Nógrád Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)
2004-09-16 / 216. szám
A nap hol kisüt, hol meg beborul... Bátonyterenye Kisterenyén a Zrínyi utcában, nem messze a téglagyártól éldegél két idős ember, Kakuk Károly és felesége. Az asszony rendben tartja a házat, főz és elrakja a télire való gyümölcsöt befőttnek, lekvárnak, savanyítja az uborkát, főzi a paradicsomot. A megtelt üvegek példás rendben sorakoznak a kicsinyke kamrában. Az ember meg rendben tartja az udvart, a kertet. így telnek napjaik csendes békességben. Kakuk Károly fölött 84 év szállt el, felesége 80 esztendős. A nyár végén megélénkültek napjaik. Húsleves főtt, töltött káposzta rotyogott a tűzhelyen, csirkecomb pirult. A sütőben torta sült, meg finom sütemények. Jöttek a gyerekek, az unokák, a dédunokák köszönteni a 60 éve házas nagyszülőket. A terített asztalra pezsgő került és ajándékkal lepte meg őket az önkormányzat is. Mindketten Kisterenyén születtek. Kakuk Károly volt suszterinas, majd a vasúthoz került pályamunkásnak.- Vertük a követ a sínek alá. Aztán fékes lettem, majd váltókezelő. Ez már egy kicsit könnyebb volt. Keresztül-kasul jártam az országot - emlékezik az idős ember. Vasárnap, ünnepnap azzal mulatta magát, hogy harmoni- kázott. Egy-egy udvarban összejöttek a fiatalok, Kakuk Károly pedig szebbnél szebb nótákat varázsolt elő a harmonikából.- Kétsoros, gombos hangszer volt, de el lehetett rajta játszani mindent - mondja olyan hangon, mint aki most is hallja a harmonikaszót, látja a táncoló fiatalokat. Nagy Rozália vasutas lánya volt és sokszor látta őt a fiatalok között. Ismerték és megszerették egymást. Háborús időben, 1944. augusztus 25-én esküdtek. Kakuk Károly zsebében már ott lapult a SAS-behívó. Másnap indult a frontra. Túlélte a háború borzalmát, Németországból jött haza 1946-ban. Visszament a vasúthoz dolgozni, az asszony meg nevelte a két gyereket, mert a kislány mellé szült egy fiút is. A házat, amiben élnek Kakuk Károly szüleitől örökölték.- Három fiútestvér volt náluk. Az egyik lakást kapott, a másiknak házat építettek. Az öreg ház meg a miénk lett - meséli az asz- szony. Szépen rendbe tették az elmúlt évek alatt. Két szoba, fürdőszoba, konyha, kamra van benne. Bevezették a vizet, gázzá fűtenek. Mindig mindenért sokat dolgoztak. Feles, harmados földet kapátak, hogy jószágot tarthassanak, így kevesebbet kellett kiadni élelemre. Később az asszony dolgozni ment a vendéglátóhoz, hogy a gyerekeket iskoláztatni tudják. Lányuknak kereskedő-vendéglátó szakmája van és Pesten dolgozik. Hétfőn megy és pénteken jön haza. • - A fiam gépipari technikumot végzett. A Volánná dolgozott és most, 57 évesen fölöslegessé vát. Nem is tudom mi lesz vele - kesereg az asszony. Ők ha nehezen is, de megvannak. Kakuk Károly a vasúttól ment nyugdíjba. Több mint 40 évet töltött ott - kap érte 53 ezer forint nyugdíjat. A felesége 16 évet dolgozott és a nyugdija 44 ezer forint.- Nehezen jövünk ki belőle. Sokat fizetünk a gyógyszerekért - mondja az asszony.- Azért megvagyunk váahogy. Nem cigarettázom, mert az is sokba kerül - nyugtatja az ember. Sokszor beszélgetnek a régi időkről, az életükről. Kakuk Ká-r- olynak gyakran jut eszébe a háború és a szerencséje, hogy megúszta. Eszébe jut Németország, ahol a háború után dolgozott, teheneket őrzött, s maradhatott volna élete végéig. De hazajött a csáádjához. Az asszony meg ilyenkor rendszerint azt mondja:- A nap hol kisüt, hol meg beborul. Az idő is olyan, mint a mi életünk... Azért végigélnék újra.- Nem volt részeges, nem csavargóit. Ha meggondolom, nem is volt benne olyan nagy hiba - mondja az asszony, s közben kissé elérzékenyülve néz férjére.- Nem bánom, hogy elvettem... Újra megtenném, mert jó asszony. Kakuk Károly vallomása szemmel láthatóan jólesik az asszonynak. Aztán mesélik, még nem ért véget az ünnep. Az egyik unoka nem tudott eljönni a gyémántlakodalomra. ígérte, amint teheti, kirándulni viszi őket Szlovákiába. S ha elfáradnak, leülnek váahol egy ünnepi ebédre. Mondják, mindig megtartja ígéretét. v.c. Bányásznapi megemlékezések Nógrádban ____ NMHhnformáció Sz eptember első napjában Nógrád megye mind a 12 nyugdíjas alapszervezetében megemlékeztek az 54. bányásznapról. A megyében az elsők között zárták be a mélyművelésű bányákat, a szokásokat, a hagyományokat azonban őrzi, ápolja a bányászszakszervezet. A legtöbb helyen az önkormányzattá együtt szervezték, ünnepelték a bányászok napját. Volt település, ahol a fáu-, illetve a váosnap része volt a bányászünnep. Köszöntötték azokat, akik 50 éve tagjá a szakszervezetnek, az emlékhelyeken pedig letették a megemlékezés virágát. A bányászszakszervezet ságótarjáni egyes alapszervezete a városhoz tartozó településrészen, Baglyasáján tartotta bányásznapi megemlékezését, a helyi baráti körrel együttműködve. Ahogy Rákos József, az alapszervezet elnöke mondotta, nem véletlenül. A nógrádi szénmedence életében jelentős szerepet töltöttek be a Baglyasája környéki bányák. Hosszú éveken át sok és jó minőségű szenet adtak az iparnak. A bányászok, szakszervezeti tagok küzdelme a jobb élet- és munkakörülményekért pedig elismerést vátott ki a bányamunkások körében. Küzdelmüket támogatták az ország más tájain, a Tatabányán, Pécsett, Dorogon, Tokodon dolgozó bányászok is. A megemlékezés részeként koszorút helyeztek el Targos István emléktáblájáná, akinek csend- őrsortűz oltotta ki életét még 1884-ben. A temetőkertben pedig arról a hét bányászról emlékeztek meg, akik baleset áldozatai lettek 1926-ban a Sára-lejtaknában. Méhes András, Salgótarján alpolgármestere köszöntőjében arról szólt, hogy mostanra már a Salgótarján Gazdag programmal készül október 1-jére, az idősek világnapjára a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete és a József Attila Művelődési Központ. A Fő téren a kohászok fúvósai és mazsorettek műsora várja az érdeklődőket. A művelődési központ üvegcsarnokában idős alkotók munkáiból nyílik kiállítás. A színházteremben gálaműsor kezdődik, amelyet a régiók összetartozása, a népi kultúra értékeinek bemutatása jegyében szerveznek, s amelyeket hozományként vittünk az Európai Unióba. bányásznapok jelentősége, társadalmi súlya megváltozott, átértékelődött. De éppen az erős szakszervezetnek köszönhetően, a korábbi vívmányokból többet sikerült megőrizni. Hangsúlyozta: ma sok a bizonytalanság a bányászat, a bányászok jövőjét illetően, Salgótarjánnak azonban a bányászmúltja meghatározó értéke marad. A város és környékének gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténete a bányászat történetével lehet csak teljes. Hiszen Salgótarjánt a szén, a bányászkodás indította el az iparosodás, a várossá fejlődés útján. Végezetül az alpolgármester arról beszélt, a városi önkormányzat eddig is számos jelét adta a bányászörökség megbecsülésének. Szerepe volt a bányamúzeum és több emlékhely létrehozásában, a bányásznapi megemlékezések rendezésében, emléktáblát, szobrot állítottak a bányászat kiemelkedő szakembereinek. S a hagyományőrző tevékenységet a jövőben is támogatja az önkormányzat. A bányászünnepen tíz olyan embert köszöntöttek hűségükért, akik 50 éve tagjai a bányászszakszervezetnek. A bányászra gondolva címmel, a Pódium Stúdió adott színvonalas műsort, Sándor Zoltán művészeti vezető irányításával. A Karancs-völgyi alapszervezet nyolc település szakszervezeti tagságát fogja össze, mintegy 370 embert. Karancslapujtőn 140 tag van, akik ünnepi taggyűlésen értékelték esztendős munkájukat, emlékeztek az 54. bányásznapra. Ruskó Sándor elnök szervezeti életükről, a tag- szervező munkáról, anyagi lehetőségeikről adott számot. A 18 főbizalmi és bizalmi rendszeres kapcsolatot tart a tagokkal, tájékoztatja őket minden fontosabb kérdésről. Gazdag programot kínálnak nekik, rendszeresek a gyógyfürdő- és kirándulójáratok, akik pedig rászorulnak, segéllyel támogatják. Ebben jelentős a szerepe a bányászalapítványnak, amelynek alapító tagjai voltak. Sikeresnek ítélte az elnök a tagszervező munkát is, hiszen mintegy 30 új tagot vettek fel egy év alatt az alapszervezetek. „Kinyitották a kaput” az alapszervezetbe más munkahelyekről is jöttek, köztük a fiatalok is. A taggyűlésen nyolc olyan idős embert köszöntöttek, akik nem kevesebb, mint fél évszázada tagjai a bányászszakszervezetnek. Ott volt az ünnepi taggyűlésen Fiikor Balázs, a bányászszakszervezet nyugdíjasbizottságának megyei elnöke, aki tájékoztatójában a bányászat, a bányásznap, a szakszervezet jelentőségéről szólt. Arról, hogy a szakszervezet következetesen küzd a bányatörvény módosításáért, a bányásznyugdíj-kedvezményért, az új nyugdíjtörvény mielőbbi kidolgozásáért, a nyugdíjemelés módszerének előnyösebb megváltoztatásáért, s azért, hogy az idős emberek már. 62 éves koruktól ingyen utazhassanak. Része van abban, hogy újra igényelhető nyugdíj méltányossági alapon, bevezették a 13. havi nyugdíjat, rendezik az özvegyi nyugdíjakat. A bányásznap alkalmából ellátogatott Karancslapujtőre Borenszki Ervin, a.Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke. Nem jött üres kézzel: „ajándékot” is hozott. Bejelentette, hogy Hiller István minisztert nógrádi látogatása alkalmából sikerült megnyerni a bányamúzeum felújításához. így a pályázati úton nyert 28 millió forintból elindulhat a múzeum korszerűsítése, hogy még valósághűbben mutathassák be azt a munkát, amely a valamikori bányában folyt. Gazdag program az idősek világnapján Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye, valamint Fülek város fiatal és időskorú csoportjai, szólistái mutatkoznak be, majd a Honvéd művészegyüttes cigány- zenekara lép színpadra, Népek táncai című műsorával. A rendezvényt szponzorok egész sora támogatja. Fő védnökei Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint az Európai Információs Pont. Az idősek világnapja rendezvénysorozat részeként szeptember 30-án Nagyorosziban, október 9-én pedig Balassagyarmaton tartanak megemlékezést. Mindenütt szó esik a legfontosabb nemzetközi szervezetek idősekről szóló határozatáról és azok hazai megvalósításáról. Arról, hogy a kormány mit tett az idős emberek életkörülményeinek javításáért és a jövő évi költségvetésben milyen intézkedéseket terveznek ennek érdekében. A megye idősotthonaiban is megemlékeznek a nemzetközi ünnepről. Tegnap volt program Pásztón, a nappali átmeneti szociális otthonban, szeptember 30-án Balassagyarmaton a nappali szociális otthonban emlékeznek a világnapról, s az Európai Unióról. Október 8-án Salgótarjánban a Gorkij-lakótelep nappali szociális otthonának lakói a nemzetközi ünnep jelentőségéről, a nyugdíjasok érdekvédelméről hallgatnak előadást. Szeptember 27-én kerül sor három nyugdíjasklub - a zagyvarónai, a salgótarjáni és a salgóbányai - találkozójára Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban, ahol ugyancsak az idősek helyzete lesz a téma. Egy százalék emelés? Egy százalék... Ez felháborító, megalázó! Ilyen megnyilvánulásokat lehet hallani elsősorban azoktól, akik 1999-ben hét százalékkal kevesebb nyugdíjemelést adtak a törvényesnél, semmibe véve a nyugdíjasok többségét és az érvényes törvényt. MARADJUNK A TÉNYÉKNÉL Most javaslataik vannak: adjon a kormány azonnal minden nyugdíjasnak 10 ezer forint emelést; zárkóztassák fel a nyugdíjakat az F,U-s átlaghoz stb. Ezek az egyszázalékos nyugdíjemeléshez képest tényleg jól hangzó javaslatoknak tűnnek. Ugye ebből is látszik, hogy mennyire szeretnek bennünket, nyugdíjasokat. Vagy talán az is lehet, hogy a „kibicnek semmi sem drága?” Lehet, hogy a nehéz helyzetben lévő kormány ellen kívánják hangolni a nyugdíjasokat is. Lehet, hogy talán mielőbb, de legkésőbb 2006-ban a hatalom megszerzésére spekulálnak? Ezt döntse el mindenki maga. Maradjunk a tényéknél... Az Európai Unió nem csodaszer, de reális lehetőség egy gazdagabb, boldogabb jövőhöz. Az ország uniós felzárkózását azonban akármilyen jó is lenne, nem lehet a nyugdijak felzárkóztatásával kezdeni. A béreket, a nyugdíjakat, az egészségügyet, az oktatást és a szociális ellátásokat csak fokozatosan lehet felzárkóztatni, a gazdaság felzárkóztatásával együtt. Utólag ma már látjuk, hogy az előző kormányzattól örökölt romló gazdasági alapokkal, az EU gazdasági fellendülésének késése, elmaradása miatt, a kétszer száznapos program sem tekinthető sikertörténetnek. Ma már tudjuk, hogy a gazdaság helyrehozatala után, a gazdasági növekedéssel arányos jóléti fordulat négy év alatt kevesebb problémával, többet nyújthatott volna a magyar társadalomnak és a nyugdíjasoknak is. Az is lehet, hogy a jelenlegi koalíciós baloldali kormányzat ezért a jó szándékú szakmai hibájáért, amit az ellenzék demagóg módon nagyon jól kihasznál, drágán fog fizetni a 2006-os választásokon. Hacsak... De most ne ezzel foglalkozzunk, nézzük inkább reálisan az egy százalékot. A TÖRVÉNY SZERINT Év elején 6,3 százalékos nyugdíjemelést kaptunk. Ez az emelés a tervezett éves infláció (5,8 százalék) és a tervezett nettó keresetnövekedés (6,8 százalék) átlagaként adódott. Ezt a számítást a svájci, vagy vegyes indexálást az 1997. évi nyugdíjtörvény írja elő. Ha csupán ezeket a számokat nézzük, megállapítható, hogy a nyugdíjak reálértékét, vásárlóerejét fél százalékponttal, a nettó keresetek reálértékét pedig egy százalékponttal tervezték növelni. Mondhatnánk és egyesek mondják is, mi ez a fél százalék? Tényleg, mi is ez a fél százalék a nyugdíjak vásárlóértékének az előző két év alatt bekövetkezett 17 százalékos növekedéséhez képest. (Később kitérek arra, hogy ez a fél százalék az 54. heti nyigdíjjal együtt, már több mint 2,5 százalék). Évi 3 százalék körüli gazdasági növekedés mellett, sajnos még egy baloldali kormányzatnak sem lehet súlyos következmények nélkül infláció felett - több éven át - 8 százalék nyugdíj és 12 százalék nettó keresetnövelést megvalósítani. Az ez évi fél százalékkal együtt, az 54. heti nyugdíjkifizetés és az özvegyinyugdíj-kiegé- szítés további növelése nélkül is, három év alatt a nyugdíjak növekedése évente átlagosan 5,5 százalékkal haladta meg az inflációt. Ilyen mértékű nyugdíjreálérték növekedésre még a legidősebb nyugdíjasok sem emlékezhetnek. Az eddigi fejtegetéseimet és számításaimat követve joggal mondhatnánk, álljon meg a menet, ez csak akkor lenne igaz, ha a 2004. évi infláció nem haladná meg a tervezett 5,8 százalékos mértéket és nem emelkedtek volna az átlagosnál is jobban a nyugdíjasokat jelentősen érintő gyógyszerárak, energia, rezsi stb. költségek. NEM VESZETT EL Mindez látszólag igaz. Ha az első héthavi inflációs adatokat vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy az infláció 5,8 százalék helyett 7,1 százalékkal, a nyugdíjas fogyasztói árindex pedig 7,9 százalékkal emelkedett. A különbség a tervhez képest 2,1 százalékpont. Azonban ennek átmeneti kompenzálására a kormány az MSZOSZ javaslatára az 53. és 54. heti év végén esedékes nyugdíjkifizetés felét, egy hetet előrehozott, amit májusban ki is fizettek. A kifizetett egyheti nyugdíj éves szinten pont 2,1 százalék nyugdíjtöbbletnek felel meg. Tehát az inflációt meghaladó tervezett fél százalék nyugdíjtöbblet nem veszett el. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A 13. havi nyugdíj teljes összegét csak fokozatosan, négy év alatt kapjuk meg. így 2003-ban egy 53. heti nyugdíjat kaptunk. Ebben az évben az 53. heti nyugdíj mellett kapunk egy 54. heti nyugdíjat is, 2005-ben pedig 3 heti plusz nyugdíjra számíthatunk, 2006- ban már 4 heti, azaz a 13. havi nyugdíj jár. Bonyolítja a helyzetet, hogy az ez évi 2 heti, azaz „fél 13. havi” nyugdíjat két részletben, májusban és novemberben kaptuk, illetve kapjuk meg. 2005-ben a 3. heti nyugdíjat fizetik ki két részletben. 2006-ban pedig a 13. havi nyugdíjnak kapjuk meg az egyik felét májusban, a másik felét pedig novemberben. A lényeg az, hogy 2003. és 2006. között minden évben a szokásos módon kiszámított nyugdíjemelésen túl, egy-egy heti (2,1 százalék) plusznyugdíjat is kapunk. Az előzőekből következik viszont az is, hogy a májusban kifizetett egyheti nyugdíj nem szolgálhatja a plusz 2,1 százalék többletinfláció végleges kompenzálását, mert ebben az esetben elveszítenénk a plusz egyheti, a 2,1 százalék nyugdíjtöbbletet. Ezért novemberben újból kiszámítják a várható éves nyugdíjas fogyasztói árindex szerinti inflációt, valamint az éves szinten várható nettó keresetnövekedést. LESZ MÉG TÖBB IS A jelenlegi tendenciákat alapul véve, a becslések szerint a tervezett 5,8 százalékos infláció helyett a várható éves infláció 6,5 százalék, a nyugdíjas-infláció pedig 7 százalék lesz. A nettó keresetnövekedés pedig a tervezett 6,8 százalék helyett várhatóan 7,6 százalék. Ennek alapján, ha az akkori számítások is ezt támasztják alá, az év elejei 6,3 százalékos nyugdíj- emelés mértékét január 1-jei visszamenőleges hatállyal 7,3 százaléka kell módosítani, azaz visszamenőleges hatállyal 1 százalék nyugdíjemelést kell biztosítani. Ez az egy százalék egy átlagos, 55 ezer forintos nyugdíjra számítva, éves szinten 6600 forint többletet jelent. Ez a többlet bázisul szolgál a már kifizetett 53. heti nyugdíj korrekciójához, a novemberi 54. heti nyugdíj kiszámításához, az özvegyi nyugdíjpótíék 30 százalékra történő emeléséhez, valamint a 2005. évi nyugdíjemelés megállapításához is. Tehát novemberben egy százalék emelést, átlagosan 6600 forintot, az 54. heti nyugdíjat átlagosan 13 764 forintot, összesen 20 364 forint többletnyugdíjat kapunk. így 2004-ben a nyugdíjunk vásárlóértéke több mint 2,5 százalékkal növekedik. Reméljük az elkövetkező években a nyugdíjak emelkedése lesz még több is, de addig is soha rosszabbat. Ez a „felháborító, megalázó” egy százalék valóságos története. _____________________■ _________ ___________MAT1ÁK JÓZSEF k özgazdász Ezüsthajú nemzedék Bátonyterenye Jó hangulatú összejövetel színhelye volt a hét elején az Ady Endre Művelődési Központ könyvtára. A mintegy negyven résztvevő - főként a nyugdíjas nőklub és a bányászszakszervezet nyugdíjas-alapszervezet- ének tagjai - Kárpáti Sándor íróújságíróval találkoztak és beszélgettek az Ezüsthajú nemzedékről, a szerző nyugdíjasokról szóló könyvéről. Ahogy Kárpáti Sándor elmondta: könyve megírására az ösztönözte, hogy sok olyan, a nyugdíjasokat érintő kérdés van, amelyek úgymond a „levegőben lógnak” és amelyekre a társadalom különböző szintjén élő, tevékenykedő emberektől kért választ. A beszélgetés résztvevői elismeréssel szóltak a könyvről, amely róluk szól. Felszínre hozza életük szépségeit, mint ahogy gondjait is, megoldást keresve rájuk. Az író-olvasó találkozó végén Kárpáti Sándor dedikálta könyvét. A kiskert bőven adott az idén paradicsomot, uborkát. Megtelt akarnia _____________________________fotói oócséva