Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)

2004-09-27 / 225. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap ESÉLYEGYENLÖSÉ G 2004. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ NÓGRÁI MEGYEI ESÉLYEGYENLŐSÉGI KOORDINÁCIÓS IRODA . üéiwk Hia - Satótwfc" :4t □m' , m © Kedves Olvasók! Újra eltelt egy hónap az irodánk életében. Moz­galmas és tartalmas napokat tudhatunk magunk mögött. Együttműködési, szervezetfejlesztési trénin­get tartottunk, jártunk Mánián a hátrányos hely­zetű fiatalok középiskolai kollégiumában. Dolgoz­tunk az EQUAEL-program „E” komponensén, ahol a Nógrád Megyei Közigazga­tási Hivatal, az Ezüstfenyő idősek otthona, a Szent Lázár Megyei Kórház, a Mozgáskorlátozottak Egy­mást Segítő Egyesülete, a Csend Hangjai Alapítvány, a Kanizsai Dorottya Egész­ségügyi Szakközépiskola és a Nógrád Megyei Mun­kaügyi Központtal közö­sen terveztünk meg egy olyan modellprogramot, mely 70 fő számára teremt lehetőséget, és akadály- mentes környezetet az in­tegrált munkahelyi gya­korlat megszerzésére. Re­méljük, hogy a több hónapos munka eredmé­nyes lesz, és pályázatunkat befogadják. Pályázati tanácsadói tevékenységet végeztünk Sóshartyánban és Bátonyterenyén. Megalakult az esélyegyenlőségi szakmai fórum, útjára indult a fórum támogatásával a 10 éves a Vi­rágmozgalom Salgótarjánban, és már folyik a munka, hogy október 11-től az „Engedj be az éle­tedbe és kitárjuk a világot” prog­ramsorozat megrendezésre kerül­hessen, mely a segítséggel élő em­berek mindennapjait szeretné be­mutatni a külvilág számára. Készülőben van a szükséglet­felmérő kérdőív, melyet a fórum tagjai még javaslataikkal bővítet­tek, és jelenleg folyik a Nógrád Megyei Gyermekvédelmi Köz­pont vezetésével egy szociális szakmai képzésre benyújtandó pályázati anyag előkészítése. Várjuk azokat az érdeklődőket, akik úgy érzik, hogy van mit meg­beszélniük, és valamilyen ügyük­ben segítségre, támogatásra számí­tanak szerdánként 14-17 óra kö­zött az iroda helyiségében. Az eltelt egy hónap anyagaiból készített szakmai riportot és az összefoglaló képanyagot összeál­lításunkban találják. ■ Endrefalvai szervezetfejlesztési tréning A pedagógusok, családse­gítők és cigány kisebbségi ön- kormányzati vezető számára szervezett tréningen az együttműködés javításának hatékonysága került előtérbe a gyermekek érdekeinek fi­gyelembevételével. Ahogyan a fényképeket né­zik majd, láthatják, hogy a kezdeti talán bizalmatlan lég­kör, hogyan oldódott fel, és betekintést nyerhetnek abba is, hogy hogyan is dolgoz­tunk együtt három teljes na­pig a tanévkezdés előtt. Közösen jöttünk rá arra, hogy semmi sem fehér és fe­kete! BERKI JUDIT IRODAVEZETŐ Virágmozgalom Interjú Botár Béla iskolaigazgatóval A Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon 2004. október 15-én 10 órai kezdettel konferenciát szervez „Tízéves a Virágmozgalom” címmel a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskolán. mozgalomnak, ennek a segítő munkának az erejét. Ahogy mondtam, nagyon sok gyermek rossz körülmények között él, a- Botár úr, ha jól tudom, ön dr. Göncz Kinga miniszter asz- szonyt kérte fel a konferencia fő­védnökének. Ezzel a program­mal kapcsolatban szeretnénk egy pár tájékoztató kérdést fel­tenni. Mikor és milyen céllal in­dult ez a kezdeményezés?- Tíz éve, 1994-ben, hiszen még előtte magyar salgótarjáni egyetemista fiúk jártak Izrael­ben egyetemre és ott megismer­kedtek ezzel a mozgalommal, amit Izraelben úgy hívtak, hogy ERAH. Az egyetemisták ott kint azt megtapasztalhatták, hogy szinte társadalmi méretekben segítik a hátrányos és közép­helyzetű gyerekeket és ebben élen járnak a egyetemisták és fő­iskolások. Azok az egyetemis­ták, akik oda jártak egyetemre, ők láthatták azt, hogy 25 ezer egyetemista jár ki hetente két­szer két alkalommal, olyan gye­rekekhez, akiknek a családi kö­rülményei nem a legjobbak és a tanulási körülményeik akadá­lyoztatva vannak. Mikor haza­jöttek Magyarországra, akkor olyan mély nyomokat hagyott bennük ez a mozgalom, hogy mindenképpen gondolták, hogy itt megpróbálják ezt a mozgal­mat adaptálni Nógrád megyei szintre. Paróczai Péter, a főisko­la adjunktusa és néhány egyete­mista így kezdte el a virágmoz­galmat.- Tudnak-e hasonló kezdemé­nyezést a nemzetközi viszonylat­ban?- Tudomásom szerint ez nemcsak izraeli, hanem most már mondhatni világméretű program, aminek Salgótarján is tagja. Voltunk kint Izraelben né­hány éve többen, megnéztük, hogy Izraelben, hogy működik az egyetemeken ez a mozgalom és hát ámultunk és bámultunk. Most Magyarországon, vagy je­len pillanatban itt Salgótarján­ban működik ez a mozgalom, melynek lényege két mondat­ban összesűríthető. Nagyon saj­nálom Paróczai Pétert, hogy nem tud itt lenni, mert én meg­próbáltam meghívni a rendez­vényre, mert nélküle ez a vállal­kozás nem jöhetett volna létre! Tulajdonképpen ő az egyik fő alapítója ennek a mozgalom­nak, az ő fia is járt kint egyetem­re. Tehát két mondatba összesű­rítve, ennek a mozgalomnak a lényege: vannak emberek, akik nagyon jó körülmények között élnek, és nem találkoztak az élet árnyoldalaival. A másik oldalon pedig akik az élet árnyoldalain élnek, szinte nem ismerik az élet pozitívumait, nem ismerik a jó oldalt. És tulajdonképpen ez a két oldal összetalálkozik, és mintát nyújtanak a jobb körül­mények között élő emberek a hátrányos helyzetű fiataloknak és ez a minta működik.- Hány gyermeket érint, illet­ve érintett ez Salgótarjánban?- Mondhatom azt, hogy több száz gyermeket érint, hiszen tíz év alatt nagyon sok gyermeknek nyújtottak a főiskoláról segítsé­get. A főiskolán is minden év­ben újabb és újabb tagozatok jönnek be a rendszerbe, s ugyanakkor meg az általános is­kolában is cserélődés van. Tehát több száz gyermeket érint.- Össze tudná foglalni a prog­ram kiterjesztésének a lehetősé­geit?- Az utóbbi években egyre erősödött bennünk az a szán­dék, hogy mivel látjuk ennek a szülők meg a tanulás, meg a szociális körülmények miatt egyszerűen nem tudnak olyan támogatást nyújtani a tanulás­ban, s a főiskolások viszont tele vannak ambícióval, lelkesedés­sel, gyermekszeretettel és szinte mint hogyha laikus segítőként segítenének a gyerekeknek. Ép­pen ezért már régóta tervezzük, hogy szeretnénk kiterjeszteni először regionális szinten és hogyha később lehetséges, ak­kor országos szinten.- Milyen feltételek hiányoz­nak a program kiterjesztéséhez és magához a megvalósításhoz?- Izraelben nem társadalmi munka van. Izraelben az egyete­men, ahogyan mondtam, 25 ezer diák végez közhasznú tevé­kenységet. Hetente kétszer két órát járnak az iskolába, család­hoz és a gyermekhez. Egyéni és közösségi programokat szervez­nek. Az egyetemeken vannak a központok. Ahol egy emelet­rész, félemeletrész, ahol külön­böző irodák vannak, oda is be­mennek a gyerekek, de ők is szí­vesen kimennek, tehát nagyon szépen összehangolják. Van pszichológusuk, koordinátoruk, minden le van szépen szabá­lyozva. Ott ösztöndíj-támogatás­ban részesülnek a hallgatók, vagy kreditpontokat kapnak. Vi­szont Magyarországon minden­ki társadalmi munkában jár és mi azt szeretnénk elérni, hogy ezek a főiskolai hallgatók, aldk ebben a mozgalomban részt vesznek, hogy valamilyen ösz­töndíjkedvezményben részesül­jenek. Mi ezt szeretnénk rend­szeres támogatásként.- Köszönjük az interjút.- Berki Judit

Next

/
Thumbnails
Contents