Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-02 / 27. szám
7. OLDAL * A jelenről soha nem beszél. Nem tudni, ki a megbízója, kit véd, ha véd egyáltalán. Főállásban az egyik önkormányzat épületében dolgozik, biztonsági őr. Huszonnégy óra szolgálat, negyvennyolc óra szabad. Ha közben valaki felkéri egy munkára, átszervezi saját és mások életét, kiveszi magát a szolgálatból, és irány a megbízatás. Márkás autók, exkluzív vendégek exkluzív szállodákban. Amikor a munka véget ér, irány az önkormányzat, ahol napközben a belépőket osztogatja, miközben útbaigazítja a kisnyugdíjasokat. Kispályás - szólom el magamat. „Nem! Lehet, hogy annak látszik, de nem az. Én komolyan veszem a munkámat, amit amúgy nem lehet másképpen csinálni. Élni kell. A sztárok mellett megkeresett pénz csak látszólag sok, hamar elfogy, ha nincs folyamatos megbízatás.” A biztonsági szakma Teréz anyja A meghatározhatatlan korú testőmő nálam egy fejjel magasabb, vékony termetű, nadrágot visel. Műköröm nélküli kézfogása férfias, tekintete hideg. Ajkai vékonyak - talán attól, hogy gyakran össze vannak szorítva. „Maga inkább férfi, mint nő” - mondom, amíg a kávéra várunk. Felnevet, gondolom időt nyer vele, majd visszavág: „Menjünk ki a mosdóba, és majd meglátjuk, ki, melyik ajtót választja!” Villan a tekintete, hasonlóan, mint amikor késve megérkeztem. Pannai Angéla nevét már nemcsak ismerik a fejvadász cégek, ajánlják is. Ilyenkor aztán megcsörren a telefon, s nincs pardon, irány a megbeszélt hely.- Nem szívesen lennék a barátja - ábrándozom.- Nincs barátom. Többek között ezért sincs. Kevesen tudják elviselni ezt az életet. De nem számít. Amíg bírom, csinálom, semmi sem számít.- Mi lesz, ha beleszerelmesedik valakibe?- Kizárt. Senkibe sem szerelmesed- hetek bele, mert nem akarok. Nincs olyan fiú, akiért én ezt a szakmát abbahagynám. Mélyről, nagyon mélyről verekedtem fel magamat idáig, messze még a csúcs, hogy abbahagyjam.- Volt olyan férfi, aki elviselte ezeket az elveket, megbékélt ezzel az életformával?- Öt évig éltem együtt egy szakmabeli fiúval. Nehezen indult a kapcsolatunk. Kezdetben könyveket adtunk egymásnak kölcsönbe, sétálgattunk, moziba jártunk. Aztán szépen lassan kialakult közöttünk a szerelem. Nem is Út a karrierhez a munka miatt váltunk szét, hanem az iszonyatos vidékmániája miatt. Nem értette meg, hogy én most nem szeretnék vidékre, parasztházba költözni, nem vonz, hogy a tyúkok alól reggelenként kivegyem a tojásokat. Őt meg ez érdekelte. A pici albérletünk tele volt mindenféle állattal: a görénytől a teknősbékáig, mindenünk volt. A végén attól féltem, hogy nekem is kinőnek az uszonyaim. Egy textiles üzletember volt a második nagyobb kapcsolatom, fél évig udvarolt. Fél évig üldögéltünk a Duna-par- ton az autójában, amíg közel engedtem magamhoz. Én sajnálom a testemet ahhoz, hogy csak úgy, érzelmek nélkül, valakinek odaadjam. Ez a kapcsolat két évig tartott. Nem szívesen beszélnék arról, hogyan lett vége.- Jóleső érzés, hogy a médiumok ünnepelt sztárja?- Nem szédültem meg a népszerűségtől. Bár jól jön ebben a szakmában, mindenáron nincs rá szükségem. Ezért aztán amikor az egyik megasztár meghívott a show-jába, nem mentem el, mert nem a hiteles képet akarta megrajzolni rólam. A Kiskegyedet viszont én választottam, mert tudtam: olcsó lap volta miatt az egész falu megveszi majd. így is történt. Szinte mindenki olvasta, anyám utána emelt fővel mehetett ki a házból, lám-lám nem lett kurva a lánya, ahogyan néhány jó- akaratú híresztelte rólam.- Nem akart sohasem kormányőr lenni?- Nem, ugyanis nem szeretném, ha négyévente a politika határozná meg az életemet. Pláne, ha a munkának amúgy semmi köze a politikához. Sokkal jobb így, szabadúszóként. A murakeresztúri Pan nai Angéla kilenc hónapos volt, amikor meghalt az édesapja. A vasútnál kocsifelíróként dolgozó édesanyja és a nagymamája nevelte fel. „Nekem fontos, hogy vidéki vagyok”- avat be testőrnői ma gántitkaiba.- Akkor is, ha már jó ideje itt él a fővárosban? - hitetlenkedek.- Igen. Én nem felejtettem el, hogy honnan indultam el annak idején. Nap mint nap eszembe juttatja az élet, m hova való is vagyok. Itt I;í Budapesten egyfolytá- I ban csak a pénzhajhá- tjgjL, szással, és a haszon- K leséssel találkozom, Ifc Odahaza ezek ismeretlen Ki. fogalmak voltak. Én más * I szellemben nőttem fel. A haszon egyáltalán nem érdekel, a pénz pedig csak 1 annyira, hogy meg tudjam \ vermi mindazt, amire szükségem van. Annak idején, amikor eldöntöttem, hogy testőr leszek, három hónapig cukorrépát kapáltam, a pénzből pedig rádiótelefont vásároltam. Mert tudtam, e nélkül nem ka pok munkát, hiszen másként nem lehet utolérni. Ma sem gon dolom másképpen. Annyi pénzre van szükségem, amennyiből a legszükségesebb ruhadarabjaimat Magyar testőrlányok a világban meg tudom vásárolni. Persze nem a legutóbbi divat szerint.- Mikor nő? Otthon, amikor a barátaim között vagyok, vagy amikor az étteremben valaki alám tolja a széket, esetleg akkor, ha észreveszik, hogy kifogyott a bor a poharamból és utá- natöltenek. Nyilván ezek már idősebb férfiak. A fiatalos „gyors hamburger, gyors szex” mentalitás tőlem teljesen távol áll. Visszatérve az eredeti kérdéséhez, természetesen nekem is nagyon jólesik, ha egy fogadáson vagy rendezvényen megnéznek a férfiak. De akkor is csak azért, mert dekoratívnak látnak, és nem azért, mert a melleimet kiteszem az ablakba, vagy mert mi- I ~ niszoknyát viselek. Gátlásos vagyok, soha nem mutogatom magamat. Tíz éve nem voltam strandon. Utálom a fürdőruhát, hogy a nagy tömegről ne is beszéljek. - Tíz éve nem ment víz közelébe?- Ezt nem mondtam. Szenvedélyes horgász vagyok. Szakadt tréningruhás horgász.- Azért szerintem egy feltörekvő pszichológus könnyen írna magából egy nagydoktorit - meditálok.- Miért ne, tudja mit, ha van érdeklődő!? A munkamániás testőrnők közül Pannai Angélának elvei is vannak: a nők nem flúgos, agygörcsökben menstruáló sikítófrászok, hanem a férfiakkal egyenértékű munkát végző szakemberek. Úgy tűnik, most végre rátalált egy olyan különleges biztonsági cégre, ahol minden és mindenki igazi, nem csak látszat. Ahol szakmailag mindenki rendkívül képzett, s ahová már bekerülni is komoly elismerést jelent, mivel soha nem dolgozott közöttük nő. „A látszat ellenére tulajdonképpen szeretek nő lenni - mondja a kávéházi forró csoki gőzébe mélyet szippantva -, csak akkor nem, ha a nemiségem miatt nem válogatnak be mondjuk a Fradi-Újpest meccs biztosításába. Nem vagyok buta p ....a! És a biztonsági emb erek sem buta, izomagyú vadállatok! Persze ilyen is van közöttünk. Remélem, eljutunk oda, hogy a fogadások megmaradt szendvicseit két pofával felzabáló kollégák, és a diszkók bejáratánál szolgáló pofozógépek előbb-utóbb (talán többek között nekem is köszönhetően) kimennek a divatból, mert ők csak szégyent hoznak ránk. Én az észt, a higgadtságot hirdetem, és megvetem az erőszakot. El kell jönni ennek az időszaknak is a mi életünkben. Tudom, sok víz folyik majd le a Dunán, addig is szeretnék a biztonsági szakma Teréz anyja lenni!” MAROSI ANTAL Tizenhat éves korában a televízióban Van Damme izmos testét nézegette. Két évvel később már ott állt a sztár mellett. A nöi- ruha-készités után, a vegyipari szakközép rejtelmeinek megismerése közben találkozott a hirdetéssel: testőrséget lehet tanulni Budapesten. Régi vágya teljesült ezzel. Sok verekedéstől megmentett, bajból - szó szerint - kihúzott barátja is biztatta: „vágj bele, neked való ez a szakma!” Hála többéves kick-boxos múltjának, és kézilabdás erőnlétének, felvették. Ma szabadúszó vállalkozó. Vigyázott Szonja norvég királynőre, Vanessa Mae-re, a meseszépen muzsikáló világhírű szingapúri művésznőre, az egyik női magazinban pedig egy lapon említik a hozzá hasonló módon férfias pályára tévedt Lamperth Mónikával. Az Ibssa Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetsége a világ 20 országában fejti ki tevékenységét. Az egyik legnagyobb biztonsági szervezetről a szövetség elnökét, prof. Popper Györgyöt kérdeztük.- Magyarországon tízéves múltra tekintünk vissza. Alapvetően a civil biztonsági szakma szervezete vagyunk, ennek szerves része a személyi védelem is. Legfontosabb feladatunk a testőrök képzése. Oktatási rendszerünk a legegyszerűbb tanfolyamoktól a legmagasabb - akadémiai, egyetemi - szintű képzési formákig terjed. Utóbbiak esetében jól vizsgázó munkatársaink tanulmányaik végén doktori címet is kaphatnak.- Vannak-e olyan magyar szakemberek, akikre méltán lehet büszke a testőrszakma?- Természetesen. Gondolok Pólyák Józsefre, akit talán nem kell bemutatnunk az olvasóknak. Vannak kevésbé ismert szakembereink is, például Farkas Attila, aki hat éven át szervezte és irányította Michael Jackson személyi védelmét, de gyakran láthattuk Robert Redford oldalán is.- Mi a helyzet a magyar testőriányokkal?- Nincs okunk szégyenkezni e tekintetben sem, ugyanis Debreceni Erika kollégánk egy nagyon fontos megbízással Ausztráliában dolgozik. Friss hír, hogy Gambiában az uralkodói családnál is egy magyar testőrlány teljesít szolgálatot.- Mi a sikerek titka?- A képzési rendszerünket már említettem, de idetartozik még, hogy a magyar mellett az FBI és az izraeli biztonsági szolgálatok gyakorlati tapasztalatait is oktatjuk. Másrészt a szövetségünknél megszerezhető legmagasabb szintű "A” kategóriás képzettség és az ezzel együttjáró nemzetközi munkavállalási igazolvány is hallatlan előnyt jelenthet. A szövetségünkhöz tartozó testőrök, biztonsági szakemberek biztosak lehetnek abban, hogy egy-egy külföldi állás esetében mindezen jogosítványokkal a birtokukban előnyt élveznek másokkal szemben.
