Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-26 / 148. szám
lA’V Lí CiL A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. ionhis 26., szombat | Színházi esték Szerencsére a kérdést csak feltételes módban kell feltenni, mert Salgótarjánban - ha önálló színházépület, saját társulat nincs is - volt, van és reményeink szerint még sokáig lesz színházi élet, méghozzá - mint a 2003/2004-es évad bizonyítja - nem is akármilyen. A megítélés persze szubjektív, az egyéni elvárás függvénye, hisz mint Madách Imrétől (is) tudjuk, „napi foglalkozásaink elosztásában, házunk elrendezésében, testünk magatartásában, a legcsekélyebb mindennapi eszköz vagy műszer megválasztásában aesthetikai (esztétikai) képzettségünk nyilatkozik.” Mit érne az élet színház nélkül? Lassan egy esztendeje, hogy az első szórólapokon, plakátokon megjelent az évad műsorrendje, majd a szezonnyitásra egy tetszetős kivitelű programfüzet is napvilágot látott a várható előadások leírásával. Egy - nem elhanyagolandó - szempont lehet tehát az is, hogy mennyiben valósult meg a tervezett kínálat. Miután a fogadó intézmény, a József Attila Művelődési Központ több színházzal, sokfelé elfoglalt művészekkel köt szerződést, ráadásul egy ideje ismét két bérletsorozatban, fennáll annak a veszélye, hogy „menet közben” cserélni kell darabot. Az elmúlt szezonban ez mindössze egyszer fordult elő: a Madách Színház produkciója, Koltai János zetten jó aránynak tekinthető a fent említett körülmények ismeretében. (Egy évvel korábban éppen ilyen volt a helyzet.) Viszont ugyanezen okok miatt némely esetben nem sikerült biztosítani, hogy a József Attila és a Radnóti bérlet előadásait egymást követő napokon tartsák. A könnyedebb hangvételű művek közé, az úgynevezett szórakoztató műfaj kategóriájába öt bérletsorozati előadás sorolandó. „Az okos mamá”-n kívül Ray Cooney „Páratlan páros 2”-je, (Madách Színház), W. S. Maugham-Nádas Gábor-Szenes Iván „Imádok férjhez menni” című darabja (Turay Ida Színtársulat), Carlo Goldoni „Chioggai cseJelenet a „Nagyvizit’-ből: Koncz Gábor, Löte Attila és Pásztor Erzsi FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ „Emlékszel még?” (Primadonna) című darabja helyett Békeffi Ist- ván-Lajtai Lajos „Az okos mama” című zenés vígjátékát mutatta be a Turay Ida Színtársulat. így a beharangozott tíz előadásból kilenc végül is megvalósult, ami kifejetepaté”-ja (Új Színház) és Heltai Jenő „A néma leventé”-je (Magyar Színház). ízlés és igény dolga, hogy sok ez vagy kevés, de az mindenképpen figyelembe veendő, hogy az utóbbi kettő - bár vígjáték, illetve komédia - a nemzetközi illetve a magyar drámairodalom klasszikusai közé tartozik. Egyébként is az írásmű, illetve az előadás színvonala a döntő és egyik tekintetben sem volt okunk panaszra. A további öt előadás keretében Csongrádi Kata „Énekelj Déryné” című darabja (Budapesü Kamaraszínház), Loleh Bellon „A csütörtöki hölgyek” című játéka (Magyar Színház), Gyurkovics Tibor „Nagyvizit” című tragikomédiája (Madách Színház), Molnár Ferenc „Az ördög” című színműve (Radnóti Színház) és Sarkadi Imre „Elveszett paradicsom” című drámája (Turay Ida Színtársulat) került színre. A Turay Ida Színtársulat három, a Madách Színház és a Magyar Színház két-két alkalommal vendégszerepeit tehát Salgótarjánban az elmúlt évad során, míg egy-egy előadást mutatott be a Budapesti Kamaraszínház, a Radnóti Színház és az Új Színház. Az utóbbi társulat egyébként debütált, azaz első ízben játszott a nógrádi megyeszékhelyen. A jó átlagszínvonalba természetesen az is belefért, hogy nem mindegyik darab egyformán tetszett a közönségnek és értelemszerűen az előadások sem részesültek azonos fogadtatásban. A tíz előadás szerep- osztása lehetővé tette, hogy - mint hosszú évek óta megszoktuk - ezúttal is rangos, nagy nevű színművészek egész sora lépett színpadra Salgótarjánban, mások mellett Béres Ilona, Bálint András, Bánffy György, Bánsági Ildikó, Eperjes Károly, Koncz Gábor, Mikó István, Moór Marianna, Tordai Teri. A fiatalabb évjáratúak közül kitűnt Haumann Petra, aki két főszerepben is bizonyította tehetségét. Rendezünk majd vérbő partikat Ádám Tamás új könyvének bemutatója Balassagyarmaton Ha a magyar költészetben rokonlelkeket keresünk, mintha csak Nagy László tűnne elénk: „Ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?” Ádám Tamás legújabb, „Rendezünk majd vérbő partikat” című - immár negyedik - verseskötetének alapérzése az értékvesztettség, a világ kiüresedése, s az értékekhez, a szépséghez, a szerelemhez való kétségbeesett ragaszkodás. A most megjelent könyvet a horpácsi Mikszáth Kiadó publikálta, Dukay Nagy Ádám szerkesztette, s Karmann János illusztrálta finomvonalú grafikáival. A kötet bemutatóján - amely a Madách Imre Városi Könyvtár ünneptkönyvheti rendezvénysorozatába illeszkedett- dr. Kerényi Ferenc irodalom- történész beszélgetett a szerzővel és Németh János felelős kiadóval.- Ádám Tamás a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság alapító tagja, 25 éve a csoportosulás vezetője, verseskötetein kívül riportok és publicisztikák gyűjteményét is megjelentette, több tucat antológia szerkesztésében vállalt részt. Művei 1982 óta szinte valamennyi számottevő országos heti- és napilapban, folyóiratban szerepeltek- mondta el bevezető szavaiban Oroszlánné Mészáros Ágnes könyvtárigazgató. A szerző hét éve nem adott ki verseskönyvet. De vajon ki olvas ma verseket, nem öngyilkosság-e egy kiadó számára költészettel foglalkozni? - vetette fel a kérdést Kerényi Ferenc. A művek alkotója és a felelős kiadó egyetértettek abban, hogy verset írni manapság elszántságot jelent, ugyanakkor a lírát, a világról, létről való legnemesebb kifejezési formát elfojtani nem lehet. S valljuk be: mit érne az élet költészet nélkül? Az irodalom- történész arra a megállapításra jutott, hogy Ádám Tamás költői világa nem kifejezetten köthető egyetlen irányzathoz sem. Csekély elmozdulásokkal organikus fejlődést mutat e líra, amely a lét apró mozzanatait is sűríti színeiben, képeiben, jelképeiben - csak éppen a létre fókuszáló lencse vált az idők folyamán élesebbé. Komorabb korban komorabb versek születnek - vallotta maga a költő is. A sorokat végigkíséri az elvesztett ünnepek fájdalma, a meghitt pillanatok iránti örök nosztalgia, az apáink, anyáink tisztább világa utáni vágy, a pusztuló természet féltése Rendezett Berényi Gábor, Szirtes Tamás, Taub János, Vándorfi László, a színészek közül Koltai János, Koncz Gábor, Mikó István. A József Attila Művelődési Központban az elmúlt tíz hónapban a két bérletsorozat húsz előadásán kívül volt még néhány színházi program, közte olyan, váratlanul nagy élményt jelentő produkcióval, mint Dodo Gombár „Ég és nő között” című játéka. A szlovák szerző - egyszersmind rendező - darabjában Eszenyi Enikő felejthetetlen alakítást nyújtott és nemcsak ennek az évadnak volt a legjobbja. A Besztercebányai Állami Opera Kálmán Imre nagyoperettjét a „Marica grófnő”-t szlovákul játszotta el nagy sikerrel. Színházszerű ösz- szeállítást produkált március 15-e előestéjén „Ki kérdezett?” címmel az Usztics Mátyás vezette Nemzeti Kamaraszínház társulata. A musicalekre, zenés darabokra szakosodott Sziget Színház A. L Webber Jézus Krisztus szupersztár” című- rockoperájával a Tarjáni tavasz keretében mutatkozott be az ifjabb korú nézők nagy örömére. Ugyancsak az össz- művészeti fesztivál programját gazdagította a kassai Thália Színház „tájolása” Arthur Miller remekével, a „Pillantás a hídról” című drámával. Kellemes, szintén tavaszi kikapcsolódást jelentett a Turay Ida Színtársulat által előadott „Cirkuszhercegnő”, Kálmán Imre másik nagyoperettje. A 2003/2004-es szezon tehát nem kevesebb mint tizenhat színházi produkciót - huszonhat előadásban - tudhat magáénak, ami igazán imponáló szám. (Érdekes, hogy a megelőző évadban pontosan ugyanennyi darab került színre.) A mennyiségnél azonban fontosabb, hogy az évad a minőségi próbát is kiállta és bede nem érdemes élni. Mintegy észrevétlenül gyarapítja ismereteinket, fejleszti történeti tudatunkat, erkölcsi érzékünket, önismeretünket, tükörbe nézni kényszerít. A színház hangulata, légköre, egy-egy jó előadás katartikus hatása semmi máshoz nem hasonlítható. S alkalmasint még kellemes időtöltést, kikapcsolódást is jelent. Bár az idén tavasszal nagy re- , ményekkel megalakult a helyi tehetségeket összegyűjtő, képző Vertich Színpad Stúdió, egy jó darabig bizonyára még várni kell egy esetleges önálló városi színházra. Ennélfogva a jövő évadban is elsőEszenyi Enikő remekelt az „Ég és nő között”-ben ■ „Az okos mama", Sára Bernadett (középen) és leányai: Haumann Petra és Sajgál Erika ■ váltotta a hozzá fűzött reményeket. Akik látták az előadások netalán mindegyikét, többségét, vagy akárcsak egy részét, igazat adhatnak e sorok írójának, aki azt vallja, hogy színház nélkül lehet, sorban fővárosi és vidéki profi színházak vendégszereplései révén jutnak majd újabb, remélhetően szép élményekhez a salgótarjáni színházbarátok. CSONGRADY BÉLA JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ha így parkol, akkor felárat kell fizetnie a kilátásért!’’ Szerencsés nyertesünk: Sári Györgyné Mátraverebély, Ady Endre út 12. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb július 1-jéig juttassák el szerkesztőségünkbe! amellyel együtt az emberi lélek is pusztul folyamatosan. S bizony kesernyéssé vált e költészet: eltűntek Ádám Tamás nemzedékének világmegváltó gondolatai - s „törtetve jönnek mások” - ahogyan az alkotó fogalmazott. Kerényi Ferenc kiemelte, hogy a gazdag, nagy érzelmi telítettségű képi világ nem öncélú, a képek nem önmagukért valók. A monológoktól a szerző eljutott a strófikus versekig, amelyek igen sokszor zárulnak a heinei csattanóval. • - A megszerzett költői tudás virtuóz, de sosem hivalkodó - tette hozzá az irodalomtörténész. Az áthajlással dolgozó sorok végét az olvasónak kell megtalálnia, s ez nagyobb aktivitást igényel a műveket értelmezőtől, ugyanakkor biztosítja az olvasó szabadságát, nem köti gúzsba a gondolatot. Kerényi Ferenc zárószavaiban Ádám Tamásnak a magyar nyelv iránti elkötelezettségét szintén méltatta: képeinek tisztasága, a megfogalmazás szépsége nagy élményt nyújt mindazoknak, akik anyanyelvűnket is veszélyeztetve látják veszélyektől korántsem mentes korunkban. SZABÓ ANDREA
