Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-31 / 26. szám
A Madách-kultusz újabb hozadéka A balassagyarmati Madách-ünnepségeken jelen lenni, a Tragédia-költő szellemiségét megidéző hangulatban részesülni eleve piros betűs alkalmat jelent minden nógrádi kultúrabarátnak. A minap tartott idei rendezvény különösen emlékezetes marad Bódi Györgyné dr. salgótarjáni könyvtáros számára két személyes ok miatt is: egyrészt akkor és ott átvehette a munkásságát elismerő Madách-díjat, másrészt bemutathatta a közönségnek, a leendő olvasóknak az általa összeállított „A legújabb Madách-irodalom (1993- 2003)” című bibliográfiát. Czakó György, Kelemen Erzsébet, Leblancné Kelemen Mária - keltették fel, majd dr. Schneider Miklós néhai levéltár-igazgató is nagy hatást gyakorolt rá, sokat segített érdeklődésének elmélyítésében. Diplomamunkáját is ilyen témából - Salgótarján két világháború közötti társadalmáról, politikai, ideológia viszonyairól - írta. Ugyanígy régi vonzalom fűzi a megyei könyvtárhoz, amelynek korán vált rendszeres Mint dr. Horváth István történész a kitüntetett méltatása, laudációja során elmondta: Bódi Györgyné azon értelmiségiek sorába tartozik, akik úgy gondolkodnak, hogy megszerzett tudásuk akkor hasznosul igazán, ha azt minél szélesebb körben közzéteszik, terjesztik. Horváth István kiemelte, hogy a pedagógus pályáról érkezett Bódi Györgyné már hosszú évek óta szakképzett könyvtárosként gyarapítja és osztja meg ismereteit. A hely- történészként, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményének vezetőjeként is sok érdemet szerzett újdonsült Madách-díjas a méltató véleménye szerint mindenekelőtt kitűnő bibliográfusi tevékenységével lett méltó Nógrád megye legmagasabb szintű kulturális kitüntetésére. S mintegy az élet aktuálisan is igazolta Horváth István megállapítását, hiszen az ünnepséget megelőzően mutatták be Bódi Györgyné munkáját „A legújabb Madách-irodalom (1993- 2003)” címmel megjelentetett irodalomjegyzéket, címgyűjteményt. Bódi Györgyné, a Madách Irodalmi Társaság elnöke, Andor Csaba által vezetett beszélgetésben utalt rá, hogy a helytörténeti kutatómunka iránti figyelmét diákkorában a Madách Imre Gimnázium egykori tanárai - A minap megjelent kötet címlapja Bódi Györgyné A legújabb Madách-irodalom (1993-2003) (M) látogatójává. 1989-ben lett ennek könyvtárnak a munkatársa, előtte azonban iskolai könyvtárosként már belekóstolt e tevékenységbe. 1990 óta dolgozik a helyismereti gyűjteményben. Szakképzettségét 1993-ban, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen szerezte meg. A 2004-es balassagyarmati Madách- ünnepségre időzített bibliográfiájáról elmondta, hogy ez az összeállítás nem előzmény nélküli sem a könyvtár, sem a saját tevékenysége szempontjából. A folyamat - mint a kultusz egésze is - 1964- ben, Madách Imre halála századik évfordulója tiszteletére rendezett centenáriumi ünnepségekkel kezdődött. Akkor jelent meg egy mindössze 54 tételt tartalmazó ajánlás. A folytatást az 1964 és 1972 közötti időszakot 211 utalással feldolgozó összefoglalás lentette. E munkálatokat dr. Vonsik Gyuláné és dr. Czipó Emőné könyvtárosok neve fémjelezte. Az 1973 és 1992 közötti két évtized Madách-publikációi- nak jegyzékét viszont már Bódi Györgyné állította össze: 1993- ban látott napvilágot és 675 tételt tartalmazott. A 2004-es keltezésű, most bemutatott kötet e sorozat részeként az utóbbi évtized Madách- bibliográfiáját tárja az érdeklődők elé 490 publikáció részletes adatainak feltüntetésével. A könyv érdekessége, hogy az éppen tízéves múltú Madách Irodalmi Társaság (Budapest) és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár (Salgótarján) közös kiadásában jelent meg, bekerülvén a Madách Irodalmi Társaság Madách Könyvtár Új folyamába, annak tásai. A bibliográfia második része a Madách Imrével foglalkozó, a róla szóló, az ő életét, munkásságát - közelebbről, vagy távolabbról - érintő tanulmányokat, cikkeket sorolja fel, az évkönyvek, folyóiratok, hírlapok közleményeit az analitikus leírás szabályai szerint rögzítve. A tanulmánykötetek, monográfiák Madách Imrére vonatkozó részleteit Bódi Györgyné mindig az adott dokumentum bibliográfiai leírását követően, oldalszám megjelölésével (amennyiben ez pontosan feltárható volt) közli. íme egy példa: Pataki László, T. Fráter Erzsi sírjainál. Szerzői álnév: (T. Pataki) In: Nógrád Megyei Hírlap, 11. 2000. november 18. 5. p. Madách Imréné Fráter Erzsébet. Az új Madách-bibli- ográfiát - csakúgy mint az ■ előzőt - a szerzők névmutatója zárja, amely nagy mértékben segíti a használók eligazodását. A Madách Irodalmi Társaság 32. kötete komoly hozzájárulást jelent a legújabbkori - éppen negyvenéves - Madách-kultusz eleddig is igen gazdag irodalmához. Bódi Györgyné munkájának értéke - Horváth Istvánnak az egész eddigi életpályára vonatkozó jellemzését kölcsön véve - egy kínai eredetű mondással fejezhető ki legfrappánsabban: ....bölcs, sürgés nélkül műk ödik, szó nélkül, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti. ” CSONGRÁOY BÉLA 32. köteteként. A technikai szerkesztést a megyei könyvtár részéről Győriné Mojzes Anikó végezte, sorozatszerkesztőként és je- A Madách-díjas Bódi Györgyné dr. felelős kiadóként Andor Csaba jegyzi a kiadványt. A legfrissebb bibliográfia - mint Bódi Györgyné is utal rá az előszóban - időrend szerinti elrendezésben készült. Az első részben Madách Imre műveire való utalások kaptak helyet. Figyelemre méltó, hogy az összeállító - aki a megyei könyvtár helyismereti különgyűjte- ményét és azt feltáró Corvin-ka- talógust használta fel elsősorban, de tájékozódott a magyar könyvtári rendszer onlinekatalógusaiban is - tudomására jutott ismeretek szerint az elmúlt tíz évben is 69 esetben jelentek meg Madách művei, köztük természetesen döntő többségében „Az ember tragédiája” újabb és újabb változatai, fordí„Az olvasás régi fényét nem lehet visszahozni” Dr. Grétsy László: Másfajta kultúra bontakozik ki, amely nemzedékváltással is jár A napokban a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolában tartott előadást dr. Grétsy László nyelvészprofesszor anyanyelvűnkről, anyanyelvűnk oktatásáról az Európai Unióban. Az előadást megelőzően a Nógrád Megyei Hírlap számára adott interjút: többek között arra voltunk kíváncsiak, menynyire beszélnek szépen, helyesen a mai fiatalok, mi a véleménye az ifjúság körében egyre inkább terjedő szlengről, az idegen szavak használatáról, illetve mennyire lehet vetélytársa az internet a könyveknek.- A gyerekek nem beszélnek szépen és nem beszélnek helyesen - mondta dr. Grétsy László. - Ezért nem a diákokat hibáztatom, mert minden diák úgy beszél, ahogy a környezete neveli. Az anyanyelvi nevelésnek három pillére van: az egyik a család, a másik az iskola, a harmadik pedig az utca és a tömeg- tájékoztató eszközök, tehát amit még a világból -más helyekről hall. Akárhogyan is nézzük, a család napjainkban nem igazán tudja betölteni azt a szerepét, amit az anyanyelvi nevelésben be kellene töltenie: rengeteg a csonka család, a szociálisan hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek és család. Sok a válás, ezt is megsínyli a gyermek és anyanyelvi készsége egyaránt. Sok minden van, ami a családi életben nem kedvez. Az élet hozza így napjainkban, de a lényeg, hogy a gyerek, aki iskolába kerül, nem visz magával annyit, amennyi kívánatos volna. Eközben érik őt a különféle hatások rádióból, tévéből és az utcáról: az utcáról a trágárság, a tévéből mindenféle szleng, sekélyes műsorok, érték kevés. Azt vallom, hogy a televízió áldás és átok egyszerre.- Mennyire segítik elő a magyar nyelv és irodalom tankönyvek, hogy helyesen tanuljanak meg beszélni a gyerekek?- Alapjában véve jó a véleményem, de hozzáteszem: tankönyve válogatja. Nem ismerem az összes tankönyvet, hiszen száznál is több van. Jó néhánynak lektora is voltam, azonkívül is sokat ismerek, hogy dolgoztam velük. Nem egyenletesek a tankönyvek: vannak olyanok, amelyek túl sokat követelnek például a hatéves gyermektől, van olyan, amelyik túlságosan nehéz nyelvezetű, nem veszi eléggé figyelembe a tanulók biológiai-élettani sajátosságait. Nagy általánosságban mégis azt mondom, hogy a tankönyvek a legtöbbet te- .szik a pedagógus mellett, alapjában véve betöltik szerepüket, már csak a jó tanító és tanár kell melléjük, mert önmagában a tankönyv nem tanít meg senkit.- Az ifjúság körében egyre inkább terjedőben van a szleng, az idegen szavak használata, amelyeknek sokszor a jelentését sem ismerik. Mit lehetne ez ellen tenni?- Egészében semmit. Csak apró kezdeményezések lehetségesek: például tavaly hatályba lépett az a bizonyos rek- lámnyelv-törvény. Legalább arra elég, hogy az idegen feliratok mellett legyenek ott a magyar megfelelők is. Ebben részt vettem, nagy szorgalmazója is voltam, s fontosnak is érzem. Olyat én magam sem hirdettem volna, hogy mindent magyarul írjunk ki, ne angolul, vagy ne svédül: ilyet nem lehet megkövetelni. Egy olyan ország, amelyik az Európai Unióba törekszik, nem tilthatja ki az idegen feliratokat, reménytelen is lett volna és nincs is értelme, de azt igenis meg lehet követelni, hogy legyen ott minden elnevezés mellett a magyar megfelelő. Mióta megszületett ez a törvény, azóta figyelem a budapesti utcákat. Egyre gyakrabban veszem észre, hogy ott van már mellettük a magyar szöveg is. Aki nem figyeli, észre sem veszi, hiszen ugyanúgy harsognak az idegen feliratok, de lassan-lassan a közjegyzők, a fogyasztóvédelmi felügyelők érvényt tudnak szerezni ennek a remek kis törvénynek. Én azt mondom, az idegen szavak nem fognak végleg eltemetni bennünket, de ez a törvény, ha betartják, sokat számít. A szlenget pedig nem lehet megakadályozni, Nyugaton is így van. Ha majd az országoknak, a nemzeteknek eszükbe jut, hogy az atom- csend-egyezmény mintájára kellene egy olyan nemzetközi egyezmény is, amelyik a gyermek fejlődésére kirívóan ártalmas, bárkinek a kegyeletét sértő filmeket, adásokat kitiltja a televíziós csatornákból, illetve ilyeneket éjjel, vagy meghatározott közönségnek sugároznak, lassan lesz változás. Előbb-utóbb lesz ilyen, mert Nyugaton is látják: a közönségműsorok egyre inkább elfajulnak, valójában szex-közönség műsorok.- Kétségbeejtően csökken az olvasás szerepe, különösen a fiatabk körében. A sláger az internet, s nem is tudják, milyen hangulata van, ha leülnek egy könyvvel a kezükben. Mit lehetne tenni, hogy újra felfedezzék a könyvet?- Többet, mint amit az olvasáskutatók, remek szakemberek hirdetnek, én sem tudok. Sok olvasásvédelmi kör van Magyarországon, és mindent elkövetnek, hogy az olvasást újra elterjesszék. Ezzel egyetértek, de realista vagyok: tudom, hogy az olvasás régi fényét nem lehet visszahozni, a modern technika azt már megölte. Azt látom, hogy az internet-világ sem mentes az olvasástól, csak ez egy másfajta olvasáskultúra. Hiszen az internetezés sincs olvasás nélkül, másként hogyan keresné ki, amire kíváncsi, vagy az sms-ező diák is ír: az írás-olvasás tehát nem marad ki, csak módosul. Másfajta kultúra bontakozik ki, amely nemzedékváltással is jár. A magamfajták közül sokan mondják, ez borzasztó: én nem mondom, mert belátom, hogy ez elkerülhetetlen változás. Az új nemzedék tagjai ezt már nem így fogják fel: azt mondják, őket is érdekli minden, de ezt az internetről szeretnék megszerezni. Én nem húznám meg a vészharangot, azt mondom, hogy olvasásképünk a könyvhöz, az írás-olvasáshoz való viszonyunk átalakulóban van. Remélem azt, hogy a komoly irodalom is megmarad, nemcsak az új, hanem a régi is. Mert ha valamit félteni kell, az inkább a klasszikus, mert az internetbe az már nem fér bele. Az volna az igazi, hogy egy kattintás, és Zrínyi és Balassi is előjön. Én a magam eszközeivel igyekszem ilyen irányba terelni a dolgot. HEGEDŰS ERZSÉBET A tanár úr szívesen adott tanácsokat
