Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-16 / 13. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPL Ó BÁTONYTEREN Y E 2004. JANUÁR 16., PÉNTEK Állandóan képezi magát a szakmában A bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola Szakiskola és Kollégium tanműhelyének vezetője az 59. évében járó Szabó Lajos, már 17 éve látja el ezt a tisztséget.- Baglyasalján születtem, Somlyóbányán nevelkedtem, majd kilencéves koromban Nagybátonyba kerültem, mivel édesapám, aki bányász volt, a kányási bányához került dol­gozni - emlékszik vissza Szabó Lajos. - Nagybátonyban fejez­tem be az általános iskolát, majd a helyi szakmunkásképzőben az esztergályosszakmát tanul­tam ki. Ezt követően Salgótar­jánban, a Stromfeld Aurél Gépi­pari Technikumban általános gépész szakon technikusi okle­velet szereztem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 57 évesen fel­ső fokon oktatásszervezésből diplomáztam. Időközben szá­mos szakmai felkészítő tanfo­lyamon vettem részt, darus-, fa- esztergályos-szakképesítést is szereztem, illetve autodidakta módon állandó jelleggel bővítet­tem és bővítem ma is ismeretei­met. Rendszeresen részt veszek különféle szakmai jellegű kiállí­tásokon, előadásokon, konfe­renciákon ismerteim bővítése céljából.- Térjünk vissza a kezdetek­hez. Hol volt az első munkahe­lye?- Az első munkahelyem az egykori bányagépgyár volt, ahol esztergályosként dolgoztam, majd a nagybátonyi szolgáltató gépüzemhez kerültem eredeti szakmámba. Innen a Fűtőber- hez vezetett az utam, ahol kez­detben esztergáltam, majd mű­vezető, később főművezető let­tem. Ezt követően lettem az 1983-ban létrehozott tanműhely vezetője, ekkor egyébként 1987- et írtunk. A privatizációt követő­en az intézmény önkormányza­Szabó Lajos tanműhelyvezetö büszke az asztaiosgyakornokaira A katlanház elkészítéséhez minden tudásukra szükségük van a tanulóknak zóval. Ezek mellett több területről keresnek bennünket, szakmai ta­nácsokat kémek tőlünk.- Nemsokára eljön a nyugdíj­ba menetel ideje, van-e utódje- löltje?- Úgy gondolom, hogy a jelen­legi oktatógárdában van egy szakmailag és emberileg alkal­mas egyén, aki tovább tudja majd vinni a tanműhely tradícióit.- Milyen magánélete van egy nyugdíj előtt álló embernek?- Két felnőtt gyermekem van, mindkettő önálló életet él itt, Bátonyterenyén. Két csodálatos kislány unokám is van már. Na­gyon szeretek szabad időmben olvasni, főként a fáradtság ellen. Sokat költők folyóiratokra, első­sorban szakmai, illetve történel­mi, filozófiai jellegű újságokat olvasok. Emellett az autósport érdekel, a televízióban rendsze­resen figyelemmel kisérem az ilyen témájú műsorokat. esla ti tulajdonba került, de a tanmű­hely vezetője továbbra is én ma­radtam.- Lassan tizenhét éve irányít­ja a műhely munkáját. Milyen szakokon szereznek itt szakmát a tanulók és milyen eredmé­nyekkel végeznek?- A műhelyben hegesztőket, hegesztőtechnikusokat, minősí­tett hegesztőket, asztalosokat, faesztergályosokat, faipari tech­nikusokat, általános lakatoso­kat, vas- és fémszerkezeti lakato­sokat, fémipari technikusokat képezünk. A szakmaválasztás elősegítése érdekében fa- és fém­ipari alapozó ismereteket is taní­tunk. Az itt végzett tanulók kö­zött az elmúlt években húszán a Szakma kiváló tanulója országos versenyen jó eredményt elérve soron kívül kapták meg a szak­munkás-bizonyítványukat. Eb­ben a sikerben elévülhetetlen ér­demei vannak a tanműhely gya­korlati oktatóinak és az elméleti felkészítő tanároknak is.- Úgy tudjuk, a közéletben is mindig aktívan részt vett.- A szakszervezeti munkában több mint negyven éve részt ve­szek Jelenleg is szakszervezeti titkár vagyok és az országos szer­vezetnél választott tisztségviselő.- Kapcsolatrendszere is példa­értékű.- A hosszú évek alatt nagyon jó kapcsolatokat sikerült kialakíta­nom, elsősorban a Fűtőber szak­embereivel, több egyéni vállalko­FOTÓK: GYURIÁN TIBOR Virágos Nógrádért - Bátonyterenyén Az elmúlt év nyarán nevezett be Bátonyterenye a Nógrád Me­gye Önkormányzata által kiírt „Virágos Nógrádért” környe- zetszépítési versenybe. A verseny célja volt a kultu­rált, környezetbarát, vendégvá­ró lakókörnyezet kialakításának elősegítse, továbbá a városrésze­ken az életminőség javítása, s nem utolsósorban a hagyomá­nyos magyar virág- és kertkultú­ra felélesztése. Nagy hangsúlyt kapott az önkormányzatok által fenntartott zöldterületek (terek, parkok, ligetek) minőségének javítása, állapotuknak, gondo- zottságuknak folyamatos meg­őrzése. A településszépítés és -fej­lesztés, a meglévő értékek meg­tartásának tendenciái, a magán- tulajdonú elő- és utcakertek álla­pota, a lakosság részvétele a kö­zösségi szépítő munkában, a te­lepülés tisztasága és gyommen­tessége, a parlagfű kiirtása ter­mészetesen szintén a program szerves részét képezte. Az értékelést végzők kiemel­ték az utcákon, az oszlopokon el­helyezett cserepes virágok nem kis munkát és költséget igénylő gondozását, a parkok - köztük a Kastélykert, Millenniumi park - egyre fejlődő, szépülő rendezett­ségét, a település látványosságai­nak és azok környezetének szé­pülését és az utóbbi években ta­pasztalható városszépítés terén kedvező tendenciákat.-OS­Köszönet az emberségéit! Tisztelt Szerkesztőség! Az Önök újságján keresztül szeretnék köszönetét mondani a pásztói Margit Kórház sebészeti osztályán dolgozó orvosoknak, nővérkéknek, a szociális mun­kásnak és a betegek gyógyulását segítő többi dolgozónak. „Nem az a fontos, mi mindent te­szünk, hanem az, hogy tetteink­ben mennyi a szeretet!” Megköszönöm emberségüket, amelyet fiam gyógyításában tet­tek. Á tudás nagy része a gyógyí­tásnak, de emberszeretet nélkül nem lehetne lelkiismeretesen vé­gezni a munkájukat. A fiam szo­rult a segítségükre, műtötték. Igaz, csak sérvműtétje volt, de fé­lelemmel, szorongással léptünk be a kapun. A félelem, szorongás és kiszolgáltatottság érzése na­gyon beteggé teszi a lelket és ezt a kórház dolgozóinak kell feloldani. Az orvos nyugtató szavai, a nővérkék mosolya és kedvessé­ge, a szociális munkás közvet­len viselkedése után lassan meg­nyugodtunk. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt a pásztói kórházban végeztem egy tanfolyamot és pár hónap gyakorlatot, akkor is éreztem a családias légkört, mint ahogy most is tapasztaltam. Minden nap ott ültem a fiam betegágyánál, így közvetlen szemlélője voltam az osztály életének, az itt dolgozók mun­kájának. Sok volt a beteg, de nem panaszkodtak, végezték a munkájukat. A szociális munkás valóban a betegek lelkét ápolja és ezzel se­gíti a nővérkék munkáját. Ezért nagy szükség van az ő munká­jukra is. Köszönöm Fekete főorvos úr­nak, hogy nem kellett előjegy­zésre várni és hogy vállalta a fi­am műtétjét. Bíztam benne és munkatársaiban! Nagyon féltet­tem a gyermekemet, a közel­múltban ért bennünket tragédia. A műtős bátorító szavai és huncut tekintete is erőt, bizal­mat adott, köszönöm neki és kí­vánom, sokáig végezze lelkiis­meretesen a munkáját. Aki nem volt még beteg és nem volt kórházban, nem is tud­ja elképzelni, mit jelent egy ked­ves pillantás, egy pár jó szó, amikor a kedves hozzátartozót várjuk a műtőből. Netán mi va­gyunk betegek... Ahogy múltak a napok, a fi­am gyógyulgatott, az orvosok, nővérkék kedvessége erősítette bennem is a hitet. így is lehet dolgozni. Hivatásuk végzéséhez türel­met, emberséget kívánok, ma­gánéletükben pedig sok boldog­ságot és jó egészséget! Tisztelettel és köszönettel: _______________ŐZV. HAOYBALÁZS JÁHOSNÉ Báton yterenye

Next

/
Thumbnails
Contents