Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)
2004-08-11 / 187. szám
2004. AUGUSZTUS 11., SZERDA REGIONÁLIS NAPLÓ • BATONYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Tehetséges fiatal a nyári tárlaton A bátonyterenyei nyári tárlaton másodszor jelentkezett alkotásaival a nyilvánosság előtt Szernecz Szilárd, Kisterenyén élő fiatalember. Hihetetlen finomsággal, csodálatos színeivel, életszerűségével ceruzarajzai szinte meghökkentik az embert. Mintha a következő pillanatban életre kelne, megmozdulna, a keretből kitekintene, kinyújtaná fejét az abszolút hitelességgel ábrázolt löfej. Hofi Géza Szernecz Szilárd a Kúria utcában él szüleivel. Az általános iskola elvégzése után szakács szakmunkásvizsgát tett, de szakmájában rövid ideig dolgozott. A Kastélykerti Művelődési Házban munkáját igaziból, az akkori összetett feladatát egészen pontosan nem is tudja behatárolni: a plakáttervezéstől, készítéstől a rendezvények felügyeletének biztosításán keresztül a fűtésig sok minden belefért e tevékenységbe, mint ahogy a kemény rockot szerető fiatalok egybegyűjtése, az ifjúsági klub életének szervezése is. A rétsági katonaév is hasonló teendőket tartogatott a kötelező katonaélet mellett. Leszerelés után dolgozott az EGLO-ban, majd évekig járt Gyöngyösre, a Pipis-hegyen működő Lear-cég- hez, jelenleg - mint annyian a mai korban - a munkakeresés átmeneti stádiumában van, potenciális ígéretek reményében. Szernecz Szüárd gyermekkorától különös kapcsolatban áll az írószerekkel, rajz-és festőeszközökkel, főleg a színes ceruzákkal. Példás rendben, szinte Lófej áhítatos „őrizetben” sorakoznak a színes dobozok, már-már csonkká rövidült, emlékként megőrzött régiségek is. A ceruza, illetve pasztell mellett aztán kipróbálta az olajat is. Örül, s köszöni is, hogy sok remek alkotóval ismerkedhetett meg, az Art Alkotó Társaskör alapító tagjaként mindig várakozással vesz részt az összejöveteleken, ellesve, magába szíva minden lehetséges információt, az alkotással, a technikával összefüggő szakmai tudást, titkot. De Szernecz Szilárd életében más, több érdekesség is akad. Itt van mindjárt a költészet, a versírás, amit kamaszkorában kezdett. Természetszeretetét a mátrai, tátrai hegyi túrák, egyéb kerékpártúrák élményei teszik teljesebbé a közelmúlt időszakában. Állatszeretete már-már legendás. Nagyon szeret emlékezni, a fényképezés ugyancsak szenvedélye. A zenéhez való vonzódása újabban a folkzene irányába tolódott, az ír, az indiai, ausztrál, afrikai zene hangzói már ott sorakoznak a sok-sok anyagot tartalmazó polcán. Érdeklődése az ezoterika felé ugyancsak számottevő. S a teljes élethez természetesen hozzátartozik a szerelem is, igazi társa, támogatója. A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön Művészeti Kisgalériájában a kiállított művek között megtalálhatók bátyja: Szernecz Zoltán intarziái is, aki intarziáival legutóbb az Iparművészeti Múzeumban mutatkozott be. _______________________(ÓMÉ) E gy régi parasztember - a mában Egyre kevesebb parasztportát találhatunk már városunkban a szó régi-szép értelmében. Kisterenyén, az Arany János utcában Koós Gyula bácsi portája még őrzi a régi idők hangulatát, az augusztusi nyár minden jellemzőjével. Hangoskodó libák, kapirgáló jércék, jóllakottan röfögő hízó, jól ápolt büszke lovak, elégedetten kérődző tehenek, játékos kiscicák, számlálhatatlanul sok galamb a nagy pajta tetején. S természetesen a gazda csinálta gémeskút az itatóval, a kerítésen sorakozó tejesedények, hófehérre mosott száradó szűrőruhák, a kazlak, a betakarítás maradékai a földön, s szerszámok, kocsik, egyéb kellékei a földművelésnek, állattartásnak. Akár idilli is lehetne a kép, ha nem tudnánk: mekkora munka, egy életen át szüntelenül végzett, s a mai napig sem szünetelő, önként vállalt, s halálig szeretett robot, ami itt zajlik. Ebben az Európai Unió szabta sok újat, reményteljest vagy éppen bizonytalanságot, nehézséget sejtető korban azt hittem, egy kicsit elfáradt, elkeseredett emberrel találkozom. No, de Gyula bácsi mindig mosolygó arca mára sem változott, mint ahogy nem hagyta el szerencsére a viccelődésre állandóan kész humora sem.- Harminckettőben születtem, olyan családban, ahol soksok generációra visszamenőleg parasztok voltunk. Amikor a régi Koós-házat, a faluban, a későbbi Grünföld, meg a Sternházat eladták (a mostani Mátra Kisáruház, illetve Centrum presszó helyén), az én „ágam” a Várhegy utcába került. Hát, bizony 8-10 éves koromban már markot szedtem. Testvéremmel, Imrével együtt ez a munka, ez az élet nevelődött belénk. Apám 9 holdja 44/45-ben 15 holdra nőtt, majd a különféle kisajátítások - fillér térítés nélküliek! - megcsappantották a földterületet.- 1942-ben a vasútnál helyezkedtem el, majd a bányához kerültem, ahonnan háromszor is elküldték, hiszen a tsz-be nem álltunk be. Feleségem a erdészetnél dolgozott - onnan is ment nyugdíjba -, az ő beléptetését se érték el. Aztán 1970-től foglalkozom kizárólag a gazdálkodással. A kézi munka megy jobban, kapálás, kaszálás, de most már a géppel való dolgoztatást nem tudjuk nélkülözni. Jószág mindig volt, s amíg bírjuk, lesz is. A tej, a túró, a tejfel mindig elkallódik, mert 1990-től nem foglalkozom a tejiparral (1800 liter tejet 3.- forintjával akarták átvenni). Az állat etetéséhez szükséges gabonafélét, takarmányt termeljük. Az idei nyáron nagy kárt okozott a vad - disznó, szarvas - , 48 éjszakát töltöttem kinn a földön, mégis megcsalt!- Dolgozunk, nagyon sokat dolgozunk! Családom - szép családom van! - segít, különösen a fiam. Három lányom: Erzsiké, Jutka, Zsuzsi, egy fiam: Gyuszi, a családjuk, a hét unokám: Erzsi, Zsolti, Aü, Tamás, Gabi, Eszter, a kicsi Bence, s egy dédunokám: Piroska jelentik a MINDENT számomra. Feleségemmel igyekeztünk mindegyiküknek - tőlünk telhetőén, sok munkával - megteremteni, ami kell, tanultak, házat kaptak. Az egyik unokám most indul az egyetem elvégzése után Hollandiába.- Ebben az újabb világban bizony nem boldogulnék az unokák segítsége nélkül, mert nekem ez a sok papírmunka nagyon nem stimmel. Igaz viszont, ha ezt a kis pénzt, juttatást, támogatást nem kapnánk, így se menne a mezőgazdaság. De az az igazság, mindig is így volt: aki közel van a tűzhöz, az melegszik, aki nincs közel, fázik. Fáj az a nagy elhanyagoltság, renyheség a határban. Hiába gyomtalanítunk, a kimagvaso- dott gazságról átjön a művelt területre is a mag, áthozza a szél. Másabb már az emberek kapcsolata is! _________________________________________IONÉI K oós Gyula és felesége, Erzsiké néni Megalakult a kistérségi társulás A közelmúltban megalakult a Bátonyterenye Kistérség Ön- kormányzatainak Társulása. Az önállóan gazdálkodó szervezet tizennégy települést tömörít és alapot jelenthet a többcélú kistérségi társulás megalapításához. A távlati kitűzött célok között szerepel, hogy a hatékonyabb feladatellátás érdekében szorosan együttműködjenek a társulás tagjai. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik majd arra, hogy például az oktatás, az egészségügy, vagy a hulladékgazdálkodás területén új, hatékony rendszert dolgozzunk ki - mondta a társulás elnöke, Vanya Gábor. A szervezet székhelye Bátony-terenyén, az Ózdi út 9. szám alatti kistérségi irodában található, elnöke pedig Bátonyterenye mindenkori polgármestere. Az elnökhelyettes szerepét jelenleg Csikó István, Mátranovák polgármestere tölti be. Első lépésként már be is adtak a Belügyminisztériumhoz egy húszmillió forintos vissza nem térítendő forrást biztosító pályázatot, melyből a kistérség belterületi vízrendezési tervét, a főbb turisztikai helyekre építési, valamint látványterveket, illetve egy komplex kistérségi hulladékgazdálkodási tervet szeretnének készíttetni. Fontos a szoros együttműködés és a hatékony pályázatok benyújtása, hiszen például a hulladékgazdálkodási terv a jövő meghatározó kérdése lehet - mondta lapunknak Vanya Gábor polgármester. Város környéki mátrai túravonalak A Mátra fő gerincének északi oldalán fekvő városból, Bátonyterenyéről több, lehet, hogy az itt élőknek is kevésbé ismert túraútvonalak indulnak a Mátrába, illetve környékére. Az elkövetkezendőkben néhány túraútvonalat szeretnénk bemutatni, ezzel is kedvet csinálva, illetve segítve a természetet szeretők útra kelésének 1. SZÁMÚ TÚRA Kisterenye vasútállomás Maconka - Felsőlengyend - Nagybátony-ÓMu - Szorospatak - Ágasvár-kút - Ágasvári Turistaház - Tuzson arborétum - Tar vasútállomás. Jelzések: P, PL, S, S+; Távolság: 19 km.; Szintemelkedés: 560 méter; Túraidő: 4 óra 50 perc. Az induláskor, a hosszabb gyaloglás megkezdése előtt érdemes betérni a Gyürky-Solymossy- kastély 13 hektárnyi parkjába, megcsodálni az egzotikus fafajtákat és cserjéket. Az Árpád útra kiérve, Nemti felé kb. 150 métert haladva a Kúria utcán át jutunk el a Tarján-patak fahídjáig, továbbhaladva keresztezzük a Kisterenye- Kál-Kápolna vasútvonalat, a jól látható földúton hamarosan elérjük a Zagyván átvezető gyaloghidat. A Pástra-járón átvezető földúton Maconka szélső házaihoz érünk, a távolsági autóbusz-megállótól indulunk tovább D-i rányba, A Tó berke vizeit elvezető vízmosáson átvezető híd előtt balra fordulva elhagyjuk Maconkát. Balra a 241 m magas Őr hegy látható, majd Alsólengyend elhagyott gyümölcsösei után a négyes útelágazásnál jobbra fordulunk, s D felé gyalogolva, 2 km után Felsőlengyendre érünk. (Balra a Mocsáros-tető - 372 m, a Madarász-hegy - 363 m„ - a Szelecske- hegy - 428 - m, jobbra az Egyház magasa - 333 m -). Felsőlengyen- det az Ófaluval egysávos műút köti össze, a PL jelzésű utat elérve 200 méternyire kitérve megtekinthetjük a Pusztatemplom maradványait. Visszatérve a műútra húsz percnyi gyaloglás után eljutunk a Mátra utcához, ahol csatlakozhatunk a Mátraszentlászlóra vezető S és a Mátraszentitvánra vezető Z jelzésekhez. Innen Szorospatakig megyünk. Szorospatakon a Mátra-fogadó elől D-ek indulunk, a Mátraalmás- ra vezető műúton. A P jelzést követve elhagyjuk a Terendel-bércet, s hamarosan elérjük az Alsókatalint Mátraalmással összekötő erdészeti magán műutat. Keresztezve azt, a meredek hegyoldalon szekérúton kapaszkodva felfelé az Ágasvár-kúthoz érünk, a Mátrai Tájvédelmi Körzet határához. Balra fordulva a széles dózerútra jutva elérjük a P+ jelzés kiágazási pontját, majd kényelmes sétával 7- 8 perc alatt az Ágasvári turistaházhoz érünk. A KS jelzéseken, majd lefelé haladva az S jelzésen folytatva az utat, a Patai-kút mellett haladunk el, majd egy kis fenyves foltot elérve nagyméretű vörösfenyőket, zöldduglászt, ciprusokat csodálhatunk meg. A Vár-bérc jobb oldalán haladva , az S+ jelzésen a völgybe érünk, ahol egy elhagyatott kisház után a Szalajka- patakot keresztezve megpillanthatjuk a Tuzson arborétumot. A Szalajka-patak völgyében egy kis tisztásra érve egy akácfára festett forrás jelzést találhatunk, a felső Csevice-kutakat, vizük szén-dio- xidban gazdag. 10 perc gyaloglás után elérjük a vaslemezzel borított alsó Csevice-kutat, mely a tari csevice kutak közül a legerősebb szénsav tartalmú. A már nem művelt Fehérkő-bányát elhagyva, az S jelzést követve 15 perces gyaloglással elérjük Tar vasútállomását. Jó utat, szép túrázást! Virágos parkok városszerte A közelmúltban jelentős átalakuláson mentek át Bátonyterenye parkjai. A millenniumi emlékpark igazi dísze lett a városnak. A fejlesztések mostani állomásaként új vüágítást kapott a park, mely nem csak szép, de hatékony is. A díszes oszlopok esténként különösen szép hangulatot teremtenek a város közepén. Szintén szemet gyönyörködtető a kisterenyei városrészen - a munkaügyi központ előtt - található zöld terület, melyet a közmunkások építettek és tartanak rendben csakúgy, mint a város összes parkját. Legutóbb a Dobó tér öltözött virágokba, hiszen a „parképítők” az itteni zöld felületet is kezelésbe vették. Az apró kő és a több száz tő telepített virág a kertvárosi részt díszíti. Ezek és a kihelyezett több száz cserép virág - mely a város menti utakat szegélyező villanyoszlopokon kapott helyet - idén is igazán virágossá teszik Bátonyterenyét, az egykori bányászvárost. A Dobó tér öltözött legutóbb virágokba, ez Bátonyterenye legújabb virágos parkja A Millenniumi emlékpark a közelmúltban új világítást kapott A munkaügyi központ előtt található zöld terület a kisterenyei városrész egyik dísze FOTÓK: CSÖRGŐ BALÁZS