Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-24 / 172. szám
2004. JÚLIUS 24., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Ismeretlen ismerősök - Pékár István, a Duna TV elnöke Nem akarja elhagyni a palóc táj szólását Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! HÍRI AF Ööeteit’eszrevetele,tanogradibuKap@chello.huemaitamen,illetve ■—•—■4— a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár' 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. dmü postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat”, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kérdéseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! radio FM 100.4 A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, melynek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRÁS Amerikában, Ausztráliában is. A „mi televíziónknak” hívják a Dunát. Azt hiszem, ennél többet nem várhat el egy tévéelnök. „VÉGÉRVÉNYESEN BIRTOKBA VETTEM A TELEVÍZIÓT”- Mezőgazdasági műsorral kezdett a Duna TV-ben.- 1993 januárjában hallgatott meg először a televízió kuratóriuma. Még abban ez évben, májusban elindult a műsor, áprilisban már javában dolgoztunk.- A kezdeti időkben még egy mezőgazdasági hetilapnál is dolgozott párhuzamosan. Nehéz volt a kettőt összeegyeztetni?- Nehéz. A lapnál voltam főállásban, de egy idő után már nem lehetett a kettőt egyszerre vinni. 1994 januárjában adtuk el a lapot, azóta teljes mellszélességgel a Duna Televízió munkatársa vagyok.- Hiányzik az írás?- Nézze, hosszú időn keresztül mindennél fontosabb volt számomra az írás. Aztán rájöttem, hogy a televíziónak sokkal erősebb a hatása, mint az írott sajtónak. Sokkal többen emlékeznek egy arcra a képernyőről, mintha valamelyik újságban olvastak volna vele egy interjút.- Vagyis magávalragadta a televízió.- Igen, először csak egy műsorom volt, aztán folyamatosan lett egyre több. A ranglétrán is lépegettem fölfelé; először főszerkesztő lettem, majd hírigazgató. Amikor létrejöttek az alkotóműhelyek, műhelyvezető lettem, majd alelnök, és 2000-től elnök.- Műsorkészítőként melyik volt a legtermékenyebb időszaka?- 1994 és 1996 között. Rengeteget jártunk Erdélybe, illetve egyéb határon túli területekre. Ez a két év nagyon termékeny volt. Mégis, szívemhez legközelebb az Elfeledett tájakon című sorozatom áll. 1998-ban készítettük. Akkor jöttem rá igazán a műsorkészítés ízére. Úgy láttattam a tájakat, ahogyan szerettem volna, s ahogy elképzeltem. Éreztem, hogy végérvényesen birtokba vettem a televíziót. Talán megadatik, hogy újra készíthetek filmeket. Hiányoznak a forgatások. TÉVÉELNÖKKÉNT IS VOLT OLYAN KORSZAKA, AMIKOR ÜRES VOLT A CSALÁDI KASSZA- Elnökként gazdag ember egy átlagelképzeléshez képest?- Nem mondanám. Igaz, hogy van egy szép családi házunk, de azt teljesen romosán vettük 16 évvel ezelőtt, és többszöri átalakítás után építettük be a tetőterét, amikor megszületett harmadik gyermekünk. Na ebben a felújításban el is adósodtam, mert most van legalább 8 millió forintos tartozásom, amelyet havi részletekben törlesz- tek. Persze nincs okom pimaszra, mert az elnöki fizetésből tudom törleszteni. Nincs megtakarított pénzem és nem is vágyom rá. Még tévéelnökként is voltak olyan korszakok az életemben, amikor üres volt a családi kassza, és a bankkártyáról nem tudtunk pénzt levenni. Mondtam a gyerekeknek, hogy meg kell vámunk, amíg utalják a következő havi fizetést. És mindenki megértette. Nem dőzsölünk. Nem dohányzom, nem iszom és étterembe sem járunk.- A gyermekei és a felesége sűrűn meglátogatják a tévében?- Nem. A feleségem nagyon régen volt az irodámban. Évente talán kétszer, ha bejön. A lányaim gyakrabban jönnek. Mind a ketten egyetemisták, s miután a városban tanulnak, sűrűn megyünk haza együtt délután. A fiam szintén ritkán jön. Ő most lesz ötéves. Nagy a korkülönb- 2111' ség a gyerekek között.- Csülog a szeme, amikor a gyermekeiről beszél. Munkahelyén fogad a Duna Televízió első embere. Életünkben először találkozunk. Kedves, segítőkész, nagyképűségnek a legkisebb jelét sem fedezem fel rajta. Amint belépek az irodájába, észreveszem, hogy a szobában be van kapcsolva egy televíziókészülék.- Sok örömünk van bennük, pláne a kis Pistában. Nem vagyunk már fiatalok, ötven felé közeledtem én is, amikor született. Különös varázsa van ennek, amikor idősebb korban jön az életünkbe egy gyerek. Tudom, hogy többet kellene foglalkoznom vele, ezért kicsit furdal is a lelkiismeret. OTTHON SEM TUD TELJESEN KIKAPCSOLNI- Mennyit ad magából otthon a családnak?- Igyekszem minél többet adni. Ugyanakkor az intézmény gondjaitól nem mindig tudok elszakadni. A lányaim időnként rámszólnak, hogy „apa, olyan szórakozott vagy!” Igazuk van, hiszen testben ugyan otthon vagyok, de fejben még valamilyen délutáni vitát folytatok magamban.- Utóbbiak sűrűn előfordulnak? Egy tévéelnök állandóan vitatkozik?- Ha nem is állandóan, de a médiában köztudottan gyakoriak az érdekütközések. Ahogyan a politikában is. Miután a Duna Televízióban is vannak igazgatóságok és fő- szerkesztöségek, így ezek egymás rovására próbálnak teret és pénzt nyerni. A politikai viszályokból szerencsére rendre kimaradunk, hiszen a magyar nemzet televíziója vagyunk, műsorainkat elsősorban a határokon túlra sugározzuk. A mi belső vitáink tehát egyáltalán nem ideológiai egymásnak feszülések, hanem sokkal inkább olyan tépe- lődések, hogy legyen-e hosszabb például egy adott műsor. Az ember minden nap rangsorolja az adott problémákat. A rangsorok pedig folyamatosan változnak, mert ha éppen nincsen nagy gond, akkor a kisebb gondot felerősíti magában, és azt tartja fontosnak, hogy minél előbb megoldja. Amióta elnök vagyok, két évvel ezelőtt, karácsonykor fordult elő velem először, hogy szabadságot vettem ki. A harmadik naptól tudtam jól érezni magam, addigra ürült ki teljesen a fejem.- Gondolom, ami kor beadta a pályáza tát az elnöki tisztségre, akkor tisztában volt vele, hogy ez a feladatkör ezzel jár. Bi zonyos rálátása lehetett, hiszen korábban alelnökként tevékenykedett.- Természetesen gondoltam, hogy más feladat lesz, hiszen a korábbi elnököt, Sára Sándort éveken keresztül figyeltem.- Sokat tanult tőle?- Igen. Sára Sándor egy nagyon rátermett vezető ember. Úgy gondolom, ha nem őt választották volna meg a Duna Televízió elnökének '93 nyarán, akkor ez a televízió már régen nem létezne. Ő egy nagyon céltudatos, erős, érdekérvényesítő ember, aki mindemellett egyfajta nyugalmat is tudott magából árasztani, ezért volt jó mellette dolgozni. Sok nehéz időszakot vészeltünk át együtt, amikor attól tartottunk, hogy elfogy a pénzünk, és elsötétül a képernyő. Szerencsére mindig sikerült kimásznunk a rosszabb periódusokból.- Az elnöki poszt, s az ezzel járó munka sok időt elrabol a gyerekektől?- Igen, sokat. Minimum 14 órát dolgozom naponta. Reggel hatkor kelek, fél hétkor pedig már indulok a tévébe. Sashalmon lakunk, tehát ezekben a korai órákban húsz perc alatt beérek a tévébe. Ha időm engedi, munka előtt még lemegyek az uszodába (szerencsére az is van itt az épületben), és úszom egyet. Gyakran este tíz körül érek haza, sok a protokollesemény, amelyen jelen kell lennem. A hét végéim ritkán szabadok. KÉRTE A CSALÁDJÁTÓL, HOGY HALÁLA ESETÉN HERENCSÉNYBEN TEMESSÉK EL- Gyakori vendég Nógrádban?- Túlzás lenne azt állítani, hogy gyakori, de amikor időm engedi, utazunk Herencsénybe. Marianna lányom gyakran kérlel, hogy üljünk autóba, és látogassuk meg a nagymamát. Nagyon erős a kötődésem Nógrádhoz; sok rokonom, barátom, ismerősöm él a megyében. Úgy érzem, ahogyan öregszem, egyre erősebb bennem az érzés.- Figyelemmel kíséri a nógrádi eseményeket?- Természetesen! Nagyon szeretem a szülőföldemet. Palócföld maga a csoda. Öregkoromra vissza is akarok menni. Elterveztem, ha az aktív éveim véget érnek, ott szeretnék majd megöregedni. A családnak már mondtam, ha véletlenül „idő előtt” meghalnék, akkor Herencsényben temessenek el. Persze remélem, hogy ez minél később fog bekövetkezni!- Azt nyilatkozta egyszer, büszke arra, hogy palóc lehet.- Nagyon büszke vagyok rá! A mai napig megmaradt a jellegzetes tájszólásom is. Soha nem akartam elhagyni. Általában már az első pillanatban felismerik, és kérdezik, hogy ugye palóc vagyok... Édesanyám sokszoknyás, népviseletben járó asszony. Amikor egyetemre jártam, s meglátogatott, eszembe nem jutott volna, hogy eldugjam őt az évfolyamtársaim elől.- Engedjen meg egy banális kérdést a végén. Meddig marad a Duna TV elnöke?- Szeptember 22-ig biztosan. Addig tart a szerződésem. Az biztos, hogy nem szeptemberig gondolkodom, ha a Duna sorsáról van szó, hanem legalább 2010-ig. Ez egy folyamat. Remélem még ötven év múlva is lesz Duna Televízió! Amíg magyar él a földön, addig Duna Televízió is lesz! Kép és szöveg: Pékár István a Nógrád megyei Herencsény községben született 1955. október 4-én. Agrármérnöki diplomáját a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerezte 1979-ben, ugyanitt 1983-ban a mérnök-tanári szakon is államvizsgázott. A Duna Televíziónál annak indulása, 1993 januárja óta dolgozik, ekkor nyújtotta be pályázatát a Gazdakör mezőgazdasági magazinműsor ügyében. Azóta a Duna Televízió munkatársa, kezdetben főszerkesztőként, majd tájékoztatási igazgatóként, alkotóműhely-vezetőként, 1998 decemberétől pedig alelnökként. Feladata a szolgáltató műsorok felügyelete volt. Ide tartoztak a gazdasági, természetvédelmi, egészségügyi és szórakozató műsorok, valamint a reggeli szolgáltató magazin, a Virradóra. 2000. szeptember 22-én pályázat útján lett a Duna Televízió elnöke. Fontos feladatának tartja, hogy a Duna Televízió 'a mindennapok küzdelmeiben csodálatosan gazdag kulturális örökséget adjon át az utókornak“. Széles érdeklődési körű embernek tartja magát, de az agrári- um és a vidék kérdései különösképpen érdeklik. A kezdeti agrárszakírói megközelítéstől a szociológia felé fordult. Tapasztalatait az Elfeledett tájakon című ismeretterjesztő sorozatban igyekezett kamatoztatni. A film a Kárpát-medence mostoha sorsú magyar lakta régióit mutatta be. Az írás és a filmkészítés a hobbija is, rendszeresen jelentek meg írásai különböző lapokban. Nős, három gyermek apja.-Állandóan megy a tévé itt az irodában?- Igen. Általában le van halkítva, de ha valamin megakad a szemem, akkor felhan- gosítom. Leginkább az aktuális műsorokat és a híradókat figyelem, elsősorban a Dunán, de a konkurens csatornákba is belepillantok.- Húsz éve, hogy az újságírói pályára lépett. Van még olyan gondolata ennyi év után, ami nem a szakma körül mozog?- Nehéz kikapcsolnom, ez tény. Nem könnyű feladat különválasztani a szakmai, és a magánéletemet. Szerencsém van, hiszen szórakoztat-a munkám, amelyben jól érzem magam. Amolyan hobbi ez nekem. Tudom, hogy furcsán hangzik, de éveken keresztül úgy ültem be reggel az autómba, mintha nyaralni mennék, ugyanis imádtam, amit csinálok. Volt egy műsorom, amit nagyon szerettem, Elfeledett tájakon címmel futott a Duna Televízióban. Sokat forgattunk Nógrádban is.- Ne mondja, hogy elnökként is úgy ül be reggelenként a kocsiba, mintha nyaralni menne!- Igaza van, az elnöki munka már másabb, sokkal felelősségteljesebb. Lelki teher van az emberen. Nálunk nagy az úgynevezett igazodási kényszer. Mind politikai, mint kulturális értelemben. Sokan felteszik nekem a kérdést, hogyan tudok a politikában eligazodni. Nos, ha őszinte akarok lenni, nem emiatt szoktam rosszul aludni.- Mert általában rosszul alszik?- Szerencsére nem. Időnként persze érzékenyebb vagyok a frontra, de az sem olyan súlyos mértékű.- Mi a legnagyobb teher egy tévéelnök számára?- Az, hogy igazából nincs már mögötte senki. De nem akarok panaszkodni, mert vannak ennek a munkának nagyon kellemes pillanatai is. Ezer ember tartozik a tévéhez, akiknek az egyik fele belsős, a másik pedig külsős. Ha valamelyik munkatársam dicséretet kap egy műsora után az újságban, az igazán jóleső érzés számomra is. Izraelben például Tel-Avivban felismert egy hölgy az utcán, és azt mondta, hogy az ő lánya tíz évvel ezelőtt még nem beszélt magyarul, de a Duna Televízió hatására megtanult, és most Budapesten egyetemista. Megköszönte nekem, hogy a családjába pozitív változást hoztunk.- Az ilyen pillanatokért érdemes csinálni?- Igen. Ezek sokkal többet jelentenek számomra, mint a múló szeszélyeken alapuló dolgok. A Duna Televízió több mint divat. A munkánknak hosszú távon lesz eredménye. Biztos vagyok benne, hogy a magyar nemzet történelmében egyszer fontos lépcsőként fogják emlegetni az 1992-es esztendőt, amikor létrehozták a Duna Televíziót. Tizenkét évesek leszünk hamarosan. Ha visz- szagondolok; erős küzdéssel telt el ez a tizenkét esztendő, hiszen a kezdetekben többször felmerült a megszűnés veszélye, majd az MTV-vel való összevonásról is lehetett hallani, mindezek ellenére jó volt megélni a tavalyelőtti, tízéves születésnapot. Nem akarok panaszkodni, hiszen a Duna Televízió egy sikeres televízió. Igaz, hogy nem néznek bennün- kef annyian, mint a kereskedelmi televíziókat, de a szimpatizánsaink túláradó szeretettel fogadnak minket Erdélyben, a Vajdaságban, vagy akár Izraelben,
