Nógrád Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-29 / 125. szám

2004. MÁJUS 29., SZOMBAT BULVÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal nógrádi Ismeretlen ismerősök - Molek Csaba Már csak egy gyerek hiányzik az életéből Ezer éve ismerem, az egyik legkülönlegesebb figurája a városnak. De a legszeretetreméltóbb is. Hét végi napon találkozunk, a kora reggeli órákban. Azt mondja, nem tudott aludni, izgul, mert délután Győrbe uta­zik, az Omega turnéjának soron következő állomására. Munka előtt mindig izgatottabb a szokásosnál, pe­dig már számos nagy koncertet fotózott...- Mintha komolyodott volna a mindig bohém Molek Csaba...- Negyvennégy éves vagyok, ez valahol talán természetes is. Legbelül azért megmaradtam ugyanolyan lüké embernek, mint amilyen huszon­éves fejjel voltam, de valóban, ma már sok dolog­ban érettebben gondolkodom.- Hol tart ma?- Úgy érzem, jó úton haladok a boldogságom fe­lé. Ráléptem arra az ösvényre, amit egész életem­ben kerestem. Ha nem térek le róla, akkor a ma­gánéletemben, és a hivatásomban is kiegyensúlyo­zott ember leszek.- Tudja, hogy a megyeszékhely egyik legvita­tottabb alakja? Ennyire megosztó véleményeket még a város első emberéről sem hallani...- Tudom, de különösebben nem izgat.- Ezzel azt akarja mondani, „>É!í * hogy nem érdekli az emberek véleménye? I- Ma már nem. Q ÜS Régebben sem érdekelt, de tam őt. Úgy érzem, ez a szerelem örök életű lesz, és addig tart majd, ameddig magam is létezem.- Jól érzi magát a bőrében?- Bizonyos mértékig jól, bizonyos mértékig nem.- Miért nem?- Bizonytalannak érzem a létem. Nem csak Salgó­tarjánban, hanem úgy általában, Magyarországon. Veszélyes dolog a fotózás, pláne itt a városban, ahol működik még hat másik üyen bolt. Érdekes, mert amikor annak idején megnyitottuk a fagylaltozót, utána gomba mód nőttek ki a semmiből a hasonló üzletek, az önkormányzat havonta adta ki az enge­délyeket. Előtte senkinek nem jutott eszébe. Lehet, hogy furcsán hangzik, amit mondok, de Tarjánban ma annyira sem foglalkoztat, mint korábban. Érdekes, mert amikor elkezdtem fotózni, az emberek arról beszél­tek, hogy milyen őrültségeket csináltam húszéve­sen. Szerencsére napjainkban már a munkám alap­ján ítélnek meg és én is egyre kevesebb negatív kri­tikát hallok. Manapság nem én vagyok a napi be­szédtéma Tarjánban, de való igaz, hogy korábban mindenki velem foglalkozott. Gondoljon bele; 1985-ben voltam először Amerikában. Akkor ez óri­ási dolognak számított errefelé. Nem volt könnyű a vasfüggöny mögül kiszabadulni, ezért is voltam ka­kukktojás. Persze, hogy beszéltek rólam. Bevallom, nem volt kellemes, de túlléptem rajta.- Egyszer azt mondta, az őszintesége mi­att fázik rá mindenre, s talán emiatt veszik az emberek is a szájukra.- Az őszinteség az egyik legveszélyesebb dolog. Ha valaki őszinte, azt nagyon sok em­ber megutálja.- Mindig őszinte volt?- Igyekeztem az lenni. Jó dolog őszinté­nek lenni, ugyanakkor veszélyes is.- Sokszor megütötte a bokáját a szabad szája miatt?- Igen. Engem általában mindig félrerak­tak, mert azt mondták, veszélyes ez a pali. AMERIKÁRÓL LEMONDTAM nehéz a fotó­zásból megélni.- Elégedett ember? Félig vagyok csak elége­dett. A mentorom, Herbst Rudolf mondta mindig, hogy az ember soha nem lehet elégedett semmivel. Nekem is állandóan az jár a fejemben, hogyan csinálhatnék még szebb, és érdekesebb dolgokat.-Ön gazdag ember egy átlag elképzeléshez képest?- Egyáltalán nem vagyok gazdag. Sokkal több pénzt feltételeznek rólam, mint amennyi valójában van. Kétségtelen, hogy nincsenek napi gondjaim, de millióim sincsenek a bankban. Tudom, hogy az em­berek nagy részében ellenérzéseket váltott ki a tény, hogy már a nyolcvanas évek közepén nyugati autóval furikáztam. Nézze, a nagynéném ötven évet dolgo­zott Amerikában, és amikor hazajött, az átlaghoz ké­pest egy gazdag embernek számított. Megkérdezte tőlem, mit vegyen nekem. Persze, hogy az autót csőlátókat szere tem.- A barátnője számára is nyitott ez a kapcsolat?- Igen, de nem csaljuk egymást. Azt nem tud­nám elviselni. Töké­letesen megbízunk egymásban, de időnként szüksé­gem van arra, fi hogy elmenjek a haverokkal kikap­csolódni és neki is.- Azt mondta, nem tudná elviselni a megcsalást. So­ha nem csalt meg senkit? Dehogy nem! Fiatalabb koromban még job­ban érde­keltek a j nők. Ma már nem hajt annyira a vérem, mint lázadó kamasz éveimben. Ma már a munkáim során is teljesen másképpen te­kintek a lányokra. Nem a potenciális áldozatot látom bennük, hanem a modellt, akit a fényképezőgépem által kell megformálnom.- Most szerelmes?- Nem vagyok az a szerelmes típus. Rómeónak a legnagyobb jóindulattal sem lehetne nevezni, nem halmozom el virággal a partneremet. Roman­tikus lélek vagyok, és tisztelem a női nemet.- Jelenlegi barátnőjével mióta vannak együtt?- Négy éve. Ő egyébként fiatalabb nálam 19 év­vel, ennek ellenére úgy érzem, jól vesszük az aka­dályokat. MÉG NEM TUDOM, MILYEN APÁNAK LENNI Molek Csaba - 44 éves, fotográfus. Salgótarján is­mert alakja. A középiskola elvégzése után a mára legendá­vá vált acélgyárban kezdett el dolgozni, egy asztalosmű­helyben. Nem tetszett neki a munka, ezért a Karancs Szál­lóban helyezkedett el. Négy év elteltével hagyta ott az intéz­ményt, ekkor ugyanis már az operatőri munka vonzotta. Kö­zel egy évtizedet tevékenykedett a Salgótarjáni Váro- , Ä si Televízió stábjában, többek szerint az egyik legtehetségesebb nógrádi kameraman volt. Még javában tévézett, amikor édesanyjával saját vállalkozást alapítottak, a megye- székhely szivében nyitottak fagyizót. A városban náluk lehetett először olasz fagyit kapni. Időközben a kamerát fényképezőgépre cserélte, de elő­ször csak hobbiszinten kezdett el fotózni. Munkáinak köszönhe­tően ma már országosan is elis­mert, s keresett fotográfus; a hazai művészvilág számos alakjá­val dolgozott együtt. Imádja a kon­certfotózást, több lemezborítót is fényképezett. Sikerei ellenére Sal­gótarjánban maradt, a városban nyitott egy fényképészüzletet. Az Omegával turnézik Nem tartja magát átlagos fotósnak, pályatársai azt mondják, egyéni a látásmódja. Imád koncerteket fotózni. Emellett persze lagzikat és tablóképeket is elvállal, mert abból él, de az igazi szerelem a kon- certfotózás. Az Eddával hat éve jár rendszeresen bulikra, jelenleg pedig az Óme­ga-turnét fotózza, a koncertsorozat minden egyes állomásán ott van Pécstől Miskdcig. Októberre újabb kiállítást tervez, ismert művészek portréit fogja elké­szíteni. Pindorch Csabától kezdve Kamarás Ivánon át Keresztes Ildi­kóig azokat az előadókat fogja a fényképezőgépe elé hívni, akiket szeret és elismer.- Miért él még mindig Salgótarjánban?- Ennek több, összetett oka is van.- Élhetne Amerikában is?- Élhetnék. Kipróbáltam, hogy milyen Ameriká­ban élni, hiszen egy időben Amerika-mániás voltam. •Ma már kiábrándultam belőle. Liberális gondolkodá­sú vagyok, szeretem a szabadságot. Hiába a fény és a pompa, az amerikaiaknak sajnos nincsen kultúrá­juk, éppen ezért végtelenül buták az ott élő emberek. Amerikáról lemondtam. Időnként belegondolok, mi lett volna, ha 1985-ben végleg kint maradok. Talán soha nem fogtam volna meg a fényképezőgépet.- De hazajött és megfogta. Igaz, évekkel később.- És a mai napig tart a szerelem. A napokban indí­tom el a saját weboldalamat, ahová jellemzést kell majd írnom magamról. Napok óta gondolkodom, ho­gyan lettem fotós. Nem tudom... És ezt őszintén mon­dom... Nekem a fényképezőgépem lett a Nagy Ő, hi­szen a fotográfia megtalált engem. És én is megtalál­mondtam. Egy 24 éves fiúnak mi más vágya lenne, jó­magam ráadásul amolyan gigolo típus voltam. Abban az időben az Opel Kadett ritka járműnek számított Salgótarjánban. NEKEM KELL A SZABADSÁG- Egyedül él?- Hellyel-közzel egyedül. Amikor a barátnőm itthon van, akkor vele. Ez többnyire a hét végeket jelenti.- Távkapcsolat?- Igen, és ennek minden létező hozadékát visel­jük. Nehéz egy ilyen kapcsolatot fenntartani. Nem tagadom, nekünk sem mindig könnyű. Ő Pesten él, a fővárosban dolgozik, én Salgótarjánban marad­tam. Pont a közelmúltban tartottunk egy féléves szünetet, kicsit eltávolodtunk egymástól. Persze szeretjük egymást, és ez idő alatt is kommunikál­tunk, állandóan hívtuk egymást telefonon. Őszinte leszek, nekem kell egy kis szabadság. A nyitott kap­- Nagy szíve van?- Akkora szívem nincs, mint amilyen Gáspár Győzőnek', (nevet) Nagy a szívem, s ebbe sokan beleférnek, ugyanakkor sokan nem kapnak már benne helyet.- Vonzza az apaság?- Nagyon! Lehet, hogy bután hangzik, de a kutyákon gyakorolom a gyereknevelést, mivel még nincs sajátom. Szerintem az sem köny- nyebb. Több kutyát is felneveltem. Jelenleg három kutya él velem, a legfon­tosabb mégis a Harry nevű eb. Őt szeretem a legjobban. Gyer­mekkorom óta imádom az álla­tokat. Édesanyám mesélte, hogy pici koromban egyszer eltűntem és sehol nem talált. Hosszas keresés után leltek rám a kutyaólban. Volt egy fe­kete kiskutyánk és bemásztam hozzá.- Milyen gyerekre vágyik?- Csak lányt szeretnék! A lányok ugyanis apásabbak. Arról álmodom, hogy majd a lányom kezébe adom a fényképezőgépet, és mondom neki, hogy gyere, fotózd le apát. A barát­nőmnek már beszéltem róla, hogy mi lenne, ha összeházasodnánk... Azt gondolom, ő lesz az, akit majd oltár elé vezetek. Szeretnék már végre egy családot. Jó lenne úgy hazamenni, hogy a gyerekek körbeugráljanak. génynek mindkét lábát levág­ták, gyakran látogatom.- Anyásabb típus?- Igen. Minden nap nála ebédelek. Szerencsére még nagymamám is él, ő 98 éves, nincs olyan nap, hogy ne látnánk egy­mást. Segítek nekik, amiben csak tudok. Senki másra nem tudnak támasz­kodni, csak m rám. Tulajdon­képpen miattuk nem akarok elmenni a város­ból. Úgy gondolom, ha engem felneveltek becsülettel, és tisz­telettel, akkor most rajtam a sor, hogy visszaadjam ezt a tö­rődést. Az biztos, hogy nem hagynám őket felügyelet nélkül, féltem őket.- Vannak barátai?- Kettő van, tehát még az egy ke­zem is sok ahhoz, hogy megszámoljam őket. Hor­váth Laci testi-lelki jó barátom. Nagyon sok have­rom van, és általában mindenkivel megtartom a három lépés távolságot. Egyedül ő az, aki ezt átlép­te, mindent tud rólam. Alapi Pisti a másik barátom. Noha ő is Pesten él, de elég sokat találkozunk. Jó­ban vagyok az egész családjával, a 22 hónapos kis­lánya már nevemen szólít.- Ellenségei is vannak?- Nincsenek. Vagy legalábbis nem tudok róluk. Kinek nincs? Akikkel régen ellenségesek voltunk, mára azokkal is jó viszonyban vagyok. SOHA NEM NÉZEK HÁTRA MINDEN NAP ANYUKÁMNÁL EBEDELEK- Szüleivel milyen a kapcsolata?- A szüleim hosszú évekkel ezelőtt, 1975-ben el­váltak egymástól. Édesapám nincs jó állapotban, sze­- Lányok, akik voltak... Soha nem volt házas?- Nem, de a szele azért megcsapott. Egyszer az apám megkérte egy lány kezét. Gyönyörű nő volt, még a Karancs Szállóban ismerkedtünk meg. Paks mellett laktak egy faluban. A családom elutazott hozzájuk, és megtörtént a lánykérés. Nem tartott soká a kapcsolatunk, mert akkoriban kezdett bein­dulni a fagyizónk, egyre több pénzem lett, a have­rok pedig állandóan oltogattak. Azt mondták, ne legyek hülye, és ne kös­sem le magamat, mert még fiatal va­gyok. Hallgattam rájuk. Ma már per­sze nem bánom, hogy így alakult, mert soha nem nézek hátra.- Tartja vele a kapcsolatot, tud ró­la valamit?- Egyetlen szót sem beszéltünk az­óta. Amikor operatőri iskolába jártam Pestre, két paksi srác is volt az osz­tályban. Tőlük kérdeztem, hogy mi van a lánnyal. Mondták, hogy azóta férjhez ment egy olasz férfihez.- Mit szeretne még elérni az életé­ben?- Ez is furcsán hangzik, de sikereket. Mindig csak álmodtam a sikerről, de soha nem tettem érte semmit. Amióta felvettem a fényképezőgépet, és a képeimmel díjakat nyertem, azóta sikeresnek ér­zem magam. Akkor leszek igazán boldog, ha már országos szinten is ismerik majd a nevemet. Kép és szöveg: Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! N0GRADÍH1RUP Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chello.hu email címen, illetve ..... i: ■ a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár” 3 100 Salgótarián, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb .áldozatokat’, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kér­déseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! radio A szerző minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radio Focusban, az FM 100.4 Mhz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a napi ajánlóműsorban, mely­nek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap. SÁNDOR ANDRAS Harry kutya 12 éve hű társa Csabának Műterme az irodája is egyben Ritka alkalom, amikor egy nógrádi totós világsztárral együtt mulathat. Csaba a Toto énekesével. Bobby KimbalHal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents