Nógrád Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-22 / 94. szám

Amit az örökös derű takar Sokan ismerik. Korát meghazudtoló frissességét, mindig, minden körülmények között optimista, bizakodó hozzáállá­sát a mindennapok éppen soros életleckéihez. Akik ismerik, tudják, hogy az emberek szeretete, a közösség erejének, a va­lahová tartozás érzésének fontossága, másokkal való megér­tetése mindig meghatározó szerepet játszott életében. Pál Pé­ternek hívják, Bátonyterenyén, a Gyöngyvirág utcában él. Mindennapi küzdés Beszélgetés Agócs Józseffel nem csak nyugdíjasokról NMH-információ SZÜLETÉS, „VÁNDORLÁS”, S A „NAGY ÚT” A véletlen úgy hozta, hogy éppen a születésnapja környé­kén találkoztunk. Március 9-én született 1926-ban Szatmárné­metiben. Nem csak a történe­lemből ismert okok miatt, de a korábban huszártiszt, később pénzügyőr apa áthelyezései mi­att is gyakorta változott a család lakhelye. Mígnem az elemi isko­la és a gimnázium elvégzése, s néhány munkával töltött év után családja Budapesten telepedett le. Már a háborús éveket élték, 1941-ben a Csepeli Weisz Manf- réd-gyárban elhelyezkedő fiatal­ember nem sokáig kamatoztat­hatta ügyességét, a vashoz való vonzódását, szeretetét. A gyár bombázása, egyáltalán a hábo­rús évek kiszámíthatatlan, el­képzelhetetlen váratlanságokat is hozó napjai számára is tarto­gattak meglepetést. 1944. január 20-át írták (nem véletlenül felejt­hetetlen a dátum), amikor édes­apjával, sógorával a körúton ha­ladva megszólították, s mert édesapját már öregnek találták, sógorával „invitálták meg” egy kis robotra. Az Andrássy úti pin­cében gyülekeztek, majd gyalog indultak Gödöllőre, ahol a 18. születésnapját egy padláson töl­tötte, s aztán meg sem álltak a Donyec-medencéig. A tábor a vorosilovgrádi körzetben volt, s a világ második legnagyobb ipa­ri szódagyárában dolgoztak, Liszicsanszk óriási ipartelepén. A több mint három év nem csak külön fejezet, de egy egész könyvként is különleges helyet foglalna el az életében. Ide csak röviden ennyit: egyrészt a Vörös- kereszt jóvoltából nagy ritkán, egy-egy lap erejéig tartotta a kap­csolatot családjával, tehát tudott életjelt adni magáról. Másrészt az elhatározás, a fogadalom - „ha 10 évig leszek itt, akkor is egészségesen megyek haza!” - éltette. Úgy véli, szerencséje volt, amikor az első, már nem ki­zárólag betegeket hazaszállító szerelvénnyel, nyitott vagonok­ban elindulhatott haza. 1947 au­gusztusa volt. ÚJRA ITTHON, EGY ÚJ VILÁGBAN A csepeli gyárban folytatta, mert - ugye - a vas szeretete... A TMK-részlegnél dolgozott, azt mondja, ha kell, még most is le tudja rajzolni, mi hol volt. Erre az időszakra esik egy másik „életforduló”, 1950-ben megházasodott, egy évvel ké­sőbb megszületett fia: Péter. A Ganz Villamossági Művekhez került lakatos csoportvezető­nek, majd - 1955-öt írunk amikor az 1. sz Gépszerelő Vál­lalattól küldték Nagybátonyba, mint jó szakembert az itt folyó rekonstrukció munkálataihoz. A kötélpálya felújítása, a tiribesi feladó, a bunkerek..., szóval kel­lett a szakember, így maradt, a család is. A tiribesi bányaüzem­hez hű maradt végig, elvégezte a gépipari technikumot, a lakato­sok csoport-, főcsoport-, majd művezetőjeként tevékenyke­dett, 1986-ban ment nyugdíjba. Derűs, optimista alkata, habi­tusa okán magától értetődően vonzódott a zenéhez. Gitározott a Ritmus zenekarban, nem csak a bátonyiaknak mond sokat va­lószínű a névsor: Vargáné Erzsi­ké, Borszéki Mátyás, Turcsányi Jenő, Baranyai Gyula, Kajárik Sándor, Tamócz Miklós, Juhász Sándor, Palchuber József, Lász­ló Jenő... Dixieland-et is játszot­tak, aztán a Beatles-korszak megszakította a sikeres szériát, a stílusváltásban, s egyéb más kérdésekben való egyet nem ér­tés miatt szétvált, megszűnt a zenekar, Orion néven tovább folytatták néhányan Vágvölgyi István bekapcsolódásával. KÖZEL A NYOLCVAN ÉVHEZ... Manapság éppen a szenny­vízcsatorna-építés szervező munkálatai során hallatta sza­vát. Azt mondja, amikor olyan településen utaznak át (az 1950- es évektől vezet, ma is aktívan!), akkor mindig megcsodálja a rendezett, a mai kornak megfe­lelő körülmények között élő em­berek helyzetét. Legutóbb ép­pen Alcsútdobozon járva cso­dálhatott rá a település infrast­rukturális fejlesztésére. Ezért tartja nagyon fontosnak, hogy meglegyen az a bizonyos 67 szá­zalékos szervezettség, ha kell, fizessenek egy-két száz forinttal többet, hogy ezzel is biztosít­hassák körzetük feltétlen bekap­csolódási lehetőségét a rend­szerbe, egyáltalán ilyen módon járuljanak hozzá a megépítés­hez. Örül, hogy ezzel a gondo­lattal nincs egyedül. Egy friss, újonnan alakult civil szerveződés rendezvényem ta­lálkozhatunk újabban vele. Az I. bátonyterenyei tárlatra - az el­múlt év júniusában -, ahova az itt, illetve környéken élő amatőr alkotók küldték el kiállítandó al­kotásaikat, ő is „benevezett”. Ké­sőbb a kiállítók megalapították klubjukat, most már végleges névvel: ART Alkotó Társaskör, Bátonyterenye néven működ­nek. Péter bácsi alapítója, min­den egyes összejövetel résztve­vője, véleménynyilvánítója, ha úgy tetszik, meghatározója e kis csoportnak. Az egymás tisztele­te, a baráti közösség kialakítása, a közös öröm egy-egy sikeres al­kotás láttán, egyáltalán a jó ke­délyű, értelmes, tartalmas együttlét ténye neki is és a többi­eknek is „jót tesz”, a mai „zord világban”. Hamarosan bemutat­ja ő is „művészkedő tudomá­nyát”, a vas megmunkálását ter­vezni szereti inkább, tehát rajzo­kat hoz, de természetesen a kivi­telezés sem okoz gondot neki. No, és a család! Felesége, Ica néni, akivel életük során mindig, mindenhol együtt voltak, ha spe­ciális „női” programról volt-van szó, akkor elkisérte-elkiséri. Pé­ter fia jelenleg Zalaegerszegen él, közgazdász végzettségét az informatika tudományával bőví­tette - magas szinten -, felsőfokú angol nyelvtudással jelenleg ezen a területen dolgozik. Nevet­ve mondja: „mondjon még vala­kit, akinek egy fia és három me­nye van!” S akikkel ilyen jó a kapcsolata. Péter unokája - csa­ládjával: feleségével, s a kis déd­unokával, Zsófiával - lakik vele a Gyöngyvirág úton, de a lányok: Kata és Réka is gyakorta, rend­szeresen megjelennek. A hét végén éppen tizedik al­kalommal rendezte meg a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete és a József Attila Művelődési Központ a Köz­ségi kincsek bemutatóját. A bemutatkozás rendhagyó volt, mert vendégként a ha­tárhoz közeli Fülek érkezett Salgótarjánba. A város gaz­dag történelmi múltját, mai hétköznapi küzdelmeit a polgármester, Agócs József mutatta be. A nyugdíjasok­ról keveset szólt, de gyerme­keik, unokáik élete révén „ott voltak” ők maguk is. MUNKA NÉLKÜL- Ha városáról beszél, milyen gondokat sorol és mire büszke a polgármester?- Igazán büszkének azért ér­zem magam, hogy füleki va­gyok. Büszkék vagyunk a gaz­dag történelmi múltunkra, Van egy várunk, amit igyekszünk megőrizni. Évről évre pályázato­kat készítünk, de a pénzből, amit kapunk alig látható dolgok­ra futja. Most egy nagyobb pá­lyamunkán dolgozunk és a pénzből a várfal azon részeit szeretnénk konzerválni, ame­lyek mára már veszélyessé vál­tak. A lehulló kövek zavarják a látogatókat és esetenként a köz­úti forgalmat is. Örülünk annak, hogy létrejött egy olyan szolgál­tató hivatal, amely tizennyolc te­lepülést lát el. Ami a várost illeti, elmaradá­sunk jelentős más régiókhoz vi­szonyítva. Nehezen birkózunk a gondokkal, így iskolarendsze­rünk működtetésével is. Nyolc intézményünk van, amelynek gondja-baja csak a miénk. Biz­tonságos működésükhöz 5 mil­lió korona hiányzik, de azt remé­lem, hogy az iskolaügyi minisz­térium pótolja a hiányt.- Iskola és munkahely az em­berek életét, boldogulását alap­vetően határozza meg. Azt mondta, a munkahelyből kevés van.- A város 10 300 lakosából 5200 az aktív korban lévő és je­lenleg 1800 munkanélküli, ami igen magas arányt, 35 százalékot jelent. Folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek újabb munkahelyeket jelenthet­nek, ezek azonban meglehető­sen szerények. Tárgyalok a sal­gótarjáni Sinia Bútorgyártó Kft.- vel 50-60 ember foglalkoztatása került szóba. Már jártak nálunk és úgy 100 ember gyűlt össze a felvételi beszélgetésre. Végül ta­lán tizet alkalmaznak. Nemrégi­ben mezőgazdasági vállalkozók kerestek meg Kecskemét kör­nyékéről, hogy 100-500 embert alkalmaznának szőlészeti, kerté­szeti munkára, fóliás termelés­ben. Én azt mondtam nekik, mindent megteszek, hogy az emberek munkalehetőséghez jussanak, de ez csak legális úton történhet a munkaügyi közpon­ton keresztül. Azt akarom, hogy a munkájukért ne csak alamizs­nát kapjanak, hanem rendes fi­zetést, amiből tisztességesen megélhetnek. Nehéz új munkahelyet talál­ni. A legnagyobb gondnak én azt látom, hogy a munkanélküliek nagy részének nincs meg az alapiskolai végzettsége sem Ezeknek az embereknek szinte lehetetlen lesz munkát találni akkor is, ha az Európai Unióban leszünk. ELLÁTNI AZ IDŐSEKET- A szakmai képzés, az átkép­zés talán segíthetne.- Szakképzés, átképzés több­féle is folyik, vannak szakiskolá­ink és a munkaügyi hivatal is sokféle kurzust szervez. A szak­mai képzés nehéz olyan embe­reknél, akiknél az alapismeretek­kel is baj van. Nálunk a 2500 ro­ma, a munkanélküliek jelentős része ilyen. Keressük a legelfo­gadhatóbb módszereket arra, hogy közülük minél többen elvé­gezzék az alapiskolát, mert a szakmai képzést csak erre lehet építeni.- Hallgatva Önt úgy érzem, éh­hez még kell egy kis idő. A mun­kanélkülieknek, családjuknak azonban addig is élniük kell va­lamiből.- Annál inkább, mert az új szociális törvény nehéz helyzet­be hozza őket, a juttatások mint­egy 40 százalékkal csökkentek, az energia árak pedig számítása­ink szerint leg­alább ennyivel emelkedtek janu­ár 1-től. Lehetősé­günk van köz­munka szervezé­sére, ezzel pró­bálkozunk. He­tente két napot dolgoznak, a közterületeket tart­ják rendben. Most 501 embert foglalkoztatunk közmunkán, de május 1-től százat, májusban-jú- niusban pedig újabb 70-80 mun­kanélkülit alkalmazunk. Ezek az emberek önként jelentkeztek munkára és kötelességemnek tartom, hogy akik dolgozni akar­nak, munkát kapjanak. Megkap­ják azt az 1500 korona ösztönzé­si pótlékot, hogy élni tudjanak, fizetni a lakbért, ez nemcsak az emberek, a város érdeke is.- Ez a helyzet bizonyára ko­moly szociális terheket ró a város­ra.- A szociális ellátás nálunk nem az önkormányzat, hanem az állam dolga. Mintegy 120 mil­lió korona az az összeg, amelyet szociális juttatásként kifizetnek Füleken. A szociális ellátás talán két év múlva jön át az önkor­mányzat jogkörébe. Ami viszont már most is a mi dolgunk, az az idős, egyedül élő, beteg emberek szociális gondozása. A városban 2,5-3 ezer az idős emberek szá­ma. Közöttük jelentős azoké, akik rendszeres gondozásra, ápolásra szorulnak. Az önkor­mányzat 26 házi gondozót foglal­koztat. Ezek rendben tartják őket, a lakásukat, kiviszik az ebé­det. Elvégeznek minden olyan munkát, amire már ezek az idős emberek nem képesek. GAZDASÁGI KAPCSOLATOK- A határ menti települések kapcsolata régebbi eredetű. Mit gondol, most a május else­jei uniós csatlakozás hoz eb­ben valami változást?- A megyék között már van írásos egyezség, de Fülek és Sal­gótarján között még nem szüle­tett ilyen. Nem feltétlenül szüksé­ges ilyen megállapodás ahhoz, hogy tovább erősítsük egyébként meglévő, nagyon jó kapcsolatain­kat. Ez elsősorban a kulturális te­rületen érezhető, de minden olyan területen megvan az együttműködés, ahol erre lehető­ség kínálkozott. Ami az uniós csatlakozást ille­ti, bizonyára hoz változást e te­kintetben is. Én elsősorban a gaz­dasági területre, a vállalkozók kapcsolatának kiszélesítésére gondolok. Csak Füleken mintegy 600 vállalkozó van, rajtuk múlik hogy megtalálják a kölcsönösen előnyös együttműködést . Azt gondolom, hogy az elmúlt rend­szer bizonyos értelemben kényel­messé tette az embereket. Nem voltak arra kényszerítve, hogy kezdeményezzenek. Reggel fel­keltek, elmentek dolgozni, mun­ka után haza mentek és pontosan tudták, hogy másnap újra dolgoz­ni mehetnek. Mostanra ez meg­szűnt. Annak van munkája, aki megy utána. Azt is látom, hogy vállalkozni ma nem egyszerű dolog nálunk sem. A legtöbb embernek nincs elegendő kezdőtőkéje és nincs kellő információja, kapcsolat- rendszere sem. Azért mégis moz­dul valami. A Sinia salgótarjáni bútorüzem kapcsolatba lépett egy füleki vállalkozóval, aki fafel­dolgozással foglalkozik. Tőle vá­sárolja, szállítja a bútorkészítés­hez szükséges faanyagot, ha megnyílik a határ. V. G. ÓNÉ Májusban fizetik Csütörtöki beszélgetés a nyugdíjakról Az Országgyűlés jóváhagyta két MSZP-s országgyűlési képviselő önálló módosító javaslatát, amelyet a nyugdíjtörvényhez nyújtottak be. így az idei kétheti plusz nyugdíj felét már májusban megkapják az idős emberek Dr. Danyi Sándortól, a Nóg­rád Megyei Nyugdíj Biztosítási Igaz­gatóság igazgatójától azt kérdeztük, milyen kört érint az előrehozott egy heti nyugdíj? NMH-információ- A 13. havi nyugdíjra továbbra is azon nyugdíjasok jogosultak, akik a jogszabályi feltételeknek eddig is megfeleltek. A kifizetés törvényi szabályai garantálják, hogy a 13. havi nyugdíj esedékes részének kétszeri fizetése esetén is ugyanakkora összeget kap a jogosult nyugdíjas, mintha azt teljes egészében november hónapban kapná kézhez. Senki sem kerül tehát hátrányos helyzetbe, hiszen a november havi nyugdíj összege adott esetben már tar­talmazni fogja az esetleges korrekciós nyugdíjemelés összegét is, továbbá az özve­gyi nyugdíjban részesülők esetében az öz­vegyi nyugdíj esedékes 25 százalékról 30 százalékra történő emelését is. Vagyis ezek az összegek is alapját képezik az arra jogo­sult 13. havi nyugdíjnak.- Nincsenek itt a nyugdíjszerű ellátásban részesülő idős emberek. Miért?- Nincsenek, mert a nyugdíjszerű szo­ciális ellátás nem a társadalombiztosítási rendszerben lévő nyugellátás, hanem szo­ciális járadék. Annak ellenére az, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság állapítja meg és a nyugdíjfolyósító igazgatóság folyósítja.- Egy salgótarjáni, 56 éves férfi olvasónk azt kérdezte: két év múlva elmehet e nyugdíj­ba, ha akkor már 44 év munkaviszony lesz mögötte?- Erre akkor van lehetősége, ha legalább tíz éven át dolgozott olyan munkakörben, amely korkedvezményre jogosít. Ilyen munkakörök a bányászatban, a kohászat­ban vannak, de az üveggyárban is néhány területen. Ilyennek minősül a melegüzemi tevékenység is. Ha ilyen helyen dolgozott az érdeklődő, két év korkedvezményre jogo­sult. Egyébként hatvan éves korában mehet el előrehozott öregségi nyugdíjba.- Nemrégiben a kereskedelmi szaksz­ervezet képviselője tette szóvá, bővíteni kel­lene a korkedvezményre jogosító szakmák körét. Az indoka az volt, hogy a kereskedelem elnőiesedett, a nehéz fizikai munka korán kikezdi a nők egészségét.- Korkedvezményre az jogosult, aki az egészségre különösen ártalmas munkát végez. Aki 2001. január 1-je előtt dolgozott ilyen munkakörben - fentebb említettem közülük néhányat - az 2004. december 31-ig jogosult a korkedvezményre, mert ez a törvény addig van hatályban. Nem tudok arról, hogy új munkaköröket is bevonnának a jelenlegi körbe.- Mi van a korengedményes nyugdíjjal? Létezik még egyáltalán?- Létezik. A korengedményes nyugdí­jazás lehetőségét sok foglalkoztató nem ismeri, nem is él vele. Ennek az a lényege, hogy a munkáltató szerződést köthet a munkavállalóval az őrá irányadó nyugdíj- korhatárt megelőzően legalább öt évvel. A szerződés azt jelenti, hogy a foglalkoztató egy összegben megfizeti a foglalkoztatott megállapított nyugdíját és annak költségeit hatvan éves koráig. Hatvan éves kortól már a nyugdíjalapból finanszírozzák tovább az ellátást. Ez a megoldás olyan esetekben hasznos, amikor egy vállalatnál létszám- leépítés van és ezzel a lehetőséggel élve az ötvenhét éves emberek nem kerülnek az utcára. Ha a munkáltató kéri, az igazgatóság személyre szólóan kiszámítják, mennyi az az összeg, amit fizetnie kell. Ezután eldön­theti felvállalja-e dolgozója nyugdíjazását, vagy nem.- Ez a lehetőség férfiak és nők esetében egyformán adott?- A nők kiesnek ebből a körből. Ugyanis ha a szükséges szolgálati idejük megvan, akkor már előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultak.-VG­A salgótarjáni idősek otthonában ebéd után szívesen olvasnak újságot az idős emberek F0T0. RIG0 T|B0R

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents