Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-24 / 297. szám

2003. DECEMBER 24., SZERDA KARÁCSON Y 2 0 0 3 Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Szent István Szent Janos apostol Szent György Szent András Amikor a kis Jézus plébánost hozott... Grúber Géza római katolikus esperes, plébános harminc éve dolgozik Karancs- ságon. Éppen tegnap volt 30 éve, hogy Ka- rancsságra érkezett, s ezen a napon sike­rült vele beszélgetnünk életéről és a falu­ban eltöltött kereken három évtizedről.- 1970-ben szenteltek fel Esztergomban, ez­után Dorogra kerültem kisegítőként. Kará­csonyra a Szigetközbe helyeztek Ásványráró­ra, a szemináriumi vizsgák után ez lett az első állomáshelyem. Innen Szobra, '73 nyarán pe­dig Budapestre, a Rókus-templomba kerültem. Ősszel, talán novemberben lehetett, mikor megkeresett Deák Mihály atya, aki egykor osz­tálytársam volt, és akkor etesi plébános. Be­szélgetésünk során elárulta, hogy ő már nem bírja a helyettesítést és önálló munkára invi­tált. Majd megkeresett Esztergomból az általá­nos helynök és hivatalosan is megkérdezte, vállalnék e önálló munkát. így történhetett, hogy december 23-án megérkeztem Karancs- ságra, délután már gyóntattam, december 24- én pedig már az éjféli misét celebráltam.- Igaz, hogy az éjféli volt az első miséje itt a faluban?- Valóban, megérkezésem után ez volt az el­ső misém, hiszen megérkezésem napján dél­után, nem volt már mise.- Hogyan fogadták önt a helybeliek? Ka- rancsságnak aldcor már hónapok óta nem volt saját papja.- Várakozással és örömmel fogadtak, hiszen valóban jó ideje nem volt már a falunak saját papja akkoriban. Voltak, akik azt mondták, hogy a kis Jézus meghozta az új plébánost. Az akkori szokásoknak megfelelően bejelentkez­tem a helyi elöljáróknál is.- Nem lehetett egyszerű elfogadtatni magát velük, gondolom akkoriban a vezetők más­képp álltak az egyházhoz. Érezhető volt ez itt?- Jól viszonyultak hozzám, szerencsére nem volt komolyabb gond. Hittant tanítottam az iskolában, természetesen csak órák előtt és órák után, de a lehetőségem megvolt. Igazából éreztették velem, hogy befogadtak. Egy alka­lommal mikor egy ismeretlen szállást kért tő­lem, azonnal kijöttek az akkori rendőrök meg­nézni, hogy minden rendben van-e velem. Éreztem, hogy a faluhoz tartozom. Igazából mai napig is ha vendégeim jönnek megjegyzik, milyen rendes ez a település, hiszen a helybe­liek előre köszönnek és tisztelik az egyházat.- Egykor ismeretlenül jött ide, ma már azon­ban mindenkit megismert a településen.- így van, sok embert láttam felnőni, akik­nek a gyermekeit is tanítottam, vagy tanítom ma is. Jó érzés a miséken ismerős arcokat, egy­kori tanítványokat látni.- Mi változott az eltelt harminc év alatt?- Sajnos elmondható, hogy a papok egyre fogynak. Ezzel magam is többször szembesül­tem, hiszen jó néhány szomszédos faluban helyettesítettem az évek során. Kishar- tyánban, Sóshartyánban, Etesen és Pilinyben, ami néhány éve már újra hozzám tartozik. Ép­pen Piliny volt az a falu, ami miatt megkaptam az első autómat az egyházmegyétől, mert ak­koriban még biciklivel jártam misézni... A rendszerváltás után helyettes esperes lettem, amikor Tóth Károly nyugdíjba ment, Keszthe­lyi Ferenc püspök úr megerősítésével esperes lettem.- Mi teszi Karancsságon különlegessé az ün­nepeket?- Kántorunk mostanára fölújította a régi szép hagyományokat és a falunak újra van egyházi énekkara, akik a jelentős eseménye­ken föllépnek. Idén az öregek napján, az isko­la számára rendezett hangversenyen és most karácsonykor is gyönyörködhetünk előadá­sukban. Felvételeinken a mátramindszenti római katolikus templom barokk oltárának festett faszobrai láthatók. ÍRTA: Csörgő Balázs, Faragó Zoltán, Juhász Anita, Szabó Andrea FOTÓK: Rigó Tibor A földi csoda A karácsonyi ünnepekről Bartha István balassagyarmati evangélikus lelkésszel be­szélgettünk.- Lelkész úr, ön szerint mit jelent a kará­csony ma, változott-e az ünnep üzenete az idők folyamán?- Erre azt szokták felelni, hogy a kará­csony a szeretet és a béke ünnepe. Való­ban az kellene, hogy legyen, de ennek he­lyét a nyüzsgés, rohangálás, tülekedés fog­lalta el. Bátrabbaknak kéne lenniük az em­bereknek, azért, hogy ne vegyék fel ezt a tempót. Sok családban a szenteste vesze­kedéssel telik, mert nem olyan fát vettek, mint amilyet szerettek volna, mert a gye­rek leejtette a díszt, vagy mert jönnek a papáék. Kötelező feladatnak tekinti az em­berek egy része a karácsonyt. Holott ép­pen az egymásra figyelés lenne a lényeg!- Hogyan telik majd a balassagyarmati evangélikus gyülekezetben a szenteste?- Délután háromkor a felekezet szere- tetházába megyünk énekelni, együtt imád­kozunk a nénikkel, én elmondok egy tör­ténetet és meg is ajándékozzuk az otthon lakóit. Öt órakor tartjuk az istentiszteletet. Éppen azért hoztuk egy órával előre az időpontot, hogy a családok együtt lehesse­nek. Szeretném, ha a hívők töltekeznének a templomban.- Miről fog beszélni a karácsonyi isten­tiszteleten?- Az inkarnációról. Arról, hogy az Isten emberré lett, s köztünk van. Az emberek azt gondolják, hogy nincs Isten, vagy azt, hogy ha van is, messze van. Nem a titkos, misztikus, ezoterikus dolgokban, másutt kell keresni a csodát, hiszen a csoda itt, a földön ment végbe. Az angyali világ is rá­csodálkozott arra a Biblia szerint, hogy mi történt az emberek között. Az isteni csoda köztünk van, ez a karácsony legfőbb üze­nete! _______________________________■ V endégségben a Kárpátok túloldalán A karácsonyi éneklés hagyománya már nagyon régóta létezik Lengyelországban. A paraszti kultúrákban mágikus jelentősé­ge volt, mely csökkent, ám látványosságá­ban gazdagodott. Sajátos színházzá ala­kult át. A legősibb kereszténység előtti időkből származik a jelmezes éneklés. A kecske, a ló, a gólya az egészséget, a ter­mékenységet jelképezte. A játék későbbi formáit középkori történetek inspirálták. Az egyik legnépszerűbb Lengyelország egész területén a sopka nevű templomocs- ka melletti éneklés. A bábszínház jellegű sopkák a XVIII. század elején terjedtek el a francia marionett színházak hatására. Egykoron a szerzetesek a sopka színpa­dán számos rövid vallásos és világi tartal­mú, nem egyszer szatirikus hangvételű történeteket adtak elő a közönség szóra­koztatására. A sopka épülete különböző formájú lehet. Emlékeztethet pásztor­kunyhóra, palotára vagy templomra. Krakkó vezetői, hogy életben tartsák a ha­gyományt minden télen versenyt rendez­nek, ahol eldől, hogy ki építette a legszeb­bet. Az első verseny 1937-ben volt. ■ Szent László Szent Márton ■ Szent Katalin Szent Peter Szent Pál apostol Szent József Árpád-házi Szent Erzsébet, Asisi Szent Ferenc és Szent Imre herceg Szent István diakónus, Páduai Szent Antal és Szent Lőrinc diakónus

Next

/
Thumbnails
Contents