Nógrád Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-22 / 119. szám

2004. MÁJUS 22., SZOMBAT Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal NÓGRÁDI BULVÁR Ismeretlen ismerősök - Kaszás Ottó Feleségével egy strandon szerettek egymásba Etesen találkozunk, a házában fogad. Nógrád megye egyik legismertebb arca szekerén visz körbe a faluban, s minden ne­vezetességet megmutat. Arra is rávesz, hogy felüljek a lovára. Tíz perc után vi­szont megkérem, hogy inkább üljünk le a teraszán, s adjon valami italt, ami feled­teti a megpróbáltatásokat...- Azt mondta egyszer valaki, hogy egy férfi három helyzetben lehet igazán boldog az életben - kezdi a beszélgetést Kaszás Ottó. - Egy jó könyvet olvasva, egy lónak a hátán, valamint egy szép asszony ágyá­ban.- Nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy ezek sze­rint Ön boldog ember ?- Nem téved, mert nekem szerencsére mind a há­rom megvan.-Mióta?- Huszonegy éve. 1983-ban ismerkedtem meg a feleségemmel, egy nyaralás során. Édesapám bá­nyász volt, és Krisztina papája is a bánya vállalat­nál dolgozott, egy helyre szólt a beutalónk. Bükk­széken szerettünk egymásba. Három év múlva volt az esküvőnk. Bárhogyan is számolom, lassan már ennek is 18 éve. Július 25-én lesz a jeles év­forduló. Akkoriban én még katonai főiskolára jár­Másfél órás lovaglástol teljesen felfrissül az ember ■ Együtt a Kaszás család és egy kedves háziállat mert nem lehetett vele bírni, szinte napon­ta le kellett fárasztani, annyi energiája volt. Amikor eladtam, megfogadtam, hogy soha többet nem lesz lovam. Néhány hónapig bír­tam csak... Figurát imádom, rengeteget fejlő­dött, amióta nálam van. Az első lovamat egy ta­nyán tartottam. Soha nem felejtem el, amikor egy idős rendőr barátomnak dicsekedtem, hogy már nekem is van lovam. Kérdezte, hol van, elmond­tam, hogy a tanyán. Azt válaszolta, hogy az nem az én lovam, hanem a lovászé, hiszen ő ad neki enni, és ő takarítja ki. Azóta itthon tartom a lovai­mat.- A család is lópáni?- Elfogadták... Az elsőnél azt mondta a felesé­gem, hogy ha hozom a lovat, akkor ő megy a ház­ból. Végül megszerette, de mégsem ült rá. Egyszer eljött velünk kirándulni a szekéren, de már gyalog jött haza. Őt és a nagylányomat nem tudom rá venni a lovaglásra, a kicsi vi­szont imád lóháton ülni. Most már évek óta az etesi szüreti mulatságon is felvonulok, sőt Figura már a karancsberényi feszti­vált is megjárta.- Azt mondják, nem olcsó mu­latság a lótartás.- Ez igaz, viszont ha cigarettáz­nék, és innék, az drágább lenne. Én nem cigizem, nem iszom, vi­szont „lózom”. Általában nagyon fáradtan érkezem haza, leginkább agyilag fáradok le. Ha lefeküdnék, nem pihenném ki magam, inkább lovagolok. Másfél órás lovaglástól teljesen felfrissül az ember.- Minden nap lovagol? tam, majd Tatára kerültem, ahová jött velem a fe­leségem is. Két évig éltünk Tatán, az első gyerme­künk, Évi is ott született. Utána kértem át magam a rendőrséghez, akkor visszatértünk Nógrádba. Hat évvel később jött világra Dóri lányunk, de ő már Salgótarjánban....- Úgy tudom, tősgyökeres etesi.- Igen, itt nőttem fel ebben a faluban, 14 éves ko­romban kerültem el innen. Laktam Tatán és Salgótar­jánban is, de igazán jól csak itt érzem magam. A falu­ban már megszokták, hogy lóháton közlekedem, vagy szekéren. A feleségem egyszer jött el velem LOVAGOLNI, UTÁNA GYALOG JÖTT HAZA...- Szenvedélye a ló?- Inkább hétvégeken, de előfordul, hogy hét­köznapokon, munka után is kilovagolok.- A barátai, akik Önöknél vendégeskednek ép­pen, felülnek Figurára?- Tavaly meglátogatott egy régi osztálytársam. Azt mondta, szerinte a lovaglás nem nagy dolog, bármikor képes lóháton ügetni az erdőben. Két­száz méter után kérte, hogy segítsek neki leszállni a lóról... SZÍVESEN BESEGÍTEK A KONYHÁBAN- Azt hallottam, nagy társasági életet él. A bará­taival rendszeresen összejönnek, hol egy kis bogtú- csozásra, hol pedig flekken sütésre. A barátai első­sorban a szakmából valók? között. Először azt tervez­tük, Tarjánban veszünk egy házat, de ahhoz kevés volt a pénzünk. Az etesi ingatlanhoz hirdetés útján jutottunk hozzá. A mai napig csinosítgatjuk, mindig van mit csinálni rajta. En a világ minden kincséért sem költöznék már el innen, de a felesé­gem és a lányaim időnként felvetik az ötletet. Nagyon nyugodt környék ez, ahonnan negyed óra alatt be lehet érni a városba.- Kémeim szerint időnként biciklivel jár dolgozni.- Ez igaz. Április közepétől szeptember közepé­ig általában kerékpárral megyek dolgozni, ami­kor nem esik az eső. Fél óra alatt beérek a munkahelyemre. Ez is egyfajta sport.- A felesége a megye­székhelyen nőtt föl. Ő könnyen hozzászokott a falusi élethez?- Olyannyira, hogy ma már ő gondozza itt­hon az állatokat. Eteti, itatja, s takarítja is őket. Nem egy tipikus falusi kislány, de jól beleta­nult. Érdekes, mert gyermekkoromban én sem foglalkoztam külö- Én nem cigizem, nem iszom, nszont Józom" nősebben az állatokkal. Kaszás Ottó, a Nógrád megyei Rend­őr-főkapitányság sajtóreferense 39 éves. Az al­ezredes katonai iskolát végzett, s két évet dolgo­zott a Honvédség kötelékében. A rendőri mun­ka vonzotta, ezért átkérte magát a rendőrség­hez. Pályafutását Salgótarjánban kezdte vizsgá­lóként, majd Bátonyterenyén folytatta csoportve­zetőként. Komolyabb ügyekkel szeretett volna foglalkozni, így a megyei bűnügyi osztály állomá­nyába igazolt. Életvédelmi területen dolgozott, emberölési ügyekkel, illetve halált okozó testi sértésekkel foglalkozott. Két évig vezette a sal­gótarjáni bűnügyi osztályt, utána került a sajtóval való kapcsolatok területére. Azóta itt dolgozik, s azt mondja, jól érzi magát a bőrében. már fel élelmiszer üzletben, és bank­ban is. Az egyik kollégám szokta viccesen megje­gyezni, hogy én vagyok a főkapi­tányság hangja és arca...- Elkerülhetet­len, hogy otthon ne foglalkozzon a munkahelyi ügyekkel?- Szinte elke­rülhetetlen. De már megszokta a család. Kénytele­nek voltak meg­szokni.- Krisztina, a fe­lesége hányszor mondta azt Önnek az elmúh évek során, hogy hagyja ott a rendőrséget?- Egyszer sem, pedig régen sokkal rosszabb volt a hely­zet, mint ma, keveseb­bet voltam otthon. Megtörtént, hogy karácsony­kor az ajándékok bontásánál jöttek értem a kollé­gák, mert éppen akkor történt egy bűncselek­mény. Aki rendőrnek megy, az vállalja. Amikor Bátonyterenyén dolgoztam, akkor még telefo­nunk sem volt. Soha nem aludtam túl mélyen, így már amikor meghallottam a kocsiajtó csatta- nását, kipattantam az ágyból, és szaladtam fel­kapcsolni a kinti villanyt, hogy ne csöngessenek a kollégák, ne keltsék fel a családot. A ruháim Ma viszont van négy kecskénk, két kutyánk, két macskánk, sok nyúlunk, no és persze egy lovunk. KARÁCSONYKOR AZ AJÁNDÉKBONTÁS UTÁN KELLETT EGY GYILKOSSÁGBAN NYOMOZNOM eleve ki voltak készítve, így hamar elkészültem. Hajnal ötre értem vissza, akkor lefeküdtem még két órára, s reggel a feleségem csak annyit kérde­zett, merre jártam az éjjel, mert látta, hogy a ru­hák már gyűröttebbek, mint előző este, amikor kivasalta őket.-Jól mondja, a szenvedélyem. Már öt éve. Figu­ra - ez a neve - már a harmadik lovam. Amikor megvásároltam az etesi házat, és visszaköltöztünk a faluba, hozzájutottam egy istállóhoz is, amit fel kellett újítani. Először azt gondoltam, majd nyugdíjaskoromban veszek magamnak egy lovat, de aztán rájöttem, hogy öregségemre már nem tudnék mit kezdeni egy ekkora állattal. A felesé­gem unokatestvére azonban egy családi látogatás alkalmával megfertőzött a lovaglással. Fél év múl­va megvettem az első lovamat. Egymást tanítgat- tuk vele, mert még csikó volt. Rövid időn belül túl­adtam rajta. A második lóval sem volt szerencsém,- Vegyes az összetétel. Nagyon sok kollégával baráti a kapcsolatom, de az egykori osztálytársa­immal is megmaradt a jó viszony.- Ki főz otthon?- Általában a feleségem, de én is szívesen bese­gítek a konyhában. Kriszti azt mondja, a pörköltet jobban megcsinálom, mint ő. A barátoknak általá­ban én főzök.- Miért jöttek vissza Élesre?- Két évig Salgótarjánban éltünk egy lakóte­lepi lakásban. Azt hittem, megőrülök a négy fal- Mindig be van kapcsolva a telefonja?- Igen.- Nem szabad kikapcsolnia?- Kikapcsolhatnám, de miért tenném? Éjjel-nap­pal elérhető vagyok, még itthon is. Egyedül akkor teszem be a fiókba a telefont, amikor szabadságon vagyok.- A megyéből szinte senki nem szerepel ennyit az országos médiában, mint Ön.- Előfordult már, hogy megállítottak az utcán, s mondták, előző este láttak a tévében. Ismertek- Látszólag boldog, kiegyensúlyozott életet él­nek. Soha nincs a családban hangos szó?- Hogyne lenne! Kinél nincs? Tányércsapkodás azonban soha nem volt. Jól látja, valóban boldog csa­ládi életet élünk. Úgy érzem, boldog vagyok. Azt mondják, az ember soha nem tudhatja, mikor boldog, mert arra mindig csak utólag jön rá. Ennek ellenére ne­kem már benőtt a fejem lágya, és nem keresek újabb boldogságot. Minden jó úgy, ahogy van. Kép és szöveg: SÁNDOR ANDRÁS Szerkessze Ön is a Nógrádi Bulvárt! NÓCHillfllÍRLAP ( Ötleteit, észrevételeit a nogradibulvar@chelb.hu email címen, illetve a Nógrád Megyei Hírlap, „Nógrádi Bulvár'’ 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. című postai elérhetőségén várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb „áldozatokat”, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár. Kérdéseit feltesszük Ön helyett! Amit soha nem mert megkérdezni, nálunk most megteheti! Ne csak olvassa, hallgassa is! radio Aszerzö minden nap hallható 18 órától a nógrádiak kedvelt frekvenciáján, a Radb Focusban, az FM 100.4 Mhz-en. Hírek, információk, érdekességek, és a legújabb zenék a Napi ajánlóműsorban, melynek médiapartnere a Nógrád Megyei Hírlap.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents