Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-13 / 10. szám

I 4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2004. JANUÁR 13., KEDD Csontba álmodott állatcsodák A maga örömére farag, de csak a kisegér szeméhez használ nagyítót az alkotó Kisterenyén sokan ismerik Farkas Sándort, hiszen ott lakott, amíg 20 éve Salgótarjánba nem költözött. Farkas Sándor tanult szakmája szobafestő, de volt már ő minden, még vadőr is, Cereden. Hogy mégis mi az amiben ki­tűnik az átlagemberek közül? Több dolgot is felsorolhatnánk, hiszen íjász, fest, faszobrokat készít, mégis a csontfaragásban jeleskedik leginkább.- Mindig barkácsolgattam, nem vol­tam nyugodtan egy percre sem. 1997- ben egyik vadőr kollégám mutatott egy csontfaragványt, amit egy agancsrózsá­ba véstek. Mondtam neki, hogy ilyet én is tudnék. Megpróbáltam, ment. Aztán volt egy kiállítása Németh János csont­faragó művésznek, elmentem megnéz­ni. Vittem magammal a faragványai­mat, hogy mondjon róluk véleményt. Megnézte, és rögtön építő szándékkel mondott kritikát. Nagyon jólesett, mert megdicsért és biztatott, hogy ne hagyjam ab­ba, mert tehetsé­gesnek tart. Nagyra érté­keltem, mert elismert csontfa ragó volt. Az ő farag- ványával köszöntöt­ték Habs burg Ottót a 90. szüle tésnapja alkal mert elhunyt. Németh Jánost tartom a példaképemnek. Amióta vele beszélget­tem, azóta nem használok nagyítót, mert azt mondta, hogy a nagyító engem is becsap és a nézőt is. Egyedül a nyolc milliméteres kisegérnek a szeméhez használok nagyítót! Farkas Sándor csontfaragványai fő­leg vadászoknak és természetet kedvelő embereknek készülnek, ezért nagyon igényesen kell megfaragnia egy-egy ál­latot. Nem könnyű megfelelő mind a szívemhez nőtt de a szükség nagy úr, rá va­gyok kénysze­rülve, hogy egy-egy darab­tól megváljak. Érdekes esetet A is említ má­ból. A vadász­társadalom is nagyra értékelte, de sajnos már csak múlt időben lehet róla beszélni, agancsot sem találnia, de az anyagiak is megkeserítik az életét.- A szarvasagancs kilónként 3000 fo­rintba kerül és én ebből csak az agancs­rózsát tudom hasznosítani, mert azt fa­ragom meg. Igen költséges hobbi, mert ebbe eddig én csak a pénzt raktam be­le, de haszon még nem nagyon volt. Há­zi készítésű kompresszorom volt, mert fogorvosi fúrókkal és köszörűkkel és a saját kezemmel dolgozok. Rengeteg idő egy-egy csont kifaragá­sa, de ezt csak munka után, hobbiból műveli. A család elfogadja, mert nem tud mást tenni. Azért farag, mert örö­mét leli benne. Két egyformát képtelen­ség csinálni, mert ez mégiscsak kézi munka, és bármennyire is szeretné, hogy egyforma legyen, olyan soha nem lesz. Ez mind egyedi darab.- Nógrád megyében egyébként is ne­héz bármi ilyen dologgal érvényesülni, mert nincs pénzük az embereknek. A csontfaragványaimat nem nagyon akar­nám eladni, mert valamilyen szinten az ügyes kezű, 44 éves férfi.- Faragtam egy picurka egeret, az egész nyolc millimé­ter, de úgy van megfaragva, hogy a far- kincája és a teste egy darabból van. Ki­állításon kérdezték, hogy a farkát hogy teszem hozzá? Odaragasztom? Dehogy ragasztottam, ha már ragasztanom kel­lene, az már selejt lenne és azt nem ki­állításra vinném, hanem a szemétkosár­ba dobnám. Farkas Sándor nagyon szeret farag­ni, ezek látszanak munkáin is. Örülne neki, ha valaki segítene abban, hogy fölkarolná és több helyen is meg tudna jelenni, be tudna mutatkozni a farag­ványaival, hogy ne csak a megye va­dásztársadalma ismerje meg, hanem többen. Jó lenne, ha valaki adna neki jó tanácsot, hogy egyáltalán kihez for­duljon... CSERHALMI ADÉL A művelődési ház a közösség háza legyen! SZÉCSÉNY Szécsény önkormányzata a legutóbbi ülésén, a Krúdy Gyula Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójának öt évre Smelkó Istvánt nevezte ki. Az újdonsült igazgatóval, aki korábban a múzeumban, majd a helyi általános iskolában dolgozott művelődésszervezőként, szakmai elkép­zeléseiről beszélgettünk.- Úgy tudom, hogy ön jól ismeri a ház életét.- Régóta veszek részt az intézmény programjának előkészítésében, megvalósí­tásában, mint külső segítő. A Szécsényi Vá­rosnapi Egyesület elnökeként, szabadidő- szervezőként napi munkakapcsolatban álltam a dolgozókkal. így kívülről is meg tudtam ítélni a művelődési ház jelenlegi te­vékenységét. A jó dolgokat megtartva, de okulva a hibákból, nagy hasznát veszem majd vezetőként azoknak a tapasztalatok­nak, amire szert tettem.- Melyek azok a jó dolgok, amit szeretne megártani, továbbvinni?- Ezek közé tarozik a Palóc néptánce­gyüttes, az Erkel Ferenc vegyes kar, az őszi tárlat, azok a rendezvények, amelyhez kap­csolódik a ház, gondolok itt a városnapi programra, az őszi szüreti rendezvényre. A magyar kultúra napján tartott ének-, vers- és prózamondóverseny hosszú évek óta magas színvonalú rendezvénye városunk­nak. A szakmai, technikai segítségen túl, a szervezési feladatokban is részt kell vállal­ni. Ide tartozik a művészeti iskolával tartott rendezvényeink, mint a karácsonyi kon­cert, vagy a farsangi hangverseny. Ezeknek hagyománya van a városban. Szeretnék új színfoltot megjeleníteni a rendezvénysoro­zatunkban. A nyári hónapokban művésze­ti napokat. Valamikor a városban volt a me­gyei kórustalálkozó, ezt is érdemes lenne ismét életre hívni, épp úgy, mint az évbú­csúztató Ha Hó napot.- Részben már emlüette az új elemeket. Mi az amin fehálenül változtatni akar?- Az intézmény kedvezőtlen lakossági megítélésének egyik forrása, hogy elvesző­ben van az a közösségi bázis, amely az elő­ző évtized, vagy a ’60-as, ’70-es évek sike­reinek egyik tényezője volt. Az intézmény kialakult külső kapcsolatai sok esetben megszűntek vagy leértékelődtek. Érdekes, színes programokkal, különböző foglako­zásokkal vissza kell szoktatni a házba a fi­atalokat, az embereket. A különböző kö­zösségeknek, civil szervezeteknek otthont akarunk adni. A város intézményeivel jó, hatékony, folyamatos munkakapcsolatot akarok kiépíteni. Az oktatási, nevelési in­tézmények kulturális programjainak tár­gyi, technikai segítése fon­tos feladata a művelődési háznak. Az intézmé­nyünknek tevékenyen ki kell venni részét a városi ünnepségek, megemléke­zések előkészítéséből, le­bonyolításából. Programja­inkkal szeretnénk kilépni a ház falai közül. Nem szabad elfelejteni, hogy van két társ­községünk, Pösténypuszta és Benczúr- falva. A művelődési ház a közösség háza legyen, de ne úgy, hogy szombaton a leg­több esetben zárva van.- Ön azt mondta, hogy demokratikus vezetési stílust szeretne megvalósítani. Konkrétan milyen módszerekkel?- Számomra azt jelenti, hogy felkarol­juk a lakosság kezdeményezéseit, a mun­katársaim szakmai elképzeléseit. Jelenti a munkahelyi fórumok rendszeres megtar­tását. A kultúra demokratizmusa számom­ra azt jelenti, hogy pártsemleges intéz­ménnyé kell alakítani a művelődési köz­pontot, ami nem zárja ki a pártok kulturá­lis rendezvényeinek segítségét.- Szécsényben évtizedekkel ezelőtt éva­donként 6-8 színházi előadás volt. Mit ter­vez ezen a téren?- Azt mondják, hogy a színházi előadás drága, ráfizetéses. Egy-egy előadásra, ha megemlítjük a jegyek árát, csak kevesen jönnek el. Ez mind igaz, de nem szabad beletörődni. Arra gondoltam, hogy a kör­nyező településekkel összefogva, bekap­csolva a balassagyarmati közönséget, meg lehetne tölteni a nézőteret. Jelenleg színhá­zi buszokat szervez a ház Budapestre. Szeptembertől megpróbálkozunk helyi színházi előadással.- Nem esett szó a könyvtárról.- A beiratkozottak 75%-a 30 éven aluli. Naponta körülbelül 30 olvasó veszi igény­be a könyvtár valamilyen szolgáltatását. A kölcsönzés mellett az újságok, folyóiratok olvasása szociális segítséget is jelent, hi­szen sokan az újságok olvasásáért térnek be a könyvtárba. Szélesíteni kell a könyv­tár programkínálatát. Helytörténeti tárgyú összejövetelek, író-olvasó találkozók szer­vezése. Irodalomtörténeti évfordulók, mű­velődéstörténeti jeles napok nem múlhat­nak el könyvtári rendezvény nélkül. Ilyen lehet például 2004-es Balassi-év. A könyv­tár feladata, hogy összefogja a városban és környékén elő tollforgató embereket. Segí­teni kell a „Lant” című városi irodalmi lap megjelenését. Az Antal Károly Honismere­ti Alapítvány segítését. Fontosnak tartom az iskolák könyvtáraival való jó munka- kapcsolat kiépítését. SZENOGRÁDI FERENC Ígéretes toliforgatók December 17-én Balassagyarmaton, a helytörténeti gyűjteményben tartották meg a Madách Imre Városi Könyvtár ifjúsági pályázatainak eredményhirdetését. Az intézmény - névadójához méltóan - fontos feladatának tartja Balassagyarmat múltjának megőrzését, irodalmi hagyományainak ápolását. A fenntartásában működő honismereti körrel közösen, 1998 óta minden évben meghirdeti a középiskolások hagyományápoló pályázatait, vetélkedőit. A „Személyes történelem” és a „Ba­lassi szépirodalmi pályázat” egyaránt megmutatja a jelentkezők íráskészsé­gét. A „Személyes történelem”-ben azt kapták feladatul a pályázók, hogy inter­jút készítsenek egy idős szakemberrel, vagy életrajzot írjanak településük egy olyan kiemelkedő személyiségéről, aki már nem él. A pályázat kiíróinak célki­tűzése a diákok íráskészségének fejlesz­tésén túl az volt, hogy egy közeli isme­rősön, kortárson keresztül visszatekint­hessenek a múltba, s az elbeszélővel együtt megélhessék a történelem, a kö­zelmúlt eseményeit, valamint tapaszta­latot szerezzenek arról, hogy az embe­rek által személyesen megélt sorsok összességéből hogyan desztillálódik a történelem elvont tudománnyá. Ebben az évben az öt középiskolából csak két intézmény tanulói jelentkeztek e megmérettetésre: 7 tanuló a Balassi Bálint Gimnáziumból, 3 a Mikszáth Kál­mán középiskolából. Készült interjú épületszobrásszal, helytörténész-nép­rajzos hagyományápolóval, evangélikus lelkésszel, pedagógussal, nagymamá­val, nagypapával és életrajz egy Antark­tiszt járó orvosról. Tekintettel arra, hogy a fiatalok inkább a lakóhelyükről vá­lasztottak bemutatásra váró személyisé­get, így nemcsak gyarmati, hanem vad­kerti, romhányi, szécsényi, salgótarjáni, sőt egy szlovákiai, ipolynyéki életút is feltárult a dolgozataikból. Gáspár Imre nyugalmazott tanár, ön- kormányzati képviselő értékelő beszé­dében kifejtette: dicséret illeti a tanuló­kat azért, mert iskolai elkötelezettségük mellett szabad idejükből áldoztak arra, hogy elkészítsék pályázataikat. Többen megfogalmazták közülük, hogy az idős emberekben példaképet találtak ma­guknak. A küzdelmes életút gondolko­dásra késztette a fiatalokat, együttér­zően írtak a sok szenvedésről, melyet ri­portalanyuk megélt, idézték az életta­pasztalat diktálta bölcsességeket tanu­lásról, munkáról, családról. A szép gondolatokat azonban nem mindig sikerült megfelelő formába önte­ni. Mivel a tanulók többsége az alsóbb évfolyamokra jár - legtöbben a 9-be - re­mélhetőleg a középiskolában tovább fej­lődik majd íráskészségük, s nem veszí­tik el vállalkozó edvüket. IV. helyezést ért el - s munkáját a zsűri közlésre alkalmasnak találta - Percze Rita, BBG 11/d-s tanuló, aki Kék­kői Lászlóról írt dolgozatot. III. helyezett lett Csáki Edina ipolynyéki balassis tanuló, aki Korcsog Lászlóval készített interjút. A zsűri két második helyet adott ki: Hugyecz Boglárka nagyapjáról, id. Záborszky Csaba evangélikus lelkészről írt, GywrcsekAnna dr. Boda János érsek­vadkerti származású orvos pályáját mu­tatta be a róla megjelent cikkek, a roko­nok és ismerősök visszaemlékezése alapján. Az I. helyezést Cservenák Ágnes, a Mikszáth Kálmán középiskola tanulója kapta dolgozatáért, melynek már a címe is sokat sejtető: Történelem, ahogy a nagymamám megélte. A legalaposabb, a pályázat kiíróinak célkitűzéseit legin­kább megvalósító, közel hatvan év tör­ténelmét bemutató pályamunka megér­demelten kapta a legjobb minősítést. A felkészítő tanárok, akik a gyerekek munkáját irányították, jelenlétükkel tisztelték meg az eredményhirdetést: a Mikszáth Kálmán középiskolában taní­tó Bellámé Pribelszki Annamária tanár­nő, valamint dr. Bacskó Józsefné, Földessy Lászlóné, Hégely Györgyné és Pásztor Sándomé a Balassi gimnázium­ból . A Balassi szépirodalmi pályázat díja- zottainak műveiből a szerzők által előa­dott összeállítást hallgathatta meg a kö­zönség. A könyvtár idén először hirdetett meg szépirodalmi pályázatot a közép- iskolás fiataloknak, mégpedig vers és novella kategóriában. Négy középisko­lából 18 diák jelentkezett: tizenegyen a Balassiból, 5 tanuló a Szent-Györgyiből és egy-egy a Szent Imréből és a Szondi­ból. Á fiatalok tele vannak közlésvágy- gyal, s ez az ő korukban teljesen termé­szetes, hiszen a nagy érzelmek, a szub­jektum, a személyiség megfogalmazó­dásának korszaka az övék - mondta Gáspár Imre. Az irodalom nem áll távol a mai tizenévesektől! Tehetséges fiata­lok kezdő lépéseinél bábáskodhatott a bírálóbizottság. Közöttük talán olya­nok is vannak, akikre egyszer még büszke lehet a város, mint Balassagyar­matról elszármazott írókra, költőkre. Az irodalmi hagyományokban gazdag településen az utánpótlás biztosítva van tehetséges fiatalokból, a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság várja az új generációt. A megbicsaklá­sok, formai tökéletlenségek ellenére dicséretes az, hogy a pályázók egy mű­vészeti területen ki mertek állni a nyil­vánosság elé, vállalván önmaguk meg­mérettetését. Talán ez azt is jelentheti, hogy egy felszabadult, önmagát érté­kelni és - jó értelemben véve - eladni képes generáció nevelkedett fel az utóbbi 15 évben. Dicséretben részesült Klagyivik Klau­dia, a BBG 9. osztályos tanulója, Kmetty Nikoletta - BBG 11/d, Szaszki János - BBG 9/d, Tóth Dalma Veronika - Szent- Györgyi 9/c, Végh Marietta, a Szent Im­re Keresztény Általános Iskola és Gim­názium növendéke. A zsűri egy-egy művüket kisebb javításokkal közlésre alkalmasnak találta. IV. díjat kapott vers kategóriában: Tóth Viktor - BBG 9/d, novella kategóriában: Juhász Ágnes - BBG 9/d, III. díjat kapott novella kategóriában: Jánvári Laura - BBG 11/d, II. díjat kapott novella kategóriában: Vincze Ágota BBG 9/d, I. díjat kapott vers kategóriában: Ubrankovics Tamás - Szent-Györgyi 11/d, novella kategóriában: Majdán Béla - BBG 12/b. Kiemelt I. díjat kapott mindkét kate­góriában benyújtott pályázatáért Mizera Tamás, a Balassi Bálint Gimnázium 12/a osztályos tanulója. A diákokat ok­levéllel, könyvvel jutalmazták mind a két pályázat díjazásánál (Horváth End­re, Megyery Sári album, Baross József könyve, Honismereti Híradó, Röpke ívek, Romhányi Gyula verseskötete stb. tehát a városi könyvtár kiadványaiból), valamint passepartouzott sokszorosí­tott képeket kaptak (a régi Horváth Endre-albumból kimaradt lapokból Horváth Endre alkotásait). Vas Ágnes, a pályázat szervezője elmondta, hogy a beérkezett színvonalas műveket a Ba­lassagyarmati Honismereti Híradóban jelentetik meg, mely remélhetőleg 2004 májusában lát napvilágot a Madách Im­re Városi Könyvtár kiadásában. _____ SZABÓ ANDREA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents