Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-24 / 297. szám

2003. DECEMBER 24., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal _______________Ünnepi apróságok__________ MAGYA RGÉC. A falu önkormányzata szaloncukorral ajándékozza meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőket, az egyedülálló szülők gyermekeit, valamint azokat a három- és több- gyermekes családokat, akik nem részesülnek semmiféle támogatás­ban az önkormányzattól. Az ajándékot a falugondnok és házigondo­zónő juttatja ki a 90 család részére. LITKE. December 23-án a községben a megyei Vöröskereszt támoga­tásával a cigány kisebbségi önkormányzat szervezésében és a litkei óvodások és iskolások közreműködésével ünnepelték meg a község fenyőfájának ünnepi feldíszítését. A résztvevők forró teát, vajas ke­nyeret,tejet, tejfölt és apró ajándékokat kaptak. SALGÓTARJÁN. December 26-án az Ady Endre Művelődési Otthon­ban este nyolc órától nagy karácsonyi rockbulit tartanak. Hétfő délután Salgótarjánban, a Munkásotthon tér 5. szám alatt ta­lálható H.N. Adventista Egyház közösségi termében az ADRA segély- szervezet és az egészségügyi szociális központ karácsonyi ajándék­osztó ünnepséget szervezett, melynek keretében segélycsomagot osztottak a rászoruló családoknak. KISBÁGYON. A két ünnep között a község faluházában játszóházat szerveznek, ahol a gyermekek gyakorolhatják a régi hagyományokat, mint a csuhézás, a szövés, valamint mézeskalácssütései, gipszminta- öntéssel, gyöngyfűzéssel ismerkedhetnek a gyerekek. ___________■ H ÁROMKŐ TAKARÉKSZÖVETKEZET BAN KSZÁML ÁCSOM AG- AKCIÓ! • Szeretne díjmentesen vállalkozói vagy kisvállalkozói számlát nyitni? • Szeretne, mint vállalkozó díjmentesen hozzájutni ügyfélterminál rendszerünkhöz, melynek segítségével könnyen és gyorsan juthat naprakész információhoz, intézheti napi pénzügyeit? • Szeretne szinte díjmentesen telefonon vagy SMS formájában üzenetet kapni lakossági, illetve vállalkozói pénzforgalmáról és számláinak egyenlegéről? • Szeretne az első évben díjmentesen hozzájutni egy Cirrus/Maestro nemzetközi bankkártyához? NÁLUNK egyéni igényeinek megfelelően választhat ajánlatainkból! ÚJ BETÉTI KONSTRUKCIÓ! • Szeretne több különböző célú számlabetétet? • Szeretne gyermekének, unokájának, szüleinek gyűjteni? • Szeretné kisebb közösségének, iskolai osztályának, szakkörének pénzét biztonsággal elhelyezni és kedvezően kamatoztatni? • Szeretne egy bizonyos összeget rendszeresen elhelyezni személyes megjelenése nélkül? Nyisson NÁLUNK Takarék számlabetétet! Kedvező kamatfeltételek 2004. január 5-től; • Változó kamatozású • Bármikor felvehető (részösszeg is) • Évi kamatláb:- 3 és 6 hónapra lekötött betét 11,00% (EBKM: 11,15%)- 1,2,3,4,5 évre lekötött betét 11,50% (EBKM: 11,66%) • A lekötési időn belül felvett összegre 1,5% kamatot fizetünk. Fiókjaink: Salgótarján, Klapka Gy. út 1. Tel.: 32/521-230, 521-233, Bátonyterenye, Ózdi út 47. Tel.: 32/355-708, Cered, Petőfi út 5. Tel.: 32/406-177, Karancslapujtő, Rákóczi út Tel.: 32/447-321, Litke, Kossuth út 18. Tel.: 32/453-115, Mátraterenye, Kossuth út 191. Tel.: 32/362-308, Kazár, Hunyadi út 6. Tel.: 32/341-439, Héhalom, Petőfi út 7. Tel.: 32/482-148, Buják, Felszabadulás út 10. Tel.: 32/488-088, Kálló, Rákóczi út 3. Tel.: 32/477-014, Vanyarc, Veres P. út 54. Tel.: 32/484^*00, Bag, Petőfi tér. 14. Tel.: 28/504-020 Együtt tovább, jövet-menet... Díszlövések az elhunyt katonákért A hideg decemberi szél, csontke­ményre fagyasztotta a leveleket. Az őrszem éberen figyelt, noha lelke mélyén távol járt. Volt ahol már a végéhez közeledett a há­ború. Salgótarjánhoz még csak közeledett a front. A katonásko­dás évei, a sok nélkülözés, a mindig máshol ébredés, a család hiánya megviselte a szakasz minden tagját. Az őrszemet, minden apró nesz, valami szép­re emlékeztette. Talán nagyon is elgondolkodott. Aztán jöttek a lövések, majd a csontkemény fa­levelekről vércseppek hullottak a fagyos földre. A vércseppek he­lyén ma kopjafa áll. Lonsták Elemér alkotása, méltóképpen állít emléket azoknak a kato­náknak, akiket a parancs vezé­relt, és mindegy, hogy melyik ol­dalon szolgáltak. A bátony- terenyei Fáy András Szakközép- iskola Szakiskola és Kollégium diákjai a jeges, szinte járhatat­lan ösvényen, a vállukon vitték a - helyszínre, a tölgyből készült kopjafát. 1944 szentestéjének véres emlé­két őrzi a föld mélye, a Somlyó-bá- nyatelep fölötti „hármas határnál”. Ez a hely Kazártól északnyugatra, Salgótarjántól keletre fekszik, és a legmagasabb pontja a területnek, így kiemelt harcászati jelentőséggel bírt. A front közeledett megállíthatatla­nul. Azon az estén, egy magyar sza­kasz váltotta föl a szolgálatot teljesítő németeket. Reggelre elérték a harcál­láspontot - egy magaslatot - a szov­jet kötelékbe tartozó románok. A környezet kedvezett a támadóknak, így a véres tűzharcnak hamar vége lett. A magyar szakasz minden kato­nája elhunyt. Az elesett román kato­nákat összeszedték, a magyarok a helyszínen maradtak. A front elvo­nulása után a somlyó-bányatelepi bányászok hántolták el őket. Szinte ott temették el őket, ahol a puskago­lyó kioltotta életüket. Legtöbbjük­nek a lövészárok lett a végső nyug­helye. A bányászok, a katonáknál ta­lált személyi adatok alapján, készí­tettek egy nyilvántartást, s leadták azt a hivatalos szerveknek. A szovjet és a román katonákat később exhu­málták, elszállították őket, de azok a magyar és német katonák, akik a magaslatot védték, eddig jeltelen sí­rokban keresték az örök nyugalmat. Juhász Pót aki a Salgótarjánhoz tartozó Somlyó-bányatelepen élt 23 éves koráig, gyermekkorában sokat hallott a Somlyó-hegyen történt ese­ményről. Édesapja a katonák elhan- tolásában is részt vett. Személyes in­díttatása késztette őt arra, hogy fel­vegye a kapcsolatot a Magyar Tarta­lékosok Szövetsége Nógrád megyei szervezetével. A Matasz az MH Nógrád Megyei Hadkiegészítő Pa­rancsnoksággal karöltve rendezte, meg kedden délelőtt, a kopjafaavató és -szentelő ünnepséget. Csonk Csaba tartalékos had­nagy, a Matasz megyei elnökének köszöntője után, dr. Ravasz István alezredes mondott ünnepi beszé­det. A hadtörténész, aki a hadisír- gondozó iroda vezetője, dr. Holló József vezérőrnagy, az MH Hadtör­téneti Intézet és Múzeum főigazga­tójának képviseletében vett részt a megemlékezésen. Dr. Ravasz István alezredes, megindító beszédében arról szólt, hogy a jövendő felé ha­ladva természetes, hogy az utunk mentén egyre sokasodnak a sír­hantok, az emlékművek. Alattuk keresztbe tört életek, elfeledett vá­gyak, eltiport remények. De mind­ez a nemzetért! Ezt követően dr. Lébényi Antal főesperes-plébános imát mondott az elesettekért, majd megáldotta a kopjafát. Az utókor nem tudja pon­tosan hány halott katonát rejt a föld. De a Matasz, katonai hagyomány- őrző egységének díszlövései, min­den katonáért szóltak. GYURIÁN Baráthi Ottó jegyzete Hit, remény, szeretet Már a karácsonyi jegyzetemen töröm a fejemet, az adventtel és a Megváltóval, a várakozással és a születéssel kapcsolatos gon­dolatok járnak a fejemben, amikor a szerkesztőségből hazafelé vezető utamon kapom a döbbenetes hírt: 56 éves korában meg­halt egyik megyei hivatalunk vezető munkatársa, a kiváló közgaz­dász kolléga, informatikus szakember, kedves ismerősöm, akit egykor én magam hívtam a „megyeházára”, az akkor megalakult számítástechnikai intézetbe dolgozni. Aztán talán egy jó évtized után, a kifürkészhetetlen sors külön pályára állított bennünket, de amikor találkoztunk mindig jó érzéssel, meleg szívvel ráztunk kezet és őszinte érdeklődéssel fordultunk egymás családja és dol­gai iránt. Mindig is így van ez: inkább az élet írja a jegyzetet (is), az újságíró legfeljebb jegyzi. Micsoda paradoxon, mi több az alfa és az ómega, az élet és és a halál „talált meg” szinte szinkronban ezen a kicsit fázós, morózus december végi reggelen. Őszintén szólva nem így akartam kezdeni írásomat, de egyrészt néhány óra elteltével még nem - meg bizonyára még jó ideig sem - tudom kivonni magam e tragikus történés megdöbbentő, megrendítő hatása alól, más­részt meg - karácsony közeledtén - egyéb iránt is az életünkkel kapcsolatos (melyben a halál is „ab ovo” benne van) gondolatok jártak a fejemben. Jelesül az például, hogy nincs nyomasztóbb, fáj­dalmasabb, mint az élet kegyetlen törvényeit szemlélni és megélni. Azt, hogy jószerivel egymásból élünk, hogy szinte elemésztjük, mi több fölfaljuk egymást, hogy ember embernek farkasa lett, azt hogy a természet „rendje” és egész világunk egy éhezésből, fortélyos fé­lelemből, időnkénti rettegésből fölrakott, önmagában is vérző gúla- galaktikához lett hasonló - jaj, csak össze ne dőljön. Kész szerencse - mondják a mélyen vallásos, hithű emberek - hogy ebbe a nem éppen ma kialakult ködbe, káoszba lépett be világ- rajőve és megtestesülve Isten báránya, Jézus, hogy a világ kegyet­len „rendjét” megváltsa. A jó Isten bocsássa meg eretnek gondola­tomat, de én időnként úgy érzem - eleddig még nem igazán sike­rült neki. Csak reménykedem - fölöttébb hiszem minden jó érzé­sű emberrel együtt - előbb-utóbb beteljesedik szent akarata, s az ál­tala jövendölt szeretet realitássá változik. Várunk erre mindannyi­an, nem csak adventkor a várakozás időszakában, de minden meg­élt napunkban, percünkben, pillanatunkban. Pilinszky kerül kezembe - korántsem véletlenül. Figyeljünk rá! „Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeret­nünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”.” De hol van manapság e világunkban a szeretet? Földünk sok részén is fortélyos félelem fojtogat, szegénység szörnyülteti emberek milli­óit. Éhhalál fenyegeti ártatlan gyermekek tengernyi seregét szerte e világban. így állunk az Úr színe előtt 2003-ban... Az ünnep - kiváltképp karácsony - olyan különleges esemény, amit mindig a jóakarat szelleme leng körül, emelkedett hangulat tesz varázslatossá, az ilyenkor mégis csak előkerülő szeretet pedig meghitté és bensőségessé. Az a szeretet, amely nem más, mint po­zitív viszonyulás a másik emberhez. Hiszem - nem csak azért, mert a karácsony a hit ünnepe is - hogy a karácsonyi szeretet kölcsönhatások rendszere is, amely által érté­keket teremtünk, adunk és kapunk. Boldog karácsonyt minden jóakaratú embernek kis hazánkban és a nagyvilágban! Szellemi értékteremtés az emberség jegyében Válogatás a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak alkotásaiból Már advent volt a bemutató idején, nem véletlenül választatott mottóként Hrubik Béla „Ünnep” című versének néhány sora: „Ajtód előtt leszáll, / hócsend-fehér szárnyon, / leül, és megpihen / a megfáradt Karácsony.” A közelmúltban jelent meg - immár ötödik alkalommal - Balassagyarma­ton a „Röpke ívek” című antológia, amely válogatás a Komjáthy Jenő Iro­dalmi és Művészeti Társaság tagjainak alkotásaiból. A kiadvány címe tu­datosan vállalja Komjáthy szellemi hagyatékát, hiszen megegyezik az ál­tala 1877-ben indított és tizenegy számot megélt folyóirat elnevezésével. A balassagyarmati székhelyű társaság az alkotók széles horizontját öleli fel. Leg­többen közülük természetesen ma is itt, a szűkén vett Nógrádban élnek, de vannak jó néhányan innen elszármazottak is. Markáns vonulatát képezik a „Röpke ívek” szerzői körének a szlovákiai toliforgatók, köztük a fentebb már idé­zett Hrubik Béla, illetve Csáky Károly, aki ezúttal is a „láng”, a magyar­ságtudat állhatatos őr­zőjének bizonyult, amikor papírra vetette szívszorító sorait: „S ha marad még pidny- ke hitünk, / éltessen ez .. . égi mezeinken / az ~ örökkévalóságig, / hogy majdan beteljesedjék új- • m / magyarán az ige. ” Át­tételesebben ugyan, de szintén a nemzeti hagyomá­nyok ápolásával, az értékmen­téssel függ össze T. Pataki László salgótarjáni újságíró, szerkesztő „Az élet egy, az ember néha több...” című - a Madách-pályázaton díjazott - írása Esze Tamás történészről, irodalomtörténészről, Csordás Attila: Megváltás után a református konvent tudományos gyűjte­ményeinek főigazgatójáról, aki az idén len­ne százesztendős, s tíz éve, hogy eltávo­zott. Balassagyarmat díszpolgára számos tanulságos gondolatot mondott el - töb­bek között éppen az Ipoly-parti vá­ros történelmi, kulturális érté­keiről, az arra érdemes tradí­ciók megőrzésének szere­péről - az interjú készítő­jének. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem tarpai brigadérosának vérsze­rinti rokona azt is meg­említette, hogy „legér­tékesebb vitézi éne­künk egy balassagyar­mati várkapitányról szól: „Felemeli Kádár szemátazégre...” A politika mint téma a „Röpke ívek” több írásá­ban - így Gombár Endre „Huncut háromperhármas”, Nógrády Andor „Bábunak név­napjára”, Soós Géza „Szalmaház a Trenka partján” - is megjelenik. Soós szociografikus írása nemcsak kifeje­ző, szép címe, hanem két nehéz sorsú fia­tal megható egymásra találása révén is fi­gyelemre méltó olvasmány. Bár ennek megállapítása természetszerűen szubjektív jellegű - mint ahogyan e tallózás, bármi­lyen kiemelés is az - a kiadvány egyik leg­megrázóbb élményét az orvosi végzettségű Zonda Tamás munkája okozza. A „Megké­sett requiem a m. kir. hadsereg Szovjetuni­óban elpusztult ezredeséért Bankó Dáni­elért, nekem csak Danyó bácsi” című összeállítás levelek és egyéb dokumen­tumok, „sárgult családi papirok” egymás mellé szerkesztésével érzékelteti azt a tragédiát, amelyet sok tízezer katona és családja átélni kényszerült a II. világhá­ború poklában. Másként katartikus hatá­súak Merczel Erzsébet művei, amelyek­ben mint édesanya és apa nélkül maradt óvodáskorú unokája nehezen gyógyuló, gyógyítható „szívfájdalmát” örökíti meg, mintegy kiírva magából bánatát. Más tí­pusú magánéleti problémát jelenít meg Ketykó István „Levelek egy addik- tológiáról” című (próza) versfüzére. Aka­ratlanul is rímelnek Ketykó gondolataira Romhányi Gyula versei némiképp a nosztalgia, a korai elszámolás, leszámo­lás jegyében: „Nem panaszkodom, én akartam, / én kínáltam täet / a holnap- talon mának, / én építettem cinkelt / tá­pokból tempbmot / a feláldozásért sóvár- gó / bűnleien magánynak ” Nem lenne igazán hiteles művészeti, szépirodalmi gyűjtemény a „Röpke ívek” szerelmi költészet nélkül. E sorból Szunyogh Pál „Utolsó líra” című verse szokatlan, merész gondolattársítása („A szív nyitott hűtőszekrény, kiolvad belőle a szó: - Szeretlek!”) és míves befejezése („Haügatódzik a csend. ”) miatt is kieme­lendő. Szávai Attila - aki nem mellesleg a Nógrád Megyei Hírlap munkatársa ­„Helyzetkép I-D-III.” című versei ugyan­csak a talentum ígéretes jeleit hordozzák. Bácsik Katalin, - noha inkább versesköte­teiről ismert az orvosi hivatás határain kí­vül - e helyütt „A taxisofőr álma” című prózájával is letette kézjegyét. Juhász Ákos versei közül a „Nagylóc, évszakok” című AZ IRODALOM ÉS MŰVÉSZET tö*ÉBÓL Áddm 'Tornáit, Annus Antaf, Ráesik Katalin, Caáky Károly, Csordás Anita, Fábián Berta, (íomíúir Bndrt, Hottczaí. Lókt Zsuzsa, Hrubik Rita, Juhász Ákos, Karmami János, Ketykó István, Láxár lAszíá, Majnift hászlá, k Mcrctcf Krzsébd, Na®» Márta, Ntyrátfy Andor, Romhányi Gyula, Soós Gita, Szabó Endre, Szávai Attila, Smnyogft Pál, Teák Balázs, T- Patafei íAsxXö, Vass Imre, Zonda Tamás y. ívfotíAM i. szAm, íwa. movímseí Az antológia címlapján a két éve elhunyt Csikász István munká­ja látható _ emelhető ki kifejező hangulatváltásaival. Megszokottan jó színvonalú, olvasmányos Vass Imre iskolai életképe, a „De igen, ne­vettem”. Váratlanul témát, illetve stílust váltott viszont a humorpárti Szabó Endre, aki „Őrület” című írásában saját édesanyja végső, tragikus életszakaszára emlékezik és emlékeztet őszintén, szókimondóan. Esztétikusak és jól elhelyezettek a kiad­ványban Csordás Attila Karmon János, Nagy Márta és Telek Balázs grafikái. A szer­kesztés Ádám Tamás érdeme, aki kvalitá­sos, személyes hangvételű verseivel is je­len van az alkotók sorában. Jó volt talál­kozni legalább egy posztumusz címlqf)- rajz erejéig is sokak, sokunk volt barátja, a kései polihisztor, Csikász István kezenyomával. A borítóhátsóra Nagy Márta grafikája került. A „Röpke ívek” rendszeres megjelentetése a Madách Im­re Városi Könyvtár érdeme. Felelős kiadó: Oroszlánná Mészáros Ágnes, intézmény- igazgató. Az antológia támogatója ezúttal Balassagyarmat Város Önkormányzata, a Nógrádi Mecénás Alapítvány és Merczel Erzsébet volt. A „Röpke ívek” 2003-as, most éppen zöld számát olvasva joggal idéződik fel Baranyi Ferenc költő másfél évtized elmúltával is aktuális előszava, amelyet 1987-ben, az akkor még Komjá­thy Jenő Irodalmi Társaság antológiájá­hoz, a „Bőrünkön a betűk”-höz írt: „A Komjáthy-kör érdeme, hogy pártfogó vá­rosának legjobb szellemi örökségével be csületesen sáfárkodva gazdálkodja ki a maga szellemi tökejä, amely emberséget fiaihat szerte e hazában, ahová csak csur- ran belőle... Szaporítsák ezek az írások és grafikák is azoknak az alkotásoknak a - számát, amelyek meggyőző emberséggel magabiztosabbá igyekeznek tenni a mind félszegebbé váló humánumot az egyre pökhendibb gonoszsággal szemben. Erre ugyanis egyre sürgetőbb szükség mutatko­zik ezen a kihűlni készülő bolygón. ” CSONGRÁDY BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents