Nógrád Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-202. szám)

2004-08-14 / 190. szám

2004. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT NÓGRÁDI BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Nyolc év után találtak újra egymásra Kisterenyére vagyok hivatalos, Salgótarján rendőrkapitányának házába. Szinte mindenki otthon van, egyedül a legnagyobb gyerek hiányzik, ő már visszament Debrecenbe, a barátnőjéhez. Azt mondják, ők is nemrég értek haza. Debrecenben voltak. MM- Mü csináltak Debrecenben? Juhász István: A lányomnak kerestünk al­bérletet, mert az előző lakásból el kellett köl­töznie. Már két éve a cívis városban tanul, má­sodikos egyetemista. A fiam is ugyanarra az egyetemre jár. Ha minden jól megy, Edit bio­lógus, Zoli pedig programtervező matemati­kus lesz. A lányom 20, a fiam pedig 25 éves, bár mindig azt szoktam mondani, hogy 16 és 18 esztendősek, mert abból lehet tudni, hogy mi sem öregszünk...- Hogy van Salgótarján rendőrkapitánya? Nem olyan régen még a Nógrád Megyei Hír­lap címlapján olvastam, hogy baleset érte. J.I.: A rendőrök focicsapatával mentünk Kecskemétre futballozni. Cegléd környékén felborult a mikrobuszunk, nekem pedig eltö­rött a kezem. Noha még nem tudom teljesen behajlítani, ma már sokkal jobban vagyok, köszönöm. Életemben először töltöttem hosszabb időt itthon. Meg is nőtt a fű, mert nem tudtam levágni.- Civil ember álmában nem gondolná, hogy egy kapitányságvezető maga nyírja a fü- vét és nem fogad fel kertészt. J.I.: Isten ments! A környékünkön lakik egy nyugdíjas és látta, hogy a múltkor nyír­tam a füvet. Furcsállotta is. Kérdeztem, miért. Azt válaszolta, hogy ő már annyit dolgozott életében, hogy nyugdíjaskorára már nem haj­landó elővenni a fűnyírót. Megcsináltatja mással. Nálunk most a balesetem idején is nagy volt az összetartás a családban. Apósom levágta a fű tetejét, a feleségem tolta a fűnyí­rót, én pedig ürítettem belőle a szemetet.- Mindketten Tarról származnak? Juhászné Erzsébet: Jómagam tősgyökeres tari vagyok, a férjem Mátrakeresztesről került oda, amikor az édesanyja újra férjhez ment. J.I.: Édesapám meghalt 12 éves koromban. Utána édesanyám újra férjhez ment egy olyan férfihez, aki előtte már két feleségét is elvesz­tette. Neki három lánya volt, így lett három mostohatestvérem. Az általános iskola nyol­cadik osztályát már Taron jártam. J.E.: Egy iskolába jártunk, én hetedikes vol­tam akkor. A mostoha húgával barátnők vol­tunk. J.I.: Faluhelyen mindenki ismeri egymást, de ráadásul majdnem szemben laktak ve­lünk. Volt egy nagy tere a falunak, ahová a fi­úk rendszeresen kijártak focizni, a lányok pe­dig fogócskázni. Az ismeretségünk tehát in­nen datálódik, viszont volt egy kis szünet az ismeretségünkben. ELŐSZÖR NEM MONDTA EL A SZÜ­LEINEK, KINEK UDVAROL- Cirka nyolc év. J.I.: A feleségem családja elköltözött Salgó­tarjánba, mert a megyeszékhelyen kaptak egy szolgálati lakást. Apósom ugyanis vasutas volt. A középiskola után aztán én is Tarjánba kerültem, az Üveggyárban lettem üvegcsiszo­ló. Onnan vittek el katonának egy tartalékos tiszti iskolába. Akkoriban határőr akartam lenni. Salgótarjánban futottunk össze. Újra. J.E.: Középiskolás korunkban gyakorlati­lag nem is találkoztunk. J.I.: A szüleimnek sokáig nem mondtam meg, hogy összejöttünk Erzsivel. Amikor Tarjánba mentem, úgy tudták, a "stécé" Imádja a kertet, amint mondja, a kertészkedés a hobbija meccsein szurkolok. Mindig tovább marad­tam... J.E.: Nem volt ez vadidegen találkozás, hiszen a szüléink még Tarról ismerték egy­mást. Édesanyáméknak már az elején el­mondtam, hogy szerelem szövődött között tünk, a férjem pedig "titkolta" egy ideig. J.I.: Egy fiatal nem fecseg ki mindent az elején. Csak akkor, ha már komolyra fordul a dolog.- És mikor fordult ko- mobyral J.E.: Másfél év múlva összeházasodtunk. J.I.: Elsősorban én kezdeményeztem a há­zasságot. Mondtam a pá­romnak, hogy szeret­ném, ha hivatalosan is összekötnénk az életün­ket. J.E.: Akkoriban termé­szetes volt, hogy ha két fi­atal hosszabb ideje együtt járt, akkor abból előBb- utóbb házasság lett. Telje­sen természetes volt ná­lunk is.- Friss házasokként hol laktak? J.E.: Egy évig a szüleim­nél. Egyedüli gyerek vol­tam, testvér nélkül, így volt helyünk a csa­ládban. J.I.: A "cascos" házban laktunk Salgótar­jánban. Egyik szoba a miénk volt, a másik a szülőké. Amikor megszületett az első gyere­künk, hozzájutottunk egy szolgálati lakás­hoz. Szerintem azóta sem osztott a rendőr­ség annyi szolgálati lakást, mint akkor. Egy négyemeletes tömbben szinte csak rendőrök laktak. Magam is igényeltem, s kaptunk egy lakást Tarjáéban, a Beszterce lakótelepen. Emlékszem, amikor anyósoméktól köl­töztünk, a fiam még karonülő volt. Soha nem felejtem el; mentünk megnézni a lakást és eloltódott a villany. Szegény fiam sikított a sötétben. Csodálatos korszak volt ez akkor, igazi összefogást tapasztalhattunk a Beszter­cén. Parkosítottunk, fákat ültettünk, kertész­kedtünk. Remek társaság jött össze. J.E.: Sok fiatal házas volt ott, s a gyerekek révén a szülők is megismerték egymást. J.I.: Aztán évekkel később építkezni kezd­tünk Kisterenyén. Apósomék is szerettek volna már egy családi házat, s mi is. Bele- kezdtünk egy ikerház építésébe. Két generá­ciós ház lett, még önálló számunk is van, az A, meg a B. ELŐNYÜK SZÁRMAZOTT ABBÓL, HOGY A NAGYSZÜLŐKKEL ÉLTEK- Soha nem okozott gondot, hogy a szülők­kel élnek együtt? J.E.: Tudom, hogy sokan azt mondják, nem szerencsés együtt lenni a szülőkkel, de nálunk soha nem volt gond, nagyon jól meg­voltunk. J.I.: Sokkal több az előnye, mint a hátrá­nya. Amikor elmegyünk valahová, felügyel­nek a lakásra, s a gyerekeket is itt lehet hagy­ni.- Sokat segítettek a gyereknevelésben ? J.E.: Nagyon sokat. Amikor fiatalok vol­tunk, nem okozott gondot, hogy betegek a gyerekek. Nyugodt voltam a munkahelye­men is, mert tudtam, hogy jó kezekben van­nak. Arról nem is beszélve, hogy édesanyám mindig főzött. Mire ha­zaértünk már várt minket a főtt étel. A lá­nyom például középis­kolában már nem is volt menzás, itthon evett. Én csak hét vé­gén tudtam főzni. Édesanyám sajnos há­rom éve meghalt. Édesapám egyedül maradt, de nyugodt vagyok, hogy itt van velünk, s mindig szá­míthatunk egymásra. Annak ellenére, hogy 79 éves elmúlt a nyáron, nagyon jól tartja magát. A ház körüli munkákban még ma is aktív. Amit nem tud befejezni a szabadsága alatt a férjem, édesapám befejezi. J.I.: A kertet mindig apósom ássa fel. Sőt, a kerti foltunkat is ketten csináltuk.- Hány éves házasság az Önöké? J.I.: Most léptünk a huszonhatodikba. Ta­valy voltunk negyedszázadosak.- Fiatalkorukban, amikor csak tervezték a közös életüket, mennyi gyerekre vágytak? Egy archly felvétel a múltból, Zoli a legidősebb gyermek a családban A majdnem teljes Juhász család a kerti kút előtt. A papa nem szeret fényképezkedni. a nagy fiú pedig Debrecenben volt J.I.: Mivel mindketten egyke gyerekek vol­tunk, így már az elején megegyeztünk benne, hogy nekünk több csemeténk lesz. Mindket­ten éreztük ugyanis a testvér hiányát. Leg­alább kettőt akartunk. Meg is álltunk kettőnél.- Négy és fél év a korkidönbség a kér gyerek között. Nem kis idő... J.E.: így jött össze. Harmincéves voltam, amikor a lányom született.- Jó testvérek a gyerekek? J.E.: Ahogyan telik-múlik az idő, annál jobb testvérek. Kisebb korukban voltak konf­liktusok közöttük, pont a korkülönbségből adódóan, de nem volt vészes. A fiam szerete­tett ellenkezni, a lányom pedig ezt nem vette jó néven. J.I.: Emlékszem, Editke nagyon mérges tu­dott lenni, a fiam meg élvezte. Egyébként mindketten abba az iskolába jártak, ahol a fe­leségem most igazgató helyettes. SAJÁT GYEREKEIT IS TANÍTOTTA KÉMIÁBÓL- Tanította is ókét? J.E.: Mind a kettőt. Kémiából. Nem tudtam elkerülni a helyzetet.- Előny volt, vagy in­kább hátrány, hogy a saját édesanyjuk tanítja őket? J.E.: Valójában ez is egy konfliktus forrás lehet, de ők elég jól élték meg.- Milyen jegyük volt kémiából? J.E.: Mindkettő ötös volt, de év közben azért időnként négyest is kap­tak... Csak utólag mond­ták el, hogy a gyerekek mindig azzal eltitkolták őket, milyen jó nekik, hiszen előre tudják a dolgozat kérdéseit. Soha nem avattam be őket előre a kérdésekbe. Nem akartam nekik rosz- szat, hiszen akkor nem tanultak volna. J.I.: A feleségem matematika, illetve kémia szakos tanár. A fiam nem véletlenül szerette meg a matematikát. Szerintem ezért lett prog­ramtervező matematikus is. A lányom állator­vosnak készült, valóságos mániája voltak az állatok. Amikor a Besztercén laktunk és ki­mentünk a tóhoz, a békák fenekét fűszállal piszkálgatta. Idővel aztán átpártolt a növé­nyekhez, ma már jobban érdeklik azok.- Beleszólnak a gyerekek párválasztásaiba? J.I.: Nem. Egyébként mindkettő bemutatta már a barátját, illetve a barátnőjét. J.E.: Az ilyen témákkal általában hozzám fordulnak, mint az apjukhoz. Olyankor min­dig elmondom a véleményemet, még akkor is, ha az nem pozitív. Nekem már az is elég, ha elgondolkodnak rajta.- Úgy tudom, kissé szigorúan nevelték őket. Minden buliba maguk mentek értük J.E.: Nem feltétlenül szigorúság ez, hanem egyfajta féltés. Nem szerettük, ha egyedük mászkáltak éjjel az utcán. Való igaz, hogy na­gyon sok buliba értük mentünk, s hazahoz­tuk őket. A lányunkat jobban féltettük, mint a fiunkat, mert egy fiú azért mégis csak más. J.I.: Életem egyik legnagyobb defektjét is egy ilyen szituációban kaptam. Egyházasgergéről hoztuk haza a lányunkat egy szilveszteri buliból, s Tarjánban, az Évi mellett defektet kapott az autónk. Az új eszten­dőt úgy kezdtem, hogy vittem a gumit csináltat­ni.- Anyásabbak, vagy apásabbak a gyerekek? J.I.: Szerintem mind­kettő anyásabb inkább. A feleségem gyakrabban találkozott velük. Én a munkámból adódóan kevesebbet voltam itt­hon. Természetesen ma­gam is beszélgetek ve­lük, de az anyjukhoz kö­zelebb állnak.- Kitől kémek pénzt? JI: Amikor ajándékot akarnak venni anyák napjára, akkor tőlem kémek. Viszont ha engem akarnak meglepni, az any­jukhoz fordulnak. SZOLGÁLATI TTTKOT SOHA NEM MESÉLT EL OTTHON- Erzsébet sokat tolerált a rendőri munka miatti J.I.: Sokat. Főleg az elején, amikor nyomo­zó voltam. Állandóan utaztam, keveset vol­tam itthon. J.E:: Az volt rossz, hogy sokszor éjszaka is kellett mennie.- Telefonjuk volt? JI: Volt. Vonalas. Mobilok akkor még nem voltak.- Sokat csörgött az itthoni telefon? J.I.: Rengeteget. Nehéz volt nekik meg­szokni. J.E.: A legrosszabb az volt, hogy nem tud­tam, hol van éppen. Előfordult, hogy éjszaka elment, reggel hazajött, megborotválkozott, majd ismét ment vissza. J.I.: Ez akkor hatványozódott, amikor életvédelmis lettem. Megyeszerte, ha gyilkosság történt, mennem kel­lett. Akár több napra is. Emlék­szem, amikor Rétságon volt a kettős gyerekgyilkosság, négy napig nem jöttünk haza. Hiába telefonáltam haza, nem mondhattam el, hol va­gyok. Olyankor csak annyit mond­hattam; dolgozom, legyetek nyu­godtan. Na erre még idegesebb lett a feleségem.- Eletveszäyes helyzetek is vol­tak? J.I.: Hogyne, nem is egy.- Itthon egyáltalán el lehet mon­dani ezeket? Van titoktartási kötele­zettsége? J.I.: Minden bűnügy szolgálati titok. Addig itthon sem beszélhetek róla, amíg el nem évül. Soha, egyikük sem tartott igényt arra, hogy elmondjam.- Tud titkot tartam a felesége előtt? J.I.: Szolgálati titkot tudok. J.E.: Tudomásul vettük és nem is érdek­lődtünk. J.I.: Nem beszélünk itthon egyikünk szak­májáról sem. Már többször mondtam a felesé­gemnek, hogy tanár sem lennék.- Együtt mennek reggel dolgozni? J.I.: Leggyakrabban igen. Amikor a fe­leségemnek fogadónapja van, vagy szü­lőértekezlete, akkor külön autóval indu­lunk el. Földrajzilag is közel vagyunk egymáshoz, hiszen a Kodály iskola nincs messze a rendőrségtől. Olyan is előfor­dult már, hogy bementem a munkahe­lyemre, s a gyerekeim otthon hagytak va­lamit. Olyankor fogtam magam, s haza­mentem.- Hazahozzák a munkahelyi sérelmeket? J.I.: Időnként igen, bár igyekszünk elkerül­ni. J.E.: Amikor hazaér, s egyből beül a tévé elé, tudom, hogy rossz napja volt. A képernyő előtt megnyugszik. NÉVJEGY Juhász István 1952-ben született Pász- tón. Salgótarjánba járt középiskolába, ahol üvegcsiszoló szakmát szerzett. Négy évig az Üveggyárban dolgozott. A munka után Körmendre került a Tartalékos Tiszti Isko­lába, ahol határőr szakon tanult. Innen je­lentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára, ahol bűnügyi szakon végzett. A Pásztói Rendőr- kapitányságon kezdett dolgozni bűnügyi nyomozóként, majd a Salgótarjáni Rendőr- kapitányságon ifjúságvédelmi előadó lett. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság következett ezután, ahol bűnügyi-életvé- delmis főnyomozó volt. Ugyanitt később a gazdaságvédelmi osztályt is vezette. Innen újra a salgótarjáni kapitányságra került, ahol kapitányság vezető helyettesként állt helyet. Bátonyterenye jött ezután, ahol a kapitányságot vezette, három évvel ezelőtt pedig a salgótarjáni kapitányságot irányít­ja. Idén március 15-én nevezte ki a belügy­miniszter ezredesnek. Ismeretlen ismerősök; Juhász István és felesége, Erzsébet Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! (Oiß* HÍR] 4P Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu emailcímen, illetve ...'.v.■■ ■ ■....iif..a. a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár" 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb „áldozatokat", találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! ™ A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak radio 100.4 kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRÁS Kép és szöveg: I -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents