Nógrád Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-05 / 80. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEG Y E I KÖRKÉP 2004. ÁPRILIS 5., HÉTFŐ Föld alatt rejtőző kincsünk, a szarvasgomba Bujákon találkoztak az Első Magyar Szarvasgomb ász Egyesület tagjai és vendégei Megtelt nemrégiben a bujáki Honvédüdülő parkolója kocsik­kal, az épület előtti tér pedig emberekkel és kutyákkal. Érkeztek a megnyitóra helyi fellépők is, a messze földön híres bujáki nép­viseletbe öltözve. Volt ott minden, amit csak érdemes bemutatni a szájtátó, messziről jött vendégeknek: féling, kakatur, zabka, sőt, a színes szoknya alatt még fari is, ami arra hivatott, hogy az egyéb­ként is jó kiállású palóc leányok, menyecskék és asszonyok meg­felelő domborulatait egy kicsit még jobban kiemelje. Érdekes len­ne ecsetelni a részleteket, csakhogy ez meghaladja cikkünk terje­delmét... Talán majd máskor! A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Iváncsik Imre, a Honvé­delmi Minisztérium politikai államtitkára, ott volt Juhász Péter ezredes, a tárca bujáki üdülőjének parancsnoka, Faragó Zoltán, lapunk főszerkesztő-helyettese, dr. Bratek Zoltán, az Első Magyar Szarvasgombász Egyesület elnöke, Babos Lórántné tudományos kutató, Keresztes György, a honvédségi erdőket kezelő részvény- társaság igazgatóhelyettese, Szi Benedek József, a bujáki erdészet igazgatója, Völker Sasse, a FAO munkatársa. A rendezvényre meg­hívták Kodák Csabát, a házigazda település polgármesterét, vala­mint a környező települések első embereit is. A megjelenteket gyönyörű helyi népviseletbe öltözve köszön­tötte Görgényiné Czudor Gizella szarvasgomba-termesztési ta­nácsadó, majd Szi Benedek József nyitotta meg a rendezvényt. Gyülekezés a Selyem-rét szélén, a kutyás gombavadászat előtt A kutya által mutatott helyen kézzel vagy kis ásóval kell kikaparni a föld alól a szarvasgombát Szagértők: kutyák A bujáki Selyem-rétre vezető erdei út szélén a martilapu sárga virágai bújnak ki a földből, bim­bózik a lila-rózsaszín tüdőfű, er­dei pintyek fújják a nótájukat a tisztások szélén álló fákon, har­kály dobol egy száraz faágon, a rügyek pedig megduzzadva vár­ják, hogy kibomoljanak a levelek. A tavasz jelei mindenfelé megmu­tatkoznak már! Az időjárás kedvezett a bujáki szarvasgombázásnak - az idő­pont már nem annyira. A téli sze­zon végén járunk ugyanis, s a kö­vetkező szarvasgombafaj termése pedig csak nyár elejére várható. Az igazi gombászt azonban nem zavarják az ilyen apróságok! A szarvasgomba>zsákmány, a zsák­mány pedig minden vadász, hor­gász, gombász vágyálma, s az iga­zi szenvedéllyel megáldott vagy megvert ember pedig a zsákmá­nyolás legcsekélyebb esélyét sem szalasztja el. A szarvasgombász terepbemu­tató száz-százhúsz két- és öt négylábú résztvevője a Selyem-rét mellett fakadó források keskeny patakvölgyét vette vizsgálat alá. Az ebek, név szerint Tekla, Dani, Gaston, Phoebe és Blondie szíve­sebben játszottak volna egymás­sal, minthogy a becses csemege után szimatoljanak. Nem is cso­da, hiszen a gombázók, s velük a négylábú segítőtársak ritkán jár­ják csapatostól az erdőt. Azért a jól idomított labra- dorok, a magyar vizsla és a német juhász körülnéztek a fák alatt, s néhány helyen jelezték is, hogy lehet ott valami. Ekkor vette kez­detét a szarvasgombázás legnehe­zebb része: a termőtest megkere­sése a föld alatt.- Akár húsz centi mélyen is le­het - jegyezte meg valaki a nézelő- dők közül, amikor a föld és a leg­feljebb tojás nagyságú kődarabok között megkezdődött a keresgélés. Egy rövid nyelű, keskeny ásófélé­vel és puszta, bár kesztyűs kézzel folyt a kutatás, az elején mindenfé­le eredmény nélkül. Ahol azonban a kutya jelez, ott kell lennie valami­nek! Pár perces keresgélés után lett is eredmény: egy borsószemnyi, genea néven említett, emberi fo­gyasztásra alkalmatlan gombada­rabka. Azért kutatási alapnak ez is elegendőnek bizonyult: a földből későbbi vizsgálatok céljára mintát vett dr. Bratek Zoltán, az Első Ma­gyar Szarvasgombász Egyesület el­nöke. A különösebb eredmény nél­kül lezajlott terepgombászás azért hozott eredményt: egy sze­rencsés gyűjtő őzagancsot talált az avarban. A tavaly november­ben levetett őzbakékesség ághe­gyeit kezelésbe vették ugyan a ró­kák, de azért egy kissé megrágott agancs megtalálása is öröm! Rá­adásul a gyűjtő azon a héten már nem is az elsőt lelte. ■ LEHETŐSEGEK: JÓK! Magyarországon az elmúlt időszakban több szarvasgombász-egyesület is alakult, de Nógrádban csak a bujáki mű­ködik. Jelentősebb szervezet még a budapesti, a miskolci, a szilvásvá- radi, a solti és a jászszentandrási. A két utóbbi a homoki tölgyesekben tenyésző homoki szarvasgomba gyűjtésével foglalkozik. A hazai szarvasgombászok egy igen nagy sikert is elértek: a fran­cia, spanyol és olasz szervezeteket tömörítő szervezet (GET, ejtsd: zsöt) tagjainak sorába felvette Magyarországot is. Régiónkból még Szlovénia és Szlovákia volt esélyes a tagságra, de a vizsgálatok alapján hazánkat találták a legalkalmasabbnak. A jövő útja a termesztésé: idén már több bujáki érdeklődő is elvég­zett tanfolyamot. A cél, hogy az oktatásban résztvevők pár év alatt tech­nikusi szintre eljutva folytathassák a szakmát. A kutatás, a fejlesztés, az oktatás mellett az ültetvények létrehozása az egyik legfontosabb fel­adat. A GET támogatja a szigorú követelmények alapján való telepítést. A szarvasgomba termesztése nem egyszerű dolog, szakértelmet kíván, és csak igen hosszú idő után térül meg. Az új ültetvények las­san kezdenek el teremni, akár hat-nyolc év is eltelhet az első szarvas- gombák felszedéséig. Az ültetvény termőereje csúcsát 15-35 éves ko­ra között éri el. ■ GOMBÁSZMORZSAK. „A francia gyűjtőnek általában csonkák az uj- jai. Disznóval kerestet, mert a röfit nem kell idomítani, mint a kutyát, rá­adásul nem csak megmutatja a szarvasgomba helyét, hanem ösztönö­sen ki is túrja a föld alól. Csak aztán a végén meg akarja enni, és nem könnyű elvenni tőle...” „Volt egy ismerősöm Kínában, megnézni egy szarvasgomba-ültet­vényt. Fenyőgyökéren élő fajt termesztettek, homokos talajon. Ott még kutya sem kell a kereséshez, mert a talaj minden négyzetcentiméterét - de szó szerint mindet! - átforgatják, akáír évente kétszer is." ■ KITÜNTETETTEK. A terepgombázást lezáró ebéden a szarvasgombász egyesület kitüntetést adott át legaktívabb, legtöbb munkát végző tagjainak. Emlékérmet neveztek el a példaképnek tekintett Szemere Lászlóról, a híres magyar mykológusról (gombatudós), aki nyugdíjba vonulása, 1946 után is képes volt arra, hogy maradandót alkosson szakterületén. A róla elnevezett emlékérmet munkásságáért a budapesú Babos Lórántné Greskovits Margit tudományos kutató vehette át, s aki éveken keresztül dolgozott együtt Szemere Lászlóval. Ugyanezen kitüntetést vehette át Ulridi József, aki a Tolna megyei Hőgyész határában tízhektáros ültetvényt hozott létre, s az első magyar szarvasgomba-termesztőnek tekinthető. A jászsági Szukák László, aki a fél kilogrammos, rekord méretű hazai szarvasgombát találta nemrégiben, nem lehetett jelen a rendezvényen. A Hollós László, ugyancsak híres mykológus emlékére alapított díjat dr. Bratek Zoltán biológus vehette át. A fiatal szakember életcélja a kutatás mellett a termesztés elterjesztése. ____________________________ ■ S zarvasszelet szarvasgombamártással és krokettel: a becses csemege nem látható a képen, merthogy első helyen fűszer szerepe jellemző: erős, aromás illata és a szájban, a nyelven hosszú ideig megőrződő íze Egy kiváló gombavadász: persze kell a gazda segítsége is A GOMBA ÁRA ÉS TERMESZTÉSE. A szarvasgombának valóságos misztériuma van! A közhiedelemmel ellentétben azonban nem étkezé­si, hanem fűszer jelentősége miatt kedvelik annyira külföldön. (A hábo­rú előtti időszakban a grófi udvarokban is kedvelt csemegének számí­tott, ahol megtermett, ott gyűjtötték is. Ez azonban 1945 után feledésbe ment.) A legdrágább faj az isztriai szarvasgomba, amelynek kilója akár 500 ezer forintot is érhet. A legolcsóbb, Kínában termesztett faj akár 25 ezer forintért is beszerezhető. Egy étkezéshez azonban elegendő egyet­len darab szarvasgomba is, s egy ünnepi ebédhez ennek ára nem häad- ja meg egy üveg közepes minőségű bor árát. Franciaországban évente 800 hektár új szarvasgomba-ültetvényt telepí­tenek, Magyarországon nem számottevő az ilyen terület. Az alföldi terüle­teken azonban kiválóak a lehetőségek a homoki szarvasgomba termesz­tésére, ami édes íze miatt desszertek kiegészítője. A faj az Európai Unió pi­acain megbecsült termékünk lehet a jövőben, de persze hasonló a helyzet a többi szarvasgombafajjal is. Ami a termesztést illeti, a lehetőségek egy része adott, a többi nem. A bujáki erdők talaja kiváló, a gomba ugyancsak, az anyagi lehetőségek azonban korlátozottak. A termesztés elterjesztés­ben az európai szarvasgombászszerveztek segítségére számítani lehet. Rossz tapasztalat azonban, hogy ahol csak kutyás gyűjtésre nyílik lehető­ség, ott rohamosan csökken a szarvasgomba mennyisége, ahol azonban ültetvényekkel kísérleteznek, ott megmarad az állomány. ■ Nagyapám hajnalban gombázni ment. Jó korán elindulhatott, mert úgy emlékszem, még akkor is elég sötét volt, amikor hazaért. A szemeim előtt megelevenedik egy homályos emlék­kép, egyetlen kocka az élet egyre hosz- szabb filmjéből. A nagyszüleim az ágyam mellett állnak, valamelyikük pedig a vászonszatyor aljából elővesz néhány sötét színű gumót.- Szarvasgomba - visszhangzik még most is a fülemben a nagyanyám hangja. Lehet persze, hogy ezt nem ő mondta, de a nagyapám már olyan ré­gen meghalt, hogy az ő hangszínére és -hordozására már egyáltalán nem em­lékszem. Ősz lehetett akkor, mert a szarvas­gombafajok a szeptembertől decembe­rig tartó időszakban teremnek a legjob­ban, de ez nem biztos, csak az, hogy a nagyapám a következő szezont már nem érte meg... Különben meg nem volt túl érdekes az a pár sötétszürke gumó. Akkorák voltak, mint egy nagyobb dió, a felüle­Emlékek tűk meg úgy nézett ki, mintha karfiol ment volna össze a maga dudoraival, barázdáival és tekervényeivel. Pár évvel később határozottan em­lékszem arra, hogy édesapám a Salgó­tarján melletti Kincs-völgy öreg cseresé­ben járva mutatott egy meredélyt:- Itt szedte nagyapád a szarvasgom­bát - mondta. Érdekes hely volt, mintha valami bá­nya meddőhányója csöppent volna a domboldalra: a felső része laposan hú­zódott, mint amikor a kitermelt földet mindig egy helyre öntik le, a vége meg olyan meredeken szakadt a mélybe, hogy megmászni sem nagyon lehetett volna. Érdekes módon nem a rossz, Nógrádra annyira jellemző sárga agyag volt itt, hanem állandóan nedves, feke­te föld. Szarvasgombának nyomát sem lel­tük soha, igaz, nem is nagyon keres­tük. Azt tudtuk, hogy a 'föld alatt te­rem, de hogy álljon neki az ember ka­parászni egy domboldalnyi erdőben? Aztán később a Kincs-völgy öreg cse­reseit apránként kivágták. Az utolsó er­dőfolt kitermelésének idén tavasszal éppen 25 éve. Vajon megvan-e még az a szakadás ott, a domboldalban? Hiszen az erdőnek már fel kellett nőnie körü­lötte annyira, hogy járható legyen az alja, s a szarvasgomba is újra megtele­pedhet a felnövekvő erdőkben... Görgényiné Czudor Gizella (jobbra) köszöntötte a vendégeket Szí Benedek József megnyitja a rendezvényt ^______________________________________________________________________________________________________Ki Vágyak tárgya: egy szép darab szarvasgomba. Körülbelül 600 forint értékű példány Szerény zsákmány: csak borsónyi méretű...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents