Nógrád Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-30 / 101. szám
IZmiÜTTTl ttwmk HÁROMKO TAKARÉKSZÖVETKEZET Nokia 351 Oi előfizetéssel kártyás csomagban 4EZZZZED Salgótarján, Rákóczi u. 1-9. z földszint Tel.: 32/423-176 aig Álba Ha _Érvényes: 2004. április i -tői az akciós készlet erejéig S iemens A60 előfizetéssel kártyás csomagban 19 900 Ft 3 900 Ft 29 900 Ft Kiemelt kondíciók! Tel.: 32/521-248. Együtt tovább jövet menet. J) Történelem Fő utca Salgótarjánban V 2004. április 30-án, pénteken 17 órától a Városi Sportcsarnokban. Beszédet mond: Kövér László, Mikola István és még sokan mások. 1 Jr ■ --------- =^s. Ko pka Miklós Gondolatok Európáról „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar;...’’ Magyarország mindig is Európában volt Azzal, hogy Szent István a nyugati kereszténységet választotta hazánknak ezer évre és tovább, kijelölte helyünket kontinensünkön. Az Árpád-házi királyok részvétele a keresztes hadjáratokban, Luxemburgi Zsigmond német-római császársága, a nándorfehérvári diadal, a reformáció, az ellenreformáció és a barokk újjászületés, az Osztrák-Magyar Monarchia, a rendszerváltás, a magántulajdonon alapuló gazdaság, a NATO-tagság mind ezt a kijelölt helyet rögzítik. A tatárjárás, a törökdúlás, a Rá- kóczi-szabadságharc, az 184849-es forradalom, Trianon, 1956, az elmúlt ötven év lehetne az érem másik oldala. Amikor nem tudtunk talpon maradni, nem bírtunk a túlerővel, vagy egyszerűen csak fontosabb érdekek miatt magunkra hagytak bennünket. Az elmúlt közel száz évünk kisállaim létben folyt le. Céljaink, vélt vagy valós igazságaink érdekében mindig nagyhatalmakhoz, Németországhoz majd a Szovjetunióhoz kellett fordulnunk és ezen nagyhatalmak garantálták a hatalmon lévők gazdasági és politikai, valamint biztonsági érdekeit. Az elmúlt száz év során először élünk igazi demokráciában, amikor nem kell attól tartani hogy aki nem dicsőíti a kettős keresztet vagy a vörös csillagot azt esetleg üldözik, kirekesztik a társadalomból, legrosszabb esetben hatágú sárga csillaggal a mellén a Dunába lövik. Először fordult elő az elmúlt száz év során, hogy állampolgáraink képviseletére felhatalmazott politikai erők körülbelül 95 százalékos egyetértésben ugyanazt a hármas célt tűzték ki maguk elé: az euroatlanti integrációt, a szomszédos országokkal kialakítandó jó viszonyt és a határon túli magyarság támogatását. Nemes célok és ami még ennél is fontosabb az ország szinte teljes konszenzusán alapszanak. Holnap pont kerül a mondat végére, az euroatlanti integrációnk 15 éves folyamata befejeződik. Tűzijátékok, nagy ünnepségek és az Örömóda fogják kísérni ezt a napot Európa-szerte. De mi is az európaiság? A keresztes lovagok által a Szentföldön kardélre hányt asszonyok és gyerekek? Giordano Bruno elégetése, a konkvisztádorok gyilkos hadjáratai? Szent Bertalan éjszakája, a gályarab prédikátorok, a gyarmatosítás, a rabszolgaság, a Szent Szövetség, Verdun és Doberdo, a mustárgáz és versailles-i békeszerződés? Salazar, Franco, Mussolini diktatúrája, a hitleri rémuralom, Auschwitz és Mauthausen? A görög polgárháború, Algéria, Rhodesia, Kongó, Indonézia? Vagy talán a katedrálisok égbetörő csúcsai, a portugál karavellák amint elindulnak kutatni az ismeretlen végtelent? Marco Polo, Leonardo da Vinci, Petrarca, Assisi Szent Ferenc, a mórok kiűzése és a törökök megfutamítása? A Szent Péter Bazilika, a Notre Dame, a Mátyás templom? A szabadság, egyenlőség, testvériség és az angol parlament? Shakespeare és Hamlet, Bach és az orgona, Paganini és a hegedű, Liszt és a zongora? A forradalmak, trikolórok és a New York-i Szabadságszobor? A szövőszék, a gőzgép, a vasút, a benzinmotor, a repülőgép, a helikopter, a röntgen? Az örökös tal- praállás képessége? A halálbüntetés megszüntetése? Nincs külön-kiüönjó vagy rossz, ez mind együtt Európa. Annak is csak a nyugati és középső része. Nem szóltunk Csajkovszkijról és Sztálinról, Mengyelejevről és Berijáról. Európa mi vagyunk és az európaiság is belőlünk fakad. Birodalmak jönnek, birodalmak mennek, de a nemzetek maradnak. Az elmúlt hatvan év békében telt el Európában, nyugalmunkat csak az örökösen kiújuló balkáni-konfliktusok háborgatják. Továbbá olyanra sem volt még példa, hogy 25 független ország és ennél is több nép lehetőséget kíván teremteni magának a még tartósabb békére és további anyagi és szellemi gyarapodás lehetőségére. Rég várunk erre a pillanatra mindannyian Lisszabontól Tallinnig, Oslótól La Velettáig. Félelmek és kétségek természetszerűleg mindannyiunkban élnek, de a lehetőség iránti vágynak ezt le kell győznie. Mitől félünk, mivel riogatjuk magunkat? Hogy legyőznek, kisemmiznek bennünket, hogy elvesztik az állásukat, ingyenélőknek adnak támogatást? A béke és a szabadság lehetőségét dobnánk el magunktól, ha nem egyesítenénk Európát. A jólét ebből a szempontból másodlagos. Szegények és gazdagok mindig voltak és lesznek, bármilyen korban és bármilyen rendszerben is élünk. A szolidaritás esélyét kell megtalálnunk. Verseny Unió nélkül is volt és van, nem is akármilyen, akkor már jobb belül mint kívül. Egy ideig nem leszünk abban a helyzetben, hogy a legkisebb papírpénz címletünk az 5000 forintos legyen (Svájc: 20 Frank). Hát akkor mitől félünk? Ez nem Mohács, nem Romhány, nem Világos és nem is a Don-kanyar. Akkor is állt Eger vára, Rákóczit Szécsényben fejedelemmé választották és Budát is visszavettük. Mit kell tennünk akkor? Semmit és mindent. Még keményebben dolgozni, tanulni, megtanulni befogadni az új ismereteket és tovább fejleszteni azokat. Emberek nekünk holnaptól lesz tengerpartunk! Kilenc tenger mossa partjainkat és egy óceán. Fel kell húzni a vitorlákat és a jó szelet a saját szolgálatunkba állítani! k „Isten, áldd meg a magyart!... ” ■BMHHMMMnmMiM m KONZUMBANK Pénzpiaci Betét
