Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-12 / 9. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap INTERJÚ 2004. JANUÁR 12., HÉTFŐ Gusztos Péter: fel kell gyorsítani a reformokat! „Akkor fog erősödni a város megtartó ereje, ha dinamikus és tartós gazdasági fellendülés lesz a térségben” nal-emelkedés. Tévednek azok a politi­kusok, akik azt hiszik, hogy a választó­kat csak a jelen érdekli, a jövő pedig nem. Meggyőződésem szerint azokra a reformokra kell koncentrálnia a kor­mányzatnak, melyek a jövőt megala­pozzák. Konkrét példát is mondok: a szabaddemokrata oktatási miniszter, Magyar Bálint vezetésével a tárca több jövőbemutató, valóban versenyképes­ség-növelő programot indított. Itt, Sal­gótarjánban is több középiskolában el­indulnak idén ősszel a nyelvi előkészí­tő nulladik évfolyamok - az országban ez összesen mintegy félezer iskolában lesz így. A most felnövő generációk nem mehetnek némán, nyelvtudás nél­kül Európába, mert akkor nem jutnak túl a cselédszobán. Egy másik példa, ugyanerről a területről: az Európai Uni­óban nincs nemzeti diszkrimináció a felvételi eljárásban. Ha a pásztói két tannyelvű gimnáziumban egy franciául megfelelő szinten tudó diák a Sor- bonne-ra akar felvételizni, ugyanaz a felvételi követelményrendszer és pont­határ fog rá vonatkozni, mint egy fran­cia diákra. Az oktatási minisztérium azon dolgozik, hogy a magyarországi felsőoktatási hallgatói normatíva, az ösztöndíj és a diákhitel mobilis legyen, vagyis, hogy a pásztói diák ezeket ma­gával vihesse a Sorbonne-ra, ha felvet­ték. így nem csak a jómódú családok gyermekei előtt nyílik meg az EU-ban tanulás lehetősége. Minden ágazatban hasonló, a jövőbe beruházó kormány­zati magatartásra van szükség.- Hogyan látja, van Salgótarjánnak megtartó ereje?- Köztudott, hogy sok fiatal elhagyja a várost. A város megtartó ereje gyenge. A tanulmányaik elvégzése után, vagy néhány évi munkatapasztalat birtoká­ban visszatérő fiatalok nélkül Tarján feléli saját jövőjét. Látni kell, hogy a he­lyi önkormányzat lehetőségei is korlá­tozottak, hiszen nagyon kemény gazda­sági és társadalmi folyamatokról van szó. Akkor fog erősödni a város megtar­tó ereje, ha dinamikus és tartós gazda­sági fellendülés lesz a térségben. Ennek érdekében kell dolgoznia a politika és a gazdaság minden szereplőjének.- Úgy hírlik, magánéletében fontos változás történt...- Előre látom, lesznek olyanok, akik szerint megszegtem egy választási ígé­retem, hiszen 2002-ben azt írtam egy szórólapon, hogy itt, Tarjánban szeret­nék családot alapítani... Az élet úgy hozta, hogy egy, a fővárosban élő és ott is dolgozó lányt vettem feleségül. Anna szociálpolitikusként dolgozik, emellett másoddiplomásként jövőre végez az ELTE jogi karán. Nyugalmával nagyon sokat segít nekem abban, hogy politi­kusként is képes legyek harmonikus magánéletet élni. J. A. A pásztói születésű Gusztos Péter nagy utat tett meg a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnáziumtól a Parlamentig. A fiatal politikus, akit 2001- ben 25 évesen választották be a Szabad Demokraták Szövetsége orszá­gos vezetésébe, civil szervezeti vezetőként kezdte pályafutását a me­gyeszékhelyen, majd 1999-ben egyik alapítója volt az SZDSZ Új Gene­ráció nevű ifjúsági tagozatának, melynek jelenleg alelnöke. 2000 de­cembere óta tagja az SZDSZ Országos Tanácsának, 2001 elején városi és megyei elnökké választották. A tarjáni elnökségről az önkormány­zati választások után lemondott, 2003 tavaszán pedig, miután az SZDSZ küldöttgyűlése újra beválasztotta a párt országos ügyvivői tes­tületébe, nem indult újra a megyei elnöki pozícióért. 2002-től ország- gyűlési képviselő, az oktatási és a környezetvédelmi bizottság tagja. Salgótarján- Többek szerint keveset látni itthon, feltűnően háttérbe vonult a megyei, vá­rosi politikai életben. Mi történt az el­múlt másfél évben, hogyan foglalná össze a 2002 ősze óta eltelt időszakot?- 2002-ben kétszer, országgyűlési képviselőjelöltként és polgármesterje­löltként értem el közel 10%-os választá­si eredményt Salgótarjánban, ami fiatal liberális politikustól itt igen jó ered­mény. Az önkormányzati képviselőség­ről gyakorlatilag azonnal lemondtam, mert úgy láttam, nem korrekt a helyi szabaddemokratákkal szemben, ha parlamenti képviselőként a helyi testü­letben megszerzett két képviselői he­lyünk közül az egyiket én foglalom el. Á parlamentbe bekerülve láttam, hogy az teljes embert kívánó munka, mely­ben nekem fiatalként sok-sok tanulni- valóm van még. Döntésem tehát egy­ben választást is jelentett: úgy véltem, hogy egy fenékkel érdemes csak egy lo­vat megülni, de azt jól. A választások után nem sokkal a városi pártelnökség­ről is lemondtam, ennek már kifejezet­ten politikai oka volt. A helyi városve­zetésben kialakult egy helyzet, amely­ben a Magyar Szocialista Párt nem csak az SZDSZ-el, hanem a Munkáspárttal is együttműködést folytat. Miután az elő­ző ciklusban sokat bíráltam azért a Fi­deszt, hogy hol burkoltan, hol pedig nyíltan együttműködik egy szélsőséges párttal, részemről az egyetlen követke­zetes lépés az volt, hogy lemondtam a városi elnökségről. Azzal pedig, hogy tavaly tavasszal minden korábbinál több szavazattal újra országos ügyvivő­nek választott az SZDSZ küldöttgyűlé­se, eldőlt, hogy az elkövetkező időszak­ban tevékenységemben egyértelműen Országgyűlésbe az SZDSZ országos lis­tájáról kerültem be. Ez kötelezettsége­ket jelent. Egy 20 fős frakcióban ülök, képviselőink harmada a kormány tagja, van tehát munka bőven. Két fontos par­lamenti bizottságnak vagyok tagja, emellett eseti jellegű bizottságokban is dolgoztam az elmúlt másfél évben. Ilyen volt a parlagfű elleni és az iskola- bezárások okait vizsgáló bizottság. A felszólalások számát, időtartamát, és más mutatókat is tekintve mind a frak­cióban, mind pedig a Házban az aktí­vabb képviselők közé tartozom. így nem tudok napi rendszerességgel részt venni a helyi politikai életben, aminek egyébként komoly előnye, hogy kívül állok annak csatározásain. Ezért igyek­szem is tartózkodni attól, hogy kritizál­jam a helyben tevékenykedő politiku­sokat, s hogy beleszóljak vitáikba, még akkor is, ha magam sok mindent más­képp csinálnék. Ez így he­lyes - négy évre kaptak bi­zalmat és felelősséggel járó megbízatást. Ha a 2006-os választásokon jelölést ka­pok, és vállalom az indu­lást, az egy új, más helyzet. Addig is az a célom, hogy pártomban tovább tudjak erősödni - ezzel tudok a legtöbbet használni Salgó­tarjánnak és Nógrád me­gyének is.- Hogyan emlékszik visz- sza az SZDSZ 15 évére?- Kuncze Gábor nemrég Persányi Miklós környezet- védelmi minisztertől átvet­te „Gizi”-t, azt a befogadott kóbor ebet, aki most Gizel­la utcai pártszékházunk át kell helyeznem a hangsúlyt az orszá­gos politikára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondtam volna ar­ról, hogy Salgótarján és Nógrád megye érdekében is tevékenykedjek.- Ezek figyelembevételével hogyan látja szerepét a helyi politikában?- A helyi érdekek képviselete első­sorban, de persze nem kizárólag a helyi önkormányzatok és az egyéniben meg­választott képviselők feladata. Minden­kinek a maga helyén kell helytállnia. Az berális pártként következetesen a hala­dás, a reformok ügyét képviseli.- Milyen személyes, kedves élménye van az eltelt 15 évből?- 1990-ben 14 évesen édesapám pla­kátjait ragasztottam a városban, 2002- ben pedig ugyanitt én voltam az SZDSZ jelöltje. Kamaszkorom jelentős részét a helyi szabaddemokraták közt töltöt­tem, mint „kis Gusztos”. Ha valaki meg­kérdi tőlem, miért kezdtem politizálni, rögtön tudom, nem ismeri a salgótarjá­ni SZDSZ-csoportot. A József Attila Mű­velődési Központban egyébként ren­deztünk egy kiállítást az elmúlt 15 év történetéről, ez még megtekinthető.- Sokan támadják a drogkérdésben elfoglalt álláspontja miatt.- Ez igaz, mint ahogy az is, hogy so­kan szeretik félremagyarázni álláspon­tomat és félretájékoztatni ezzel kapcso­latban az embereket. Rosszindulatú és hazug az a beállítás, ami úgy próbál fel­tüntetni, hogy propagálom a kábítósze­reket és a drogfogyasztást. Soha sehol nem mondtam azt, hogy a kábítószerek kereskedelmét legalizálni szeretném. Soha sehol nem nyilatkoztam azt sem, hogy drogokat fogyasztani jó dolog. El­lenkezőleg: mindig elmondom, hogy a drogokat nem érdemes kipróbálni, mert ártalmasak, veszélyesek. Ugyan­akkor a büntetőjogi szabályozással kap­udvarán él. A miniszter ekkor azt mondta, hogy egy 15 éves, kama- szodófélben lévő párt épp abba a korba lép, hogy már rá lehet bízni egy ku­tyát... Ezen túlmenően azt gondo­lom, hogy az SZDSZ, melynek meghatáro­zó szerepe volt a rend­szerváltás­ban, az el­múlt 15 év­ben bizonyította, hogy sok mindent rá lehet bízni. A Szabad Demokraták Szö­vetsége számos települési önkormány­zatot vezet sikeresen. Ez a második cik­lus, mikor kormányzó pártként is lehe­tőséget kapott arra, hogy hazánk leg­fontosabb ügyeit vigye. Volt/hogy na­gyobbak és erősebbek voltunk, de az SZDSZ jelen helyzetében is meghatáro­zó szereplője a magyaj politikai élet­nek. Nincs nélküle kormányzati több­ség a parlamentben. Fontos szerepe van azért is, mert az egyetlen magyar li­- Véleménye szerint föl vagyunk ké­szülve arra, hogy uniós tagország le­gyünk?- Hiszem, hogy a csatlakozással nem történik más, minthogy hazánk formálisan is oda kerül, ahol a helye van. Persze sok olyan gazdasági muta­tót lehet mondani, melyben hatéko­nyabbnak, eredményesebbnek kell lennünk a jövőben. Ez rajtunk múlik. Nagyon sokat kell tenni azért, hogy a versenyben helyt tud­junk állni. Vannak, akik a ve­szélyeket hangsú­lyozzák. Szerintem az EU lehe- tőségeket jelent, me­lyekkel le­het élni, s melyeket el lehet sza- lasztani. Ha Nógrádot nézzük, mint az or­szág egyik 1 egnehe- zebb hely­zetben lévő csolatban az a véleményem, nem helyes börtönbe zárni azokat a fiatalokat, akik a tanácsok és a tiltás ellenére mégis ki­próbálják a kábítószert. Akik alkalmi ki­próbálok, azokat pedagógiával, pozitív ellenpéldákkal kell és lehet meggyőzni, akik pedig függővé váltak, azoknak or­vosra van szükségük, hogy meggyógy­ulhassanak. Aki kábítószerhez nyúl, nem gonosz ember, csak hiányzik vala­mi az életéből. A fiataloknak azt taná­csolom, olyan örömforrásokat keresse­nek, melyek nem rongálják testüket, lel­kűket. A sport nagyon jó szenvedély, nekem is ilyen például a futás. Azoknak pedig, akik félremagyarázzák álláspon­tomat, és a totális szigort hirdetik, azt üzenem, gondolják végig, börtönbe zá- ratnák-e saját gyermeküket azért, mert az egyszer megbotlott!- Mit takar az „Eljön-e a te orszá­god?” szlogen?- Hazánk idén nyáron első alkalom­mal választ képviselőket az Európa Par­lamentbe. Az SZDSZ megkezdte kam­pányát, amely a 2002-es kampányunk­hoz hasonlóan izgalmas és lényegretö- rő lesz. Kérdéseket teszünk majd föl, ezek közül az első az említett „eljön-e a te országod?”. Az SZDSZ felnőtt, gon­dolkodó emberekként tekint a válasz­tókra. Nem gyámkodást ígér, hanem azt, hogy olyan viszonyokat igyekszik teremteni, melyben kifejthetik képessé­geiket és érvényesíthetik érdekeiket. Hogy az ország valóban az ő országuk legyen. megyéjét, fontos elmonda­ni, hogy az unió költségve­tésének jelentős részét te­rületfejlesztési célokra köl­ti el, kifejezetten a hátrá­nyos területek felzárkózta­tásának érdekében. Ezért a csatlakozás Nógrád me­gyének és benne Salgótar­jánnak is nagy lehetőséget jelent. Remélem, hogy lesznek komoly fejlesztési források, amelyek eljutnak erre a vidékre, ahol igen nagy szükség van rájuk.- Hogyan értékelné a kormány eddigi munkáját?- A 2002-es, választási kampánynak nevezett ígé­retverseny olyan helyzetet teremtett, mintha hazánk ott tartana, hogy a legna­gyobb baja az, hogyan ossza szét a kor­mány a rendelkezésre álló temérdek pénzt az emberek között. A jólét azon­ban nem a kormány jó szívén hanem a gazdaság teljesítőképességén múlik. Azon lehet osztozni, ami van. Ha az or­szág eladósodik, a gazdaság növekedé­se megtorpan, nem lesznek új munka­helyek, nem lesz gazdagabb Magyaror­szág. A kormánynak fel kell gyorsítania azokat a reformokat, melyek verseny- képességünket növelik. Az egészség- ügyi, a közigazgatási és önkormányza­ti reform nem tűr több halasztást. A gazdaságpolitikában pedig az ígérgető­osztogató korszakot fel kell váltsa egy fejlesztő és tehercsökkentő korszak. A liberálisok célja az, hogy az állam a le­hető legtöbb pénzt hagyja az emberek­nél és a vállalkozásoknál. Nem az atyáskodó államban hiszünk, hanem az önálló állampolgárban, aki el tudja dönteni, mire költi a pénzét. A valódi adóreform is előttünk van még. A múlt évi szja-csökkentés egy fontos első lé­pés volt, melyre büszkék lehetünk, mert mi, szabaddemokraták vereked- tük ki. De nem csak kétszázalékos szja- csökkentést szeretnénk, hanem azt, hogy az adórendszer átalakuljon és az adóterhek összességükben, érdemben is csökkenjenek. 2006-ban a választók azt fogják ezen a kormányon számon kérni, mit tett an­nak érdekében, hogy Magyarország si­keres legyen Európában. Jobban akar­nak élni, s tudják: csak egy versenyké­pes országban lesz érezhető életszínvo­

Next

/
Thumbnails
Contents