Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-28 / 175. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖR KÉP 2004. JÚLIUS 28., SZERDA Salgóbányán elevenedett meg Békésszentandrás története Salgótarján Salgóbányán, az SVT-Wamsler Háztartástechnikai Rt. üdülőjében készültek a Békésszentandrás történetét bemutató történelmi tabló tűzzománc képei. Békésszentandrás beiktatásának 675 évfordulójának alkalmából az önkormányzat egy jubileumi emlékbizottságot hozott létre, amelynek elnöke Hévízi Róbert önkormányzati képviselő lett. A salgóbányai zománctábor vezetését is örömmel vállalta, és egyik alkotása szerepel is majd a hamarosan elkészülő emléktablón. A 675 év legjelentősebb pillanatait megörökítő tűzzománcokat művészek és diákok készítették. A tábor szakmai, művészeti vezetéséről Lóránt János Demeter és Balázs Ferenc festőművész gondoskodtak. Békésszentandrás szívében, az emlékparkban egy stilizált halászkunyhóban elevenedik meg a település története a harminc képen. Az első tűzzománcon a beiktatási ceremónia látható, melyen a lovon érkező királyi küldött felolvassa a népnek, az oklevél szövegét. A tábor létrejöttét mindvégig támogatta az SVT- Wamsler Háztartástechnikai Rt., mind a csodás fekvésű tábor rendelkezésre bocsátásával és a tűzzománc képek elkészítéséhez szükséges anyagokkal és az égetőkemence szabad kapacitásával. A tábor utolsó napján, az alkotókat meglátogatta Gressai Gábor a cég vezérigazgatója, és a táborlakókkal közösen egy kiégetés előtti tűzzománc táblába vésték a kézjegyüket. GYURIÁN TIBOR Augusztus másodika a roma holokauszt emléknapja ternálása Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr-Sop- ron és Pest megye településeiről. A Pest környéki romákat családostul-gyerme- kestül, november másodika és hatodika között szedik össze a helyi csendőrségeken, majd az óbudai téglagyárba viszik őket. Innen november tizedikén marhavagonokban szállítják Dachauba, majd három nap elteltével a nőket és gyermekeket tovább Ravensbrückbe. A deportált romák jó részét a komáromi Csillag erődben gyűjtötték össze. Az egyik szemtanú így emlékezik az ott lezajlottakra: „Novemberben már kutya hidegek voltak. Hely a börtöncellákban nem volt. Az elfogottak nagy része a kazamaták előtti szabad térségeken tanyázott. Kisgyerekek fagytak meg tucatjával. Azokat a latrinába dobták.” A Csillag erődből később a munkaképes korú férfiakat és nőket deportálták, a többieket, az idősebbeket és a gyerekeket hazaengedték. A koncentrációs táborokba továbbhurcolt férfiak és nők túlnyomó többsége azonban soha nem tért vissza. Bársony János kutatásai szerint a megyéből, Balassagyarmatról a nógrádmar- cali gettóba gyűjtötték a romákat 1944 áprilisától júniusáig. Ezután egy részüket Tótgyarmatra szállították, másokat Derecskére, Mohára és Magyamándorba vittek kényszermunkára. A cserhátsurányi és varsányi cigányok 1944 áprilisától novemberéig, a hontiak 1944 novemberétől decemberéig a Patvarc melletti, Lívia-majori kényszermunkatáborban voltak. Az ecsegi romák a gyöngyöspatai gettóba kerültek 1944 októberétől novemberéig. Káliéból a hatvani gyűjtőgettóba vitték a cigányokat 1944 szeptembere és 1945 februárja közt. Karancsságból Dachauba és Linzbe deportálták a romákat 1944 és 1945 közt. Nagylócról 1944 októberében családostól elhurcolták a romákat, először Balassagyarmatra szállították őket, majd néhány hét múlva vagonokban Komáromba, később Németországba kerültek. A nógrádkövesdi cigányok 1945 januárjától márciusáig voltak a komáromi gettóban. Orhalomban helyben gyűjtötték össze a romákat és kényszermunkán dolgoztatták őket 1944 áprilisától novemberéig. Pásztón 1944 júniusától 1944 decemberéig helyben, zárt gettóban tartották fogva a romákat, és kényszermunkára fogták őket. Romhányban helyben gyűjtötték a romákat 1944 októberétől decemberéig. A salgótarjáni cigányokat 1944 szeptembere és decembere közt Komáromba vitték, ahonnan többen németországi lágerekbe, Dachauba, Buchenwaldba és Bergen- Belsenbe kerültek. A tari romák 1944 októberében és novemberében Salgótarjánban voltak kényszermunkán. A munka szabaddá tesz - hirdette a felirat az auschwitzi haláltábor kapuján, ahol 1944. augusztus 2-án romák ezreit gyilkolták le 1944. augusztus másodikán - egyetlen éjszaka alatt - négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigánytábort. Az európai romák ezen a napon emlékeznek a náci népirtás roma áldozataira: a becslések szerint egész Európában félmillió, Magyarországon több tízezer romát gyilkoltak meg a náci koncentrációs táborokban és a helyi pogromok során. Az áldozatok számának megbecslését nehezíti, hogy nagy számban semmisültek meg iratok, de az is, hogy sok helyen minden dokumentum nélkül hurcolták el a romákat, vagy lőtték bele őket a falu szélén megásatott tömegsírokba. Németországban az 1935 szeptemberében elfogadott állampolgársági törvény a „német vagy fajrokon vérű állampolgárok” kategóriájából már nem csak a zsidókat, de a cigányokat is kizárta. 1938 márciusában népszámlálás alá vetették a cigányokat, áprilisban megvonták tőlük a szavazati jogot, májustól nem járhattak többet iskolába, és deportálni kezdtek minden olyan férfit, aki nem valamelyik földműves gazdánál dolgozott. Az év júliusában pedig megtiltották nekik, hogy nem cigányokkal lépjenek házasságra. Himmler 1939 októberében „vándorlási tilalmat” rendelt el a romák számára, majd, elkezdődik a tömeges deportálásuk, főként a lengyel- országi koncentrációs táborokba. A magyarországi áldozatok számáról máig viták folynak, a kutatások a több tízezres számot valószínűsítik. A háborút megelőzően már több speciális „cigányrendelet” született: 1929-től évente kétszer szerveztek az országos „cigányrazziákat”, 1934-ben Endre László - a magyarországi zsidóság koncentrációs táborba szállítását később államtitkárként szervező hivatalnok - követeli a kóbor cigányok állami koncentrációs táborba zárását és a férfiak sterilizálását. Később több településen, mint például Esztergomban 1942-ben, zárt cigánytelep létesítéséről döntöttek a városatyák, amit csak munkavégzés céljából hagyhattak el. 1944 tavaszán-nya- rán a városok roma lakosságát munkatáborokba viszik Szolnok, Csongrád, Bács-Kiskun, Pest, Heves és Nógrád megyékből, augusztusban pedig a Honvédelmi Minisztérium elrendeli cigány munkásszázadok felállítását. 1944 november másodikán-harmadikán megindul a roma családok összeszedése és inEgy túlélő emlékei Engem a vonaton kaptak el. Levettek a vonatról, bevittek Körmendre, aztán meg Komáromba - emlékszik vissza Vajda Rozália. (...) Három hétig voltam ott. Ott halt meg az unokatestvérem. Beteg volt, enni nem adtak. Nagy mocsok volt, se vécé, se semmi. Az a sok ember, bűz volt mindenfelé. Mindenki ott végezte a dolgát, tisztálkodni nem lehetett. Aki meghalt, nem ám eltemették! Volt egy olyan hídféle, azt megnyomták, oszt be a Dunába. Férfiak, nők, gyerekek egybe1. Magyar katonák vigyáztak ránk, de akik letartóztatták az embereket, azok csendőrök voltak. (...) Volt ott nem csak cigány, hanem szegényebb parasztok is. Mindenféle romák voltak Komáromba'. Beások, romungrók, köszörűsök. Muraszombatból voltak beások. Akiket elkaptak, látták, hogy olyan csőrös féle, már vitték is. Nehezen teltek a napok. Csak vártuk az egyiket a másik után, hogy mikor ölnek meg. Hosszú volt egy nap. Olyan hosszú, mint most egy hónap. A saját rongyainkban voltunk. Naponta egyszer kaptunk enni, délben. Akinek gyereke volt, kisebb-nagyobb, ezeket megválogatták. Akinek nem volt gyereke, azokat vitték el. Marhavagonokkal szállították őket Komáromból tovább. Összegyűlt négy-ötezer ember, akkor szállítottak. Előtte való nap szállítottak, hogy én odakerültem. (...) Egy nap aztán kinyitották a kaput, és mondták: mindenki mehet. Mindenki elmehet haza. Oda, ahova tud. Gyalog mentünk, amerre láttunk. Mentünk egy darabig, oszt a patak mellett leültünk. Volt ott ilyen fűzfavessző, nekiálltunk szedni, két-három ember meg kötött. Eladtuk a majorba egy pengőért, kettőért, így sikerült út- ravalóra meg ennivalóra valamit gyűjteni. így jutottunk el Szombathelyig. De nem találkoztunk már senkivel az ottani ismerősök közül. Azokat már meg is ölték. Aztán valahogy hazavergődtünk. Anyám várt otthon. Az öcsémet akkor láttam először. Ha az oroszok egy hetet késnek, a nyilasok a cigányokat minden faluba lelövöldözték volna. Már ki volt adva parancsba. Mert sokan mondták utána a parasztok, hogy nektek is csak egy hét lett volna hátra, ha nem jönnek az oroszok...
