Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)
2003-12-05 / 281. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. DECEMBER 5., PÉNTEK Gondolatok az egészségbiztosításról Alapok, irányvonalak, specializáció, kommunikáció Az NMEP vezetője köszöntőjében többek között arról beszélt, hogy az a szervezet lehet igazán boldog, amelynek a múltja mellett jövője is van. Beszélgetésünk során arra kértük meg Dérer István igazgatót, hogy erről mondjon néhány gondolatot. Miként a világon mindenütt, az egészségügy a Magyar Köztársaság területén is roppant érzékeny politikai és társadalmi beágya- zottságú terület, melynek stabilizálása mindenkor kiemelt kormányzati érdek azon túl is, hogy az államháztartáson belül az erre fordított összegek közgazdaságilag ezt folyamatosan indokolják. E források felosztása, újraosztása számos presszió forrása azon túl is, hogy alapvetésként az egészségügyi technológiák fejlődése és így forrásigénye jóval progresszí- vebb, mint az ellátásra fordított/fordítható reálértékű pénznövekményé. A rendszer így tényszerűen folyamatos változásban van, és az aktuális reformok kényszerűen - sajnos - áldozatokat is igényelnek. Megvalósításuk viszont véleményem szerint nem lehetőség, hanem kötelesség az érintettek hatékony együttműködésével. Nem kivétel ez alól a társadalom-, majd az egészségbiztosító sem. Itt az utóbbi évek legfontosabb változása szervezeten belüli belső súlypont-áthelyeződés a klasszikus társadalombiztosítási feladatok rovására és az egészségügyi finanszírozási, ártámogatási szerepkör előnyére. A „megfelelni vágyás” mindig ki nem mondott elvi követelmény egy közigazgatási szervre, ezen belül egy egészségbiztosítási pénztárra ez ma különösen igaz. Nem az itt dolgozók, hanem a biztosítottak és az ellátottak jogán, akik ezt közvetlenül igen nehezen kérhetnék számon. E kijelentést indokolja az, hogy egyrészt igen nagy számú, dinamikusan változó jogszabály és kapcsolódó utasítás, eljárási rend, belső szabályozás „ad” mozgásteret és valljuk be, hogy néha védelmet is a hivatalnak és a vezetőknek, továbbá e kereteket tovább szűkíti a pénztár szakmai speciaüzá- ciója, az egységes eljárás jogos igénye is. Éppen ezért sok dologban változtatni kell! Ezt erősíti az a tény is, hogy a nyugati országokhoz képest az egészségbiztosítónak sokkal kevesebb idő alatt kell költséghatékonysági szempontokat is figyelemben tartva át- és kialakítania saját alrendszerét, sokszor fázisonként csak minimális felkészülési idő biztosítása mellett. Fontos az aktuális és a jövőbeni feladatok között legalább megemlíteni a szolgáltatói és vásárlói szerepkör kialakításának indukációit, továbbá az államigazgatási és szolgáltatói jelleg ellentéteit; hiszen ha szerződéses partneri viszonyra törekszünk, akkor ennek Ptk. alapon kell vezérlődnie, ha viszont a jogszabályi részletek dominánsak maradnak, akkor a biztosító sem klasszikus vásárló, és érdeke lenne az eleve forráshiányos rendszer okán is intézkedéseit teljes egészében jogszabályokkal legitimálni, illetve ad absurdum kikényszeríteni! Ez sem lehet érdek, az érdekeltek többsége tudomásom szerint ezt elismeri. Csak megemlítem a szolgáltatási szintek, az ellátási minimumcsomag, a szakmai protokollok, az érdekeltségen alapuló irányított beteg- ellátási modell, valamint a volumenszerződések és a valódi minőségbiztosítás lehetőségeit, talán ezek együttes kihasználása nyithat tartós politikai szándék mellett érdemi utat az előrelépéshez. Sokszor tették már fel nekem azt a kérdést, hogy az egészségbiztosítónak milyen szakirányultságú a fő tevékenysége, pénzügyi vagy orvosi-e? Mindig azt próbáltam erősíteni, hogy miként pl. maga az alrendszer a „nagy” költségvetésben is, az egészségbiztosítás speciális szerepkörű intézmény, tehát nem egészség- ügyi vagy pénzügyi „alapbesorolású” állam- igazgatási szerv, hanem számos egyéb behatás mellett egyfajta integránsa a két fő szakmai vonulatnak, annak számos előnyével és természetesen hátrányával is. Esetünkben példaként a költségvetési pénz főösszege és a korszerű orvosi ellátási formák protokolljai egymásnak sokszor ellentmondanak, így „igazságos rendszer” több oldalról sem létezik, de lehet átláthatóbb és igazságosabb... A külső kapcsolatrendszerek tekintetében is igen speciális a helyzetünk, egyrészt az NMEP-nek képviselnie kell a sokszor méltatlanul elfeledett jogosultakat és a biztosítottakat, másrészt speciálisan beékelődve például a tulajdonos-fenntartó önkormányzatok, az intézménymanagement, valamint a szakhatóságként eljáró ÁNTSZ viszonyába érvényesítenie kell a biztosító állam/politika által meghatározott fiskális érdekeit, de egyidejűleg az általa képviseltek minőségi ellátásának az alkotmányból levezethető jogos követelményét is. Ügy érzem, hogy élő az igény a társadalmi szervezetekkel való intenzívebb kommunikációra, hiszen tevékenységünk határvonal a szociális terület felé is. Fontos számomra az, hogy ez az egyfajta intermedior szerepkör (is) egyre hatékonyabbá váljék. Visszatérve még a kapcsolatokra, szükség- szerűnek tartom a szolgáltatókkal, szerződő partnerekkel való szolgáltatói jellegű kapcsolattartás markáns erősítését, a tanácsadói és segítő jelleg előtérbe helyezését, ennek keretében rendszeres szakmai napok, előadások megrendezését. Nagyon fontos még az ellenőrzés új típusú, segítő jellegű beillesztése a rendszerbe, súlypontjainak meghatározása, hiszen a rendszerbe való befogadást követően minden további módosítást, korrekciót ma még igazából ezzel az eszközzel lehet hatékonyan megalapozni. Gondolom, hogy az eddig felsoroltak is bőven szemléltetik, hogy miért lehet és kell előretekinteni. Úgy gondolom, a szolidaritáson alapuló és állami garanciát élvező ellátórendszer előnyeit meg kell őrizni ahhoz, hogy a gazdaságilag átalakított és részlegesen privatizált ellátórendszer fontos eleme maradjon az akkor már nem csak a névben, hanem tartalmilag is definiált EGÉSZSÉGbiztosító intézménye. Az évfordulók kapcsán is engedjenek meg még egy ide tartozó gondolatot napi tevékenységünkkel kapcsolatban, tekintettel arra is, hogy holnap jó néhány szám jelenik meg ennek részleges fokmérőjeként. Azt csak titkon remélhetem, hogy a számok mögül azért most is kitűnik köztisztviselőink és a teljes egészségbiztosítási ágazat munkája, erőfeszítése is a statikus, minőségi szolgáltatási és ellátási környezet megteremtése érdekében. Biztosítói és szolgáltatásvásárlói szemlélet, speciálisnak elismert és jegyzett szakmai tevékenység, szervezeti racionalitás és stabilitás. Csak néhány már említett fogalom, ami a kormányzati és ágazati reformtervekhez szervesen illeszkedve megítélésünk szerint előremutat. MunkánDérer István 34 éves, többdiplomás szakember, aki az ágazatnál vezetőként több mint tíz éve dolgozik. Munkája kapcsán dolgozott az Országos-, & fl valamint a Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási .’•gr Pénztárnál is, majd visszakerült | A#.,; Nógrád megyébe igazgatóként, de emellett számos OEP-szervezet munkájában is tevékenykedik. Számos szakmai kitüntetés és elismerés birtokosa. Ismereteinek köszönhetően tanít a hazai felsőoktatásban is, több társadalmi szervezet tagja, vagy vezetője. Szereti a választott hivatását, az embereket - talán ezért és helyi ismertsége okán sem kell már részletesebben bemutatni. kát az e célok elérését segítő, jobbító szándék vezérli, motiválja most és a jövőben is. Az egészségügy, és kapcsolódóan az egészségbiztosítás rideg számsorai mögött természetesen ott áll az ember, aki akár állampolgárként, biztosítottként, vagy ellátottként, de mindenképpen kapcsolatba kerül hivatalunk tevékenységével. E tevékenység ellátása érdeksérelmek nélkül sokszor szükségszerűen nem lehetséges, de kötelességünknek tekintjük a rendelkezésünkre álló keretek és lehetőségek közötti legjobb megoldás(ok) megvalósítását, hiszen a társadalombiztosítás történelmi és történeti alapelvei is erre predesztinálnak. Ma is hiszem, hogy nem szabad eljutni oda, hogy a már megszerzett ismeretekre támaszkodva egy köztisztviselő munkája alfabetikus napi műnként működjön; hiszen együtt kell élnie munkájával, annak külső és belső környezetével, sejtve, támogatva vezetőit, partnerként elfogadott munkatársait. Ismerje meg a szervezetben mélységében és azon túl lehetősége szerint a reálfolyamatokat, hogy képes legyen összefüggések felállítására, következtetések levonására és így közös gondolkodásra, a segítő együttműködésre. E felismerés vezérelt, vezérel ma is, és remélhetőleg még fog sokáig az egészségbiztosítás szakmai kihívásokkal teli területén - erre ösztönzöm lehetősége- im szintjén munkatársaimat is. _________■ F őkönyvi „fejezetek” Kilenc éve kezdte munkáját az egészségbiztosítónál, majd főiskolán, tanfolyamokon folyamatosan továbbképezte magát s ezzel párhuzamosan munkaadója egyre összetettebb feladatokkal bízta meg Sréterné Pádár Gyöngyi gazdasági igazgatóhelyettest. Munkája elismeréseként kétszer kapott kitüntetést, utóbb három éve Szent Kristóf-érmet vett át. A megyei egészségbiztosítási pénztár fiatal szakembere korábban az acélgyár, majd egy könyvelőiroda alkalmazottja volt, amikor a társadalombiztosítás két alapjának szétválása megcsillantotta előtte a munkahelyváltás lehetőségét...- A vállalkozói pálya soha nem vonzott, a tiszta, egyenes dolgok híve vagyok. Ezért örültem annak, hogy az NMEP főkönyvi könyvelőjeként kezdhettem el dolgozni. Később számviteli csoportvezetői megbízást kaptam, ekkor már az ellátási és működési költségvetés tervezésével, és végrehajtásával kapcsolatos feladatokat is felügyeltem. ....... ... ^gényességére, teh erbírására jellemző, hogy szeretné tovább gyarapítani ismereteit: a könyvvizsgálói végzettség és nyelvi képesítés megszerzését tervezi. Örömmel tölti el munkája szeretete. Orvosból lett köztisztviselő 1967-ben szerezte meg orvosi diplomáját, rögtön ezután a megyei kórház szüíészet-nő- gyógyászati osztályán kezdett el dolgozni a kazári születésű dr. Telek György.- 1971-ben szakvizsgáztam, '78-tól az onkológiai gondozó vezető főorvosának és megye onkológiai szakfőorvosának neveztek ki. Szakvizsgámat 1986-ban tettem le. Az NMEP-nek ‘96-ban lettem ellenőrző főorvosa, egy év múlva pedig az orvosszakmai ellenőrzési osztály vezetői feladataival bíztak meg. Mai munkakörömmel, az orvosszakmai-ellenőrzési, a gyógyszerügyi, a gyógyászati segédeszköz-, és a gyógyfürdőosztályok munkáját felügyelem. A biztosítottak érdekében végzett egészségügyi ellátások ellenőrzése, a hibák javítása, a szolgáltatás minőségének megtartása, a teljesítmények tényszerűségének ellenőrzése: ezek azok a feladatok, amelyeknek meg kell felelnie. Telek doktornak - mint mondta - kezdetben hiányzott a betegekkel való napi, közvetlen találkozás, azonban a tevékenysége olyan sokrétűvé vált, hogy ebbe időben sem fért volna bele a közvetlen orvoslás gyakorlása. Munkája ma is teljesen kitölti az életét.- Amikor a pénztárhoz kerültem, úgy gondoltam, hogy az átalakuló egészségügynek - benne a kórházi teljesítményfinanszírozási rendszer bevezetésével - itt, ebben minőségemben is sokat tudok segíteni, de másképp, mint szülész-nőgyógyászként egy-egy embernek, ami szintén gyönyörű hivatás. Ezen indíttatás eredményeként lett tagja orvosként az NMEP vezetői csapatának. Megismerte, megszerette, felajánlotta... Már nincs messze az idő, amikor nyugdíjas lesz, ő a rangidősek egyike a megyei egészségbiztosítási pénztárnál. Negyvenévi munkája alatt rengeteg tapasztalatot szerzett, ezeket szívesen megosztotta kollégáival. O Kovács Gyula ellenőrzési osztályvezető. Szemléletére, gondolkodásmódjára jellemző, hogy a pénztárnál a közelmúltban történt - létszámleépítéssel járó - átszervezések idején maga ajánlotta fel: nyugdíjba vonul, hogy a fiatalabbak maradhassanak. 1964-től a társadalombiztosításban dolgozott: kifizetőhelyi ügyintézőként ekkor került a Nógrádi Szénbányákhoz. 1973- tól ellenőr, három év múlva csoportvezető egészen 1993-ig, amikor osztályvezetői megbízást kapott.- Amikor a bányánál kezdtem, igen keveset tudtam erről a munkáról. Őszintén szólva ezért, illetve mert akkor túl szerteágazónak találtam, és mivel sok-sok jogszabályt kellett ismerni, alkalmazni, az elején nem nagyon szerettem. Érdekes módon, később megkedveltem, egyrészt mert megismertem, másrészt talán szerepe volt ebben annak is, hogy kollégista társam volt az akkori osztályvezető és hosszú évekig együtt dolgoztunk. Akkor még számos más feladat is az ellenőrzésünk hatáskörébe tartozott. Hogy hálátlan feladat-e - s ha igen, mennyiben - az ellenőri munka? Kovács Gyula erre így válaszolt: Bizonyos dolgokhoz, köztük a felfedett szabálytalanságokhoz, kétféleképpen lehet közelíteni. Mi ha bármilyen pénzbeli eltérést, hibát tapasztaltunk, igyekeztünk a megfelelő módon emberien eljárni. Nem is volt soha gondunk az érintett foglalkoztatókkal. Ez a munka 1975-től vált egyre nehezebbé. Részben az új ellátási formák, a változó gazdasági helyzet, a gyakori jogszabályváltozások következtében. Másrészt azért is, mivel az igen magas infláció mellett minden évben valamennyivel többet kellett nyújtani az embereknek, hogy az ellátás reálértéke ne csökkenjen. Kovács Gyula ma már egyre többet gondol arra, hogyan is lesz, ha visszavonul? Túlságosan persze nem tart attól, hogy nem lesz tennivalója, hiszen falun, Kazáron él. Egy biztos: vezetői szerint a pénztár továbbra is számít a segítségére! Színvonalas szakmai munka Nógrádban A sajtótájékoztató résztvevői. Balról Király Gyula, Dózsa Csaba, dr. Kameniczky István, Dérer István és dr. Kiss József FOTÓ: GY. T.- Az ország más területeihez hasonlóan, szakmailag jó színvonalú munkát végez a Nógrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (NMEP) nyolcvanhét fős apparátusa - mondta kérdésünkre az egészségbiztosító salgótarjáni székházában tartott tegnapi sajtótájékoztatón dr. Kiss József, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) általános főigazgató-helyettese. Hozzátette: a megyei pénztár tíz éve folyamatosan megfelel a jogszabályban meghatározott feladatainak, miközben át- és visszaszerve- zések történtek, feladatok jöttek és mentek. Tehát ez az egész rendszer amióta az OEP, illetve amióta a megyei pénztárak léteznek - függetlenül attól, hogy jogi személyiségű volt vagy sem - minden hónapban teljesítette a kifizetéseket a lakosság és a szolgáltatói kör felé. Arra a kérdésre, hogy a kórházak teljesítményelvű finanszírozási rendszere mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a következőket mondta el:- A társadalombiztosítási alapok kettéválása után alakult ki a teljesítményelvű kórház-finanszírozás. A korábbi egy olyan bázisfinanszírozás volt, ami nagyon nagy különbségekkel volt terhelt és ezeket semmilyen normatív módon nem lehetett megmagyarázni. Néhány év alatt a különbségeket kiegyenlítették úgy, hogy a finanszírozási rendszertől önmagában egyetlen intézmény sem került csődhelyzetbe. Ma tehát teljesítményelvű finanszírozás valósul meg, amelyen természetesen van még mit finomítani. A sajtótájékoztatón szó volt még többek között a szlovák és a magyar egészségbiztosítási rendszer hasonlóságairól és a különbségekről, valamint a megyei sajátossá- gokról is. _________________■ N éhány meglepő szám az NMEP 2003. évi munkája alapján:- 15 milliárd forintot megközelítő kiadási forgalom- százezres ügyiratforgalom- húszezres nagyságrendű táppénzigény-elbírálás- 12 000 fölötti közgyógyigazolvány- több száz egészségügyi szolgáltatási szerződés- százat meghaladó kifizetőhely Hatékony kirendeltség A zagyvarónai származású, jogi végzettségű dr. Keller László „csak” 1981-től dolgozik Balassagyarmaton, de Kovács Gyulával együtt a „cégnél” ők töltötték el a leghosszabb szolgálati időt. Az itt dolgozó köztisztviselők munkájuk során jelenleg a táppénz, útiköltség, gyermekgondozási díj folyósítását és az ehhez kapcsolódó ellenőrzést végzik el. Szintén a váratlan kormányzati leépítés késztette arra a - mai nevén - kihelyezett osztály vezetőjét, hogy a tervezettnél korábban maga vállalja nyugdíjaztatását, mivel megbízható munkatársai közül senkit sem akart elbocsátani. Dr. Keller László szerint feltétlenül szükség van a kirendeltségre, az ügyfélforgalom nagy, a biztosítottakhoz is sikerült közel kerülni, sok az ellenőrizendő kifizetőhely, s a foglalkoztatók bizalommal fordulnak a kollégákhoz. Becsületes, szakértelemmel bíró csapattal dolgozott több mint húsz évig - mondta. A megbízott vezetők - véleménye szerint - a jövőben emberileg és szakmailag is jó kollektívát örökölnek. A megye mindig is sok gondot fordított a balassagyarmati kirendeltségre, az épületre, a technikai feltételekre. Fájó szívvel hagyja itt munkáját és kollégáit, de valószínűleg talál majd hasznos elfoglaltságot nyugdíjasként is. Igazgatója elmondta: közvetlensége és emberiessége, amelyet végig sikerült megőriznie, példaként szolgál a mai felgyorsult világban.
