Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)
2003-12-06 / 282. szám
2003. DECEMBER 6., SZOMBAT MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Szeretné rokonait, barátait egy értékes és hasznos karácsonyi ajándékkal meglepni? 1. csomag: sapka, bögre 2. csomag: sapka, bögre, övtáska, óra 3. csomag: sapka, bögre, övtáska, óra, esernv Ajándékozzon Nógrád Megyei Hírlap előfizetést, és most mi is meglepjük Önt egy ajándékkal! 3 havi előfizetés 6 hávi előfizetés {4440 Ft) (8880 Ft) esetén: 1. csomag esetén; 2. csomag 12 havi előfizetés (17760 Ft) esetén; 3. csomag részletekért hívja ügyfélszolgálatunkat a 32/416-455-ös telefonsai lmon! Nógrádi Media Kiadói Kfi. ;tl«»n Salgolai ián, Ir/Mltcf ler 6. Tel.: 32/116455, fav: 32/312-512 e-mail: miifdia.v/erk « atelvliii JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Már vagy huszonöt éve nem láttam ekkora fogkövet?" Szerencsés nyertesünk: Kun Lászlóné Mátramindszent, Rákóczi út. 54. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb december 12-ig juttassák el szerkesztőségünk címére. ■fTRÓMAI 1000 JÓTÁLL ~1 SZESZES SZOMJOLTÓ 1 1 ...DIÁK; NÉPI ALAK JUHSZÁLLÁS . ---- M m r io) VALÓDIt 1 t \ rJ h a y FÜGGŐZÁR TARTOZÁST VISSZAFIZETŐ i f _ ) - íf & r L M ÉGÉSTERMÉKre / 7 y ZAB VÉGEI ! ► DUPLÁN: DOBFAJTA ► r~ KITALÁLT TÖRTÉNET r~ LEVELET POSTÁZ r~ ktturtTfö ESZKÖZ TELJESEN KIFEJLETTÉ VÁLIK h SZEMÜGYRE VESZ A MÉTER JELE MEGOLAJOZ KÁL HATÁRAI ! SAPIENS t 2 t t ♦ nE TUDÁS SZERZÉSE ÁBEL. BECÉZVE L t SÓVIRÁG, NÉPIESEN ÉNEKESMADÁR ► 1-r FIÓKBA HELYEZŐ ÁLLATSZOBOR t A GALLIUM VEGYJELE LATYAKOS ► ...FÉNY; GLÓRIA i ERRE A HELYRE ► FŐSZAKÁCS RITKA NŐI NÉV ... LANKA; CEYLON BOLYGÓ RÉSZE ! GYAKORI LÓNÉV NÉMÁN SÚGÓ ! ► t JÚLIUSI t TÁBORT VER HAZAI ÉNEKESNŐ KONYHAI ILLAT L t ♦ BÚZADARA FELVIGYÁZÓJA A JÓD VI GYJI I 1MESSZIRŐL LÁTSZIK CSÖRTE RÉSZE ! t NOKEDLI RÉSZE ! MEZEI TINTAFOLT MÓKUS LAKHELYE NUMERO. RÖV.t MAROS PARTJAI ! ÉLÉNK SZÍN t ATONNA JELE ► FÖLDSZEGÉLY DÁRIDÓ KEZDETE 1 KÖR, GYŰRŰ HÍRSZERZŐ EMBERFÖLÖTTI LÉNY t ALMAFAJTA t FÉLKÉSZ ! ►t SZÁMÁRA TÉLIALMAFAJTA l t TETŐFEDŐ MESTER ► ÚRRA VONATKOZÓ t TÁBLAJÁTÉK NÉMA TANÚ ! ROPOG. SUSOG• ATÁVOLABBIT t ANGOL LÉTIGE ► TETSZÉS JELE JELZETT IDŐTŐL ÜGYES KEZDÉS! ..VICCES" NÉP TAG JA t NÉVTELEN t HAZAI MÉNES LONDONI ANNA LATIN TAGADÁS L t ANGLIA, RÖV. t GURÍTÓS SPORT ► ALLÉ SZÉLEI ! NÉMA MAMA ! r ___1 BÁCSIKA ► t KOTORÁSZIK A KELVIN JELE KÉRDŐSZÓ FIUNK : i i i m «. i L T ►-rt A TEMPUS JELEh ? Faragó Zoltán: 7' /-’ M-Z /; I* f Á K Ö Terepjáró: már könyvben is „Négy évszaknyi barangolás” - Minden hétre egy mese a természet szépségéről A természetkedvelő és -szerető, -tisztelő ember bizonyára nagy örömére, de bizonyos vagyok benne, hogy minden olvasó épülésére a minap megjelent Faragó Zoltán „Négy évszaknyi barangolás” című - a szerző szemet gyönyörködtető fotóival illusztrált - könyve, amely, ha úgy tetszik, igazán szép ajándék lehet bárki karácsonyfája alá is. A külsőre is kellemes könyvecske, amely kora tavasztól tél végéig minden hétre kínál egy csodálatosan színes, szívhez szóló, lélekemelő kis elbeszélést. A kötet a Dióhéj Könyvműhely gondozásában, igazán nemes és kedves módon „Ajánlom szüleimnek” dedi- kációval jelent meg. „Világrahoza- talát” a Nógrádi Média Kiadói Kft. és az URSA Salgótarjáni Üveggyapot Rt. támogatta. Ennyit röviden a fontos „formai” tudnivalókról, mert Faragó Zoltán könyve - az előző, emlékezhetnek rá akik olvasták, az „Öregtorony” volt - immanens tulajdonságai és értékei miatt lényegesen több méltatást érdemelne, mint amennyit itt és most egyáltalán közzétehetünk. A szerző - nem hallgathatom el, kiváló kollégám, a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese - arról mesél, amihez igazán ért, amit nemcsak tud, de minden porcikájában zsigeri módon érez. A természet szinte felfoghatatlanul gazdag, színes, gyönyörű világába vezeti és avatja be az olvasót. Faragó Zoltán „Négy évszaknyi barangolás” című könyve persze nem műiden előzmény nélküli. E könyvében közzétett írásainak egy részét olvashattuk és élvezhettük már a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain. A „Terepjáró” című sorozata 1998 óta - többnyire szombati lapszámunkban - mintegy kétszáz kis darabjával tette kellemesebbé olvasói hét végéjét. (Abszolút személyes megjegyzés: a magamfajta rest-lustának ki sem kell mozdulni kényelmes otthonából, hogy az általa még soha fel nem fedezett csodálatos természetben találja - mi több: érezze - magát.) Aki kezébe veszi és olvassa Faragó Zoltán könyvét, még a „kollegialitás” miatt sem fog elfogultsággal vádolni. Egyébiránt is: ezt a kis remekművet nem egyszerűen olvasni, sokkal inkább „szemezgetni” kell, újra meg újra elővenni és beleolvasni érdemes. Mert felüdít, mert megnyugtat, mert gyönyörködtet. Mert ebben a rohanó, nyugtalan, „eszement” világunkban gyönyörű gyökereinkhez vezet vissza - a természethez, amelyet a szerző igazán avatott módon, mondhatnám páratlan „prak- szissal” prezentál. Könyvének szerintem fölöttébb fontos felvezetőjében, amit maga „Kincseim - Előszóféle” címmel jegyez, a figyelmes olvasó Faragó Zoltán egész habitusáról képet alkothat. Gyermekkorának egy pillanatfelvételszerű - ám meghatározó - emlékképét idézi, „ami vé- leüenül fennakadt az idő rostáján”. Kész szerencse - mondhatnánk - mert a szerző ebből táplálkozik, merít, örökít. Ahogy írja: „Az élmény, a természet egy-egy apró titkának megfejtése, szépségeinek felfedezése kárpótol mindenért, amit az élet egyébként nem adott meg - de létezik-e az előbbieknél nagyobb adomány ?” Aligha - tehetjük szóvá foga- datlan prókátorként, és erről meg is győződhetünk, ha belelapozunk Faragó Zoltán „Négy évszaknyi barangolás” című könyvébe. Mindjárt az első oldalak egyikén ilyen plasztikusan fogalmaz. Mit fogalmaz? Láttat, érzékeltet, amikor például a „Szökőnapi vándorok”-ról mesél, többek között így: „A hegyes szárnyú, karcsú madár égyszer ráfekszik a szélre, másszor sűrű számyver- deséssel egy helyben szitál a mező felett... A föld felszínét figyeli, hogy mozdul-e egér vagy pocok a száraz fű között.” Miközben tallózok Faragó Zoltán könyvében, eszembe jut, hogy volt több kiállítása is a szerzőnek a „Terepjáró” fotóarchívumából. Ezek egyikét a múlt évben lapunk hasábjain dr. Csongrády Béla méltó módon méltatatta. Érdemes őt idézni, mert a szerző fotóiról írt sorok a könyv minden momentumára, mondatára, megfogalmazására is érvényesek, íme egy részlet Csongrády írásából: „...valamennyi itt kiállított fotó azt bizonyítja, hogy Faragó Zoltán az intim részletekre, az emberléptékű, olykor alig észrevehető gyönyörűségekre, a kézzel fogható, kezünk ügyében lévő, de- micsoda paradoxon ez - éppen ezért nehezen észrevehető értékekre is figyel...” E sorok írója - itt akár hátra is dőlhetne, mert a fentiektől szemléletesebben aligha ismertethetné Faragó Zoltán könyvét. De azért engedtessék meg még néhány nekem különösen tetsző, vagy inkább engem megkapó idézetet közreadni - mintegy az előbbiek igazolásaként is - a kötetből. Mondjuk, az Ipoly folyócskánk környékéről, ahol éppen a minap magam is jártam. Könyvének kétharmada táján, „Égertoboz, bükk- makk-kupacs” című kis elbeszélésében így ír a szerző: „Lomhán, vizét alig mozdítva folydogál az Ipoly Nógrádszakál alatt. A folyók ugyan, főleg ha lomhák, hömpölyögni szoktak, de az Ipoly legfeljebb áradás idején csinál ilyet, általában kora tavasszal, de olyankor sem minden évben. Egyébként megmarad medrében, aszály idején és egyes helyeken legfeljebb patakra emlékeztető méreteket mutatva”. E pár sort „csak” azért idéztem- abszolút önkényesen, mint a többit is - hogy rámutassak, ez a kis opus, nem csak lélekemelő és szívmelengető, de helyenként megdöbbentően gondolatébresztő is lehet a figyelmes olvasó számára. Mert, hogy például miért olyan kiraboltnak, kifosztottnak, elesettnek, elhagyottnak és árvának tűnik az egykor tiszta és bővizű, halban gazdag, parton álló égereitől ékesített, fűzfáival felkoszorúzott, időtlen időktől ismert Ipolyunk? A szerző könyvében - kimondva, kimondatlanul - helyenként erre is utal. Tehette volna ezt kritika tárgyává, mint környezetét érző-féltő ember, akár keményebben, karakterisztikusabban is.. Faragó Zoltán így, év végén időszerű felvillantani néhány sort a „Decemberi verőfény” című részből, már csak az időjárás szeszélyessége - mostanában szinte „rendellenessége” - miatt is, amin megintcsak elgondolkodhatunk: miért is van ez így ? Erről Faragó Zoltán bizonyára sokat tudna mesélni, kár hogy - bizonyára „műfajilag” (is) - ez nem fért bele könyvébe. Mi több, szinte elismeréssel adózik az időjárás kiszámíthatatlanságának. Mert - mintha éppen napjaink időjárásáról szólna - ezt írja könyvének közel századik oldalán: „December első napját mutatja a kalendárium, de amikor az ember a naptár lapja után az ablakra pülant, azt mondja: ki látott már ilyen telet? A természetben persze éppen ez a hihetetlen szeszélyesség szép, különösen olyankor, amikor senki nem szenvedi meg a nagy hideget, a havat, a jeges, csúszós utat, mint más években ugyanilyenkor... Késő délelőtt, amikor kisüt a nap, és felszáll a sűrű reggeli köd, meseszerű, földközeli párán keresztül érkező fényekben fürdik erdőmező.” Terjedelmi korlátok miatt is nem sokat tudok már idézni Faragó Zoltán könyvéből - noha, mint korábban utaltam rá, szívesen megtenném - ám a „Karácsony előtt” című részből még citálok néhány szép „faragói” gondolatot. „Épp’ csak annyi fehérség maradt abban az évben a korábbi havazás után karácsonyra, hogy ne legyen fekete a másnapi szenteste. A hideg tartósnak bizonyult, a dermesztő éjszakákon a szépen kerekedő hold tányérja körül hatalmasra nőtt a fényes udvar, a csillagok pedig szinte szikráztak az erős fagyban. A hőmérséklet napközben azért megenyhült, legalább a fagypontig, mert a derült égboltról zavartalanul érkeztek a napsugarak.” Summa summarum: amit Faragó Zoltán gyökereiből és habitusából fakadó, feltehetően fölöttébb tudatosan megtervezett útjain, „négy évszaknyi barangolásai” közepette, jártában-keltében lát, azt élet-, már- már kaleidosz- kópszerűen láttatja, mi több, érzékelteti olvasójával. Talán újságírói vénájának és tapasztalatának is köszönhetően roppant racionálisan, lényegretö- rően - igazán gazdag szó- és kifejezés- készletét remekül kamatoztatva - színesen, élményszerűen fogalmaz Faragó Zoltán „Négy évszaknyi barangolás” című könyvét jó érzéssel és szívvel ajánlom mindenki szíves figyelmébe. BAAÁTHI OTTÓ FARAGÓ ZOLTÁN NÉGY ÉVSZAKNYI BARANGOLÁS
