Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-02 / 27. szám
Megérkezés az egyik táborba: Nemes Zoltán a harci járművekből történő kiszállást figyeli Sokan nézzük félelemmel vegyes kíváncsisággal a televízióban az Irakról szóló tudósításokat. Egy bátonytere- nyei fiatalember, Nemes Zoltán őrmester közelről láthatja az eseményeket, hiszen az arab országban szolgálatot teljesítő magyar kontingens tagja. Közel féléves külszolgálat után tíz nap szabadságot kapott, amely alatt szakított arra is időt, hogy beszéljen lapunknak arról: hogyan került be a kint szolgáló magyar egységbe, milyen is Irakban az élet. Nem cserkésztábor a háborús övezet Egy bátonyterenyei fiatalember az Irakban szolgáló magyar kontingensben NMH-exkluzív- Szentendrén, a Magyar Honvédség Központi Tiszthelyettes Szakiskolában végeztem híradós szakon 2002-ben, majd Egerbe kerültem a felderítő zászlóaljhoz - mondja Nemes Zoltán. - Nem sokkal később jelent meg a pályázat, hogy lehet jelentkezni az Irakba induló magyar kontingensbe. Ezt követően elbeszélgettek a jelentkezőkkel, megnézték, mi a végzettsége, milyen beosztást tudnak neki felajánlani.- Miért jelentkezett?- Szerettem volna kipróbálni magam. Mégis meglepődtem, hogy kiválasztottak, hiszen még „friss” katonának számítottam. A szállítmánykísérő század első szakasz első raj géppuskása lettem. Itthon elmondták, hogy feladatunk szállítmányok kísérése lesz, mi látjuk el ezeknek a biztosítását.- Nem félt egy háborús országba kimenni? Hogyan fogadta a család a döntését?- Aki azt mondja, hogy nem félt, nem mond igazat. Ott alapvetően mindenkiben van stressz és azt hiszem, ez így természetes. A család nem nagyon örült, hogy ilyen helyre megyek, de nem próbáltak lebeszélni.- A kiutazást megelőzően történt-e valamilyen felkészítés?- Rengeteg védőoltást kaptunk és volt egy felkészülés Táborfalván: itt átgondoltuk, miből áll majd kinn a feladatunk, ,Á próbáltuk, hogy különböző helyzetek- f ben hogyan tudnánk reagálni. Tavaly au- « gusztus 21-én indultunk Taszárról, s kö- zel tízórás repülőút után érkeztünk meg a kuvaiti átmeneti szállásra, majd pár nap után mentünk át Irakba: Al-Hillában van a magyar tábor. meleg az, ami szokatlan volt: 50-60 fok árnyékban, szokatlanul száraz a levegő, nem éreztük, hogy izzadnánk, viszont rengeteg energiát „kivett” belőlünk, ezért inkább igyekeztünk légkondicionált helyen tartózkodni. Ami rossz volt, hogy a melegben forró víz jött a zuhanyból, hidegben, mint most (20-25 fok) meg hideg víz csurog ránk.- Mi volt a legveszélyesebb helyzet, amibe belekeveredtek?- Konkrétan egyik szituációt sem emelném ki, inkább azt mondanám,- Mit csinálnak akkor, amikor hallanak egy másik konvoj ellen intézett támadásról?- Megbeszéljük egymás között, hogy mit csináltak, hogyan támadták meg őket, esetleg miben hibáztak, vagy mi hogyan próbálunk jobban odafigyelni. Óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy akár mi is lehettünk volna a helyükben.- Vannak-e a táborban különleges óvintézkedések?- Elővigyázatosak vagyunk, így például még fogmosáshoz is palackos vizet használunk. Fegyver nélkül sehová nem megyünk, ez előírás. Van, amikor valamiért magasabb fokú készültséget rendelnek el, ilyen esetben mindent viszünk magunkkal, golyóálló mellénytől kezdve sisak, gázálarc, fegyver, lőszer: ilyenkor mintegy 40 kilót ci pelünk.- Mi volt az első benyomása, amikor megérkeztek?- Nagyon meleg volt, először csak a rengeteg homokot meg a kék eget láttuk. Egyébként a folyama tos a ve- I szélyhelyzel ' Ennek köve keztében _ mindig min- f denre oda kel figyelni, a legapróbb figyelmeztető jelet sem szabad lebecsülni. De hát azt mindenki tudta, hogy nem egy cserkésztáborba megy!- Tudják tartani a kapcsolatot az itthoniakkal?- Persze, levelezéssel, internettel, telefonon. Ez be van osztva, lebontva századokra, ki, mikor mehet internetezni, telefonálni. A levelet pedig a repülők hozzák. A hozzátartozók csomagot is küldhetnek, mint ahogyan mi is küldhetünk haza.- Találkoztak-e kinn a civil lakossággal, ha igen, hogyan viszonyulnak a magyarokhoz?- Közvetlenül nem érintkezünk velük, de | azért egy-egy szállítás során látjuk őket. Az, hogy hogyan viszonyulnak, helyfüggő, attól függ, hogy a koalíció ellen, vagy mellett vannak. Mindenesetre különösebb ellenszenvet nem tapasztaltunk, inkább úgy fogalmaznék, kedvelik a magyarokat.- Hogyan kell elképzelni egy szállítmány biztosítását?- Csak nappal szállítunk, éjszaka soha. Sokszor azt sem tudjuk, mit viszünk, csak annyit: ekkor indulunk, ide megyünk, ennyi kocsival. Megnézzük, hány kocsiból áll majd az oszlop, hogy mekkora erővel kell biztosítani. Megtervezzük az útvonalat: hol kell utat zárni, hol van híd, hol volt a legtöbb támadás eddig, ott nyilvánvalóan fokozottabban kell fiai Ék gyelni. Vannak különösen veszélyes pontok, ahol szinte nap mint nap két- három támadást intéznek a konvojok Tábori napló Al-Hillah ellen.- Amikor éppen nem biztosítanak, van-e lehetőség arra, hogy szétnézzenek a környéken? Megérkezett Bagdadba tegnap Ali Al-Jobori. A rakétatámadás során megsérült iraki kisfiút Magyarországon kezelték az utóbbi hetekben. Most a Magyar Honvédség AN-26-os repülője szállította vissza hazájába. (2003. október 30.) Végrehajtotta századik szállítási feladatát az Irakban szolgálatot teljesítő magyar szállító alegység. A lengyel vezetésű többnemzetiségű hadosztály közép-dél (MND CS) alárendeltségébe tartozó szállító zászlóalj a végrehajtott feladatok során 180 ezer kilométert tett meg Irakban. A századik szállítási feladatban 42 katona tizennégy autóból álló konvojban Ad Diwaniyah városból szállított előre gyártott beton védelmi elemeket Babilonba. (2003. november 4.) Kellemetlen időjárás fogadta a magyar katonák szabadságról visszaérkező második csoportját Irakban. Az ország középső részén második napja zuhog az eső. A magyar szállító zászlóaljnak is otthont adó logisztikai bázis nagy része víz alá került, a közlekedési utakat elborította a sár. (2003. november 27.)- Persze, bár a kirándulás csak a közvetlen környékre értendő, többször játunk már Babilonban, a romvárosban. Amit még Irakból láttunk, hogy szépek a folyók, az épületek, nem az itthon megszokott: más a kultúra, más a vallás. Furcsa az ottani öltözködés, de talán minden között az a legfurcsább, hogy ott teli talpon guggolnak az emberek, akár órákig.- Hogyan telt itthon a szabadság?- Nagyon jó volt itthon, hiszen mindenki vágyódik haza. A tíz nap nagyon hamar elrepült, sokat voltunk együtt a családdal, a barátnőmmel, de nem maradtak ki a haverok sem. Jókat buliztunk, sokat beszélgettünk. A megbízás hat hónapra szól: február végén végleg hazajövünk. HEGEDŰS ERZSÉBET A babiloni romváros: az épületek nem az itthon megszokottat idézik A haladó konvoj biztosítása f közben minden apró jelre 1 fokozottan figyelnek 1
