Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-17 / 192. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap

2004. AUGUSZTUS 17., KEDL

MEGYEI KÖRKÉP

Ifjú polgárőrök

(Folytatás az 1. oldalról) Több éves késéssel a vidéki polgárok is ébredezni kezdtek a közelmúltban. A nógrádi falvakban sorra jöttek létre a polgárőr egyesületek, a helyi és a megyei rendfenntartó szervek munkájának segítésére. 2004 júliusában, a 62 százalékában roma lakosságú Sóshartyánban - talán rendhagyó módon - a húszas éveik elején járó cigány és magyar fiatalok kezdeményezésére létrejött és bírósági bejegyzés előtt áll a Sóshartyán Polgárőrség Bűnmegelőzési és Rendvédelmi Egyesülete, amely augusztus 8- dikai tagtoborzó összejövetelén egy falunap-tervezettel rukkolt elő. Elképzelésükben egy olyan egész napos program szerepel, amelynek segítségével a polgár- védelmi szervek tevékenységének megismerésén, ügyességi és szellemi megmérettetések sorozatán és közös szórakozási lehetőségek megteremtésén keresztül az egyesület létrejöttét és tevékenységének kezdetét tudatosítják a lakosság körében.

A jelenleg huszonöt főből álló „csapat” eggyé kovácsolódása jó úton halad, hiszen a közös célok - a község állagának és lakosságának megóvása - kivitelezése, a feladatok minél jobb ellátására történő felkészülések sorozata a lakosság kedvező megítélésével és fogadásával találkozik. Az pedig különösen örömteli, hogy éppen azon személyek kezdeményezésére indult el a sóshar- tyáni Polgárőrség létrejövetele, akik kevés felnőtt múlttal és tapasztalattal, ám annál tágabb jövővel és jövőképpel rendelkeznek. Példaértékű a fiatalok felelősségérzete és -vállalása falujukért, az az igyekezet, amely a létezésre alkalmas élettér javítását és fenntartását célozza meg.

Tehát egy figyelemre érdemes tevékenység van kibontakozóban a sóshartyáni ifjúság körében.

A polgárgárőr egyesületet alapító sóshartyáni fiatalok

Nógrádi várak, tarjám nevezetességek

Egyre inkább növekszik Salgótarjánban a megyei és városi tourinform-iroda forgalma: az év első nyolc hónapjában a tavalyi egész éves forgalom dupláját regisztrálták. Amint azt Magyar Zoltán irodavezető elmondta, eddig mintegy háromezren keresték fel irodájukat, s hétről hétre egyre többen látogatják honlapjukat is.- Még tavaly nyújtottunk be pályázatot a területfejlesztési célelőirányzatra, amelyen sikerült nyernünk - mondja Magyar Zoltán. - Két kiadvány jelent meg, a „Palócföldi vártúrák” és „Salgótarján” címmel. Nógrád megyéről tartalmaznak információkat, olyan kiadványokat igyekeztünk készíteni, amelyben a turisták megtalálják megyénkről a legfontosabb információkat. Szeretnénk folytatni ezt az irányvonalat, a folklórértékekre építve tervezünk egy másik kiadványt, illetve szálláskatalógust is szeretnénk megjelentetni a térségekről szóló információkkal. A kiadványok mellett nagyon fontos, hogy most már működik

és egyre többen keresik a megyei honlapot, a www. nograd- tour.hu címen. Ez egyébként az útikönyv-rendszerre épül, és alkalmazkodik a régiós turisztikai honlaphoz is. Ennek mostmár konkrét visszajelzései is vannak, keresnek bennünket úgy, hogy az alapinformációt a honlapon találták.

Az irodavezető elmondta: a honlapon a településekkel, látnivalókkal kapcsolatos információk találhatók, a szálláshelyek, a programajánlatok és a rendezvények. Ez utóbbiakat, mint például a folklórfesztivált kimondottan az interneten is népszerűsítik, saját és speciális honlapok segítségével próbálják elérni a közönséget. Mint mondta, jelenleg egyértelműen a belföldi turizmus a kiszolgálható célközönség,

ezen belül az ifjúsági turizmus, amelyhez Salgótarján és térségének kiváló adottságai vannak. Az „Utazás” kiállításhoz külön ajánlatokat állítottak össze a többi megyei tour- inform-irodával, osztálykirándulásokhoz, többnapos itt tartózkodáshoz.- Összegyűjtöttük a szálláshelyeket, az étkezési lehetőségeket, a látnivalókat, program- ajánlatokat - sorolja Magyar Zoltán. - Ezzel megkerestünk budapesti iskolákat, akik alapját képezik az ideérkező diákcsoportoknak. A főváros mellett az Alföldre próbálunk koncentrálni, ahonnan a legtöbb vendég

érkezik a térségbe. A Budapest- Alföld egyébként a kiállítási megjelenéseken is jellemző: az Utazás kiállítás mellett Kecskemétre, Szegedre mentünk el, illetve most a fesztivál előtt egy héttel a Nyár a Lánchídon programsorozat keretében is képviseltük a megyét.

A tervekről szólva elmondta: szeretnék előkészíteni a szállás- katalógust, ületve keresik a forrásokat, a lehetőségeket arra, hogy a folklórra épülve egy hasonlóan összefogott megyei kiadvány készüljön, kihasználva a meglévő adottságokat, mint amilyen az élő néphagyomány. Hozzátette azt is: ezek még egyelőre tervek, a megvalósításhoz meg kell találni a finanszírozás forrásait. Az iroda segítséget nyújt pályázatírásban is, országosan rendelkeznek turisztikai információkkal, népszerűsítik az aktuális rendezvényeket. A saját kiadványokon kívül turisztikai könyveket, térképeket is árusítanak, ezzel is próbálják segíteni azt, hogy az ideérkezők minden információhoz hozzájuthassanak.

Egy emlékház története - Mátranovák bányászmúltja

Csikó István Béla Mátranovák polgármestere mindössze 15 éves volt és lakatosinas, de hetente kétszer-háromszor bement a bányába. Nem kis félsz volt benne, mert tudta, hogy a munka nem veszélytelen, gáz is, víz is támadhat az emberekre. Borsodból került Nógrádba, a bátyja itt dolgozott, utána jött. Az idősebb bányászok gyorsan megismertették vele a földalatti életet. Ha valahol hibát láttak, helyrehozták ők maguk, nem szaladhattak minduntalan ácsért, lakatosért, szerelőért. A leleménynek, a gondos munkának, a szakértelemnek becsülete volt. Beléjük maródott, mint bőrük pórusaiba a szénpor, hogy nemcsak magukra, egymásra, szerszámaikra is vigyázniuk kell.

Mátranovák határában bőven volt szén, sok bányát nyitottak. Mondják, volt olyan időszak, hogy egyszerre nyolc is működött.- A lakosok 80 százaléka a bányánál dolgozott, mert biztos kenyeret jelentett. A délelőttösek biztosak lehettek abban, hogy a következő héten a délutáni műszakban is ott lesznek... Akkor épültek a kétszintes kockaházak, autót vásároltak az emberek, - sorolja a polgármester, hogy mit jelentett a nováki- aknak a bánya.

De 1969-ben megszüntették a mátra- nováki bányaüzemet és sorra zárták be a bányákat. Az emberek választás elé kerültek. Hol folytassák tovább és hogy folytassák-e egyáltalán, vagy jöjjenek a nyugdíjas évek. Választania kellett Csikó István Bélának is. Nem kis fejtörést okozott számára, hogy menjen vissza Borsodba, vagy maradjon Mátranovákon. Az utóbbi mellett döntött, helybeli bányászlány volt a felesége. Felvették szerkezetlakatosnak, a Mátranovákra települt Ganz-Mávag híd-gyáregységébe. Munkájuk volt bőven, zsilipeket, hidakat, vasúti hidakat készítettek, házgyárakhoz, darupályákat. Nemcsak itthon,

Csikó István Béla, a bányászbarát polgármester

a szomszédos Szlovákiában is számoltak munkájukkal. Jó szakembernek tartották a gyárban és ő sem volt elégedetlen a munkahelyével. Akkor vált meg tőle, amikor 1976-ban tanácselnöknek választották. Most polgármestere a településnek és a legfontosabbnak azt tartja, hogy az ott élők dolgozni tudjanak, boldoguljanak, gyarapodjon a település.- Az emberek 40 százaléka most is helyben dolgozik. Munkanélküliség valójában nincs is nálunk, munkanélküli segélyt nem fizetünk. Van hétszáz munkahely, aki akar, dolgozhat. Közmunkán ötvennégyen vannak, sok mindent megcsinálnak - nyugtázza a polgármester.

Sok minden meg is változott Mátranovákon az emberek keze nyomán, de a bányászhagyományokat ma is vigyázzák, azok nem mennek feledésbe.

így van ezzel a Rózsa utcában a 82 esztendős Hajas Istvánné is. Ragaszkodik a régi kolóniához, a szoba-konyhához, az udvaron a szenes-fáskamrához.- Édesapám és két bátyám is a bányánál dolgozott... így kaptuk ezt a lakást, - mondja. Ötvenkét éve lakja az

épületet. Az udvaron tisztára mosott ruha szárad a napon, a parányi kert csupa virág.

A hagyományokhoz a polgármester is ragaszkodik. A télen már két esztendeje lesz, hogy egy régi, majdnem romos önkormányzati épületet rendbehoztak és oda adták bányász emlékháznak. Mellette megnyitották és múzeumnak rendezték be a régi Déli bányát a bányásznyugdíjasok. Az ötlet Csikó István Béláé volt, de az érdemet, akárcsak a munkát, megosztja a bányásznyugdíjasokkal.- Ha találkozunk, sokat beszélünk a régi dolgokról, a bányákról. Egyre többször került elő az is, hogy a szomszédos településeken sorra avatják az emlékhelyeket, az emlékházakat, Mátranovákon meg, ahol a legtöbb bánya működött, a fiatalok alig tudnak erről valamit, - magyarázza.

Az emlékházban Zsugya József tárlatvezető éppen csoportot kísér. Budapestről az ELTE tanító és óvónőképző kara gyakorló iskolájának, óvodájának pedagógusai a látogatók, népes gyermeksereggel. Bihariné dr. Krekó Ilona mondja, Nyírmeden táboroznak és az egész napot arra szánták, hogy ismerkedjenek a településsel és történetével. Zsugya József mutatja a régi bányatérképeket, bányászegyenruhákat, bányászlámpákat, mécseseket, táskákat, kulacsokat. Azokat a régi tárgyakat, amelyek valamikor fontos tartozékai voltak a bányászemberek mindennapi életének. A tárlókban, a szekrényekben korabeli dokumentumok, a falakon régi fotók a bányákról, a munkabrigádokról, a röplabda és futballHajas Istvánné és a régi kolónia.

FOTÓ; GÓCS ÉVA

gondoltam, hogy itt többször láthatom, mintha otthon rejtené valamelyik fiók

Varga Ernő. a Déli bánya kapujában

csapatról, a zenekarról és színjátszókról. A sarokban egy Szent Borbála kép. Leszállás előtt hozzá imádkoztak az emberek, hogy újra napvilágra jöjjenek.

Nemcsak a bányászok, az egész telep szívügyének tekintette az emlékházat. Mindenki elhozta, amit még megőrzött a bányászmúltból. Az egyik tárlónál Zsugya József vájár bizonyítványát látom.- Nem az enyém, az édesapámé volt, - igazít el. - Ő már elment, és én arra

mélye. Néha megkönnyezem, de az élet már csak ilyen.

Soha nem tanulta a tárlatvezetést, de sokat olvasott és villanyszerelőként, ha kellett bányamentőként lent dolgozott a föld alatt. Már kifelé ballagunk a házból, amikor bányász emlékmécses és tábla állít meg, rajta 34 névvel. Azoké- val, akiket elragadott a bánya.

Átmegyünk a bányához, amelyet már múzeummá szelídítettek a nyugdíjasok. Ott a pályakocsi, a szénszállító

csille, a csákány, a bátonyi és a nováki szívlapát, fúrógép, lámpa és kobak, ott vannak a „személyi számok”, a baligák. S hátul a homályban egy elővájást „végző” bányászalak.- Öten-hatan mindig dolgoztak a bányán. Jöttem én is, amikor tudtam, - mondja László József, a bányászszakszervezet nyugdíjas alapszervezetének elnöke. Vájár volt, több mint 3 évtizedet dolgozott szénfal mellett. Amikor Csurgó bezárt, ment Ménkesre, de Nyírmeden a kéregbányában is dolgozott. Lassan 15 esztendeje, hogy nyugdíjas.

Varga Ernő, Kun Aladár ugyancsak azok között volt, akik újra kinyitották a Déli bányát, társadalmi munkában mindössze egyetlen hónap leforgása alatt.- Talán 6 métert hajtottunk ki, amikor megtaláltuk az eredeti kábelt. Nem sok kellene ahhoz, hogy szénre menjünk... Marad itt belőle bőven.

Varga Ernő feltoluló emlékeivel küzd, ahogy beszél. Amikor mélyítették a bányát, rövid ideig valamennyien úgy érezték, visszajöttek azok az évek, amikor még igazi bányászok voltak.

Hát valahogy így építettek házat, nyitottak bányát múltjuknak, emlékeiknek a mátranováki bányászok. Vigyázzák mindkettőt, büszkék rájuk. Meg-meg- nézik újra és újra azok is, akik létrehozták, számtalanszor látták.

A bányászünnepet is itt ülik meg, távolabbról jött társaikkal augusztus végén. Mindannyiukat Csikó István Béla, a polgármester köszönti majd és látja vendégül. A bányásznapra, a bányászatra emlékeznek...