Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-12 / 9. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2004. JANUÁR 12., HÉTFŐ Rajzok, csendéletek, aktok Több kiállításon is részt vett már a mátranováki, hatvannyolc éves Sallai Ferencné, Éva néni, aki gyönyörű csendéleteket fest grafittal. Igaz, tavaly óta, amióta elhunyt a férj és özvegyen maradt, nem nagyon esett neki jól a rajzolás, de a régi grafitmunkáit szívesen megmutatja. Mátranovák- Kamaszkoromban kezdtem el a rajzolgatást. A gépipari technikumba nyertem fölvételt és már ott is kitűntem, mert a tanáraim szerint nagyon szépen rajzoltam és a betűket is nagyon jól 'sikerült papírra vetnem. Sajnos, csak az első osztályt sikerült befejeznem, mert édesapámra rászakadt a bánya és rajtam kívül volt még két testvérem. Legidősebb lévén én mentem dolgozni a bányairoda titkárságára. Ott is faliújságokat készítettem, mert nagyon szépen írtam a nyomtatott betűket. A bányatelepi kaszinóban pezsgő kulturális élet volt és az akkor igazgató, Falusi György mindig engem kért meg, hogy a rendezvényekről tervezzek plakátokat és rajzoljam meg őket. Voltak bálok, színházi előadások. Jöttek operetténekesek és nagyon bőséges volt a kínálat. Szinte minden hét végén volt valami műsor a kaszinó színpadán. A környék lakóinak bőven volt kulturális, szórakozási lehetősége, nem úgy, mint manapság. Akkoriban még nem volt fejlett nyomdatechnika és nem is akartak nyomtatott plakátokat, mert sokkal jobban szerették azokat, amiket én rajzoltam meg egyedileg. Sallai Ferencné sok képét elosztogatta barátoknak, ismerősöknek, kollégáknak és legutóbb a nagylány unokájának adott belőlük, hogy majd ez is emlékeztesse őket a nagyira. Éva néninek több kiállítása is volt, ami a Ganz szervezésében történt. Amatőr képzőművészeti és hobbikiállításokon mutatkozhatott be alkotásaival. Minden téma érdekelte, hiszen rajzolt tájképet, aktot, csendéletet, portrét, de néha festékkel is dolgozott, hiszen az élénk színeket is kedvelte.- Emlékszem, hogy sokszor még idegenek is küldték nekem az emlékkönyvüket, pedig nem is ismertek, csak megtudták, hogy szépen rajzolok és kérték, hogy az akkoriban divatos emlékkönyvükbe rajzoljak valami szépet. Alkotásait nézegetve nagyon szép helyekre jutunk el. Horto^ bágyi csikósok, öreg néni portréja, mezeivirág- és rózsacso- kor-csendélet. Gyönyörű női aktok, gyümölcs- és virágcsendéletek. Egyik bekeretezett grafitrajza, ami szobája falán látható, a Pipázó ember. Ennek az a története, hogy a Ganzban a műszaki osztályon dolgozott és a kollégák mondták neki, hogy az egyik kollégát rajzolja meg úgy, hogy pipa legyen a szájában. A kép hamar elkészült és megmutatták a grafitképen szereplő egyénnek. Az rögtön felismerte magát és tetszett is neki nagyon, de azt nem tudta megemészteni, hogy miért éppen pipa, amikor ő soha életében nem is pipázott.- A Ganz műszaki osztályán támogattak és biztattak, hogy rajzoljak. Sőt még műszaki rajzlapra dolgoztam és papírral is támogattak. Ezek nagyon szép idők voltak. Amikor rajzoltam, az olyan hatással volt rám, hogy se nem láttam, se nem hallottam. Férjem egyáltalán nem haragudott érte, sőt támogatott, mert mindig azt mondta, hogy nagyon tehetséges vagyok és rajzoljak sokat. Amikor kiállításon voltam, ő nagyon büszke volt rám. Nagyon nehezen viselem a • halálát, hogy tavaly itthagyott engem. ______ _______ - CS. A.E gy székely a Mátra alján Mátranovák A bányatelepen járva egyszer nagy felújítási munkálatokra lettünk figyelmesek. Idős férfi festett egy lakást. Elmondta, hogy ő Sándor Gyula, 73 éves, Kolozsvárról jött ide a fiáék lakását felújítani.- Dehogy vagyok én szobafestő, csak nagy úr a kényszer - mondta nevetve az idős férfi. - A tanult szakmám gépészmérnök, de a fiamékon segítek, és vállaltam, hogy kifestek, mert most vették ezt a kis kétszobás házat itt, a bányatelepen. Sándor Gyula Hargita megyében született, Homoródalmáson. Nagyon nehéz körülmények között éltek a szüleivel és az iskoláját is nehéz körülmények között végezte.- Gépészü középiskolába jártam, ahol egy román szó sem hagyta el az emberek száját. Elkezdtem dolgozni, majd megnősültem és estin végeztem el a gépészmérnöki főiskolát. Aztán faipari elszívóberendezéseket terveztem. Mindig volt munkám, nagy örömmel végeztem el, bármilyen feladatot kaptam.- A főiskolán, olyan neves osztálytársaim voltak, mint például Kányádi Sándor költő, Szabó Gyula író, de az én iskolámba járt és évfolyamtársam volt Tamási Áron vagy Orbán Balázs is. Emlékszem Tamási Áron mindig azt mondta, hogy: Gyula, te nagyon csavaros eszű székely vagy! Mert, ugye, az köztudott, hogy a székelyeknek csavaros az észjárásuk, de sajnos, ez mind annak tudható be, hogy nagy a megkülönböztetés. Erre mesélnék egy furcsa, de megtörtént esetet: 1930 augusztus 20-án születtem, de a román jegyző, nem akarta bejegyezni, hogy Szent István napján láttam meg a napvüágot, ezért augusztus 21-ét írt be a születési anyakönyvi papíromra. Ne a magyar ünnepen szülessek. Persze a szüleim tudták, hogy mikor születtem, és hiába a papír, engem akkor köszöntöttek, amikor kellett. Székelykeresztúri unitáriusok lévén, olyan helyen éltünk, ahol egy szót sem beszéltek románul. Nem is tudok, csak egy kicsit. Mégis az fáj a legjobban, hogy még a magyarok sem tartanak magyarnak. Pedig én annak érzem magam. Sajnos, a románoktól azt kapjuk, hogy büdös magyarok. A magyarok meg azt mondják, hogy „Na, idejött már egy román.” Nincs helyünk igazán sehol sem és ez nagyon nagy szívfájdalmam. Tizenhárom éve vagyok nyugdíjas, de a nyugdíjaséveim alatt sem téüenkedek, mert az araboknak terveztem üdítőtöltőt, ventil- lációs szellőztetéssel. Nagy munka volt, de jól sikerült. Most, hogy a fiamék megvették ezt a kis házat, segítek nekik. Lekaszáltam a kertet. Most vettem csak igazán hasznát, hogy apámtól megtanultam kaszálni. Persze nem csak mindig a munka és a munka, mert a feleségemmel nagyon szeretünk színházba és operába járni. Kolozsváron van két színház és két opera is. Bérletünk van, mert imádom a gyönyörű operát. Nagy a baráti és ismeretségi köröm, mert szeretem az embereket. Bízok benne, hogy itt, Mátranovákon is találunk barátokat és kialakul a baráti körünk. Szeretnénk beilleszkedni ebbe a környezetbe. A falu nagyon tetszik. Gyönyörű a kilátás, mert pont a Mátra hegyvonulatát látjuk az ablakból. Több megyében jártunk a fiamékkal, de Nógrád tetszett meg nekünk a legjobban. CS. A. A Régió Legjobbjai - elismerés a legsikeresebb vállalkozásoknak Az elmúlt néhány évben régiónkban számos sikeres fejlesztés valósult meg, melyek hozzájárultak az elmaradott térségek felzárkóztatásához, a versenyképesség javulásához, az innováció erősítéséhez, új munkahelyek teremtéséhez, elősegítve mindezzel az európai uniós csatlakozásra való felkészülést is. Az ilyen jellegű fejlesztésekben széles körű tapasztalatokkal rendelkező kutatás-fejlesztési tanácsadó központ - együttműködve a Menedzserek Országos Szövetségével, az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel valamint számos más szakmai szervezettel - a régió sikeres eredményeinek széles körű megismertetése és népszerűsítése céljából A RÉGIÓ LEGJOBBJAI névvel társadalmi célú kitüntetést alapított, az alábbi kategóriákban: * a legdinamikusabban fejlődő kis- és közepes vállalkozás * a legnagyobb beruházást megvalósító cég * a legjelentősebb munkahelyteremtéssel járó fejlesztés * a leginnovatívabb fejlesztési projekt. A kitüntető címeket a díjátadásban közreműködő szervezetek képviselőiből álló szakmai zsűri ítéli oda, részben a felhívásra jelentkezők közül, részben a szakértők jelölései alapján. Az észak-magyarországi régióban A RÉGIÓ LEGJOBBJAI kitüntetések 2004. január 14-én, 10 órától, Miskolcon a megyeháza dísztermében (Városház tér 1.) tartandó regionális menedzsertalálkozó keretében kerül sor. A díjátadást követően a díjazottak beszámolnak a sikeres fejlesztések során szerzett tapasztalatokról, majd pedig büfé várja az érdeklődőket. A regionális díjáradásról beszámolnak a helyi televíziók és rádiók, jelen lesznek a regionális sajtó munkatársai egyaránt. A rendezvényen a részvétel ingyenes, a szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt! Aktuális pályázati információk és segítségnyújtás a legjobb cégek tanácsadójától... KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÓ KÖZPONT KFT. Ügyvezető igazgató: Or. Lőrincz Sándor TEL/FAX: (36-22) 327-940, 327-939, 327-595 Telefonos ügyfélszolgálat a hazai és EU-támogatásokról! Ingyenes zöld szám: 06-80-204-327 E-mail: info@consultingcenter.hu www.consultingcenter.hu KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÓ KÖZPONT A kiadványt keresse salgótarjáni (Erzsébet tér 6.), balassagyarmati (Kossuth út 15.), rétsági (Rákóczi út 20.) szerkesztőségeinkben, valamint Salgótarjánban, a CASCO-s házban lévő könyvesboltban. 123 falu, 6 város teljes bemutatkozása, látnivalók, nevezetességek az egész megyéből! Település- és templomtörténetek és még nagyon sok minden! Ara 4750 Ft Sallai Ferencné szívesen mutatja meg alkotásait az érdeklődőknek
