Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-31 / 300. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. DECEMBER 31., SZERDA avagy „pártos” évzáró Becsó Zsolttal és Boldvai Lászlóval A két legnagyobb parlamenti párt megyei elnökét invitáltuk a minap szerkesztősé­günkbe. Megkértük őket, vonjanak mérleget elmúlt évi munkájukról, Nóg­rád helyzetéről, fejlődéséről. Becsó Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és Boldvai László, a Magyar Szocialista Párt megyei első embere (mindket­ten országgyűlési képviselők) vitatta meg szűkebb hazánk politikai és gaz­dasági helyzetét, illetve a kitörési lehetőségeket. Nógrád Megyei Hírlap:-A két párt me­gyei vezetői, tisztségviselői korábbi, gyakran éles, néha már személyeskedéstől sem men­tes pengeváltását ismerve nem félnek-e at­tól, hogy akár országos, akár megyei szin­ten elfordulnak az emberek a politikától, hi­szen látják, hallják a vitákat, ugyanakkor nem érzik, hogy ezek az ő életük jobbá téte­lére irányulnának? Becsó Zsolt: - Közös felelősségünk, hogy így alakult a politika. Felgyorsult, megváltozott a politikai élet. Azonnali vá­laszok, reagálások születnek egy-egy beje­lentést követően, s ez megyénkre is vonat­kozik. Erre a lakosság is megfelelően vála­szolt: van, aki elfordult, van, aki még poli- tizáltabb lett, bár úgy érzem, az elmúlt cik­lus hasonló időszakához képest nincs nagy változás. Az igazi nagy próba persze most, 2004. június 13-án, az európai parla­menti választáson következik: kiderül, mennyire lesz mozgósító erejű a politikai adok-kapok. Boldvai László: - Nincs értelme a lejára­tásnak, ezt az elmúlt tizenhárom év alap­ján mondom. Ebben lehet pótcselekvést ta­lálni, a választási eredmények igazolják: ez nem vezet sehová. Az emberek azt mérle­gelik a választáskor, életük pozitívan válto- zott-e, vagy sem. Jómagam abban szeret­nék versengeni, hogy ki-ki a saját maga le­hetőségeiben, amikor kormányon, hatal­mon van és befolyásolni tudja a döntése­ket, milyen hatékonysággal tudja azt meg­tenni, mit képes egy város, egy körzet, egy megye érdekében tenni. Ebben a verseny­ben partner vagyok. NMH: - Hogyan látják a megye gazdasá­gi életé? Történt-e elmozdulás ez évben, s ha igen, milyen irányban? Beeső Zsolt: - Szerintem a jelenlegi fo­lyamatok rosszak, ezt számtalan tényező alátámasztja. Az elmúlt négyéves ciklusban egy jelentős fejlődés jellemezte Nógrád me­gyét, a 2001-es GDP-adatok ezt alátámaszt­ják akár Rétságról, akár Balassagyarmatról, vagy Szécsényről beszélünk. Jelentős cé­gek valósítottak meg több száz munkahe­lyet teremtő zöldmezős beruházást, ame­lyek közül kiemelkedik a Delphi. Nem volt büntetve Salgótarján. Jól hangzó szlogen volt, hogy a polgári kormány büntette a me­gyeszékhelyet, pedig megépült az ipari park egyes és kettes üteme, megújult a szo­babérlők háza, több milliárdos szennyvíz- csatornázási program valósult meg, magyar oldalról is látogatható a somoskői vár, útfej­lesztésekhez és munkahelymegtartó, illet­ve -teremtő beruházásokhoz is nagymérté­kű állami támogatások érkeztek. Bátony- terenyén is volt jelentős zöldmezős beruhá­zás, a Bátony Steelé, ami majdnem 150 mil­lió forintos vissza nem térítendő állami tá­mogatást kapott. A támogatási rendszernek és a gazdaság felfelé ívelő pályájának kö­szönhetően a megye megindult a fejlődés útján. Ötvenkét településen kezdődött meg a szennyvízelvezetési program, hál' Isten­nek nem tört meg a megyei kórház rekonst­rukciója, elindult a 21-es út négysávosításá­nak folyamata - amelynek első szakaszát még a kormányváltás előtt műszakilag át­adták - a millenniumi programsorozatba minden település bekapcsolódott, s múltjá­ból erőt tudott meríteni, működött a támo­gatási rendszer a megyei területfejlesztési tanácsnál, önkormányzatok, kis- és közép- vállalkozások fejlődtek ebből, ám nem tar­tom szerencsésnek, ha egy centivel elkezd­jük méricskélni, melyik kormány alatt, ki, mennyi forrást tudott idehozni. A Hom- kormány időszakához képest 1998 és 2002 között nagyságrendekkel nagyobb források áramlottak a megyébe, s örülnék neki, ha 2006-ig még ennél is dinamikusabb forrás- bevonás realizálódna. A beáramlott pénzek mellett fontos az is, hogy mindez milyen hatékonysággal hasznosul, milyenek a fo­lyamatok. S a folyamatok sajnos rosszak. A munkanélküliség visszaszorításában nem sikerült áttörést elérni másfél év alatt, a ven­dégéjszakák csökkentek, a megyébe látoga­tó turisták száma csökkent, az agráriumban válság van, az építőipari termelésben szin­tén csökkenés tapasztalható. Egyetlen mu­tató van, ahol elmozdulás látható, az ipari termelés dinamikája picit az országos átlag felett van. Összességében én az irányt nem látom. Lokális gondolkodás van, mindenki saját magán próbál segíteni, de az egész nem áll össze egy rendszerré. A fiatalok ezért elvándorolnak a megyéből, öregszik Nógrád, s a fejlődés az elmúlt másfél évben megtört. Boldvai László: - Az ország gazdasági folyamataiban az elmúlt időszak intézkedé­sei meghozzák azt a várt eredményt, hogy a gazdaság visszatérjen egy exportorientált pályára, amelyről az előző négy évben leté­vedt. Ezt arra alapozom, hogy az elmúlt há­romnegyed év adatai azt erősítik, hogy az ipari termelés negyedévről negyedévre ma­gasabb növekedési pályát mutat, tettenér- hető a feldolgozóipar teljesítménynöveke­dése, ugyanez érvényes az exportnöveke­désre - szépen megindult, jórészt ez is a fel­dolgozóiparnak köszönhető. A beruházá­sok is az iparban emelkednek leginkább. A kormányzat eltökélt a 3,8 százalékos állam- háztartási hiány tartásában 2004-ben, a 2002-es 9,3-as helyett. A gazdaságban csírá­Becsó Zsolt zó kedvező tendenciák meg fogják mutatni kedvező hatásukat megyénkben is. Abban vagyok versenytárs, hogy ki, miben tud többet tenni a saját időszaka alatt a térsé­gért. Folytatódnak ügyek, amelyek egy-egy nagyobb léptékű fejlesztésbe illeszkednek bele. Az intézmények szintjén a megyei kórház előző fejlesztési ütemét a Hom-kor- mány döntötte el és a mi időszakunkban fo­gadta el a parlament, s a Becsó úr vezette megyei közgyűlés felügyelte, irányította a munkálatokat. Reményeink szerint a Medgyessy-kormány alatti parlament hagy­ja jóvá azt a címzett támogatást, amely a záróütemhez kapcsolódik. Az útfejlesztés­ben a megyében is tetten érhetőek az orszá­gosan is kitűzött prioritások. Képviselő úr nyüván tudja, hogy az Orbán-kormány 2001-ben készült 15 éves úthálózat-fejlesz­tési tervében nem szerepelt a 21-es út négysávúsítása Hatvan és Salgótarján kö­zött, ezt nekünk kellett megváltoztatni, mi­kéntjét kidolgozni, megharcolni a Gazdasá­gi Minisztériummal. Ez jelentős időmegta­karítást tesz lehetővé, s remények szerint vonzza a befektetőket is. EU-támogatással Balassagyarmatot elkerülő út épül. Azt mondom, lehet a számokkal sokfélekép­pen játszani, Nógrád megye a megyék köz­ti statisztikákban GDP-t tekintve az utolsó előtti helyen áll a 2001-es statisztikai adatok alapján, leszakadásunk tehát nem állt meg, s ez közös felelősségünk. Abban bízom, s abban látszik együttműködés ellenzéki és kormánypárt között, hogy a területfejleszté­si rendszer forrásátcsoportosításával lehet pótlólagos eszközöket, pénzeket ebbe a tér­ségbe irányítani, amely a további leszaka­dást megállítja. Sajnos hiába fejlődik gyor­sabban térségünk százalékosan, mint az or­szág más, fejlettebb térségei, olyan ala­csony bázisról tesszük azt, hogy a fejlettebb térségek viszonylag kisebb mértékű fejlő­dése is tovább nyitja az ollót - a mi kárunk­ra. A beruházások, munkahelyteremtések kapcsán történtek koncentrálódó befekteté­sek - elsősorban a megye nyugati felében - de ezek cikluson átívelő befektetések vol­tak, sőt, a Fidesz kormányzása idején pél­dául szocialista párt által támogatott város­vezetője volt Rétságnak, s az ő személyes teljesítménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy abban a térségben nagyon sok befek­tető letelepedett. Ha ezt valaki politikától függetlenül vizsgálja, akkor látja, hogy a be­fektetések elsősorban a fővárostól való tá­volságtól, a megközelíthetőségtől függnek. Remélhetően a 21-es út gyorsítósávjai azt segítik elő, hogy megközelíthetőségünk Bu­dapesttől egy óra alá csökken, s ezáltal ipa­ri parkjainkban olyan zöldmezős beruházá­sokat eszközölhessünk, amely a magas munkanélküliségen jelentősen enyhíteni fog. Nem zárnám ki a bamamezős beruhá­zásokat sem, hiszen például Salgótarján­ban a nagy létszámú elbocsátásokat köve­tően nem szabadna elveszíteni a meglévő munkakultúrát. Én azon dolgozok, hogy aki dolgozni akar, az megtehesse, s akár egy átképzés révén is felkészülhessen egy új munkahely megszerzésére. Becsó Zsolt: - Jó lenne odáig eljutni - bár kevés esélyt adok neki - hogy úgy érté­keljünk egyes eredményeket, hogy ez egy folyamat. Nem egyik pillanatról a másikra születnek jelentős kérdésekben döntések. A Balassagyarmatot elkerülő útról a döntés 2001-ben született, az, hogy a beruházás elindítása így elhúzódott, az az uniós pá­lyázati kiírásoknak, a kisajátításoknak „kö­szönhető”. Én úgy gondolom, hogy Balas­sagyarmaton az elkerülő út a polgári össze­fogásnak köszönhető és dokumentálható az is, hogy a 21-es út négysávúsítása ciklu­sokon átível. A polgárok tavaly úgy döntöt­tek, hogy szocialista kormánya legyen az országnak. Nyilvánvaló, hogy a megkez­dett útfejlesztéseket és egyéb programokat, beruházásokat tovább kell vinniük. A jövőt érintő igazi probléma az, hogy a 15 éves gyorsforgalmi úthálózati tervben egyetlen megyeszékhely van, amely ebbe a hálózat­ba nem kapcsolódik be, s az Salgótarján. Vagyis a 21-es úton 2015-ig sem tervezik autóút, vagy autópálya kiépítését. Az elő­zősávokkal nem kapcsolódik be az út a gyorsforgalmi programba. Annyit tennék még hozzá Boldvai úr szavaihoz, hogy ne mindig a külső körülményekben keressük a hibát: gondolok itt az aktív befektetés­ösztönzés meglétére, vagy hiányára. Salgó­tarjánnak helyzete földrajzilag nem rossz. Többen választottak befektetésük színhe­lyéül Budapesttől jóval távolabb eső hely­színt, például Sátoraljaújhelyét. Jó lenne, ha a város vezetése is magába tudna nézni, hogy a számtalan lehetőség közül mennyit tudtak megragadni. Sok befektetői tárgya­láson vettem részt magam is, s nem min­den esetben csak az volt a döntő, hogy mennyire távoli Budapest, milyen az inf­rastruktúra. A tőke oda megy, ahol jól érzi magát, ahol foglalkoznak a befektetőkkel. E tekintetben sokkal előrébb kéne tartania Salgótarjánnak, mint amit az elmúlt nyolc- kilenc évben sikerült elérni. Már nem is szólok azokról a hangzatos ígéretekről, amely a választókat a szocialista politiku­sok megválasztására ösztönözte akár az önkormányzati, akár az országgyűlési kép­viselő-választáson. Emlékszünk még a „kétezerig kétezer munkahelyet” szlogen­re, aztán hogy ehhez képest még ezer munkahelyet teremtünk... A legnagyobb baj az itt élők mérhetetlen elszegényedése. Több mint tizenkilenc százalék a regiszt­rált munkanélküli a városban, s még nem is beszéltünk azokról, akik kiestek a rend­szerből. E tekintetben sajnos áttörést az el­múlt kilenc évben nem sikerült elérni Sal­gótarjánban, s ennek nem csak külső okai vannak, hanem ennél sokkal összetettebb, árnyaltabb a kép, talán érdemes lenne a fe­lelős döntéshozóknak magukba tekinteni. Boldvai László: - Még egyszer hangsú­lyoznám: az Orbán-kormány idején a 21-es út négysávúsítása nem szerepelt a kivitele­zendő programban. A polgárokat nem bol­dogította volna, ha azt hallják: a tervek ké­szek, tessék a terveken közlekedni, csak az erőforrásokat nem úgy csoportosítjuk, hogy a terv valósággá is váljon. Nekünk az volt a lecke, hogy ezt a tervet erőforrásokkal alátámasszuk. Való igaz, hogy folyamatok­ról van szó, ám az elmúlt négy évben egy sor versenyhátrányt szenvedtünk az ország más részeivel szemben, mivel a terveket nem sikerült realizálni. Ha valaki megnézi az Országgyűlésnek beterjesztett 2004. évi címzett támogatások megyénkénti bontá­sát, az induló címzett támogatások közt Nógrád a harmadik helyen áll az összeget tekintve. Azaz itt indul a harmadik legna­gyobb volumenű címzett támogatás, ha ezt egy főre vetítjük, messze az első helyen va­gyunk. Nekünk az a leckénk, hogy a támo­gatások elosztásánál ne a futottak még ka­tegóriában, hanem elvárásaink szerint leg­alább az első harmadban legyünk. Az el­múlt időszak azt támasztja alá, hogy a szo­cialista kormányzás alatt meghozott dönté­sek következtében ez a térség egy sereg po­zitív elbírálásban részesült, amely rá is fér térségünkre. Ebben látom a jövőben is a ki­törés lehetőségét. NMH: - Hogyan élte meg a Fidesz-MPSZ és a jobboldal, hogy két fontos bázisán, Szécsényben és Balassagyarmaton elvesztet­te az önkormányzati választásokat? Becsó Zsolt: - Kellemetlenül érintett bennünket, alapvetően nem itt számítot­tunk vereségre. Balassagyarmatot az elmúlt 12 évben polgári többségű testület vezetet­te, s az után, ami az elmúlt négy évben a vá­rosban bekövetkezett, talán nem kellett vol­na vereséget szenvednünk. Alapvetően nem csak eredmények kellenek, hiszen hi­ába fejeződött be a szennyvízcsatornázás, hiába kezdődött el a kórház-rekonstrukció, hiába a hulladéklerakó problémájának megoldása, ha a választók nem érzik, hogy egy jelölt nem tud megújulni, akkor az elért eredményektől függetlenül megvonják a bi­zalmat. Égy kicsit felszínesen közelítettük meg Balassagyarmaton és Szécsényben is a kérdést, beleestünk abba a hibába, hogy automatikusnak véltük az eredmények tük­rében az újabb négy évre szóló megbíza­tást. A fejekben mindenképpen rendet kell tenni. Azonban az örömteli, hogy elindult Boldvai László egy pozitív folyamat a polgári erők köré­ben mind Balassagyarmaton, mind Szécsényben. Tanulság, hogy nem szabad biztosra menni. Váltás történt e két város­ban, az ott lakók 2006-ban el fogják dönte­ni, hogy ez a váltás jó döntés volt-e, vagy sem. Nem azon dolgozunk, hogy szó sze­rint megbuktassuk a jelenlegi szocialista vezetést, hanem, hogy egy olyan alternatí­vát tudjunk nyújtani az ott lakók számára, hogy munkánk alapján újra higgyenek ne­künk. NMH: - Mi a véleményük a Balassagyar­mat és Salgótarján közti vélt, nagy valós el­lentétről, amely például a balassagyarmati kórház rekonstrukciójának háttérbe szoru­lása kapcsán is politikai felhangokat ka­pott? Boldvai László: - Én soha nem mond­tam, s nem állítottam egyetlen nyilatkoza­tomban sem, hogy Salgótarján és Balassa­gyarmat között ellentét feszül. Vannak, akiknek ez fixa ideájuk, s folyamatosan visszaemelik a politikába - én nem látom értelmét, s egyre kisebb a fogadóközönsége is ennek, szerencsére. Mindkét körzetnek az az érdeke, hogy fejlődőképes térség ré­sze legyen, s maximalizálja az elérhető for­rásokat. Hol az egyik, hol a másik térség nyer el fejlesztéseket, beruházásokat, élet­minőséget javító intézkedéseket. Kórházfej­lesztés kapcsán természetes, hogy a Balas­sagyarmaton élőknek fontos, hogy milyen kórház látja el őket, ha kell. Az egészség- ügyi rendszeren belül a fekvőbeteg-ellátó intézményeknek minden térségen belül más a kiszolgálási igényrendszere. Belátha­tó, hogy minden intézet nem rendezkedhet be úgy, hogy a-tól z-ig lefedjen minden ellá­tási, orvoslási igényt. Megvannak a város­környéki, kistérségi feladatok, megvannak a megyei kiszolgáló funkciók, s megvannak az országos, régiós, klinikai szintű ellátó- rendszerek, bázisintézmények. Semmiféle politikai kiállás, vagy ellentét nem volt ab­ban, hogy a balassagyarmati kórházat meg­előzően a megyei kórház Salgótarjánban lé­vő épületegyüttesének, illetve műszerezett­ségének továbbfejlesztése kapott prioritást, ennek szakmai okai voltak, hiszen tágabb népességet kiszolgáló, más funkciójú intéz­mény. Ebből azonban nem következik az, amit néhányan megpróbáltak politikailag is felhasználni, hogy most Balassagyarmat „bűnös város”. A rangsorolásnál meg lehet úgy állapodni, hogy a következő évben a fejlesztéseknél a gyarmatit kell megyei ér­dekek mentén támogatni, azt kell bejuttatni a támogatott körbe. S ütközni fogunk ekkor is, csak éppen már az ország más térségei­vel. Más megyék képviselői elmondták az elmúlt hetekben: örülnének egy hárommil­liárdos fejlesztésnek is, hát még a hármas és négyes ütem majd' hétmilliárdjának! Becsó Zsolt: - A gyarmati kórház azért került az érdeklődés középpontjába, mert megtört egy folyamat. Idén két nógrádi kór­ház nyújtott be pályázatot címzett támoga­tásra, s ha én vagyok döntési helyzetben, s megkérdeznek, én is a megyei kórház foly­tatását támogattam volna. Az indulatokat talán az szította fel, hogy 2002-ben is bent volt már a városi kórház támogatási kérel­me, s akkor is elutasították a szocialisták a pályázatot, pedig akkor még nem kellett konkurálni a megyei kórház rekonstrukció­jával. Nagyon szeretnénk, ha 2005-től bein­dulhatna a második ütem is. A Balassagyar- mat-Salgótarján „ellentéthez” hasonló számtalan van az országban, szinte minden megye nagyvárosai rivalizálnak, hiszen minden térségben más-más a felfogásmód, a történelmi hagyomány. Ha összehasonlí­tom a két térséget, akkor a tarjáni térségnek sokkal rosszabbak a mutatói, a rendszer- változást jobban megsínylette, mint a gyar­mati, jelentősebb mértékű forrásokat kelle­ne ideirányítani, hogy elérjék a gyannati térség szintjét, de természetesen mindezt úgy, hogy a gyarmati térség fejlődése ne tör­jön meg. Kicsit mesterségesnek tartom a megosztást a két város között. NMH: - Az embernek mégis olyan érzése támad, hogy a megye nyugati felében mint­ha kevesebb viharral járna a poühkai érde­kek ütközése... Boldvai László: - Erről Urbán Árpád szocialista országgyűlési képviselőnek más a véleménye... Becsó Zsolt: - Ha valaki az ott megjele­nő sajtótermékeket olvassa, akkor azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy még durvább a politikai közélet leképződése, mint Kelet- Nógrádban. NMH: - Ha már Salgótarjánnál tartunk: a megye keleti felében, a megyeszékhelyen olyan erős baloldah „beállás” tapasztalha­tó, amely mellett a jobboldah erők szinte statisztaszerepre kényszerültek az elmúlt két önkormányzati választáson. Mi az oka ennek? Becsó Zsolt: - Salgótarján egy érdekes város ilyen szempontból, tradicionálisan erős a baloldal, településszerkezete szerint kevés a kertvárosi rész, s a legnagyobb fog­lalkoztató a városháza, a megyeházával, és más közhivatallal együtt ez négy-ötezer fő. A szövetséggé való átalakulás során most egy erőteljes és üdvözítő folyamat indult el a polgári oldalon, egyre többen vagyunk, egyre szervezettebbé válunk. Ez fontos, hi­szen a szocialisták a nagyon sűrű „hálójuk­nak” köszönhetik választási győzelmeiket, nincs olyan utca, olyan tér, ahol ne lenné­nek jelen. Eddig nem voltunk képesek alter­natívát felmutatni a város lakói számára, amely a fejlődés lehetőségét hordozná ma­gában. A szocialisták beágyazottsága - hi­báik miatt is - erodálódni fog. A mi mun­kánk az elkövetkező három évben arról fog szólni, hogy egy hiteles, erős alternatívát tudjunk felmutatni, s a most elindult folya­mat ezt lehetővé is fogja tenni, mert változ­tatni kell. A tíz szocialista év nem tölti el az embereket megelégedéssel, a város válság­ból válságba sodródik. Más szellemiségű emberekre, változásra van szükség. Boldvai László: - Abban igazat adok Becsó Zsoltnak, hogy jelenleg nincs más al­ternatíva. Kérdés, hogy képes-e a Fidesz megjeleníteni városi önkormányzaton belül egy másik lehetőséget. Olyat, amelynek van eleje és vége, s magában hordozza azt a le­hetőséget, hogy a mainál hathatósabb fejlő­dési pályára állítsa a várost. Eddigi tapaszta­lataim azt mondatják, hogy nem képes. Saj­nos, mondom, mert a többpárti demokrá­cia a versenyről szól, de nem találunk a Fi- deszben olyan versenytársra, aki, vagy amely folyamatos kihívások elé állítana, megújulásra sarkallna bennünket. Ennek következtében tényleg abban bízom, hogy a jövőre vonatkozó altematívamegjelenítés valóság lesz. Kölcsönösen az az érdekünk, hogy a város fejlődési pályára lépjen, és ott is maradjon. Meggyőződésem, hogy ehhez ismét a baloldal, az MSZP kínál fel a város, a megye választópolgárainak elfogadható programot. LEJEGYEZTE: ANDÓ ÁKOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents