Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-05 / 3. szám

2004. JANUÁR 5., HÉTFŐ Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal MEGYEI KÖRKÉP Újévi babák NMH-információ A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban az újév napján kora reggel, 5.27 óra­kor jött világra az első baba, aki a Róbert nevet kapta, sú­lya 2,70 kilogramm. A pásztói Margit Kórházban szilveszterről újévre virradóra, és elsején sem volt szülés. Megkérdeztük a balassa­gyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház illetékeseit, hogy van- e szerencsés újszülött, aki szilveszterkor született volna, tájékoztatásuk szerint 22 óra­kor jött a világra egy kisbaba 3.10 kilogrammal, Széles Jó­zsef. Képviselői ajándék Balassagyarmat Urbán Árpád országgyűlési képviselő a hajléktalanellátás egyik helyszínét, a nappali melegedőt kereste fel az óév utolsó napján adományával. Nyolcvan pár virslit és más ajándékot adott át a rászoru­lóknak. Emlékezetes ünnep December 17-én tartottuk iskolánkban a karácsonyi es­tet. A műsort nagy igyekezet­tel készítettük. A műsorban Balogh József A kőleves című mesejátékát, valamint Móra Ferenc Kékszemű című elbe­szélésének dramatizált válto­zatát adtuk elő, amely sokszor csalt könnyeket a közönség szemeibe. A műsorban a Beszterczey Művészeti Iskola színjátszó szakos tanulói szerepeltek. A műsort színesítette a napközi­sek kedves karácsonyi köszön­tője is. A műsorral egy időben a községháza előterében Sze- retetünnep címmel a Beszterczey Művészeti Iskola képzőművészet szakos tanuló­inak rajzaiból, üvegképeiből nyílt kiállítás. A műsor után Fábián Pál, a Karancsaljáért Alapítvány el­nöke pénzjutalmat adományo­zott az iskolának, melyet okta­tási eszközök vásárlására az iskola igazgatója vett át. Majd kedves meglepetésként Godó Gyuláné képviselő asszony a képviselők felajánlásaként egy-egy csomag szaloncukor­ral örvendeztette meg iskolánk valamennyi tanulóját. Diáktársaim nevében: ___________________________TORONYI PETRA a diákönkormányzat vezetője Karancsaljai Általános Iskola Szabad az átjárás Még karácsony előtt érkezett olvasóinktól a jelzés, hogy Salgó­tarjánban, a Jónástelepre vezető lépcsősort december 19-én az acélgyár lezárta. Telefonálóink szerint a lezárás valószínűleg végleges, mivel vasrudakat hegesztettek a feljáróhoz. a lépcsősor ugyanis az acélgyár tulajdona. Jelenleg levélváltás zajlik az acélgyár és az önkor­mányzat között az ingatlan meg­Eltávolították az átjárást gátló vasrudakat FOTÓ: RIGÓ TIBOR Salgótarján _____ A jónástelepiek kénytelenek körbemenni, ahol viszont sötét­ben tapogatózhatnak, mert nincs világítás. Amint azt az ön- kormányzat városfejlesztési osz­tályán megtudtuk, nekik is jelez­ték többen is a problémát: meg­tették a megfelelő intézkedést, az önkormányzati képviselő is közbenjárt a telepiek érdekében, melynek nyomán az acélgyár megszüntette a lezárást, így csak rövid ideig kellett kerülő úton közlekedni a Jónástelepieknek. Azt azonban hozzátették: a tu­lajdonviszonyokat rendezni kell, osztása érdekében, melynek lé­nyege, hogy a lépcsősort térítés- mentesen adják át az önkor­mányzatnak. A tulajdonviszo­nyok rendezése után tud majd az önkormányzat gondoskodni a felújításról, a rendszeres karban­tartásról. H. E. Sikeres évet zártak a polgárőrök Az őrhalmi általános iskolában tartotta évzáró közgyűlését az Őrhalom és térsége polgárőrség a napokban. Az elvégzett munkáról számot adó, évértékelő rendezvényt éjszakába nyúló vacsora zárta. Örhalom Öt település összefogásával, két éve alakult meg az Őrhalom és tér­sége polgárőrség, mely mára a me­gye egyik legeredményesebben működő ilyen szervezete lett. A polgárőrök az óévben több mint kétezer óra szolgálatot láttak el, amelybe nemcsak a hagyomá­nyos, bűnmegelőzési célú figyelő- szolgálat tartozik bele, hanem szá­mos olyan feladat is, amelyet egy modem, az Európai Unió elveit kö­vető szervezetnek fel kell vállalnia. A polgárőrök közül sokan alap­fokú tűzoltókiképzést is kaptak, amelynek igen jó hasznát vették a tavaszi időszak egymást érő bozót- tüzeinél. Az egyesület részt vesz a polgárvédelmi feladatok ellátásá­ban, a határőrizet hatékonyságá­nak növelésében, rendezvénybiz­tosításban, szükség esetén baleseti helyszínelésben is. Az év kiemel­kedő feladatai közé tartozott a ba­lassagyarmati palóc triatlon, illetve a nógrádgárdonyi lovasnap bizto­sítása, a posta kézbesítőszolgálat felügyelete, halottak napján a te­metők őrzése. Az előre tervezhető feladatok mellett az azonnali be­avatkozást igénylő eseteknél is jól vizsgázott az egyesület. A helyi postahivatalban történt rablótáma­dás után három, a falu szélén tör­tént halálos közlekedési baleset után öt perccel a helyszínre értek a polgárőrök és a rendőrség kiérke­zéséig biztosították a helyszínt. Tűzoltásból is kivette részét az ál­lomány. Kiemelkedik egy csitári kazaltűz, valamint az őrhalmi ná­das tüze, mely húsvétkor, a nagy- szombati körmenet előtt ütött ki és oltásához több polgárőr egyene­sen a templomból, az ünnepi szentmiséről sietett a helyszínre. Sokat javult az egyesület techni­kai felszereltsége is az idén. URH rádió-hírlánccal, egyenruházattal, láthatósági mellényekkel gazdago­dott a polgárőrség. Sikerült rendbe hozni a községi tűzoltószertárat, amely az egyesület bázisa lett. Fel­újítás alatt van két kismotorfecs­kendő, valamint egy ZUK tűzoltó­gépjármű. Az egyesület ez évben közel egymillió forinttal gazdálkodott, melynek nagyobb részét pályázati úton nyerte a polgárőrség. Az évér­tékelés során az egyesület elnöke, Bóta András kifejtette: a szervezet­nek kimagaslóan jó a kapcsolata a határőrséggel, számos esetben se­gítik egymás munkáját. A jövő évi feladatok között ki­emelt helyen szerepel a rendőrség helyi körzeti megbízotti irodájával, valamint az őrhalmi vagyonvédel­mi egyesülettel az együttműködés fejlesztése, amelynek már egy szép és eredményes példája volt a falu csendjét és éjszakai nyugal­mát feldúló, petárdázó fiatalok megzabolázása. Az új évben foly­tatni szeretnék a tűzoltószertár külső felújítását, komfortosítani szeretnék az épületet, járőrgépko­csi, további egyenruházat, rádiók, tűzoltó felszerelések beszerzése is szerepel a tervekben. Fontos fel­adat a határ túloldalán lévő, szlová­kiai települések bevonása a kistér­ségi polgárőrt munkába. Az egyesület vezetősége úgy döntött, hogy ezután minden év­ben elismeri a legeredményeseb­ben dolgozó polgárőr munkáját. Az „Év polgárőre” kitüntető címet első alkalommal az egyesület leg­idősebb tagja, id. Varga József kap­ta, aki ma is napi tíz-tizenöt kilo­méteres, gyalogos járőr szolgálato­kat teljesít. A hozzászólások után a közgyűlés új tagok felvételéről döntött és örömmel állapították meg a jelenlévők, hogy az új tagok között sok a fiatal és néhány hölgy is beállt a polgárőrök soraiba. Mihalik Júlia Fény után: az árnyékok Pár nap leforgása, az ünnepek fényének elhalványulása át­értelmezi a dolgokat, jelenségeket. Bár esténként még vonz­zák a szemet a házak előtt kivilágított örökzöldek, az égő­sorral hangsúlyossá tett erkélyek, az ablaküvegen utcára kandikáló karácsonyfa már hullatja a levelét, s „a termése” is megfogyatkozott. Már nem füstöl a kis házikó kéménye az út melletti kis fenyves közepén, kocsisorok sem várakoznak: hol van már a tavalyi fenyővásár! Hogy a szép lakásdísznek, ünnepi főszereplőnek szánt örökzöldeket nem csak az áru­soktól szerezték be, azt sejteti az a kicsi, de formás lucfenyő is, ami a salgótarjáni, (a Füleki és a Salgói útról megközelít­hető) körforgalom zöldsávjában félig kidőlt állapotban vár jobb sorsára. A fácskát láthatóan tövestül próbálták meg ki­húzni, de a manőver csak félig sikerült, a kis luc gyökere megmakacsolta magát. De jó lenne, ha valaki eligazítaná, valahogyan a földbe ügyeskedné a kiálló részt. Nem messze tőle egy teljesen kiszáradt másik példány nyújt szomorú lát­ványt. A tavalyi karácsony közeledtével a város központjában egy szépséges ezüstfenyővel bánt el valaki: deréktól feljebb, szinte a szép csúcsát levágták, hazavitték. Úgy nézett ki, mint az ember fej nélkül. A megmaradt törzs, az ágak azon­ban megcsúfítva is hősiesen állták a sarat. Csak azért is to­vább éltek, sőt növekedtek, terebélyesedtek. Kora őszre cso­dálatos módon megszabadult a csúfságától, a vágás helyén új hajtást hozott, s dupla csúcsot növesztve pompázott. Sze­rencsére az idei ünnepre senki sem vetett rá szemet. Bár az év végi, az új évi ünnep nagyrészt a meleg szobában zajlik, az utcák más vonatkozásban is változatlanul szomo­rú mementói ezeknek: a szél szanaszét szórta a nagy bevá­sárlásban hátrahagyott, a nagytakarítás során - otthonról - eltávolított szemetet. Az inászói útelágazásnál absztrakt lát­ványt nyújt egy világos színű szekrényféle, amit az árokba lódított valaki. A bárnai Nádas-patak torkolatánál napok óta egy kisebbfajta szemeteszsákkal játszik a csobogó víz. Már sikerült kibontania a nejlon száját, s így annak teljes tartal­ma, a flakonok, zacskók, dobozok a hullámok hátán táncol­va, mint a gondatlanság, a rendetlenség megtestesítői, foly­tatják tovább az útjukat. Évbúcsúztató mókával (Folytatás az 1. oldalról) alezredes, a kapitányság veze­tője vállalta magára, aki profi­kat megszégyenítő módon ve­zényelte le a játékot. A szerve­zők arra is ügyeltek, hogy a döntnökök szerepét ellátó zsű­ri független legyen: a zsűri el­nöke Hegedűs Erzsébet újság­író (Nógrád Megyei Hírlap), tagjai Kaszás Ottó rendőr alez­redes, a Nógrád Megyei Rend­őr-főkapitányság (NMRFK) sajtószóvivője, Zsetkó Sándor rendőr alezredes, az NMRFK személyügyi szolgálatának ve­zetője, Józsa Mihály nyugal­mazott rendőr alezredes és Debrei Sándor vállalkozó vol­tak. A csalafinta feladatok pró­bára tették a játékosokat és a zsűrit egyaránt, olykor nem volt könnyű eldönteni, kit illet az elsőség. A vetélkedő totóval kezdődött, amelyen tréfás és komoly meghatározások közül kellett kiválasztani a jó megol­dást. Idén is volt felismeréses játék, amelyben humoristák, énekesek, együttesek hangjuk alapján történő felismerése volt a feladat. Szilveszteri ve­télkedő nem maradhat tánc­verseny nélkül: a tánctudásról több ízben is tanúságot kellett tenni, s mi tagadás, születtek figyelemreméltó koreográfiák tangóban, rock and raliban, tvisztben, mulatós rappben egyaránt. Nagy derültséget szerzett a pantomimjáték, melynek során ismert szólást vagy közmondást kellett elmu­togatnia a versenyzőnek. A já­tékra egy perc állt a verseny­zők rendelkezésére, s bár nem volt könnyű dolguk, mindenki kitalálta a megfejtést a maxi­mális pontszámért. Szoros küzdelemben született meg a végeredmény: az első helye­zést a vizsgálati osztály, a má­sodik helyezést a hivatal csa­pata, a harmadik helyet a köz­lekedési osztály csapata nyer­te. Negyedik lett a bűnügyi osztály, az ötödik helyen a közrendvédelmi osztály csapa­ta végzett. A vetélkedőt követő vacsora után háromtagú zene­kar húzta a talpalávalót, s haj­nalig tartó, jókedvű bulizással búcsúztatták a rendőrök az esztendőt.-SER­Akit megtalált a pedagógusi pálya Alapítványi díj a magyar kémia oktatásáért az Arany iskola tanárának Aki pedagógusi pályára született, abból pedagógus lesz akkor is, ha történetesen növénytermesztési üzemmérnöknek készül, megszerzi a diplomát, férjhez megy, majd annak rendje-módja szerint gyesen, a gyerekei mellett tölt öt és fél évet. Dudok Györgynét, a salgótarjáni Arany János Általános Iskola pedagó­gusát ilyen előzmények után találta meg magának a pálya. Salgótarján Aki ismerte őt akkor, amikor a palotási téeszben növényter­mesztési üzemmérnökként gya- kornokoskodott, aligha gondolta volna, hogy új pályát választ, s a kémiával igen szoros kapcsolatba fog kerülni. A gyes idején ragadta meg az alkalmat arra, hogy meg­szerezze a második - növényter­mesztő műszaki tanári - diplo­máját Gödöllőn. Ezután Bujákon kezdett el dolgozni, már tanári képesítéssel. 1986 augusztusától már Salgótarjánban tanít, az Arany János iskolában, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola kémia szakán '91-ben végzett. Több mint két évtizede tanít, 18 éve az Arany János isko­la kémia-technika szakos pedagó­gusa, aki közoktatás-vezetői ké­pesítést is szerzett. Többízben vett részt szakmai továbbképzé­seken, többek közt pályaorientá­ciós, önismereti, drog- és alkohol­megelőző program alkalmazásá­ra felkészítő, illetve A tanulás ta­nítása, című tanfolyamon. Önmagával szemben mindig rendkívül igényes. A versenyez­tetés ugyanúgy szerves részét képezi tevékenységének, mint a szakirodalom naprakész isme­rete. Szoros kapcsolatban áll a tankönyvkiadókkal, vállalta ki­adványok véleményezését, új tanítási lehetőségek kísérleti al­kalmazását. Pedagógiai tevé­kenysége során időkorlátokat szinte nem ismer: délutánjait külön foglalkozásoknak szente­li, a tanulmányaikban lemaradó és a tehetséges, a természettu­dományok iránt érdeklőkkel egyaránt foglalkozik. Nevelői munkája során mindig az egyé­ni bánásmódot alkalmazza: órá­in differenciált, a képességeik­nek megfelelő feladatokat kap­nak a tanulók. Tanítás után koránt sincs vége napi tanári feladatainak: hét éve pályaválasztási szaktanácsadó, ami azt jelenti, hogy egész no­vemberben, decemberben járja a megyét, pályaválasztási témában sorra tartja a szülő értekezleteket. (Az ő ötlete volt a pályaválasztási kiállítások megrendezése.) Ilyen időszakban még később ér véget a napja azért is, mert busszal uta­zik, nincs autója. Arra a kérdésre, hogy mikor ér rá fáradt lenni, elmosolyodik és elmondja, hogy általában dél­után hat előtt nem ér haza. El­vált, s bevallja azt is, hogy a két mérnök lánya és az ő társuk mellett, a tantestület az ő család­ja: maga mellett érzi az iskola- vezetést, a kollégáit és ez szá­mára nagyon fontos. Elhivatottságáról, felkészültsé­géről, módszereiről nagyon sokat elárulnak az alábbiak: amióta ta­nít, diákjai minden évben részt vesznek a Hevessy György or­szágos kémiaversenyeken. Szinte áradozva beszél „kémiá- sai” nagyszerű teljesítményei­ről, Kiss Péter, Németh Attila, Sólyom Attila, Jakab Anita, Sí­pos György nevét többször is említi, előkelő, dobogós, me­gyei és országos helyezések kapcsán. Az említett és más ta­nulói további sorsát, tanulmá­nyait - mint a világ legtermé­szetesebb dolgát kíséri figye­lemmel. S legalábbis a beszélgeté­sünk során, valahol ezen a pon­ton, úgy tűnik: háttérbe kerül a saját szerepe, minden fárado­zása. Már nem létezik más, csak a gyerekek és a kémia... (S mi­közben szó szót követ, egy pil­lanatra sem halványul el a mo­solya.) Pedig van még jó né­hány olyan része munkájának, ami említést érdemel, hiszen például rendszeresen pályázik és pályáztat sikeresen. Tagja a Magyar Pedagógiai Társaság­nak, a Magyar Kémikusok Egyesületének, az Osztályfőnö­kök Országos Szakmai Egyesü­letének, neve benne van az Or­szágos szakértői névsorban, mint kémikus szakértőé. Tevé­kenységét kitüntetések fémjel­zik, idén októberben a Richter Gedeon Alapítvány „A Magyar Kémia Oktatásáért” díjjal ismer­te el kiváló munkáját. _____________________________IMIHAUK J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents