Nógrád Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-10 / 160. szám
2004. JÚLIUS 10., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal nógrádi Ismeretlen ismerősök - dr. Havasi Zoltán Kétszer vette el teleségül ugyanazt az asszonyt Hónapokig csak altatókkal tudott aludni a balesete után Emlékszem, legutoljára Budapesten, a kórházi ágyán beszélgettem Nógrád megye rendőrfőkapitányával, a balesete után. Valamivel több mint egy évvel ezelőtt. Soha nem felejtem el, valamennyi országos napilap vele volt tele, és azt találgatták, vajon túléli-e a sérüléseket. Kivételes helyzetben voltam, hogy bemehettem hozzá, s láthattam a pillanatnyi gyógyulását. Picit vicces is volt, amint mosolyogva közölte az ágyán fekve, hogy nemsokára újra motorozik majd, holott aznap az egyik bulvárlap még azt írta, élet-halál között lebeg. Láttam, hogy komoly fizikai fájdalmai vannak, de az optimizmusa, kitartása, és az eszméletlenül nagy akaratereje még úgy, betegen is lenyűgözött. Bennem tehát ez a kép maradt meg Havasi Zoltánról. Furcsa a kettőnk viszonya, mert ugyan évente csak egyszer találkozunk, de mindig úgy fogad, mintha évtizedes jó barátok lennénk. Valószínűleg az egyik legrugalmasabb közéleti embere is a megyének. Őt ugyanis nem kellett heteken át telefonon hívogatnom, hogy egyeztessük az interjút. Előző nap este kilenckor bejelentkeztem, másnap délben pedig már a szécsé- nyi ház bejárata előtt parkoltam az autóval. Amint észrevette, hogy megérkeztem, elém jött. Még a csengőt sem kel- / lett megnyomnom... zem magam a bőrömben, és összességében eddig sikerült boldog életet élnem. A boldogsághoz tényleg nem kellenek nagy dolgok. Mindig el- szömyülködöm, amikor látom, hogy az emberek milyen kicsinyesek és milyen butaságokkal foglal- kozTakaros családi házának y i I M §u. az alagsorába invitál, azt mondja ez a vendégváró helyiség. Úgy érzem magam, mintha egy skan- , zenben lennék, vagy legalább egy hollókői portán, ugyanis az ízlésesen berendezett szó- I ba ezt a „fílinget” su- , gallja. Előveszem a | fényképezőgépet, I majd kéri, várjak még egy percet. Adjuk meg a módját, inkább felvenné a palóc mintára készült ingét. így stílusosabb. Amint elkészülnek az első kockák, azt mondja, ez még itt mind semmi. Nézzem meg a borospincéjét is. Tátott szájjal battyogok lefelé a lépcsőn, majd át az alagúton. Olyan, mintha egy barlangban mennék, vagy egy középkori vár alagútjában. A labirintus végén található borospince aztán végképp levesz a lábamról. Lassan kezdem érteni, hogy a nógrádi rendőrök első embere miért áraszt állandóan nyuA ház alatt lévő borospincébe mini labirintus vezet át galmat és kiegyensúlyozottságot magából. Persze természetesen nem a bonra gondoltam, hanem a helyszín miliőjére...- Jól érzem itt magam, mert ezek a régi tárgyak valóban nyugalmat közvetítenek felém. Feltöltődöm itthon. Annyi rosszal találkozom a hétköznapok, és a bűnesetek során, hogy nekem valóságos felüdülés az, ha itt pihenhetek. Sokszor lejövök egyedül is. Olyankor csak ülök, és nézem, ahogyan az ablakon beszűrődik a napfény, és valósággal jár-kel a napsugár a helyiségben. Nekem ennyi elég ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni.- Jól látom, hogy boldog ember ?- Jól látja, mert a boldogság ilyen apró dolgokból áll össze. Boldog vagyok, mert jól érnak. Olyankor is boldog vagyok, amikor sikerül megoldanom egy esetet a munkámmal kapcsolatban, vagy segíthetek valakinek, aki eljön hozzám a fogadónapomon. Örömmel tölt el, amikor látom, hogy a szabálytalankodó, akit megállítottam az országúton, felismeri annak a tettnek a súlyát, amit elkövetett. így van esély arra, hogy többet nem teszi meg. De az is boldogság számomra, amikor örömet szerezhetek a barátaimnak egy értékes óborom felbontásával.- Melyik a legrégebbi évjárat?- Most éppen egy 1973-as. Tudja, rájöttem valamire a balesetem kapcsán. Soha, semmit nem szabad különleges alkalmakra tartogatnunk. A példa kedvéért maradjunk a bornál. Korábban több 20-30 éves borom is volt, de nem mertem őket felbontani, mert mindig azt mondtam, majd találunk hozzá alkalmat. Azonban nem tudhatjuk, hogy lesz-e rá alkalmunk. Úgy kell élni, hogy minden nap fel kell venni a szép ruhát, és magadra kell fújni a ked.- venc parfümöt, mert minden egyes nap különleges alkalom. Örülni kell az életnek.- Nem szeretnék sablonkérúése- ket használni az interjúban, de őszintén érdekel az egészségi állapota. Hogy van?- Köszönöm, már remekül. Tudom, hogy evidencia, de az ember életében semmi nem lehet fontosabb az egészségnél. Még a lottó ötös sem. Sajnos erre leginkább akkor jön rá, amikor válami baj történik. Az elmúlt egy év során jó irányt vett az egészségem. A történésekhez képest rendkívül jó fizikális és mentális állapotban vagyok. Persze nem volt könnyű dolgom, hiszen egy ilyen súlyos baleset rehabilitációja hosszú évekre elnyúlik. Ma már úgy érzem, helyrejöttem.-Lelkileg is?- Igen. Nincs lelkiismeret-furdalásom, nem is lehet. Utas voltam egy autóban és magam is áldozata lettem egy szerencsétlen ember sorsának a beteljesedésében. Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! t r .jfc. t Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu emailcimen, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár'' 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat’, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kérdéseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! A legrégebbi bora 1973-as évjáratú Nem akarok hazudni, volt néhány hónap, amikor csak altatókkal tudtam elaludni. Óriási trauma volt számomra ez a baleset, de a lelkem tiszta.-Az élet általában ilyen; egyszer fent, egyszer lent. Vannak jó, és kevésbé jó dolgok Ha visszatekint, melyek voltak többségben az eddigi életében?- Nem lehet ezt így egyértelműsíteni. Az élet ugyanis folyamatosan produkálja a különböző problémákat és feszültségeket. A megoldás a lényeges ilyen szempontból, hogy az ember miképpen tudja ezeket kezelni. Sok olyan helyzet van, amelyeket pillanatnyilag nem lehet kezelni, csak évek múltán. Néha jobb, ha bölcsen csak várunk.- Ha végignézek az életútján, azt látom, hűséges típus. A nejéhez és a rendőrséghez is.- Harminc éve vagyunk együtt a feleségemmel, rendőrként pedig huszonhat éve tevékenykedem.- A sorozatunk jellegébá adódóan maradjunk a magánéletnél Mi mindeme elég ez a harmincéves kapcsolat?- Több mindenre. Sok jóra, sok rosszra, néhány súrlódásra... A legfontosabb mégis az, hogy még harminc év múltán is találunk közös örömöt magunknak. Például az otthonunk csinosítgatását, az alkotás örömét.- Együtt találták ki például ezt a vendégvárót is, ahol beszélgetünk?- Igen, az egész „birodalmunk" közös elképzelések alapján készült. A bútorok kiválasztása, illetve elrendezése - ezek az azonosságok segítenek a házasságban rejlő feszültségeket oldani, és jó irányba terelik a kapcsolatot.- Szécsényi mendemondákból tudom, hogy kétszer vette el feleségül ugyanazt az asszonyt.- Erre szokták viccesen azt mondani, hogy ennél nagyobb hibát nem követhet el az ember... Nem bántam meg, hogy újra házasodtam, mert szeretem a feleségemet. Valóban volt egy szakasza az életemnek, amikor különböző objektív és szubjektív problémák hatására rosszul döntöttem. Akkor jó választásnak tűnt a válás. Az idő aztán rávilágított, hogy rosszat tettem, és ha valamit helyre lehet hozni, akkor azt helyre is kell hozni.- A pillanatnyi problémáknál erősebbek voltak a kötődések?- Pontosan. Nem volt hosszú ez az időszak, hiszen rövid ideig voltunk távol egymástól hét évvel ezelőtt. Mind a ketten átértékeltük azokat a problémákat, amelyek jelentkeztek, és helyre tettük a feszültségeket. Kétszer választottam, és mind a kétszer ugyanazt a nőt vettem el feleségül. De kell egyáltalán erről beszélni egy ilyen interjúban?- Elhiszem, hogy szokatlan erről beszélnie, de a Nógrádi Bulvár nem a szakmáról szói Úgy gpndolom, az vesse önre az első követ, aki még soha nem hibázott életében- Ez igaz. Minden kapcsolatban voltak és lesznek is feszültségek. Van, aki bevallja és van, aki nem. Nincsen olyan harmonikus kapcsolat, ahol csak boldogság és béke van. Az élet ugyanis nem erről szól. Szerencsére mi nagyon kiegyensúlyozottan élünk. Sok kapcsolat el sem jut addig, hogy meg tudják beszélni a gondokat, hanem a felszín alatt maradnak problémák. Amikor összekarolnak az emberek, és elmennek együtt templomba, közben mindenki tudja, hogy a legnagyobb haragosok...- Mit tcut az élet énékének?- Az életnek igazi értéket véleményem szerint csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk: „ember módra élsz, ha igazságosan élsz.” Az igazságot kell szolgálnunk nap, mint nap, amely néha nagyon egyszerű és kicsinyes, de nem válogathatunk, ennyi az élet értéke, és ez mindenkire igaz.- Beszéljünk a családjáról! Úgy tudom, az is különleges.- Tizenegy gyermekes családból származom. Három lány és nyolc fiú a testvérem. Én vagyok a legidősebb. A legfiatalabb öcsém fiatalabb, mint az idősebb fiam. A nagybácsi idősebb, mint az unokaöcs. Két fiam van. A kisebbik együtt volt katona az öcsémmel Nagyorosziban. Amikor összejön az egész család, ötvennél is többen vagyunk a gyerekekkel, és a hozzátartozókkal együtt. Talán a nagy család miatt szorult belém több empátia.- Tartja a kapcsolatot mindegyik testvérével? NÉVJEGY Havasi Zoltán rendőr dandártábornok 1955-ben született. Az iskoláit Szécsény- ben végezte, majd Balassagyarmaton a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett. 1976-ban Rendőrtiszti Főiskolára került, majd 1979-től a Budapesti Rendőr-főkapitányságon és az V. Kerületi Rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot. Néhány év után a balassagyarmati rendőrkapitányságra helyezték át. Itt nyomozó, vizsgáló beosztásban tevékenykedett. Csehszlovákiában 1983-1988-ig a Károly Egyetemen tanult és doktorált. 1992-ben bírói-ügyészi szakon jogi szakvizsgát tett. Időközben 1990. július l-jétől kinevezték a szécsényi rendőrkapitányság vezetőjének. 1994-ben az Európai Képzés Nemzetközi Központ magyar tagozatának uniós tanfolyamát végezte el. Tanulmányait tovább folytatva közlekedési szakjogász képesítést szerzett az ELTE-n. 1997. január l-jétől megbízták a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetésével, mely beosztást jelenleg is betölti. Ezt követően Nemzetvédelmi Egyetem Biztonság- és Védelempolitikai Szakán szerzett végzettséget. Jelenleg az egyetem phd hallgatója.- Természetesen. A napokban volt az Ipoly- parti motorostalálkozó, több testvérem is eljött a gyerekeivel együtt, ott beszélgettünk.- Sűrűn eljönnek a házába is?- Időnként meglátogatnak, hiszen mindegyik testvérem húsz kilométeres körzeten belül lakik, senki nem ment el a megyéből. Ezért is kell a nagy ház, hogy legyen hol találkoznunk. Évente legalább egyszer mindany- nyian összegyűlünk. Nem csak nálam; hol az egyik, hol a másik testvérünknél. A szüléink születésnapja például egy biztos ünnep a számunkra.- Irigylésre méltó egy ilyen nagy család?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelent több problémát is egyben, de igen, irigylésre méltó. Nagyobb az összetartás közöttünk. Amikor építkeztünk, egy emberként jöttek segíteni a testvéreim, és a pince kialakításában is jelentős szerepük volt. Segédmunkára, illetve szakmunkára nem kell költenem, hiszen családon belül mindent megoldunk.- Mondja, minden olyan dologban pl érezte magát eddig az életében, emut csak csinált?- Igen, hiszen soha nem erőlködtem, és nem törekedtem semmire görcsösen. Igyekeztem mindig jól érezni magam. Óriási szerencsém van, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Emberek milliói mennek be naponta úgy a munkahelyükre, hogy nem szeretnek ott dolgozni.- Ezek szerint ön boldogan teszi meg minden reggel a Szécsény-Salgótarján útvonalat?- Soha nem éreztem azt, hogy nekem ez nehézséget jelentene. Úgy indulok el itthonról minden reggel, hogy ma új kihívásokkal kell megküzdenem. Törekszem a jóra, de persze mindig vannak bennem kétségek. Nem vak hittel és buzgalommal nézek a világba, hanem józan, reális látásmóddal. Soha nem szabad elhinni, hogy a legjobbak vagyunk valamiben. Állandóan tanulni kell, fejlődni. Kép és szöveg: Ne csak olvassa, hallgassa is! radio FM 100.4 A szefző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 MHz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, melynek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRAS Két kezével alakította ki a pincét Itt szeret a leginkább pihenni