely mellett maximum 4 város szerepelt társközpontként. A kis­térségek településszáma jelentősen el­tér. A legtöbb település az aprófalvas te­rületek egyes körzeteiben van, például a zalaegerszegi kistérségben 79. Az ala­csony településszám az Alföld körzete­ire jellemző, itt több, mindössze 4 tele­pülésből álló kistérségek is találhatók. NÓGRÁD MEGYE KISTÉRSÉGEINEK FŐBB ADATAI, 2002 Nógrád megye kistérségeinek (óbb adatai, 2002. (a) Kistérség ■jSlífl Népesség s ^2: fo -8 S’ 'S SS feS sj ja s ss \m 1 5 §si 1 O ■*“ ! ro ja|g Ilii § Jöv.adó-a jöv­MünkaneHtui] ( dec.20.) (c) B alassagyarmat 28 532 42795- 98,6 17664 432610 58 Bátonyterenye 14 278 27500 95,6 15093 323 189Í 11,8 Pásztó 26 552 34097 : 96,5 ,10279 352 460j 6,4 Rétság 25 435 25 892 102,1 3049 432 680 5,2 Salgótarján 22' 470 68 730 - 94,5 44 423 4138251 11,5 Szécsény 13 277 20 433 98.6 6479 307914 9,8 Kistérségek ossz. 1282544 219 447 97,0 96 987 388980 8,7 (=megye összesen) _ aj Nógrád megye statisztikai évkönyv 2002 (KSH) b) Népszámiáiás. 2001. (KSH) c) Regisztrált munkanéfkűiiek a munkavállalási korú népességhez. A szám szerint hat nógrádi statiszti­kai kistérség teljesen egészében lefedi Nógrád megyét, a kistérségek együttes területe és népessége megegyezik Nóg­rád megye területével és népességével. A fenti táblázatból is látható, az egyes kistérségek a különböző ismérvek sze­rint - a meglévő azonosságok és hason­lóságok mellett - egymástól elég jól megkülönböztethetőek, sajátos arculat­tal rendelkező, egymáshoz viszonyítva differenciált térségeket reprezentálnak. A táblázat adatai alapján a kistérségek­kel való közelebbi ismerkedést - terje­delmi korlátjaink miatt is - az olvasóra bízzuk. Mindössze egy figyelemremél­tó tényre apellálunk, jelesül arra, hogy 1990 és 2001 között a hat kistérségből - a természetes fogyás és az elvándorlás negatív egyenlege miatt - öt kistérség­ben csökkent a (lakó) népességszám. A „kakukktojás” a rétsági kistérség, ahol a természetes fogyást bőven kompenzál­ta a vándorlás pozitív egyenlege. Nem véletlen ez, hiszen az elmúlt másfél év­tizedben jószerivel csak a rétsági kistér­ség volt képes a válságmenedzselésre, a kibontakozás lehetőségeinek felisme­résére, népességmegtartó képességé­nek biztosítására, vonzó településkép kialakítására, az esélyek és a fejlődés üstökének megragadására is. KÖRZET KATEGORIZÁLÁS: KISTÉRSÉGTÍPUSOK Az egyes térségek (régiók, megyék, kistérségek) különböző szempontok szerinti klasszifikációjára (kategorizá­lására és tipizálására) számos eredmé­nyes kísérletet tettek már a szakembe­rek. A leggyakoribb a fejlettség szerinti osztályozás, ezek közül talán a leg­szimpatikusabb és legelfogadottabb egy a KSH-ban kidolgozott eljárás. (TE­RÜLETI STATISZTIKA, 2000/4. szám.) Eszerint a kistérségek fejlettségi típu­sainak meghatározásához a gazdasági­társadalmi helyzetüket és fejlődésüket jól jellemző mutatókat (összesen kilen­cet) alkalmaznak. Ezek között szerepel például a külföldi vállalkozások külföl­di jegyzett tőkéje, a személyi jövede­lemadó-alapot képező jövedelem (mindkettő egy lakosra számítva), a működő gazdasági szervezetek ezer la­kosra jutó száma, a munkanélküliek aránya vagy a távbeszélő főállomások ezer lakosra jutó száma. A kilenc mutató kiválasztása koránt­sem esetleges, hiszen ezekkel mérhető például a térségi munkavállalók mun­kaerő-piaci és jövedelmi helyzete, ezek változása, a gazdasági fejlődést legin­kább befolyásoló külföldi működő tőke jelenléte, a vállalkozói szféra gazdasági aktivitása és további fontos jellemzők. Az alkalmazott jelzőszámok alapján öt összevont fejlettségi térségtípus került kialakításra, a következők szerint. Dinamikusan fejlődő kistérség, ahol a jelzőszámok zöme több mint 10%-kal meghaladja a vidéki átlagot. Fejlődő kistérség, ahol a mutatók többsége a vi­déki átlag fölött van, de az eltérés mér­téke nem haladja meg a 10%-ot. Felzár­kózó kistérség, ahol a mutatók zöme megközelíti a vidéki átlagot, s a növeke­dés jelei is érzékelhetők. Stagnáló kis­térség, ahol a vidéki átlagtól való elma­radás a jelzőszámok többségénél eléri, illetve közelíti a 10%-ot. Lemaradó kis­térség esetében a jelzőszámok zöménél a vidéki átlagtól való elmaradás leg­alább 15%. Az alábbi táblázat ránézésre is jól ér­zékelteti a statisztikai-tervezési régiók fejlettségbeli különbségeit. A KISTÉRSÉGEK TÍPUSOK ÉS RÉGIÓK SZERINT A kistérségek típusok és régiók szerint Megnevezés ez n3 =3*0 40 T3 40 'O-o O-m tr- -O "O 1 ca ez <X> o ’É=s. tr Q “is ca OO e t oa cn =o térségek Közép-Magyarország 8 1 6 .. 0 j 0 15 ffip-Dunánffl JZ 7 2 1 0 23 Nyugat-Duriántúl 6 "8 2 0 21 Oél-Ounántúl 3 3 6 5 t 5 22 Észak-Magyarország 1 2 3 8 : 9 23 Észak-Alföld 0 3 3 4 . 13 23 Dél-Alföld 1 4 10 5 : 3 23 Összesen: 26 26 41 27 j 30 150 A fenti táblázatból azonnal kitűnik, a hét régió közül háromban - Dél-Du- nántúl, Észak-Magyarország, Dél- Alföld - mindegyik térségtípus előfor­dul. A közép-magyarországi régióban a stagnáló és lemaradó típus, Közép-Du- nántúlon és Nyugat Dunántúlon a le­maradó, Észak-Alföldön a dinamiku­san fejlődő típus hiányzik. Az új tér- szerkezetben világosan kirajzolódik a legszembetűnőbb változás: az Északi- és Dunántúli Középhegység térségébe korábban beépült északkelet-délnyu­gati nehézipari tengely összeomlása. Az északi megyék kohászata mára tel­jesen visszafejlődött, a dunántúli ipari térségben is lassan ébredezik Komá- rom-Esztergom és Veszprém lepusztult ipara. Az iparágak közül ebben a zóná­ban egyedül a vegyipar tért magához a piacgazdasági átmenet traumájából. Az észak-magyar térség több iparváro­sa ma is csak vegetál, Ózd és Bátony- terenye kistérsége például a lemaradók között van, ugyanakkor Salgótarján és Kazincbarcika térsége is csak a stagná- lók körébe tartozik. A dinamikusan fejlődő kistérségek elhelyezkedésében jól érzékelhetőek a nyugati országrész dinamikus tenge­lyei: a Budapest-Győr-Mosonmagyar- óvár-Sopron vonal és a Budapest- Székesfehérvár-Balaton vonal. Kiegé­szíti ezt a nyugati határszél nagyobb városainak és kisebb centrumainak a térsége. Az e tengelyek menti térségek mellett csak Pécs, és a keleti ország­részben Szeged és Eger térsége tartozik ebbe a kategóriába. A fejlődés és a lemaradás új térbeli határvonala az úgynevezett „BB” ten­gely, amely Balassagyarmat és Békés­csaba vonalában húzódik. Ennek sáv­jában, illetve annak nyugati oldalán még dinamikusan fejlődő (a szegedi) és fejlődő (a gyöngyösi, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai és az orosházai) kistérségek húzódnak, míg ettől keletre - néhány kivételtől (például az egri kistérség) eltekintve - csak stagnáló és lemaradó térségek he­lyezkednek el. Ezt mutatja az alábbi táblázat is. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG KISTÉRSÉGEINEK FEJLETTSÉGI SZINTJE A táblázat önmagáért beszél, kitet­szik belőle - egy szójátékkal élve: még ha nem is tetszik - hogy Észak-Ma­gyarország 23 kistérségének közel há­A kistérségek fejlődésük és régiók szerint Régió Észak­Magyaroi 50 ho fi £ -S £ o i __ —[ sT Egn Miskolci, Hatvani, Gyöngyösi; Rétsági, __ jltaWWWffcí Füzesabonyi Kaanctaraka. Mezőkövesdi, Sárospataki. Szerencsi Edetényi, Encsi. Ózdi, Szikszói Hevesi, Bátonyferenysi. Szécsényi romnegyede (17 kistérség) stagnáló vagy lemaradó. A régió kistérségei kö­zött üde színfoltot jelent a dinamiku­san fejlődő Eger körzete. A borsodi nagyváros Miskolc és térsége lassan tudatára ébred, és a gyöngyösivel együtt a fejlődő kategóriába soroltatik. A rétsági kistérség - jellemző Nógrád- ra - felzárkózó besorolással is a leg­jobb minősítést kapta Palócországban. Sajnálatos, miszerint Salgótarján az egyetlen megyeszékhely és megyei jo­gú város, amelynek térsége csak a stagnáló minősítést „érdemelte ki”, ami azért elgondolkodtató, vagy még inkább talán figyelmeztető... Bátony- terenye és Szécsény kistérsége csak a lemaradók között szerénykedhet, vagy inkább szégyenkezhet, még ha pozíciója elsősorban objektív adottsá­gok és körülmények (?!) következmé­nye is. KITÖRÉSI PONTOK ÉS JÖVŐKÉP Ma már kétségtelen, Nógrád megye- és mint láttuk különösen egyes kis­térségei, no meg persze az ott élő la­kosság döntő többsége - a rendszer- váltásnak és az 1990-es évek átalaku­ló-átmeneti gazdaságának nagy vesz­tese. Ezer oka is van ennek - mond­hatnánk, ha lenne okunk ironizálni. A legfőbb néhány okot azonban meg kell állapítanunk. A megye egyes kis­térségeiben mutatkozó válságközeli állapot elsődleges oka az államszo­cialista múltból örökölt korszerűtlen gazdasági szerkezet és az ehhez il­leszkedő társadalmi struktúra és kör­nyezet. A kibontakozást nehezíti - többek között a gazdaságföldrajzi el­helyezkedés, a kedvezőtlen termőhe­lyű agrárium, a relatíve fejletlen köz­lekedési infrastruktúra, a tőkehiány. Jómagam feltétlenül ide sorolom - a már említett - emberi tényezőt is, ért­ve ez alatt a képzettség nívóját, az ala­csony színtű vállalkozási kedvet, a kockázatvállalási készség harmatos voltát, a meglévő adottságok nem elég hatékony kihasználását, testületi/ve- zetési koncepcióhiányt, az érdekérvé­nyesítő képesség adott színvonalát és így tovább. A kitörési pontokat - meggyőződé­sem szerint - elsősorban az előbb so­rolt hiátusok megszüntetésben kell keresni. Ez lehet egy jövőkép feltétle­nül fontos fundamentuma. S ha már a kistérségekről értekeztünk - amelyek száma minapi információink szerint az „osztódásos szaporodásnak” kö­szönhetően már 168-ra rúg - megje­gyezzük, jó lehetőségeket látunk a fejlődéshez vezető úton, a források hatékonyabb felhasználása érdekében a kistérségek együttműködésében, a társulások létrehozásában és eddigi­nél gyümölcsözőbb működtetésében- ahogy erről 2004. július 23-i lapszá­munkban is beszámoltunk. Végül, de nem utolsósorban szükség lenne egyrészt egy szakszerűen kimunkált, a térség adottságait figyelembe vevő fejlesztési koncepcióra, másrészt a központi, kormányzati támogatások eddiginél jóval nagyobb volumenére, az uniós források maximális kiakná­zására. Utóbbiak nélkül, csak önerő­ből - még ha nem is egy optimista ki­csengésű zárómondat ez - az elmara­dott kistérségek nemhogy fejlődni, de növekedni, sőt talpra állni sem tud­nak. Akkor pedig a fenntartható fejlő­dés, az uniós országok átlagához való felzárkózás Nógrád megyében csak tovatűnő délibáb, elérhetetlen szép álom marad. Ezért (is) jobb lenne mi­előbb felébredni! ________________________________PH. BARÁTHI OTTÓ szakközgazdász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents