Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-05 / 182. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap P F 9 6 2004. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Salgótarján egy fiatal szemével Huszonhat éves vagyok, születésem óta Salgó­tarjánban élek, ide jártam középiskolába, majd Budapesten vállaltam munkát, menekülve a mini­málbér elől. A városból soha nem költöztem el, mivel heti két-három alkalommal kellett csak utaz­nom a munkahelyemre. Az érzelmeim, a táj szép­sége, a gyermekkori emlékek tartottak itt. Ma már munka mellett a Budapesti Műszaki Főiskola levelező hallgatója vagyok, így a vizsga- időszak végén nagyon örültem a pihenésnek. El­terveztem, mit fogok tenni szabadidőmben, így te­niszezni is akartam gyerekkori barátommal, aki szintén itthon tartózkodik éppen. Meg is beszél­tünk egy napot, el is indultunk és az SBTC pálya melletti komplexumnál kötöttünk ki. Két munkást találtunk a kihalt, poros területen. Kérdeztük tő­lük, lehet-e kibérelni a pályát egy órára. Közölték itt már nem lehet bérelni, megszűnt minden, a pá­lyákat sem gondozzák, ha akarunk, ingyen játsz­hatunk, de a rossz talajminőség miatt úgy sem fog pattanni a labda. Kérdeztük hova menjünk. Átirá­nyítottak a nem messze lévő Petőfi Sportegyesület tulajdonában lévő két, rendezett pályára. Ott is csalódnunk kellett, mert nem vagyunk egyesületi tagok, így szóba sem jöhetett a játék. Reményked­ve átautóztunk a sportcsarnokhoz, az ott lévő dol­gozók kérdésünkre csodálkoztak igényeinken, majd közölték, hogy nyár van, 25-30 fok, de a fe­dett pályáról még nem vették le a ponyvát így alat­ta akár 50 fok is lehet. Csalódottan autóztunk a Salgó Hotel műanyag, jó minőségű, kellemes, árnyas pályájához. Ott azt a választ kaptuk, hogy fél éve nincs hálójuk. Nyugodt, lassú ember létemre kezdtem mérges lenni. Felmentünk hát a Medves Hotelba, gondol­tuk, eszünk valamit dél körül. Ott is közölték, hogy a konyha zárva van. Remekül fejlődik a salgótarjáni idegenforgalom, bővelkedünk a vendégszeretetben! Már rémképek keringtek az agyamban, hogy a nyáron nehogy meglátogasson valamelyik kollégám vagy csoport­társam, mert erősen szégyellném magam ilyen helyzetben. Lefelé jövet bementünk Somoskőbe, ahol lehet pályát bérelni, de túl drága. Végül a PSZF pályára szerettünk volna bejutni, de a rácson és a zárt aj­tókon nem jutottunk túl. Barátom erre azt javasolta, menjünk el úszni. Már nem volt kedvem hozzá. Régen az uszodában töltöttem a nyarat, élveztem az egészséges, spor­tos életet, de ma már nyáron csak csoportokat fo­gad, egyébként bezárják, hivatkozva a pénzhiány­ra és az egy hetet igénybe vevő felújításra. Itt van helyette a strand, ami az elmúlt 10 évben egy kö­zepestől gyengébb csúszdával bővült. A kisebb medence, igaz feszített víztükrű, de zsúfoltsága le­hetetlenné teszi a sportolásra, a nagyobb algásnak tűnik. Van még megyeszékhely, ahol nincs mo­dern élményfürdővel bővített strand, nyáron is működő sportuszoda? Lesz ugyan Tesco, ahol a havi 50-70 ezer forint átlagkeresetű lakos elkölthe­ti bérét, vagy az 53. heti nyugdíját a nyugdíjas, ami valami 12 ezer forint. Centralizált országunk fővá­rosában egy család egy mozilátogatásra költ eny- nyit. Apropó, mozi! Remek nagytermébe két órásnál hosszabb filmre csak nagy átgondolással megy az ember, ha a kényelmi szempontokat is figyelembe veszi. Az ár kialakításról már ne is beszéljünk in­kább, szemléltetném a különbséget egy példával. Az áprilisban játszott Passió című filmre itt 1000 forint volt egy jegy, budapesti kollégám az igénye­sebb Kossuth moziban 500-at fizetett. Dupla árak mellett gyenge szolgáltatás és fele fizetés más vá­rosokhoz képest. A közlekedést már nem is kell említenem, hi­szen valamennyi fórumon elhangzik a vasút szá­nalmas állapota. A 45-50 kilométeres óránkénti tempóval másfél óra alatt lehet elérni az 50 kilo­méterre lévő Hatvant. Az ide érkezőket messziről a salgói vár festői lát­képe csalogatja, a 21-es főútról letérve azonban a ré­gi gyárépületek kitört ablakú, omladozó falú épüle­tei, a gidres-gödrös, gyűrött aszfaltú utak, az elsze­gényedett lakosság látványa fogadja a látogatót. A program a fiatal értelmiség elüldözése, az itt maradtak alacsony életszínvonalának megtartása? Egy mai salgótarjáni fiatal mivel töltheti szabad­idejét? Kocsmázással, videózással, kirándulással. Ezt sem lehet állandóan. Fiataloknak való szórako­zóhely 30 kilométeres körzetben nincs. Irány Pásztó, újabban Losonc. Remélem, a salgótarjániak ráébrednek arra, hogy előbbiek ellen tennünk kell. Ez nem politika- függő, hanem közösségi kérdés! Rólunk van szó, akik itt lakunk és itt szeretnénk élni, és itt szeret­nénk családot alapítani, gyereket nevelni, dolgoz­ni, és boldognak elégedettnek látni az elkeseredett nyugdíjas szüleinket és nagyszüleinket! KOVÁCS I. GÁBOR Köszönet a segítségért Hálásan köszönjük dr. Serfőző András és dr.Surján László ország- gyűlési képviselő úrnak a kislányunk gyógyulását segítő nagylelkű anyagi tá­mogatást! SZÉP PÉTER ÉS SZÉP PÉTERNÉ Varsány Köszönettel: Gondozási Központ Varsány, Hunyadi út 1., ________BOCSKAYHÉ TÓTH KATALIN . családgondozó Aratás idején - Emlékkép A hét eltelt, s az óvoda külön- busz járatával én kísértem el a gyermekeket. A szülők a szokott helyen várták a csemetéjüket. A busz vezetője Juhász István moso­lyogva kérdi: „szabad a szombatja, mit fog most csinálni óvó néni?”- Majd sétálok - válaszoltam. Ragyogó a napsütés, s én lassan lépkedek az utcán, gyönyörködve a kirakatokban. Egyszer csak repülőgép zúgását hallom... Földbegyökerezett a lá­bam, behunytam a szememet, s eszembe jutott a szülőfalum. Igen, az aratás... a cséplőgép hangja... Nem tétováztam. Hazautazom az édesanyámhoz! Vásároltam húst, süteményeket és csokoládét a részére... A pályaudvaron ott állt a szerelvény, annyi időm volt, hogy felszálljak... Most az unokám ballagott, Vero­nika. Jönnek haza: a húga Dorka és Györgyikém... Számolom a napokat, hányat kell még aludni... Apró ajándékocs- kákat készítek a részükre..., hogy szeretetben, békességben és vi­dámságban teljenek a napjaink! _____________________UHATÉHYI MAGDOLNA S algótarján Mégis lesz ugrógála! Július elején sajnálattal vet­tük tudomásul, hogy elmarad az idei Somoskői Ugrógála. Az 1986 óta évente rendszeresen megrendezett esemény sport és turisztikai szempontból egy­aránt kiemelkedő rendezvénye volt Salgótarjánnak és környé­kének. A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör 2001 óta állandó résztvevője volt az ugrógálá­nak. Budapestről négyen-hatan érkeztünk és salgótarjáni bará­taink, a Kollár házaspár ven­dégszeretetét élvezve vettünk részt az eseményen. Nagy él­mény volt látni a kubai Javier Sotomayort. Ivanics Tibor, aki több évet töltött labdarúgó edzőként Kubában, örömmel váltott néhány szót vele és edzőjével. Ugyancsak mara­dandó élményt nyújtott az amerikai Jemie Nieto, a Sydney-i olimpiai bajnok az orosz Jelena Jeleszina vagy a tavalyi első, a jamaicai Germaine Mason szereplése is. Az elmúlt évben örömmel talál­koztam itt Tenke Zoltánnal, a harminc éve Kanadában élő at­léta edzővel, aki annak idején egykori iskolám, az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium testnevelő tanára volt. , Barátaimmal együtt remény­kedünk, hogy az illetékesek mindent elkövetnek a hagyomá­nyos Somoskői Ugrógála továb­bi megrendezése érdekében. Üdvözlettel: __________________________Dft. HENCSEI PÁt B udapest, Bolgárkertész u.6. TISZTELT OLVASÓNK Amikor kedves olvasónk fenti sorait papírra vetette, még senki nem tudhatta, hogy mégiscsak lesz az idén ugrógála, szeptem­ber 10-én. A részleteket augusz­tus 3-i lapszámunkban közöl­tünk olvasóinkkal! ________________________________(A SZERK.) A vízparti nádasokat hatalmas, kanadai aranyvesszó borította területek kísérik Nyírjesi nyáridő Balassagyarmat szomszédságában, a Nyírjesben még a forróság is elviselhetőbb, mint a városban! A szél általában fújdogál a tavak felett, az erdő árnyékot vet a strandolókra, aki meg na­pozni szeretne, az kifekhet a betongátra. A környe­zet gyönyörű, látszik, hogy a tavat építő és az er­dőket telepítő elődeink gondos munkát végeztek. A tó partján járva azért feltűnik valami: a leg­gyakoribb növény a kanadai aranyvessző, a par­lagfű, szép számmal akad seprence és selyemkóró is. Mind amerikai eredetű gyom, bár a parlagfű ki­vételével dísznövényként kezdték európai „pálya­futásukat”, de azóta valamennyien elvadultak, s a számukra alkalmas helyeket el is lepték. Aztán ott vannak az erdők. Az egyik helyen táb­la is mutatja, hogy: „Ipoly Erdő Rt. Romhányi Erdé­szete - őshonos mézgás égeres”. A nagy tó körüli kilométeres séta során ugyanis alig néhány, szobá­nyi területen talál az ember őshonos fákat! Van itt számos faj, akác és vörös tölgy - mind a kettő ame­rikai - meg luc- és erdei fenyő is, a hegyek és észa­ki tájak meghonosodott lakói. A nyírfák talán ősho­nosak itt, a füzek és a nyárfák is a terület eredeti növényvilágára emlékeztetnek -, de elenyésző ki­sebbségben vannak a tájidegen fajokkal szemben. Persze azokban az időkben, amikor ezeket az erdőket telepítették, még szó sem esett arról, hogy az idegen tájakról érkezőkkel szemben célszerű előnyben részesíteni az őshonos fajokat. Az erdő­telepítő, tóépítő elődök munkája mindenképpen megbecsülést érdemel. Az erdészek szakmai hoz­záértését dicséri, hogy a számára talán szokatlan éghajlaton szépen fejlődik a nem őshonos erdő is, - ami még mindig százszor jobb, mintha kopár lenne a táj. Érdekes, de ezen a helyzeten aprán­ként akár változtatni is lehet, hiszen a fafajok cse­rélhetők: mindössze néhány évtized kell hozzá... De megérjük-e? Bárki bármit mond: a nem ősho­nos erdő is érték. Csendet keresni, jó levegőt szív­ni ezekben is lehet, s mit is akarna többet a pihe­nésre vágyó ember? Az őshonos mézgás égerest tábla jelzi, néhány másik fafajjal együtt Borfesztivál a „szomszédban” Tokaj-Hegyalját, mint Ma­gyarország legismertebb borvi­dékét, az UNESCO Bizottsága 2003-ban az egyetemes emberi­ség természeti és kulturális vi­lágörökség részévé nyilvánítot­ta. Tolcsva község a történelmi borvidék földrajzi és mértani közepén fekszik. A település híres borászatai és az önkormányzat az I. Tolcsvai Borfesztiválra várják a tokaji bor kedvelőit augusztus 14-15-én. A rendezvényen 19 helyi pincészet borait lehet kóstolgatni, melyek között az 1991-es akár történel­mi korú 4 puttonyos aszú, 1993- as szomorodni mellett a legkü­lönbözőbb évjáratú furmint, hárslevelű és sárga-muskotály, ­édes, száraz, félszáraz borokat ízlelgethet az érdeklődő. Lehető­ség nyílik pincemustrára is, amely különleges élményt nyújt­hat, hiszen több pince ásása már a XIII. században megkezdődött. A híres tolcsvai Pincesor, mint világörökség konkrét része, kü­lönleges látványosság. A Borfesztiválon augusztus 15-én a borozgatás mellett a helyi ételspecialitásokat is meg lehet ismerni. Lesz tolcsvai pincepör­költ, furmintlevélben göngyölt töltike, de lehet kóstolni a híres erdőhorváti perecet is. Gyarmati Lajos helyi sütőmester, aki egyébként a Magyar Pékek Feje­delmi Rendje rendfő helyettese, szabadtéri kemencében készült középkori étkei, a bodag, a vesu, a lángoló, az erdélyi vert kenyér, vagy a káposztás pogácsa külön­leges csemegének ígérkeznek. A jó borok és ennivalók kós­tolgatása mellett a vendégek a településen sétakocsikázhatnak lovashintóval, felmászhatnak a helyi tűzoltó torony tetejébe, sok történelmi épületet tekint­hetnek meg és a szabadtéri szín­padon zajló műsor is jó szórako­zást nyújthat. További információk: Vojnár László polgármestertől a 06- 47/384-217-es, vagy Czabányi Attila szervező-koordinátortól a 06-30/445-1127-es telefonokon kaphatók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents