Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-24 / 20. szám
„Mikszáthosok” Balassi Bálint nyomában Több ezer kisebb-nagyobb civil szervezet működik szerte az országban, köztük jó néhány Nógrád megyében is, de olyan, amelyik nem kevesebb mint háromszázötven bejegyzett tagot számlál és immár túl van fennállása tizedik évfordulóján, nem sok lehet. Az országos hatókörű, s nemzetközi kapcsolatokat is ápoló Mikszáth Kálmán Társaság ezek közé sorolandó. A jubiláns szervezet 2003 júniusában, az ünnepi könyvhét eseménysorozata keretében Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban érdekes, színvonalas irodalomtörténeti előadásokkal emlékezett meg az alapító szándék megfogalmazásának tizedik évfordulójáról. A második jubileumi összejövetelt, mondhatni emlékülést a közelmúltban, január 16-án, Mikszáth Kálmán születésnapján tartották ugyancsak a megyeszékhelyen, a Nógrádi Történeti Múzeum épületében, az 1993. november 3-i, úgymond hivatalos megalakulás helyszínén. Mint az eseményről lapunk másnapi, január 17-i számában megjelent tudósítás is beszámolt: az ünnepi program keretéségét, a „nagy palóc” életművének megismertetése, ápolása érdekében kialakult kultusz hagyományait. A 2003-as esztendőről szólva elmondta, hogy tavaly januárban - komolyan véve a felszólítást - ki-ki főként intézményi keretek között, de otthon is ünnepelt egy-egy Mikszáth- írás elolvasásával, gyertyagyújtással. Májusban a hagyományos budapesti koszorúzás mellett ezúttal az óbudai KrúdyAz irodalmi műsorban a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola prózamondéversenyének legjobbjai - Jusztin Melinda, Sisák Alexandra és Bálint Nóra - léptek fel ■ ben a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanulói adtak irodalmi műsort, majd Praz- novszky Mihály elnök kapott szót. Jó érzéssel, örömmel tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a társaság tízéves aktív tevékenységének is köszönhetően az országban állandósultak a Mikszáth-megemlékezések, -rendezvények méltón éltetvén tovább a magyar irodalom klasz- szikus alakjának szellemi örökmegemlékezésen is részt vehettek a társaság képviselői. Júniusban került sor a - bevezetőben már említett - megyei könyvtári programra, ahol az egyik előadóként éppen Praz- novszky Mihály idézte meg - születésének 150. évfordulóján - Mikszáth Kálmán feleségének, Mauks Ilonának az alakját is. Akkor kapott Mikszáth-em- lékórát - Fábri Annát és Eisemann György irodalomtörténészeket követően harmadikmellett az elnök megemlítette azt is, hogy a támogatók sorába - Gergely Sándor és Háttér Csaba személyében - két új, nógrádi kötődésű magánszponzor is feliratkozni látszik. Mozgalmasnak, érdekesnek ígérkezik a Mikszáth Kálmán ként - Kovács Anna irodalom- történész, muzeológus is, aki időközben a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója lett. AuKultúra Múzeuma Szklabonyán új állandó Mikszáth-emlékkiál- lítást tervez létrehozni. A gazdasági kérdéskörben a pályázatok Dr. Kovács Anna, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója és dr. Praznovszky Mihály, a tízéves Mikszáth Kálmán Társaság elnöke ■ gusztusban Mohora volt a Mik- száth-rendezvények központi színhelye, ugyanis a községben - Pásztor Sándor „főszervezésében” - felavatták Mauks Ilona szobrát, s megnyitották emlék- kiállítását. Az augusztus végi szokásos Mikszáth-túrán a történelmi Nógrádban látogatták meg az emlékhelyeket. Jártak - többek között - Füleken, Losoncon, Rimaszombatban, Divény várában, Várgedén. Szintén augusztushoz köthető az id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művész születésének századik évfordulója tiszteletére rendezett programokon való részvétel. Októberben úgynevezett „mobil” Kálmán-napot szerveztek, amelynek keretében Horpácson, Balassagyarmaton és Mohorán voltak megemlékezések, baráti beszélgetések. Találkoztak a Mikszáth-hagyomá- nyokban érintett települések polgármesterei is. Praznovszky Mihály beszámolt az elmúlt évben megjelentetett új Mikszáth- kiadványokról - köztük a Mikszáth Kiadó könyveiről és a társasági Mikszáth Könyves Téka köteteiről - valamint az aktuális és várható színházi bemutatókról is. Kiemelte azt az örvendetes tényt is, hogy a Pozsonyban létrehozott Szlovákiai Magyar Társaság 2004-es programja is, amelyet Praznovszky Mihály az értékek megőrzése szándékával, de egyszersmind a megújulásra is törekedve körvonalazott. Valószínűleg áprilisban adódik alkalom a társaság tagjai számára a „Különös házasság” című Mikszáth-darab közös megtekintésére a budapesti József Attila Színházban. A májusi fővárosi találkozó keretében - vagy a Magyar Rádió márványtermében, vagy a Szabó Ervin Könyvtárban - tartják meg az ötévente sorra kerülő vezetőségválasztást. Az elnökre, a két titkárra, a hét vezetőségi tagra, továbbá a háromtagú felügyelőbizottságra addig folyamatosan lehet javaslatot tenni. Az alapszabály értelmében az elnök mandátuma kétszeri megválasztásra szól, így mindenképpen új személy kerül szóba. Az viszont már most eldőlt, hogy az augusztusi tanulmányi kirándulás, illetve a Balassi-év keretében a Felvidéken erednek a 450 éve született a nógrádiként is számon tartott költő nyomába. Az októberi horpácsi Kálmán-nap keretében fejet hajtanak a száz éve elhunyt nógrádi politikus Szontagh Pál, Madách Imre barátja emléke előtt is, aki a községi sírkertben nyugszik. Ugyancsak száz esztendővel ezelőtt halt meg Jókai Mór, akiről szintén terveznek megemlékezést. Folytatni szándékoznak a polgármesterek találkozóját, s további kiadvány várható a Mikszáth Könyves Téka keretében is. A Nógrádi Történeti Múzeumban készül a Mikszáth-dokumentumok digitalizált változata. A kedélyes hangulatú összejövetelen kapták meg könyvajándékukat a jubileumi totójáték telitalálatosai is. Az est meglepetésének Hrúz Dénes meghívása és szereplése bizonyult. A huszonöt évvel ezelőtt alakult Dűvő népzenei együttes vezetője nemcsak „vette a lapot” és szellemesen válaszolt Praznovszky Mihály megszokottan szokatlan kérdéseire, virtuóz hegedűjátékát is megcsillogtatta. A tízéves Mikszáth Kálmán Társaság második ünnepi ülése koccintással ért véget. CSONGRÁDY BÉLA A társaság tagsága szép számmal képviseltette magát a salgótarjáni múzeumban rendezett második emlékülésen is fotók; gócs „Harry Pottertől az út nem vezet Márai Sándorig” Tavaly decemberben a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Gerelyes Endre Irodalmi Kávéházában, mintegy évzáróként dr. Praznovszky Mihály volt a vendég, aki egy régi kávéházi hangulatot idézett meg. Belebújt Eötvös Károly bőrébe és Deák Ferencről adomázott. A jó hangulatú est után még mindig időszerű a kérdés, hogy miért is volt ez a szerepjátszás? NMH-Információ- A kérdés különösen aktuális most a magyar kultúra napja táján, hiszen két olyan személyiséget is megidéztünk, akik valamilyen módon befolyásolói voltak a nemzeti kultúra kialakulásának - fogalmazott az idén ötvenéves Palócföld főszerkesztője. - Igaz, hogy Deák Ferenc nem az irodalom terén lett naggyá, de a politikai kultúra is kultúra. A politikusi magatartás, az elvhűség, a nemzet érdekeinek minden más érdek elé való helyezése olyan nemzeti kulturális alap, amelyre egy nemzet erkölcsiségét építeni lehet. Deák ezért időszerű mindvégig. Elmondható, hogy egy fantasztikus korban nőtt fel, hiszen végigélte a reformkort, egy nagy nemzedék színrelépését, illetve távozását. Kezet fogott Kazin- czyval, de már jó barátja volt Vörösmarty, találkozhatott a felnőtt Arany Jánossal és olvashatta Jókai nagy sikerű regényeit. Izgalmas irodalmi korban élt. Egy olyanban, mikor a magyar irodalom és az olvasóközönség is megjelenik. Eötvös Károly ugyanezt az erkölcsi- séget folytatta tovább. 1883-ban a tiszaeszlári per idején védte Magyarország becsületét azért, hogy a mindenféle szélsőséges indulatok gerjesztette hőzöngés örökre eltűnjön. Folytatója volt az anekdotikus - vagy nemes - irodalomnak, amelyet egy bizonyos szinten művelt. A magyar kultúra napján nemcsak a Himnusz az, mely figyelmeztet minket, hogy milyen nemzethez tartozunk, hanem az ezeréves értékeink is. A kultúra mindenképpen a szó tág értelmében kell, hogy szerepeljen; magyar emberek szellemi alkotásainak teljességét jelenítse meg a tudományoktól a művészeteken át minden vonatkozásban.- Érdekes egybeesés, hogy a magyar kultúra napjának dátuma szinte pontosan megegyezik a Nógrád megyeiek egyik legnagyobb ünnepével, aMadách- nappal?- Valóban. A január 21-én született Madách Imre ünneplése immáron negyven éve kultikus esemény Nógrád megyében. Külön öröm, hogy már rég túllépte a megye határait is. Ráadásul egy kicsit jobb népszerűsítő munkával nemcsak hazai, hanem európai rangú eseménysorozattá is válhatna. Egyébként is oda kellene figyelni az illetékeseknek arra, hogy a megye szellemi örökségét és létrejövő új szellemi értékeit minden korábbinál jobban népszerűsítsék. Ezzel együtt minél karakterisztikusabban vázolják fel Nógrád megye arculatát. Azért is fontos számomra a Madách-nap, mert kevés olyan magyar rendezvény van, amely már negyven évet megélt, s melyet egy megye gyakorlatilag önerőből tart föl és működtet. El kellene valakinek készítenie a 40 év alatt „felhalmozódott” Madách-díja- sok lexikonét, így kiderülne, hogy kik azok a személyiségek, akik egy kiemelkedő életúttal igazolták, hogy értékteremtő táj vagyunk. Hiszen nem mindig Madáchért szól ez a díj, hanem néha a Madách képviselte szellemiségért.- Nincs túlragozva megyénkben a Madách-kultusz?- Nincs. Véleményem szerint a magyar irodalomban a legnagyobb európai érték Madách öröksége. Még Petőfi sem, és még a most világsikert befutott Márai Sándor sem vetélkedhet vele. „A” Tragédiát több mint 40 nyelvre fordították le és több mint 200 kiadást ért meg. Minden fontos európai nemzet színpadán megjelent vagy megjelenik folyamatosan. Fontos, hogy ne nőjön fel úgy soha egyetlen középiskolai osztály sem, amelyik nem olvasná el fiatalon „Az ember tragédiájá”-t. Sokat ugyan még nem értenek belőle - hozzá kell öregedni, élettapasztalatokkal gyarapodni ahhoz, hogy újabb és újabb mélységei nyíljanak ki előttünk. Viszont tizenévesen kell legelőször találkozni ezzel a remek művel és az utolérhetetlen hangulatával. Tud mit mondani a tizenéveseknek is. Ha mást nem is, egy-két mondást, szállóigévé nemesedett idézetet ki lehet venni belőle, amelyekkel a hétköznapi egyre silányabb beszédkultúránkat is színesebbé tehetjük, gazdagíthatjuk.- A Tragédia szereplői közül kinek a bőrébe bújna?- A Tragédiában karakterében egyetlen hozzám illő szerep van, s ez Lucifer, melyet egyébként a közönség is a legjobban szeret. Éva bőrébe nem bújhatok, mert szűk rám, Ádám deklamációi, nagy cirádái tőlem idegenek. Már madáchos diák koromban Lucifert játszottam Karinthy Frigyes „Az emberke tragédiája” című remek kis vidámságában és ettől kezdve természetesen Lucifer cinikus, szkeptikus, minden igazságot és állítást kétségbe vonó személyisége nagyon is közel áll hozzám. Utazásaim során sokat foglalkoztam Szontagh Pállal, aki Madách legjobb barátja volt. Egyes források szerint Szontagh Lucifer modellje, de szerintem biztos, hogy ez nem így van. Az irodalom nem modellek szerint íródik. Mindig az alkotóról szól, elsősorban ő van benne. Ismerve Szontagh Pál alakját: rendkívül szimpatikus nekem ez a mindenkori politikai valóságot megfelelő cinizmussal kezelő okos, művelt Nógrád megyei személyiség.- Ön szerint manapság az emberek mit értenek kultúra alatt?- Ahány ember, annyiféle elképzelés. A kultúra megítélése és igénylése alapvetően függ attól, hogy milyen pozíciót foglalok el a társadalomban. Függ az egzisztenciális létemtől, helyzetemtől, szerepvállalástól, igényemtől, melyet önmagámmal valamint szűkebb és tágabb környezetemmel szemben fogalmazok meg. Ez így mind szépen hangzik, de sajnos ma sok negatív hatás éri az embereket. Sok mindenre rámondják, hogy kultúra. Elsősorban azért, hogy eladható legyen a „szemét” is. Sokan bizonyos készségek, képességek és végzettségek hiányában elbizonytalanodnak és készek elfogadni azt amit mások üzleti alapon kultúrának titulálnak. A demokráciában semmi keresnivalója nincs az erőszaknak, a kényszernek, az erőltetett ráhatásnak. Harry Pottertől az út nem vezet Márai Sándorig. Ez egy nagyon nagy tévedés - véli dr. Praznovszky Mihály, a Palócföld főszerkesztője. m
