Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-28 / 23. szám
12. oldal Nógrád Megyei Hírlap S P O R T TÜKÖR 2004. JANUÁR 28., SZERDA BARÁTHI OTTÓ Egy elmaradt gála margójára Az elmúlt szombaton a salgótarjáni sportcsarnokban élvezettel néztem a városi terem-labdarúgóbajnokság Háromkő-Grátisz Kupáért kiírt küzdelem-sorozatot, melynek egyik meccsén a favoritnak felkonferált együttes könnyedén nyert. Néha fölcsillant a játék szépsége, szellemessége is, de az izgalomtól nem rágtam le körmeimet. A meccs után kifutott a pályájára egy tucatnyi focista-palánta, a mellettem ülő Varga Sanyi, az SBTC egykori kitűnősége meg azt mondja nekem: “Nézd, miattuk jöttem ki, ők a jövő reménységei”. Egyetértek vele, miközben eszembe jut, hogy nemrégiben, ilyenkor év elején, még itt trükközött Nyilasi Tibor és Détári Lajos meg sok más volt magyar válogatott. Mert, hogy volt itt nemrégiben Gabora-gála is: 1989-től 2003-ig, összesen tizenkettő, mindig zsúfolásig telt ház előtt. Pincér-zenész válogatottal, az FTC, az SBTC és más neves csapatok sztárjaival, no meg az Újságíró-válogatott fenomén focistáival. Lapunk múlt év végi egyik számában viszont már azt olvashat- ták-olvashattuk: “ Nem lesz Gabora-gála!” - és sajnos nem lett. Amikor a minap lapunk szerkesztőségében találkoztam Gabora Janival, kicsit keserűen mondta, valaki „keresztbe tett”. Nem neki, hanem a gálának. Meg nekünk. Egy korábbi, szolgáltatást nyújtó intézmény - talán egy személyi változásnak is „köszönhetően” - nem támogatta a rendezvényt. Nem Gabora Jánosnak, a gálának, meg nekünk nézőknek „tett keresztbe” valaki - mondom én. Nem. Inkább annak a sok rászoruló gyereknek, akinek János átutalta volna a gála bevételét. Mint ahogy eddig mindig tette. Meg, ahogy remélhetően teszi jövőre, s folytatódhat a jó szándékú jótékonysági rendezvény. Mert Gaborát nem olyan fából faragták, hogy feladja, a rászoruló gyerekek száma meg sajnos nem csökken. Ezért kellene több empátia, sokkal nagyobb támogatottság... Pókemberek figyelem Műfalmászó verseny Balassagyarmaton Két napon át „járkálhatnak” a falmászás kedvelői Balassagyarmaton, hiszen a helyi hegymászó klub február 7-én és 8-án rendezi meg a Palóc Kupa versenyt. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központban már 6-án pénteken várják a távolabbról érkezőket, akik ha visznek magukkal hálózsákot természetesen a helyi kollégiumban szállást is kaphatnak (900 Ft/fő). Szombaton a kezdők és az ifjúsági versenyzők mérik össze ügyességüket, valamint a felnőttek selejtezői zajlanak, míg vasárnap a legjobbak szuperfináléjára kerül sor. Természetesen a két nap alatt lesz arra is lehetőség, hogy bárki kipróbálja ügyességét, pókemberi képességét. Justitia, BKK: a körülmények áldozatai Kosárlabda, NB II, Közép-magyarországi régió, férfiak Immár második hete nem terem babér megyénk kosárlabdacsapatainak az NB Il-es pontvadászat Közép-magyarországi régiójának küzdelmeiben, igaz a körülmények ismeretében talán némileg emészthetőbb az újabb kettős vereség. A „fittebb" csepeliek magabiztosan léptek át a problémákkal küszködő Besztercések (piros mezben Vincze Gábor) által képezett akadályon A sportcsarnokuk „tatarozása” miatt zsinórban negyedik idegenbeli találkozóját „lehetetlen időpontban” - pénteken este negyed kilenckor feszültek egymásnak a felek - játszó balassagyarmatiak mestere, Boronyai Tamás például mindössze hat kosarast vezényelhetett a csoport egyik legerőteljesebb együttesének otthonában. Ráadásul a mester a különböző okokból (sérülés, betegség, munkahelyi elfoglaltság) hiányzó Zólyomi Zoltán, Kenyeres Róbert és Pancsovai Gergely személyében nem is „kispadkoptatókat”, hanem kulcsembereket volt kénytelen nélkülözni a teljes csapattal is szinte legyőzhetetlennek tűnő MAFC Martos elleni mérkőzésen. Az Ipoly-partiak gondjait meglehetősen közömbösen szemlélő, riválisuk halasztási kérelmeit egy halovány félmosoly kíséretében elutasító fővárosiaknak, így a tartalékos Justitia legyőzése nem volt több könnyed ujjgyakorlatnál. A második negyedben például egy 19-0-ás szériát is kivágó műegyetemisták már féltávnál is több mint harminc ponttal tartottak előbbre, amit fordulás után annak ellenére is meg tudtak fejelni, hogy a vendégek ekkortájt már lényegesen nagyobb ellenállásra voltak képesek.- Ennyien voltunk, ennyit tudtunk - nyilatkozta csapata sorrendben negyedik kudarca után Boronyai Tamás, aki még azzal sem vigasztalhatja magát, hogy legközelebb biztosan jobb lesz. Alakulata következő megmérettetése ugyanis ismét amatőr-bajnokságban meglehetősen szokatlan időpontban, csütörtökön este 19.20 (!) órától esedékes - igaz ezúttal legalább verhető ellenfél, a JKC vendégeként kísérelhetnek meg véget FOTO: GOCS EVA vetni negatív szériájuknak Simon Mihályék. A Beszterce KK-Fekete Sasok sem éppen ideális felkészülés után fogadták vasárnap délelőtt csoportjuk legnagyobb favoritját, az őszi szezonnyitón kis híján megtréfált - a véghajrában négy perc alatt tizenhat pontos előnyt tapsoltak el a tarjániak - BC Csepel együttesét. Példátlan sérülés (.Mede Sándor, Szabó Zoltán, Kovács Péter) és betegséghullám (Selmeci Gábor, Soós Gábor) sújtotta ugyanis az utóbbi időben Kasléder Dávid játékos-edző csapatát, s bár az „invalidusok” többsége a rangadóra valahogyan „összedrótozta” magát, az esetenként több hetes kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Különösen védekezésben hiányzott az összhang a hazai kosarasok között, s a fürge és jól dobó, a kósza labdákat rendre begyűjtő csepeliek ezt kihasználva gyorsan magukhoz ragadták a vezetést, s nem is adták ki azt többé a kezükből. A láthatóan edzéshiánnyal küzdő, a játékvezetők szimpátiáját sem igazán élvező házigazdák erejéből viszont ezúttal csak fellángolásokra futotta, s Selmeci Gábor néhány szép kosara, Mede Sándor harciassága, vagy Szabó Zoltán eredményessége csupán arra volt elég, hogy a minden csapatrészben jobb teljesítményt nyújtó, húsz pont körüli előnyénél a hajrában már tartalékjait is különösebb rizikó nélkül szerepeltető „szigetlakok” győzelmének különbségét némileg mérsékeljék.- Rányomta a bélyegét játékunkra, hogy az ismert problémák miatt nem tudtam az általam elképzelt csapatot pályára küldeni. Sériütjeink sem épültek még föl teljes mértékben, ráadásul a kinti dobásaink sem úgy sikerültek, ahogy általában, mindezt pedig a nagyon jó Csepellel szemben már nem bírtuk el Reméljük gyorsan rendezni tudjuk sorainkat, s akkor ú jra sikeresek lehetünk - adott hangot a szebb folytatásba vetett reményének is csapata sorrendben második veresége után Kasléder Dávid. H.P EREDMÉNYEK A-CSOPORT Beszterce KK-Fekete Sasok - BC Csepel 81-92 (20-27,16-20,14-19,31-26) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 70 néző, vezette: Szokolai, Szabó A. Beszterce KK-Fekete Sasok: Vincze 16/6, Kelemen 2, Soós 12/3, SZABÓ Z. 19/9, Longauer 11/9. Csere: Galicz, SELMECI 7, MEDE S. 11, Mede Sz. 3/3. Játékos-edző: Kasléder Dávid. Az eredmény alakulása 4. perc: 7-6,8. perc: 17-20,13. perc: 23-34, 17. perc: 29-40, 24. perc: 41-57, 28. perc: 43-63, 32. perc: 56-71, 39. perc: 73-87. Kipontozódott: Longauer a 32. percben. B-CSOPORT MAFC Martos - Bgy. Justitia 113-68 (26-13, 32-12,22-23, 33-20) Budapest, Menyecske út, 30 néző, vezette: Kis B„ Madacsay. Bgy. Justitia: Lovászi 8/6, Szabó F. 9/3, Simon 21, Tőzsér 14, Murányi 12. Cserék: Koncsek 4. Edző: Boronyai Tamás. Az eredmény alakulása 2. perc: 8-2, 5. perc: 10-11, 8. perc: 21-11, 16. perc: 45-20, 26. perc: 68-31, 37. perc: 97-60. Kipontozódott: Tőzsér a 35. percben. Előjáróban az 1952-es helsinki olimpiáról Fél évszázaddal ezelőtt történt - Csúcson a magyar labdarúgás fi.) A magyar labdarúgók teljesítménye az ötvenes években jelentette a csúcSot. Olyan eredményeket produkáltak, amelyekkel méltán vívták ki a világ elismerését. Tehát nem a mostani időszakról van szó, hanem az ötven évvel ezelőttiről, ami 1953-ban és 1954-ben történt. Az akkori magyar futball varázsa alatt álló, nagy tekintélyű olasz labdarúgószakember, Vittorio Pozzo az 1950-es évek legelején a következőket nyilatkozta a magyarokkal kapcsolatosan: „Egyedül a magyar válogatott képes annak a hármas feladatnak a teljesítésére, hogy megnyerje az olimpiai tornát, Angliát legyőzze saját pályáján, s világbajnok legyen.” Ezek előrebocsátása után induljunk el Vittorio Pozzo szavai, jóslatai nyomán és kísérjük végig a magyar labdarúgó válogatottat, könnyűnek egyáltalán nem nevezhető, de felettébb eredményes útján az említett időszakban. A helsinki olimpián labdarúgó csapatunktól minden hazai (és számtalan nem hazai) futballbarát aranyérmet várt. Mégpedig az addigi eredmények, a sikerek alapján. Ekkor, 1952. júliusában és augusztusában, a technika területén óriási előrelépésnek lehetett tekintem, hogy a Kossuth Rádió a magyar csapat valamennyi találkozóját közvetítette. A sorozatos győzelmeket: Románia 2:1, Olaszország 3:0, Törökország 7:1 és Svédország 6:0 ellenében. E figyelemre méltó győzelmek közül is kiemelkedik az olimpiai bajnok svéd válogatott (London, 1948.) elleni elsöprő siker. Magas szintű volt a játék: szilárd védelem és középpálya, valamint ellenállhatatlan támadójáték magyar részről. A döntőben az örök rivális Jugoszlávia volt az ellenfél. Emlékezetes összecsapás volt az utolsó előtti nap délutánján Helsinkiben, az olimpiai stadionban. Rádióközvetítés, érdekes módon csak az esti órákban volt, hangfelvételről. A jugoszlávok elleni mérkőzés nem sziporkázó játékot, hanem hatalmas küzdelmet hozott. Sokáig 0:0-ra állt a találkozó, sőt azután is 0:0 maradt, hogy a játékvezető tizenegyest ítélt a magyarok javára. Puskás büntetőjét ugyanis nagyszerű vetődéssel hárította a jugoszlávok kapuvédője Beam. A magyar csapat azonban ezt követően sem esett vissza, „nem tört össze”, tovább támadott, s végül 2:0 arányban megérdemelten nyert. Ezzel olimpiai bajnok lett, először a magyar futball történetében. Ugyan nem lépett pályára, de a csapatnak tagja volt Szojka Ferenc, az SBTC egykori kiváló játékosa, 28-szoros válogatott. Nem aznap, még csak nem is másnap, látott napvilágot és terjedt el az a hír, miszerint az olimpiai döntőről az adás nem élő volt, hanem „magnóról”, azaz hangfelvételről történt. „Politikai megfontolás áll mögötte, vélték sokan, más ok nem lehet!” Azt is tudni vélték sokan, a hatalom részéről azt is bekalkulálták, hogy a magyar csapat vereséget szenved, hiszen nem akármilyen gárda volt az ellenfél. Akkor egyáltalán nem lett volna közvetítés, s maradt volna a szimpla eredményközlés. Ez persze a magyar siker értékéből minden semmit nem von le, csak így az öröm nem volt egészen felhőtlen. Az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon egyébként minden idők legnagyobb sikerét érték el a magyar sportolók. Tizenhat aranyérmet szereztek és számtalan jó helyezést értek el, amelyen a nemzetek ranglistáján, az Egyesül Államok és a Szovjetunió mögött, a harmadik helyre kerültek. BOZÓ GYULA (Következik: 1953, a nagy győzelmek éve) A kiadványt keresse 123 falu, 6 város teljes bemutatkozása, látnivalók, nevezetességek az egész megyéből! Település- és templomtörténetek és még nagyon sok minden! Ara 4750 Ft salgótarjáni (Erzsébet tér 6.), balassagyarmati (Kossuth út 15.), rétsági (Rákóczi út 20.) szerkesztőségeinkben, valamint Salgótarjánban, a CASCÖ-s házban lévő könyvesboltban. Hidegkúti Nándor (középen), az Aranycsapat tagja
