Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-07 / 184. szám

2004. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Ezred, oszolj! - Nagyoroszi a honvédség nélkül AKI MEGY. Oláh Béla törzszászlós, a győri alakulat Mistral- osztályának vezénylő zászlósa augusztus 1-jétől. Ottjártunkkor éppen csomagolt. Okleveleket, elismeréseket dobo­zolta mielőtt végleg elfoglalja új szolgálati helyét. Mivel helyőrség- kommendáns, még bőven van dolga Nagyorosziban is.- Amikor a személyes be­szélgetések zaj­lottak, én ki is jelentettem, hogy a családo­mat nem tudom átvinni, mert a kislányom most megy nyolcadik­ba, a fiam har­madikos gimna­zista. Nagy törés lenne számuk­ra, ha kivenném őket a közössé­gükből. Parancs szerint én már nem itt teljesítek szolgálatot, de az átadás-átvétel miatt visszave­zényeltek mun­kavégzésre. Mérlegelt a csa­Oláh Béla törzszászlós a csapatzászlóval m Iád, de nem tud­tűk volna vállal­ni az azonnali átköltözést. Később mi lesz? Majd kiderül. Nehéz idő­szak van mögöttünk, de előttünk is. Túléljük valahogy, végülis ez a dolga a katonának..._________________________________________■ AKI MARAD. Kovács Tamás őrnagy, az alakulat mozgósítási-ki­egészítési tisztje. 1976-ban került a katonai pályára. Nagyorosziban élő kislányt választott élete párjának. Békés megyei származású de Nagy­orosziban megtalálta nem csak a számítá­sát, de a helyét is.- Azt kell, hogy mondjam, én a mai napig nem értem a döntést. Igazi ész ér­veket nem sorakoz­tattak fel. Ha nem ke­rül Győrbe a Mistral, akkor ott szerintem mindennek vége. A fi­atalok tudnak váltani. Minden tiszteletem az övék. Mi már ne­hezebben. A magyar honvédség humánpo­litikai stratégiája, sok megoldást kínált. Én már választottam. Azt azért el kell, hogy mondjam a légierő parancsnoksága na­gyon, „fér” játékot játszott. A személyes elbeszélgetéseken több lehe­tőséget felkínáltak. Én a nyugállományt választottam. Sokan tettük ezt. De a mai napig nem értem, miért kell éppen a nagyoroszi objek­tumot bezárni! ■ A POLGÁRMESTER. Homyák Endre, a falu első embere sze­rint is teljesen új helyzet elé kerül a korábban a nógrádi viszonyok között nagy lélekszámú és virágzó község.- A lakosság lélekszámának változásáról, a foglalkoztatottság ada­tairól pontos adatokat csak szeptemberben tudok mondani. A kény­szerű döntéssel valóban egy teljesen új helyzet előtt állunk. Megvál­tozik az iskola, az óvoda létszáma is. Többgyermekes tisztek költöz­nek innen, és bizony üresebbek lesznek az intézményeink. Borzasz­tóan sajnálom ami történik. Szinte együtt éltünk az alaku­lattal. A társadalmi élet sok szálon kapcsolódott hozzájuk. A segítőkészségük is nagyon fog hiányozni. A környéken ha falunapot rendeztek, ők adták a hatalmas sátrakat, egyéb esz­közöket. A nyugdíjas klub idős katonáinak az utaztatásáról is gondoskodtak. A nyugállomá­nyú katonák nem mennek el, ők itt élnek velünk továbbra is. Őket is megrendítette a döntés. A hatalmas objektumokkal mi nem tudunk mit kezdeni. Azon vagyunk, hogy találjunk egy tőkeerős vállalkozót, aki megfelelő módon üzemeltetné. Az objektumra öt évig vonatkozik az elidegenítési tilalom. Ha addig nekünk kellene őriztetni, arra minden pénzünk rámenne. Novem­berben tárgyaltunk Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel is. Tu­dom, Dóra Ottó, a megyei közgyűlés elnöke is mindent megtesz, hogy megoldódjon a helyzet. ígéretünk van arra is, hogy a volt hely­őrségi klubot esetleg állami támogatással fenntartjuk, mert saját erő­ből nem telik rá. ■ A PARANCSNOK. Kozsik János ezredesnek, aki harmincöt éve katona, nem kis vívódást okoz­tak az elmúlt hónapok. A parancsnok már az 1970- es években Nagyorosziban szolgált, az akkor igen korszerű KUB (kis hatótávolságú légvédelmi rend­szer) mellett. Szó szerint végig járta a ranglétrát. Szakaszparancsnokként kezdte, és parancsnok­ként kérte a szolgálati nyugállományba helyezé­sét. Győrben dandárparancsnok-helyettes lehetett volna, de az élet másként alakította a döntéseket. Több ezer fiatal sorkatonát ismertetett meg azok­kal az elvekkel, ami neki is a hitvallása, és nem csak a laktanyán belül, hanem a magánéletben is. A rend, a fegyelem szerinte a legfontosabb erények közé sorolhatók. Két diplomával, középfokú angol nyelvizsgával rendelkezik. Felesége szintén kato­na, várhatóan Budapesten szolgál majd tovább. Két fia közül az egyik is tiszti hallgató. Nyugdíjas éveit sem fogja tétlenül tölteni.- Gondolom, nem sok idő jutott mostanság a szabadságra?- Ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt har­mincöt évben nem mondhattam, igazán hogy sza­badságon vagyok. Aki felelős beosztásban dolgo­zik, az nem teheti meg, teljesen elszakad a munká­jától. A katonának, főleg ha parancsnok a teljes életét kell, hogy kitöltse a munkáját. Ezt nem lehet csak a pénzért csinálni. Ehhez elkötelezettség kell. Én mindig szerettem katona lenni. Az ember egész életritmusát befolyásolja. A magánéletet is teljesen átírja, sőt bizonyos mértékben korlátozza is.- Mi a véleménye a sorkatonaság, békeidőben való szüneteltetéséről?- Társadalmi igény volt a sor- katonaság megszüntetésére. Ezt tiszteletben kell tartani. Hogy ennek milyen hátrányos követ­kezményei lesznek a fiatalságra nézve, azt most csak jósolgatni lehet. Azt természetesen jónak tartom, hogy professzionális hadsereg lesz. Ez egy idő után olcsóbb is. Az ilyen állomány bármikor hadra fogható. A má­sik oldal viszont, hogy mi lesz a fiatalokkal. Erre kell valami megoldást találni. Honvédelmi ismeretekkel mindenkinek ren­delkeznie kell. A magyar alkot­mány szerint a haza védelme mindenkinek kötelessége.- Ezredes úr! Ön szerint mi lesz Nagyoroszival?- Erre épült itt szinte minden. A kereskedelem, iskola, bölcsőde. Az ország minden tájáról ideve­zényelt tisztek, tiszthelyettesek közül sokan ide­nősültek. Itt telepedtek le, és itt alapítottak csalá­dot. A hatalmas helyőrségi klubban az évtizedek alatt szinte minden neves előadó, művész megfor­dult. Az intézmény kulturális hatása, az egész környékre kihatott. Ez mind előrevitte a telepü­lést. Az alkulattal mindig csak gazdagodott Nagy­oroszi. Az ötvennégy év alatt véglegesen beírta magát a magyar katonatörténelembe. Nehéz hó­napok állnak mögöttünk. A felszámolás a tervek­nek megfelelő ütemben halad. Ahogy ezt a felette­seim elvárják. u AZ ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS. Keller Mihály ezredes, a megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnokának munkáját is érinti az alakulat diszlokációjáról szóló döntés.- Kellemetlenül érintett minket a döntés, hi­szen elsődleges partnerünk volt a nagyoroszi lég­védelmi rakéta ezred mind a sorkatonai szolgálat­ra bevonult fiatalok szolgálati helye, mind a szer­ződéses állomány jelentkeztetése szempontjából. A változás előszele már korábban megérintett ben­nünket is, de - az alakulat vezetésével és személyi állományával együtt - mind­végig reménykedtünk abban, hogy e lépés végül is nem kö­vetkezik be. Úgy érzem, hogy egy rendkívül jól működő kapcsolat szűnik meg e dön­tés következtében, de termé­szetesen tudomásul vesszük a határozatot és igyekszünk al­kalmazkodni a kialakult hely­zethez.- Véleménye szerint milyen következményekkel jár a nagyoroszi alakulat megyéből történő elköltözése?- A kérdést több szem­pontból is meg lehet közelíte­ni. Munkaügyi szempontból mintegy 400 főt foglalkoztató munkaadótól kell megválni, ami rendkívül súlyosan érinti elsősorban nagyoroszi kistérség, de fogalmazhat­nék úgy is, hogy az egész megye munkaügyi hely­zetét. A nagyoroszi alakulat szerződéses állomá­nya elsősorban Nógrád megyei fiatalokból került feltöltésre és közülük sajnos csak kevesen vállal- ták az alakulattal együtt történő elköltözést. A konkrét szerződéses állomány elvesztésén túl azonban nem feledkezhetünk meg azon beszállí­tókról, akik vállalkozásukat, munkájukat az alaku­lat igényeihez igazították, s a átdiszlokálást köve­tően legnagyobb partnerüket veszíthetik el. Ezáltal további több tucat család kerülhet egzisztenciáli­san kilátástalan helyzetbe. Nem utolsó sorban ka­tonai szemszögből nézve is óriási veszteséget szenvedtünk el, hiszen ez az egykor tradicionáli­san katonai megye elveszíti utolsó alakulatát is, hi­szen Rétság és Nógrád után Nagyoroszi helyőrség is katonai szervezet nélkül marad.- Milyen változásokat eredményez ez a helyzet a Nógrád Megyei Hadkiegészí­tő Parancsnokság életében?- Az ezred diszlokálását követően gyakorlatilag pa­rancsnokságunk lesz a me­gyében az egyetlen összekö­tő kapocs a honvédség és a társadalom között. Ez termé­szetesen többletfeladatokkal jár számunkra, de úgy érzem meg tudunk felelni ezen ki­hívásnak. A Magyar Honvéd­ség önkéntes haderőre törté­nő átszervezésével, a sorka­tonai szolgálat felfüggeszté­sével, a parancsnokság mun­káját a jövőben elsősorban a civil, és katonai kapcsolatok ápolása, a szerződé­ses, és az önkéntes tartalékos katonai szolgálatra, illetve katonai tanintézetekbe történő toborzás, va­lamint a nyugállományú katonákkal történő gon­doskodás fogja képezni. A LIPI KOCSMÁBAN. A tulajdonos, Lipták István hivatásos katona volt huszonhét évig.- Itt Nagyorosziban szolgáltam, élelmezési fő­nök voltam. 1992-ben mentem nyugdíjba. A dön­tést, az első percektől fogva indulatokkal fogad­tam. Sok katona is így van ezzel, de sosem fogja ezt elmondani. Győrt meg kellet menteni! Ezt én így gondolom. Sajnálom, de jót nem tudok mondani. Az új technika ott igen jól jött. Ez a falu tönkre fog menni. És erről néhány magas rendfo­kozatú, döntéshozó helyzet­ben lévő katona tehet. Én ezt hangosan is kimerem mondani. Szép lassan vége lesz itt mindennek. Itt min­den vállalkozó barátom érzi ezt! Félek, nem lesz haszno­sítva a hamarosan üresen tá­tongó objektum. Itt marad az ebek harmincadjára. Az egész ország tele van lepusztult, nem hasznosított laktanyákkal. A katonák, egyik kedvelt szórakozóhelyén, egy kifeszített hatalmas álcaháló adja az árnyékot. Ha ülne valaki a'padokon... ________ ■ M ásfelé a kocsma bezzeg hangos... Múltidéző, jövőlátó Augusztus első napjaiban a gya­korlótér már üres. Az irodák falai­ról, dobozokba kerülnek az okle­velek, elismerések, fényképek és azok a relikviák, melyekért az ala­kulat katonái “megharcoltak” egy­koron. A zavartalan működés ér­dekében a bútorokat, telefonokat még nem szállították el, de a hatal­mas konyhában, ahol pár éve több Levonták az alakulat lobogóját száz katonára főztek, már nem To­tyog a gulyás. Egy külső szállító hozza a pár adag ebédet. Az utoljára bevonult sorkato­nák nem is értik igazán mi zajlik körülöttük. Úgy százan lehetnek még Nagyorosziban, ott ahol 54 éven keresztül a magyar légvéde­lem legjobbjai készültek a hivatás­ra, a magyar légtér védelmére. Két hete, az utolsó ünnepi állomány­gyűlés végén olvasták fel Juhász Ferenc honvédelmi miniszter meg­szüntető határozatát, mely tó- mondja, hogy a Magyar Honvéd­ség (MH) 5. Légvédelmi Rakétaez­red szeptember 30-i hatállyal meg­szűnik. A korszerű, francia Mistral rendszer, melyek kiváló képessé­geit Nógrádból zengte a magyar média, május 26-án megérkezett Győrbe a MH. 12. Légvédelmi Ra­kétadandár kötelékébe. A három- ütegnyi szállítmánnyal, végleg ki­vonultak Nógrádból a légvédelmi tüzérek. Nagyorosziból sokan kö­vették alakulatukat, de sokan nem. A kormánydöntés és a védelmi felülvizsgálat következtében meg­szűnt alakulat negyven katonája augusztus 1-től már Győrben telje­sít szolgálatot. Több mint négyszá­zan ezt családi és egyéb okok miatt nem tették meg. Azt mondják a XXI. század katonájának már szükségszerű és kötelező a mobili­tás. Azok, akik maradnak a megyé­ben leszerelnek, vagy a szolgálati nyugállományba vonulás lehető­ségét választják. A katonák közül sokaknak az fáj, hogy a döntést “igazi észérvekkel nem indokol­ták”, de tudják, nem is kell. A pa­rancs az parancs. A diszlokáció za­vartalanul megtörtént, minden úgy zajlik ahogy a döntéshozók, a honvéd vezérkar elképzelte. Kato­nák mennek, katonák jönnek. Volt aki úgy fogalmazott, a háború végétért. Nagyoroszi elvérzett. Az elmúlt években a Nógrád Megyei Hírlap munkatársai ott voltak ami­kor a Mistralok megérkeztek, ami­kor átadták a szimulációs termet, ott voltak a sikeres éleslövészete­ken, az alakulat jelentős esemé­nyein, és az utolsó heteket is nyo­mon követték. Egészen addig, ami­kor a légvédelmi ezred zászlaját le­vonták. A zászlót már nem Nóg- rádban fújja a szél. A díszes lobo­gó, örök mementóként a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum egyik tár­lójába került. ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: GYURIÁN TIBOR Keller Mihály ezredes Kozsik János ezredes lovács Tamás őrnagy Hornyák Endre polgármester

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents