Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-15 / 12. szám

Kovács d. Ferencék lakodalmai „Megszegem az emberek közötti magány kenyerét! Cipómból neked is török! így osztom véled sorsomat. ” (Devecseri László ) Amolyan igazi jó parasztlagzi volt a Ko­vács d. Ferencék lakodalma. Már csü­törtökön elkezdődött és tartott há­rom napig. Az ifjú férj aztán vitte haza a szüleihez az új menyecskét, Sándor Er­zsébetet. Mindketten fa­lubeliek voltak, köny- nyen ment az ismerke­dés, az udvarlás.- Szombaton, va­sárnap délután a lá­nyok ünneplőbe öl­töztek, és le-fel sétál­tak a kazán utcán. A legények meg csapa­tostul kísértek ben­nünket - meséli Sándor Erzsébet, a háziasz szony. Jólesik a konyha melege a januári havas, csí­pős szélfútta utca után. Enged­nek a gémberedett ujjak és en­ged a kezded elfogódottság is az emberpárban. S egyszerre megindul az emlékezés gazdag folyama.- Amikor meg beköszöntöttek a hosz- szú téli esték, egy-egy háznál jöttünk ösz- sze. Fontunk, kézimunkáztunk, kötöt­tünk... A legények meg jöttek, szórakoztat­tak bennünket. Sokat mókáztunk, dalol­tunk. Hiába no..., fiatalok voltunk - mond­ja az asszony. Szemei derűs csillogása arról árulkodik, szívesen idézi a múltat. Kovács d. Ferenc Kisterenyén a bányá­nál dolgozott. Volt egy motorbiciklije, azzal járt munkába. Útja Sándor Erzsébeték háza előtt vitt el. Gyakran látta a lányt a kapu­ban. Mindketten állítják, valahogy így kez­dődött, s házassággal végződött. Két esz­tendeig laktak a szülőkkel, de sokan vol­tak, szűk lett a lakás, házbérbe mentek.- Elég jól kerestem akkoriban. Lakatos voltam, meg esztergályos is... Elvállaltam mindent, túlóráztam annyit, amennyit csak lehetett. Kellett a pénz. Házat, saját otthont akartunk - mondja a házigazda. Erzsébet otven evvel ezelőtt Sándor Erzsébet dolgos lány hírében állt. Apja bányász volt, két testvérével ko­rán megszokták a munkát a ház körül, a határban. Amikor meg a maga gazdája lett, még inkább szorgoskodott.- Először a követ vettük meg - Kovács d. Ferenc asszonyára néz, bizonyosságot vár­va tőle. Aztán ahogy látja az egyetértő bó­logatást, folytatja - Később a faanyagot a tetőre, a gerendát... Emlékszel? - fordult kérdőn az asszonyhoz: Jedlicska Józsi a tanácsel­nök még fát is cserélt ve­lünk, hogy minden rend­be legyen.- Már hogyne emlé­keznék - helyesel fér­jének Sándor Erzsé­bet. - Amikor együtt volt minden, neki- kezdtünk a háznak. Megcsináltuk az ala­pot... Eltelt egy vagy két év és felhúztuk a fa­lakat... Aztán egy kis idő után felkerült a tető is... Akkor még nem volt köl­csön, csak a magunk erejére támaszkodhattunk. Amikor a fiuk, Feri megszüle­tett, még a szülőknél laktak. De Erzsiké a kislány, már az új házba érkezett. A pincét lebetonozták, tisztára meszelték a falakat, beállítot­ták az ágyat meg a bölcsőt és ott éltek, amíg teljesen felépült a ház, a két szoba, a tágas konyha, előszoba. Jöttek, men­tek az évek egymás után és ők mindegyikkel gyarapodtak egy-egy keveset. Amikor a bá­nyákat bezárták, Kovács d. Fe­renc a kazári termelőszövetke­zetben talált munkát. Egy ideig még műhelyvezető is volt.- Nem is volt akkor sem szombat, sem vasárnap, de még a vendégség sem jelentett semmit - mondja az asszony. Hallgatja a kései perlekedést Kovács d. Ferenc, majd csendesen azt mondja: - Ha munka volt, menni kellett. Ment akkor is, amikor már nyugdíjas volt. Százhalombattára kerestek munkáso­kat, ott is lehúzott még négy esztendőt. így összejött 46 éve. Nem panaszkodik a pén­zére, legfeljebb arra, hol itt fáj, hol meg ott... A felesége sem tétlenkedett. Ellátta a családot, nyaranta dolgozott a termelőszö­vetkezetben, később a textiliparban, az is­kolában. Utoljára az erdőre járt, onnan is került nyugdíjba. Huszonkét évet hagyott maga mögött. Kettejük nyugdíjából élnek, olykor-olykor még a gyerekeknek is jut. Nem azért, mintha szükségük lenne rá. A fiuk a Salgótarjáni Öblösüveggyár egyik ve­zetője, lányuk női szabó. Már vége felé járt a 2003-as esztendő, amikor Kovács d. Ferencet és Sándor Erzsé­betet aranylakodalomra hívta az önkor­mányzat. Otven esztendeje Kazáron hu­szonnyolcán kötöttek házasságot. Közülük azonban már csak heten élnek a települé­sen. Pezsgő várta őket, meg őszintén csen­gő, meleg szavak. Kovács József alpolgár­mester köszöntötte valamennyiüket, küz­delmes, de példásan szép családi életükért. Azért, hogy olyan gyermekeket neveltek, akik éppúgy többre, jobbra törekedtek, mint ők maguk. Otthon aztán tovább folytatódott a lako­dalom. Megjelent a teljes család, a gyere­kek, a három unoka. Sándor Erzsébet csen­desítette volna őket, minek az a nagy fel­hajtás, öregek már ők ehhez. A gyerekek azonban nem hagyták annyiban a dolgot. és most, aranylakodalmuk idején- Aranylakodalom csak egyszer van az életben - mondta a fiú. Arcuk ellágyul, az öröm pírját varázsol­ja rá az emlékezés.-VG­Öregkor, aranykor? Az Európai Unió országai számára az egyik legnagyobb gond a gyermekszüle­tések alacsony száma és az időskorúak egyre növekvő tábora. Gondoltam is mind­járt, ebből a szempontból már nemcsak teljes jogú tagjai lehetnénk az EU-nak, de akár vezető államai közé is tartozhatnánk. Ráadásul nálunk a helyzetet súlyosbít­ja, hogy az aktív korú népesség körében tragikusan magas a halálozási arány. Eb­ből én két következtetést kapásból le tudok vonni. Az egyik, hogy nagyon „kiju­tott" a mi öregjeinknek az életből, a másik, hogy - előbbi következtében is - egész­ségi állapotuk drámaian rossz. Legyen szabad, még egy adatpárral előhozakodnom: a 60 éven felüliek aránya Magyarországon 2003. január elsején 20,8, Nógrád megyében 22,1 %. Következés­képpen magasabb a nyugdíjasaink aránya az országosnál, nálunk már minden harmadik lakos nyugdíjas. Ami nem is lenne „istencsapása”, ha egészségi állapo­tuk a mainál lényegesen jobb, megélhetésük pedig legalább elfogadható színvona­lon biztosított lenne, no de erről sajnos szó sincs. Az elmúlt év végén volt módom ezt megtapasztalni tucatnyi kistelepülésen, s közelről ismerem, nap mint nap lá­tom idős kisnyugdíjasok életvitelét a tarjáni garzonházban. Hol vannak már azok az idők , amikor azt mondták, mert mondhatták: az öregkor aranykor, meg hogy nyugdíjasnak áll a világ. ízlelgetem, próbálom értel­mezni a szót: nyugdíj. Nos, eszembe sincs részletes és mély nyelvtani elemzésbe bo­csátkozni, de első közelítésre, hallásra is - gondobm én - megállapítható, hogy szép magyar nyelvünk gazdag, színes és árnyalt kifejezésmódjai közül ez aszó te­litalálat (lehetne), amennyiben a nyugalom, a kiegyensúlyozott, gond nélküli bol­dog évek anyagi elismerésére, díjazására utal. Csakhogy a szó: nyugdíj és jelenté­se már régen nem fedi egymást. A szó: nyugdíj megkopott, elavult, degradálódott, miként mai gazdáinak, a nyugdíjasoknak a nagy tábora, amelyre legfeljebb csak az idősek világnapján fi­gyel a társadalom, akkor fogadkozik, kampányidőszakban meg ígér felelőtlenül. j Öregkor - aranykor? Igen, van a világnak, Európának is olyan jobbik része, ahol { még igaz ez a nálunk már régen elcsépelt mondás. Tudjuk, tapasztaljuk, nyáron gazdag amerikai, angol, német és más nációbeli nyugdíjas turistákkal telnek meg - a magyar nyugdíjasnak csak álomnak tűnő - ötcsillagos szállodáink, világhírű gyogyßrdöink. Szó nincs arról, hogy irigyeljük öregkoruk aranykorát, hiszen jelentős bevételt biztosítanak a hazai idegenforgalom, ha úgy tetszik, az ország büdzséje számára, amiből aztán juthatna a mi nyugdíjasainknak is egy kicsit több a mainál. Ezt sze­retné a nyugdíjas-társadalom, s ezen keresztül életkörülményei, életminősége foko­zatos javítását. Szeretné minden időskorú, ha az ígéretét végre egy kormány már beváltaná, s javítana helyzetükön. Hogy az öregkor végre aranykor legyen minden magyarországi nyugdíjas és minden időskorú számára. Mert idejük kevés. BARATNI OTTÓ Válaszolunk olvasóinknak Most is több olvasónk juttatta el hoz­zánk nyugdíjjal kapcsolatos kérdéseit, amelyekre Jászberényi Lászlóné, a Nógrád Megyei Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság főosztályvezetője válaszol. Bátonyterenyei olvasónk arról érdek­lődik, milyen feüételek teljesítése szük­séges a nyugdíjazáshoz? Előrehozott öregségi nyugdíjat az kaphat, aki betöltötte 60. életévét és 38 év szolgálati idővel rendelkezik. Csök­kentett öregségi nyugdíjért pedig az fo­lyamodhat, aki betöltötte 60. életévét és legalább 33 év szolgálati időt tud felmu­tatni. A szolgálati időt a munkahely iga­zolja. Ezt követően szolgálati idő elis­merési kérelmet kell benyújtani a Nóg­rád Megyei Nyugdíjfolyósító Igazgató­sághoz. Az igazgatóságtól határozatot kap az elismert nyugdíjévekről és tájé­koztatást az öregségi nyugdíjra jogo­sultság feltételeiről. Öregségi nyugdíj­kérelmet a korhatár előtt 10 évvel is be lehet nyújtani. Salgótarján-zagyvapálfalvai olva­sónk már nyugdíjas és azt panaszolja, hogy nyugdíja megállapításánál nem vették figyelembe azokat az éveket, amelyeket külföldön, munkával töltött még a rendszerváltás előtti években. Magyarország annak idején a volt szocialista országokkal olyan szociál­politika egyezményt kötött, amelynek értelmében beszámították a nyugdíjba azokat az éveket is, amelyeket ezekben az országokban munkával töltött a ma­gyar állampolgár. Most folyamatos az egyezmények megkötése a különböző országokkal, amelyek lehetőséget ad­nak a nyugdíjévek elismerésére. Ha va­laki olyan országban dolgozott, amely- lyel már van ilyen egyezmény, utólag is kérheti a ledolgozott évek elszámolását. Igényét a következő címen kell bejelen­tek Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság (Nemzetközi ügyek osztálya) Budapest, 1430 Pf. 38.-VG­Véleményeink többsége meghallgatásra talált Ozsvár Istvánná a nyugdíjasok megyei képviseletének munkájáról A Nyugdíjasok Országos Képviseleté­nek és a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének egyaránt jelentős éve volt 2003. Az országos képviseletnél tisztújítás volt és Ozsvár Istvánné sze­mélyében új vezetőt választott a megyei szervezet is, mert alapító elnökét elve­szítette. Az elnök asszony tagja a NYOK tanácsának és 3 éve dolgozik a szerve­zőbizottságban is. A megyei képviselet esztendős munkájáról, a nógrádi nyug­díjasok életkörülményeiről, az érdekvé­delmi munka feladatairól mondta el vé­leményét lapunknak. ERŐSÖDŐ „CIVILEK”-Az új év kezdetén szokás, hogy visz- szapillantunk az elmúlt esztendőre. Mit lát a képviselet vezetője?- Azt, s ebben nem kis örömemet le­lem, hogy a megyében folyamatosan nő a civü szervezetek, köztük a nyugdíjas­szervezetek száma és jelentősége. Ami­kor a képviselet a 2000. évben megala­kult, 15 tagszervezet 4 ezer tagját fogta össze. Az elmúlt évben már 62 volt a tagszervezet, a nyugdíjas-szakszerveze­ti alapszervezetek, Idubok, baráti körök, faluszépítő mozgalmak, hagyományőr­ző csoportok száma és a taglétszámuk meghaladta a 22 ezret.- Melyek voltak azok a feladatok, amelyeket az elmúlt évben fontosnak tartottak?- Mi a legfontosabbnak azt tartottuk, hogy kifejezésre jussanak, érvényesülje­nek azok a nyugdíjasérdekek, amelyek a nyugdíjasok legszélesebb rétegére jel­lemzőek. Ilyennek tartottuk a nyugdíjre­formot, a méltányossági nyugellátást, az üdülési csekkek lehető legigazságosabb elosztását és a csatlakozást a Séta az Idősek Egészségéért országos mozga­lomhoz. Ezekben a kérdésekben hatás- vizsgálatot is végeztünk. Kiküldtünk tagszervezeteinknek félezer kérdőívet és csoportos beszélgetéseket szervez­tünk. A tapasztalatokat, a javaslatokat összegeztük és megküldtük a Nyugdíja­sok Országos Képviseletének és az Or­szágos Idősügyi Tanácsnak, illetve az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztériumnak. EREDMÉNY ÉS REMÉNY- Milyen eredménnyel járt a munka?- Úgy gondolom, hogy véleményünk többsége meghallgatásra talált. A me­gyében is örömmel fogadták a nyugdíja­sok a kormány elmúlt évi intézkedéseit, a nyugdíjemelés mértékét, a méltányos- sági nyugellátás visszaállítását, s azt, hogy a 70 éven felüliek gondjainak meg­oldására tanulmányterv készül. Ez egyébként ott volt a mi javaslataink kö­zött is. Természetesen van jó néhány olyan javaslatunk, amelyek megvalósítására nem volt lehetőség. Ma még csak re­ménykedhetünk abban, hogy a nyugdíj- emelés módszerét, az úgynevezett sváj­ci indexálást felváltja az előző évi nettó bérekhez igazodó évenkénti emelés. Ugyancsak késik az egyszeri, nagyobb összegű szociális segély, az úgynevezett krízissegély bevezetése is. Ezt azért tar­tom fontosnak, mert Nógrád megyében a nyugdíjasok aránya a lakosságon be­lül, magasabb az országos átlagnál. Az átlagnyugdíj pedig 1100 forinttal alacso­nyabb, mint az országos átlag. Csak te­tézi a gondokat a megye aprófalvas tele­pülésszerkezete. Itt munkalehetőség nincs, az önkormány­zat szegény, a szociá­lis támogatás lehetősé­gei szűkösek, ha egy- egy családot hosszan tartó betegség, vagy haláleset sújt. Örülünk a méltányossági nyu- gellátás lehetőségének, azonban az igazságosabb elosztás mindenképpen indokolt. Nem kevés azoknak az idős embereknek a száma, akik csak szerény özvegyi nyugdíjjal rendelkeznek. A pén­zük jelentős részét elviszi a rezsi és a gyógyszerköltség. Támogatásuk talán méltányosabb lenne, mint azoké, ahol mindezeket szerencsére két nyugdíjból fedezhetik. SOKFÉLE IGÉNYEK- Nem okozott túlságosan nagy zajt az üdülési csekkek elosztásai- Későn indult, kevés volt, nem is volt igazán jól megszervezve. Úgy érzem, hogy mi igyekeztünk a lehető legigazsá­gosabban elosztani a rendelkezésünkre álló keretet. Végül is 162 idős ember, 2 millió 800 ezer forint önrész befizetése után közel 5 millió forint értékű üdülési csekket kapott, személyenként 30 ezer forint értékben. Ennél jobban sikerültek a sétáink, amelyeket az idős emberek egészsége érdekében szerveztünk, s amelyek mintegy 6-7 ezer embert mozgattak meg. A séták közötti pihenőkben pedig hasznos előadásokat hallgattak a részt­vevők az egészséges életmódról, a táp­lálkozásról, a betegségek megelőzésé­ről.- A nyugdíjasok társadalma meglehe­tősen sokrétű, így igényük is sokféle. Mit tett, mit tehet értük a nyugdíjasképvise­let?- Igyekeztünk olyan programokat szervezni, hogy kielégítsük ezeket az igényeket. Alakulásunk óta nem keve­sebb, mint 48 előadást szerveztünk olyan témákban, mint az Európai Unió­hoz való csatlakozásunk jelentősége, milyen előnyökkel jár ez és milyen gondjaink lehetnek. De beszélgettünk a nyugdíjrendszer korszerűsítéséről, a szociálpolitika és az egészségügy idő­szerű kérdéseiről is. A megyében igen gazdag hagyományai vannak a népi kul­túrának. Erre alapoztuk egyik sikeres rendezvénysorozatunkat, a Községi kin­cseket is. A települések életének, kin­cseinek bemutatása mellett az is a cé­lunk, hogy erősödjön a kapcsolat az ön- kormányzatok és a civil szervezetek kö­zött. A sorozatnak már 5 éves múltja van. A nemzedékek együttélésének erő­sítése ugyancsak fontos része volt mun­kánknak. Ezért a „Nemzedékek kézfo­gása” jegyében gazdag kulturális prog­ram zajlott, amelyet október 4-én az idő­sek világnapja alkalmából, fesztivállal zártunk, a megye hagyományőrző cso­portjainak gazdag műsorával. Természetesen mindezt a munkát nem egyedül végeztük. Támaszkodhat­tunk a tagszervezetek lelkes vezetőire, tagjaira, arra a munkára, amely a tag- szervezetekben folyik. Segítettek ben­nünket települések önkormányzatai, a megyei közgyűlés, a Salgótarján városi önkormányzat vezetői. Hasznos támo­gatást kaptunk a Nyugdíjasok Országos Képviseletétől is azzal, hogy minden fontos információ, jó tapasztalat időben eljutott hozzánk. FORMÁLÓDÓ TERVEK- Milyen tervek formálódnak az idén?- A legfontosabbnak most is az érdek­érvényesítést tartjuk. Tervezzük a kor­mány idősügyi nemzeti cselekvési prog­ramjának vitáját, remélve, hogy véglege­sítésében megjelennek a mi javaslataink is. A közgyűlés tavaly fogadta el a me­gye szociális szolgáltatásainak fejleszté­si koncepcióját, s ez számunkra is ad feladatot. Tovább szeretnénk bővíteni az idős emberek ismereteit az EU-ról, hi­szen az idén már tagok leszünk és júni­usban megválasztjuk képviselőinket is az Európa Tanácsba. Thomas Glaser fő­tanácsos urat hívjuk „vendégségbe”. Szeretnénk továbbvinni azokat a tanács­kozásokat, közös beszélgetéseket, kö­zösségi összejöveteleket, amelyek során tavaly is jó tapasztalatokat szereztünk. A Községi kincsek sorozatban Fülek vá­ros bemutatkozását tervezzük Salgótar­jánban. A két város kapcsolata régi, s azt remélem, hogy közös uniós csatlakozá­sunk után, a határok szabad átjárásával ez tovább erősödik. _____ -V.G.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents