Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-10 / 8. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE

2004. JANUÁR 10., SZOMBAT |

Színházi ssféh

A jó memóriájú salgótarjáni színházbarátok emlékez- (het) nek rá: William Somerset Maugham magyarul „Imádok férjhez menni” címen ismertté, népszerűvé lett darabja az elmúlt bő tíz esztendőben sajátos karriert futott be itt, a József Attila Művelődési Központ színpadán (is).

Prolongált szilveszter

Váratlanul tér haza az elhunytnak vélt első férj, Will (Nemcsák Károly)

Először 1991-ben „Örökké téged!” címmel Gyarmati István zenéjével került színre Pécsi Ildikó rendezésében egy alkalmi társulat előadásában Fehér Anna, Bajor Imre és Tahi Tóth László főszereplésével. 1997-ben Pécsi - ugyancsak Gyarmati Istvánnal - új átirattal jelentkezett. A „Hármasban”-t a Budapesti Kamaraszínház mutatta be - mások mellett - Dáár Enikővel Mihályi Győzővel és Kerekes Józseffel.

Az idei bérletsorozat révén végre elérkezett a József Attila Színház - jelesül Voüh Ági, Bodrogi Gyula és Darvas Iván - által évtizedekkel ezelőtt páratlanul nagy sikerre vitt Nádas Gábor, Szenes Iván muzsikájával fémjelzett „igazi” változat is, amelyet október végén a Radnóti, e hét közepén pedig a József Attila bérlet tulajdonosai láthattak. Utóbbiak számára akarva-akaratla- nul is jól sikerült az időzítés, hiszen az elementáris humorú zenés vígjáték mintegy továbbéltette néhány nappal a vidám szilveszteri hangulatot.

Különös, hogy Maugham - s ez írói kvalitásait jelzi - alapjában véve tragikus sztoriból volt képes viccet csinálni, köny- nyedén, anélkül, hogy kegyeletet sértett volna. Pedig, mint ismeretes, a háborút követően Európa-szerte sok asszony várta hiába haza férjét, aki helyett rendszerint csak egy értesítés érkezett a hősi halálról. E megrázó tényt kénytelen-kelletlen tudomásul véve ki-ki maga dönthetett

a szívszorító dilemmában: egyedül maradva ápolja-e egy életen át elhunyt társa emlékét, avagy a gyászév(ek) leteltével új társ oldalán keresi a boldogságot. Egész biztos olyan is előfordult, hogy egy-egy holtnak vélt férj akkor került elő, amikor volt felesége már másnak mondott igent. Nem kell bizonyítani, hogy mit éreztek mindhárman, amikor ez kiderült. Bár Maugham főszereplőivel is ugyanez történt, a reakció - amit belőlük ez az abszurd helyzet kiváltott - mindennek nevezhető csak szomorúnak nem. Az özvegynek hitt Victoria miután annak rendje s módja szerint tisztességgel megtartatja a gyászszertartást („kórussal”!) William Cardeau, azaz Will emlékére, (volt) férje legjobb barátja, a civil katona Frederick Lawnders, azaz Freddi karjaiban keres vigasztalást. Olyannyira, hogy nem sokat teketóriázik: azonmód hozzámegy feleségül, sőt gyermeket is szül neki a már meglévő, Willtől fogant mellé. A bensőséges viszonyokra jellemző, hogy az elsőszülött fiú a második férj nevét viseli, a kisebbik, pedig az elsőét. Victoria, az ifjú szépasszony mintegy parafrazálva Montecuccoli elvét a háború és a pénz viszonyáról, az életben a szerelmet tartja megháromszorozandónak és új férje mellett előszeretettel kokettál a dúsgazdag gyáros, a kamáslit viselő - tehát az anyai tanács szerint jó férjtípus - Mr. Patonnal is. Az idillt - amelyben legfeljebb a háború utáni jegyrendszer és a fűtéskorlátozás okoz némi gondot - a súlyosan sérült, majd hadifogoly Will „feltámadása”, váratlan felbukkanása kétségkívül megzavarja, de csak addig, amíg a helyzet tisztázódik s ki nem derül, hogy melyik gyereknek ki az apja. A két férj ugyanis nem esik egymásnak - előzékenyen egyikük sem alszik Victoriával - sőt abban vetélkednek, hogy melyikük tud gyorsabban távozni az immár mindkettőjüknek terhes házasságból. Ez az érdeke a Mr. Patonnal a Ritz Hotelben rande- vúzgató „szegény” Victoriának is, akit úgy „megráz” az eset, hogy - mint anyja fogalmaz - reggelre kimennek a hullámok előző nap befésült hajából. Csakhogy a jog kemény dió, nem könnyű útvesztőiből kimenekülni. Ehhez kell egy ügyes ügyvéd mesterkedése és egy házasságtörőként felfogadott vénkisasszony felettébb kacagtató közreműködése is...

A fentiekből is kitetszhet, hogy e sztorit nehéz elrontani színpadra állítás közben. Hát még olyan, humorban otthonos rendezőnek, mint Mikó István, aki „mellesleg’ nészként is hozza megszokott formáját az esendően udvarias Mr. Paton megformálásával. Néhány jó ötsz(- Mr. Raton (Mikó István), az új hódoló sofőrként tetszeleg

létről - például a „nem csak” helyetti „Nemcsák” kiszólásról, vagy a konyhai kesztyű elrepítéséről - nem tudni, hogy rendezői fogás, vagy a két férjet élvezettel alakító Cseke Péter, illetve Nemcsák Károly rögtönzése-e. Victoriát októberben Pápai Erika játszotta, a szerdai előadásban viszont egy kevésbé ismert színésznő, Nyíró Bea, aki a kezdeti bizonytalankodás - netán lámpaláz - után jól „rátalált a figurára”. Rövid szerepében, Montmorency kisasszonyként emlékezetes alakítást nyújtott Pásztor Erzsi is. Zenés darabról lévén szó, nem közömbös a muzikalitás színvonala

sem. Kinek-kinek az énekhangjával nem volt ugyan baj, de valahogy még élő zenei kísérettel sem szóltak elég átütőerővel a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” vagy az „Engem nem lehet elfelejteni” refrénű, slágerré lett dalok, s Szamosi Judit koreográfiája is túl mértéktartóra, „spórolósra” sikeredett. A Sals jegyezte jelmezek közül Will kopottas „leszerelő”-öltözete volt a legtalálóbb.

A bevezetőben jelzett kísérleteknél a Turay Ida Színtársulat előadása lényegesen jobban sikerült, de az „Imádok férjhez menni” etalonja még mindig az ugyancsak említett Bodrogi-Darvas féle

változat.

Szent a béke Victoria jelenlegi (Cseke Péteri és korábbi térje [Nemcsak Károly) Között

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ

CSONGRADY BÉLA

A család jelszava: szeretet

Kiállítás

a gimnáziumban

Balassagyarmat

Január 12-én, hétfőn 13 óra 15 perckor nyílik kiállítás a Balassi Bálint Gimnáziumban Szabó András előadóművész, egykori balas- sis diák grafikáiból. A tárlatot Kovács Ferenc, a gimnázium tanára nyitja meg. A megnyitón Szabó András, az alkotó, valamint Bogár Erika és Forgács Zsuzsanna tanulók és a 9. d osztály kamarakórusa közreműködik, Pásztor Sándomé vezényletével. Szabó András így vall rajzairól:- Mint mikor gólyalábra álltam, vagy biciklire ültem, hasonlót éreztem a rajzolás pillanataiban is. Az ember hirtelen a valóság fölé emelkedik, úszik a tárgyak felett, mint Chagall angyalai: nem csak a keze, a képzelete is irányítja a vonal útját a papíron. A toll egyszer csak önállósulni kezd, külön életet él, már nem is én vezetem, ő vezet engem.

Három gyereket nevelnek szeretetben. Most bizonyára sokan azt gondolják, hogy mi ebben az érdekes? Nem ritka dolog, hogy valaki három gyereket nevel. A mátraterenyei Etesi Imre és felesége Ilona asszony abban különbözik mégis, nagy átlagtól, hogy az ő gyerekeik intézeti gyivis gyerekek.- Mindig két gyereket szerettünk volna. Andrea lányunk után már sajnos nem született több, saját hibánkon kívül. Amikor a saját lányunk, Andrea férjhez ment, úgy éreztük, hogy nagyon üres gyerekzsivaj nélkül a házunk. Nagyon hosszú töprengés kezdődött részünkről, hogy mi legyen? Aztán közbeszólt a sors is, mert munkanélküli lettem, és nem találtam munkahelyet. Akkor döntöttünk úgy, hogy kihozunk két kicsit a gyermek és ifjúságvédelmi intézettől és nevelőszülők leszünk. Elvégeztünk egy hivatásos nevelőszülői iskolát a férjemmel együtt, de nem hivatásosak lettünk, csak sima nevelőszülők.

A két kicsiből csak egy lett. Annamáriát 15 hónaposán hozták ki. Róla tudni kell, hogy hat és fél hónapra született, és alig másfél kilóval látta meg a napvilágot. Súlyosan oxigénhiánytól szenvedett és ez a súlyos betegsége a mai napig elkíséri.- Bizony sokat szaladtunk vele orvoshoz, mert fulladt és nem kapott levegőt szegénykém. Sokan mondták, hogy minek kínlódunk vele, más még a sajátjával sem törődik ennyire, de mi nagyon megszerettük a törékeny, ártatlan Idslányt. A mai napig hordjuk Ózdra egy diplomás gyógytornászhoz, hogy segítsen rajta. A letapadt izmokat gyúrja föl és úgy vesszük észre, hogy nagyon sokat javít a kislány helyzetén. Ezeket a kezeléseket nem téríti sem a társadalombiztosítás, sem a gyivi. Mi vállaltuk és véghez is visszük minden évben. Egy-egy kezeléssorozat 10-15 kezelésből áll, ami egy óráig tart. Sokszor szegény nagyon sír és a szívem akar megszakadni érte, de utána meg sokkal jobb a közérzete és használ neki. Úgy érezzük, hogy meg kell adni neki mindet, hogy ha majd felnő teljes értékű ember legyen.

Annamarit Etesi Imre is ugyanúgy kezelte és ápolta, mintha a saját gyereke lenne. Ha kellett fürdette, tisztába tette, etette, sétáltatta, orvoshoz vitte. Kis füzetecskét vezettek a nevelt

kislány életéről. Mikor bújt ki a fogacskája? Mikor kezdett el járni? Mi volt az első szava? Bizony, ezek mind-mind nagyon szép emlékek az Etesi család életében. Egy ilyen pici sok törődést igényel és ezt pénzért nem lehet csinálni, csak szeretetből.

Kelemen Annamária különben nagyon tehetséges kislány. Most tizenegy éves, és a kistérségi Ki mit tud?-on másodi helyezést ért el, aminek az egész család örült.- Időközben Annamária, ahogy növekedett, hat évvel ezelőtt, újból azon kezdtünk gondolkozni, hogy hozunk ki még egy kislányt. A gyivi-ben jártunk, akkor szóltak, hogy lenne egy nagyon aranyos kislány, de van egy kisfiú öccse is. Anyukájuk egyedül nevelte őket és rákos beteg lett, meghalt. A testvéreket nem lehet szétszakítani. így kihoztuk őkét együtt Anitát és Istvánt.

Anita most 14 éves, és a pályaválasztás előtt állunk. Nagyon ügyesen táncol. A Nógrád táncegyüttesben rendszeresen föllép, és nagyon jó jegyei vannak, tehetségesnek tartják. A

táncművészeti szakközépiskolába Nyíregyházára gondoltuk, hogy mehetne továbbtanulni, csak az tart vissza ettől az iskolától, hogy nagyon messze van. Ezen töprengünk, még van pár nap, és addig majd eldöntjük Anitával együtt, hogy mi legyen a folytatás. Anita egyébként nagyon házias. Látszik, hogy az anyukája beteg volt és ápolásra szorult, mert Anita mindenben a jobbkezem. Sokszor a gondolataimat is kitalálja.

Istvánka 12 éves és nagyon jó tanuló. Ért a számítógéphez és nagyon ügyesen kergeti a bőrt is, vagyis jól focizik. A mátraterenyei általános iskolában focizik és aranyérmet nyertek. Nincsenek rákényszerítve semmire, csak a tanulásra. István tavaly rontott egy kicsit, aztán el is lett tiltva a foci. Amikor újból rákapcsolt a tanulásra, akkor mehetett edzésre is.

Úgy kell nevelni őket, mintha a sajátunk lenne. Nem is éreztetjük velük. Persze tudják, hiszen nem kicsik, hogy mi csak nevelőszülők vagyunk, de minden szeretetet megadunk nekik. Tavaly a család egy hétig Erdélyben kóborolt, nagyon szép élményekkel gazdagodtunk. Van víkendhá- zunk Mezőcsáton és minden évben sok időt töltünk ott is a nyári szünet idején.

Mind a három gyerek más egyéniség és úgy kell velük foglalkozni. A faluban volt, aki azt mondta, hogy jól tettük, hogy ezeket a gyerekeket kihoztuk, de volt olyan, aki azt mondta, hogy ő bizony más gyerekével nem kínlódna. Mi meg szívesen foglalkozunk velük, és egyáltalán nem érezzük kínlódásnak. Nagyon jó a családgondozónk, Mártámé Huszár Rita jár ki hozzánk rendszeresen. Nevelési kérdésekben és egyéb dolgokban a segítségünkre van.

István és Anita anyukája sírjához gyakran kilátogatunk. Ilyenkor viszünk a kertből virágot és halottak napján koszorút és mécsest, hogy megemlékezzünk.

Az biztos, hogy három gyerek sok gond és sok fáradság, de ugyanannyi öröm is van velük, és mi nagyon szeretjük őket a férjemmel. Ezt szeretet nélkül nem lehet felvállalni. Egy kisgyerek egyébként is nagyon sok figyelmet és törődést igényel, de nagyon kell őket szeretni is. Mi pedig mindhármat egyaránt nagyon megszerettük.

CSERHALMI ADÉL