Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)
2003-12-29 / 298. szám
2003. DECEMBER 29., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Úrvacsora és gyönyörű hegedűszó Salgótarjánban a református templomban karácsony napján ismét úrvacsora várta a híveket. A testvérek szép rendben állták körbe az úrnak asztalát, s vették a kenyeret és a bort, a „szakramentumokat”, amelyek Krisztus testét és vérét jelképezik. A templom karzatáról, a gyönyörű orgona mellől Tóth Tibor hegedúmúvész zenéje szólt. _________fotó: gyurián K islány a dobogó legfelső fokán Jókedvű gyereksereg gyűrűjében iskolai színpad, a karácsonyi műsor egyik számát oboán a negyedikes Széky Flóra szólaltatja meg. Elmélyül a csend, a fokozott figyelem minden bizonnyal a kis előadónak is szól, a salgótarjáni versenyzőnek, aki hangszerével nemrégiben országos sikert aratott Sopronban. Salgótarján Csupa derű, mosoly és jókedv ez a szőke kislány, az oboa és ő egy éve fedezték fel egymást. Flóra nem titkolja, ígéretes „találkozásuk” a fúvós hangszer nagyon szép hangjának köszönhető... Igén sok időt töltenek kettesben, s jóval többet hármasban: a kislányt Kazinczi Andrásné, a salgótarjáni Váczi Gyula Művészeti Iskola tanára tanítja zenére. A nagyszerű eredmény a zeneiskola, s ezen belül kettejük közös munkáját, nem utolsósorban Flóra rátermettségét, a lényéből áradó muzikalitás tófejezőerejét fémjelzik. Egyéni tófejezőerejét. Nála ugyanis - mint tanára jelezte - már mutatkoznak a sajátos stílus, előadásmód jelei. December 4. és 7. között rendezték meg az országos zeneiskolai oboa- és fagottversenyt, amelyen 32 versenyző mérte össze a tudását, a döntőbe heten jutottak be. Széky Flóra szép szereplésével az oboástársaság kü- löndíját is elnyerte. (Kazinczi Andrásné növendékei a két előző megmérettetésen is a legjobbak között voltak.) Tanár és tanítványa mintegy fél éve - már a nyári szünidőben is - ennek jegyében dolgozott, azonban a kislány nehézség nélkül, nagyon szívesen gyakorolta a darabokat, áldozta erre az idejét. Széky Flóra hangszerével, s dijával Zenepedagógusa , szerint Flóra szerencsés alkat, s ami a legfontosabb nála: rendkívül muzikális. Magával ragadó a belső harmóniája, a kifejezésmódja. Nagyon tehetséges, mindenre fogékony kislány, aki egyre jobban kedveli a színpadot, a szereplést is. Igaz, az első percekben „valamit érez ott, belül,” de ez rögtön elmúlik, amikor megszólaltatja a hangszerét, s érzi a közönség figyelmét. S hogy Kazinczi Andrásné hogyan éli meg a tanítvány sikerét?- Nagyon nagy boldogság, s persze nagy felelősség is ilyen növendékkel foglalkozni, őt a zenének megtartani. Rengeteg időt kell szánni a gyakorlásra, arra azonban ügyelni kell, hogy ez ne jelentsen neki túl nagy terhet, hogy mindig kedvvel csinálja, hiszen sok helyen meg kell felelni manapság egy gyereknek. Ezek az országos versenyek igen komoly megmérettetések tanárnak és zenészcsemetének egyaránt. Ám az ilyen alkalmak csak megerősítik: a sorstól újra és újra megkapom azl, hogy ilyen tehetség adatik. Flóra sikere az én lelkemet is megmelengette. MIHALIK JL Baráthi Ottó Elmúlt egy év Az év egyik legfelemelőbb, mélyebb meditálásra is késztető ünnepkörén, adventén és karácsonyon vagyunk túl. Elmúltak a meghitt ünnepnapok, a bensőséges órák. Figyelhettünk a római katolikus egyházfő, a pápa „urbi et orbi”, a városnak és a világnak szóló üzenetére, amelyben a béke megőrzésére, a konfliktusok erőszak nélküli megoldására szólította fel a politikusokat. A mi bíboros prímásunk, Esztergom-Budapest érseke a hamis próféták ellen píédikált-protestált. Egy szó mint száz, elmúlt advent, a Jézusvárás időszaka, de egyáltalán nem múlt el - az új év közeledtével fokozódik is - kíváncsiságunk közelebbi és távolabbi jövőnket illetően. Ám, hogy várakozásaink valamelyest valóságközeliek lehessenek, valamennyire is a realitás talaján fogalmazódjanak meg, érdemesnek és ajánlatosnak tűnik visszaidézni, vagy inkább csak nagy vonalakban összegezni elmúlt esztendőnk néhány fontosabb és tendenciózusabb történését. Csak egyes jelenségeket van módom - itt és most - kiragadni. Jelesül például azt, hogy a magyar gazdaság ebben az évben a várakozásokhoz képest alulteljesített, érthetetlenül pulzált, a társadalom meg tovább polarizálódott. Viszont a gazdaság fejlődése - még ha lassúbb is, mint szeretnénk - egészében és trendjében töretlen, ami bizakodásra ad okot. Talán fejlődött a demokrácia is, kár, hogy a korrupció és a politika perverzitásai időnként jól arcul csapták. A közéleti békéhez - a miniszterelnök mondta a minap - alig kerültünk közelebb. Megyénk helyzete is ambivalens érzéseket kelt bennem. Az aszály alaposan beleártotta magát mezőgazdaságunkba. Előzetes adatok szerint iparunk ugyanakkor az országosnál dinamikusabban fejlődött, miközben építőiparunk és idegenforgalmunk az elmúlt évhez képest valamelyest visszaesett. A működő vállalkozások száma közel az országoshoz hasonló mértékben gyarapodott, ennek dacára is a foglalkoztatottság némiképp csökkent. A lakásépítés jelentősen visszaesett. A humánszféra néhány intézménye szinte mélyütést kapott... Ilyen bázisról indulva legfeljebb csak egy politikus mondhat „mély meggyőződéssel” is akármit, az újságíró inkább csak várakozásait villanthatja fel. így például azt, hogy a szükséges megszorító intézkedések, az elkerülhetetlen áremelkedések ellenére sem lesz jövőre rosszabb évünk az ideinél, de feltehetően jobb se. Bizonyosra vehetjük, hogy az Európai Unióba való belépésünk „megérinti” gazdaságunkat, tovább differenciálhatja társadalmunkat. Ebben a helyzetben nagyon fontos lenne egy minden eddiginél érzékenyebb, gyorsan reagálni .képes társadalom- és szociálpolitika. Üdvös lenne, ha - a kormányfő után szabadon - a politikai elit nem acsarkodna, az emberek nem csak azt látnák, hogy a gladiátorok egymással küzdenek az arénában, hanem azt is érzékelnék, hogy mindez az ő érdekükben történik. A jegyzetíró higgadtabb politizálást, hatékonyabb gazdaság irányítást, társadalmi konszenzust és együttműködést - szóval nem keveset - s ennek következtében is egy kicsivel élhetőbb életet vár 2004 Magyarországában. „Csak” annyit, hogy minden ember embernek érezhesse magát bőrében... Siker az országos fodrászversenyen Alkalmi konty kategóriában Kovács Réka a negyedik legjobb hajszobrász A közelmúltban Budapesten rendezték meg a fodrászok országos bajnokságát, amelyen szép nógrádi siker is született: az ötven induló közül Kovács Réka, a salgótarjáni Oké Hajstúdió fodrásza az előkelő negyedik helyet szerezte meg az alkalmi konty kategóriában. A fiatal hölgy már korábban is ért el jelentős sikert: tavaly egy nemzetközi versenyen az ötödik legjobbnak ítélte hajkölteményét a rangos zsűri. A karancslapujtői Kovács Réka Bátonyterenyén, a Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban tanulta ki a fodrászmesterség csínját-bínját, majd a salgótarjáni Borbély Lajos Szakközépiskolában érettségizett. A kézügyesség szinte családi örökség náluk: édesanyja üvegfestő, édesapja lakatos, de szívesen foglalkozik kovácsoltvassal is: ez utóbbinál azonban akadályt jelent a tőke hiánya. Egy testvére van, bátyja most éppen Kanadában dolgozik. Az általános iskola elvégzése után nem volt határozott elképzelése, de úgy gondolta, kézügyességével kellene valamit kezdeni. Kacérkodott a képzőművészet gondolatával, erről azonban ismerősei lebeszélték: egyfelől anyagilag sem tudták volna vállalni, másfelől az sem biztos,^ hogy érvényesülhetett volna. így döntött úgy, hogy megpróbálkozik a fodrászszakmával. Volt benne ugyan egy kis kétség, de az első gyakorlat után ezt mintha elfújták volna: érezte, hogy jól választott. A szakmunkásvizsga után kezdődtek a dolgos hétköznapok. A versenyzés útján volt kolléganője indította el: Kovács Katalin jó szemmel meglátta a tehetséget a fiatal lányban. Első nemzetközi versenyén az ötödik helyet szerezte meg, az idei országos bajnokságon 50 induló közül a negyedik legjobbnak bizonyult. Mint mondja, tapasztalatai szerint a nemzetközi Kovács Réka munka közben A negyedik helyet szerezte meg Réka és modellje ezzel a konttyal versenyen könnyebb érvényesülni: az országos bajnokságon szinte előre kiosztják az első három helyet, nagyon nehéz dobogóra jutni.- Állandó modellel dolgozom: Tóth Katalin jelenleg a közgazda- sági szakközépiskolába jár, az idén érettségizik - mondja Kovács Réka. - Sokat köszönhetek neki és édesanyjának is: mellettem állnak, segítenek. Egy ilyen verseny előtt legalább egy hónappal ki kell találni, mit szeretnék elkészíteni, azt precízen be kell gyakorolni, amely bizony, igénybe veszi a modell türelmét. Leginkább a kontyot szeretem elkészíteni, úgy érzem, ebben „élhetem ki magam”: mutatja az eredmény is, hiszen alkalmi konty kategóriában értem el a negyedik helyezést. Itt is igaz a megcsinálni - s ezt nem is nehéz elhinni, látva az alkalmi konty fotóját - de van benne elég makacsság ahhoz, hogy ragaszkodjon elképzeléséhez. Munkájáról szívesen beszél, mégsem mondható, hogy dicsekvő típus: szinte harapófogóval kell kihúzni belőle, hogy ezen a versenyen a negyedik helyezésen kívül más el ismerésben is részesült. A Lisap cég különdíját, egy fodrászkellékekből összeállított ajándékcsomagot vehetett át.- A munka mellett azért van időm másra is - mondja végezetül Kovács Réka. - Szabad időmben szívesen rajzolgatok, festege- tek, égetett agyagból ékszereket készítek. A karácsonyi ajándékokat mindig magam készítem, most is ezzel foglalatoskodtam. HEGEDŰS E. mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert, negyven perc alatt kellett elkészíteni az alkalmi frizurát: csak a viszonyítás kedvéért mondom, hogy amikor kitaláltam, másfél óra alatt készítettem el először. A verseny előtt nagyon izgulok, de amikor elkezdem, megnyugszom. Persze, az is előfordul, hogy a majdnem kész frizurát szétszedem a verseny alatt: ilyenkor a csapattársak gyomra szokott görcsbe rán- dulni. Mert ilyenkor ott van a csapat, jön a kolléganőm, a mű- körmös, a kozmetikus, hiszen a modellt sminkelni is kell. Mint mondja, az ötleteket több helyről szerzi: katalógusokat nézeget, s ami megtetszik, azokat saját elképzeléseivel kombinálja, kialakítja, mihez mi illik. Amikor kitalálja, nehéz
