Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-18 / 292. szám

A nyugdíjasok védelmére mindig szükség van Beszélgetés Kovács Lászlóval, a BDSZ nyugdíjasválasztmánya elnökével Kovács László, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszerve­zete Nyugdíjas Választmányának elnöke. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy csak a bányásznyugdíjasok érdekében emeli fel szavát. Véleményét elmondja minden olyan fórumon, ahol a nyugdíjasok életkörülményeit érintő döntésekről van szó. TÖRVÉNYES KÖTELEZETTSÉG- Nem cd elegendő tennivalót a bányászszakszervezet?- Dehogynem. Csak hát alel- nöke is vagyok a mintegy 600 ezer nyugdíjast összefogó MSZOSZ Nyugdíjas Szövetség Választmányának, Salgótarján­ban pedig vezetője a városi idős­ügyi tanácsnak. A bányászok és az MSZOSZ nyugdíjasválaszt­mánya tagja több nemzetközi szervezetnek is, amelyek egyre fontosabbnak tartják az idős­ügyi politikát, az idős emberek anyagi-szociális biztonságát. Májustól mi is tagjai leszünk az Európai Uniónak. Azt gondo­lom, hogy a hazai nyugdíjas ér­dekvédelmi szervezeteknek is végig kell gondolniuk tevékeny­ségüket, keresni kell munkájuk összehangolásának további le­hetőségeit.- „Evezzünk" hazai vizekre. Gyakran érzi úgy, hogy szót kell emelni a nyugdíjasok érdeké­ben?- A nyugdíjas érdekek kifeje­zésére, védelmére mindig szük­ség van. Ezért mondtam el véle­ményemet a nyár végén is, ami­kor felröppentek különböző hí­rek, miszerint a nyugdíjasok csak januárban kapják meg a novemberre ígért járandóságai­kat. Az MSZP-frakciónál - ahová az MSZOSZ nyugdíjasválaszt­mánya vezetőivel együtt hívtak meg - ismételten egyértelművé tettük álláspontunkat: a nyugdí­jak alakulása, biztonsága vala­mennyi kormány törvénybe fog­lalt kötelezettsége, azzal nem „játszhat” kényére, kedvére. A nyugdíjasok érdekvédelmi szer­vezeteinek, mindenekelőtt az idősügyi tanácsnak az a dolguk, hogy egyeztessék álláspontjukat és javaslatokat tegyenek a nyug­díjemelés módjáról, mértékéről, a rendszer korszerűsítéséről személy szerint a miniszterel­nöknek. NOVEMBERBEN FIZETTÉK- Végül is novemberben a megszokottnál több pénzt vittek a postások a nyugdíjasok­nak.- Igen. Az úv elején történt 8,4 százalékos nyugdíjemelést most 2,2 százalékkal kiegészítet­ték, januártól visszame­nőleg. Megkapták az 53. heti nyugdíjakat is és ez azt jelenti, hogy az idős emberek összesen 12,7 százalékkal több jövede­lemhez jutottak, mint ta­valy. Tovább számolva, a nyugdíjak vásárlóértéke 7,7 százalékkal emelke­dett az idén. Nőttek az özvegyi nyugdíjak is, 20 százalékról 25 százalék­ra, ami átlagosan 2500-2800 forintot jelen­tett. Emelkedik a nyugdíj- szerű szociális ellátás mértéke is, 19150 forint­ra. Eddig 270 ezerre tehető azoknak a kisnyugdíjasoknak a száma, akik méltányossági ellá­tásban részesültek és még 130 ezer kérelmező várhatja az idén a kedvező elbírálást.- Mennyire írható ez az ered­mény az idősügyi szervezetek ja­vára?- Én azt gondolom, hogy ez mindenekelőtt a kormány javára írható, amely teljesítette ígére­tét. Megmaradt a 65 éven felüli­ek ingyenes utazása, és ha csak ezer forintnak számolom a tévé- és a rádió-előfizetési díjakat, an­nak átvállalása is jelentős segít­ség. Az azonban mindenképpen igaz, hogy az érdekvédelmi szervezetek, köztük a bányász­szakszervezet is, következete­sen „figyelmeztette” a kormányt az ígéretei beváltására. ÉV ELEJI VÁRAKOZÁSOK- Az már világos, hogy a jövő évi költségvetés nem lesz ilyen adakozó. Mit várhatnak a nyug­díjasok januártól?- Január elsejétől várhatóan 6,3 százalékkal emelkedik a nyugdíj. Az Országos Érdek­egyeztető Tanács ülésén azon­ban a tervezettnél magasabb, 7-8 százalékos bérfejlesztésről állapodtak meg és ez a nyugdíj- emelés mértékét is növeli. Ha előbb nem, novemberben kiegé­szítésként. A jövő esztendőben az 53. és az 54. heti nyugdíjat is megkapják az idős emberek, fel­tehetően még karácsony előtt. Emelkedik az özvegyi nyugdíj is. Természetesen nem változott a nyugdíjasválasztmány állás­pontja a nyugdíjemelés módsze­rét illetően sem. Sok helyen el­mondtam már, így a korábban említett frakciótalálkozón is, hogy a mostani úgynevezett svájci indexálást folyamatosan váltsa fel az előző évi nettó bé­rekhez igazodó emelés. Meg­győződésünk ugyanis, hogy így lehet megállítani a nyugdíjak ér­tékvesztését, növelni vásárlóér­téküket, ez szolgálja igazán a szolidaritást, az idős emberek érdekeit.- A kisnyugdíjasokon ez sem segít számottevően.- A méltányossági nyugellá­tás visszaállítása - mert az előző polgári kormány ezt a lehetősé­get is elvette a nyugdíjasoktól - minden esztendőben enyhít va­lamit a gondokon. De sok a sze­gény ember. Nem véletlen, hogy több mint 800 ezer kérelem ér­kezett a nyugdíjfolyósító igazga­tósághoz az idén. Nem tudták maradéktalanul kielégíteni azo­kat sem, amelyek jogosak vol­tak. Jövőre 750 millió forintot szán a kormány a méltányossági nyugdíjemelésre és visszaáll a szakszervezetek ajánlási joga is. Az igazán jó megoldás azonban az lenne, ha egyszeri, jelentő­sebb emelést kapnának az ala­csony nyugdíjasok és ezt a költ­ségvetés állná.- Nyilvánvaló, hogy a legfon­tosabbnak az anyagi biztonsá­got tekintik a nyugdíjasok. De körülményeik javítására sok más lehetőség is kínálkozik.- Igen. Itt a megyében fontos lenne többek között az idősott­honok férőhelyeinek bővítése. Most ugyanis 400-500 idős em­ber vár elhelyezésre, olyanok, akik egyedül maradtak, betegek, nem tudják ellátni önmagukat. A salgótarjáni idősügyi tanács ülésén is szóba került lehetséges megoldásként az egykori szak- szervezeti könyvtár, amely a vá­rosi önkormányzat tulajdoná­ban van és megüresedett. Több bányásznyugdíjas szóvá tette a bányamúzeum helyzetét is, amely számukra ugyancsak nem jelent semmiféle anyagi juttatást. Mégis fontosnak tart­ják, mert életük egy darabja ma­radt a bányában, maguk is részt vettek a múzeum létrehozásá­ban. A bányászszakszervezet felvállalta a bányászati kiállító- hely rekonstrukciójának, bőví­tésének ügyét. A közelmúltban a megyei önkormányzat idegen- forgalmi bizottsága jónak ítélte a bővítés szakmai elképzeléseit, amelyhez a miniszter, Hiller Ist­ván salgótarjáni látogatásakor támogatást is ígért. A CSATLAKOZÁS UTÁN- Még egy kérdés az anyagi­akról, bizonyára találkozott ve­le. A nyugdíjasok jelentős része nyugtalan, hogyan alakul, men­nyit ér majd a nyugdíjuk az uni­ós csatlakozás után?- A csatlakozás önmagában nem emeli, de nem is csökkenti a nyugdíjakat. Ez továbbra is a kormány feladata. A májusi csatlakozás azonban meggyor­síthatja az ország gazdasági fej­lődését, így a bérek és természe­tesen a nyugdíjak erőteljesebb felzárkózását az európai orszá­gok átlagához. V. G. Kovács-László Idősek napja Kisbágvdn A községben a közösségi szín­téren rendezték meg az idősek napját, melyre a község 65 éven felüli lakóit hívták meg. Elsőként a nyugdíjasok min­denese, a helyi Vö­röskereszt vezető­je, Tóth Istvánná köszöntötte a megjelenteket, tá­jékoztatta őket ar­ról, hogy ezt az összejövetelt az önkormányzattal, a közösségi színtérrel, valamint a Vöröske­reszttel közösen szervezték. Rövi­den beszámolt az elmúlt időszak­ban végzett tevékenységről, szólt a következő év feladatairól. Elmond­ta, hogy a rendezvény után meglá­togatják Szálkái Mihálynét, a köz­ség legidősebb lakóját, aki ez év­ben 92 éves és most kicsit gyengél­kedik.- A naptár ma nem jelez piros betűs ünnepet, mi mégis ünnepi­nek érezzük ezt a mai napot, me­lyen megbecsülésünket, tisztele­tünket fejezzük ki mindannyiuk- nak - mondta köszöntőjében Orszáczky Ferenc polgármester. - Mindennapi feladataink elvégzésé­hez az elődök példájából merítünk hitet és bátorságot. Köszönjük a jó példát és azt a sok-sok buzdítást, amit kaptunk önöktől, idősebbek­től a családban és a munkahelyen egyaránt. Köszönjük a sok évtize­des kitartó munkát, szeretetet, amellyel megteremtették nekünk a jobb jövő lehetőségét - zárta mon­dandóját a polgármester és min­den kisbágyoni lakosnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és egy nyugodtabb boldog új eszten­dőt kívánt. A köszöntőket | követően a kisbá- I gyoni néptánccso- I port mutatta be I tánctudását, majd I a helyi óvodások I kedves kis műso- I rának tapsolhat- I tak a jelenlévők. | Nagy Anna zon­gorán Bach-művet játszott el, majd a kisbágyoni ifjúság színvo­nalas karácsonyi műsora kereté­ben irodalmi alkotásokat mutat­tak be. Végezetül a sámsonházai Koleszó népdalkor helyi hagyo­mányőrző dalokkal szórakoztat­ta az ünnepeiteket. Az este egy finom vacsora elköl­tésével és beszélgetéssel zárult. Kisbágyoni óvodások Ki kérhet kivételes nyugdíjemelést? Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium tájékoz­tatója szerint kizárólag az a sze­mély, aki nyugellátásban része­sül. A kivételes nyugdíjemelés ak­kor engedélyezhető, ha a folyósí­tott nyugellátás és más rendszeres pénzellátás együttes, havi összege nem haladja meg az öregségi tel­jes nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét, azaz: 2003-ban a 43600 forintot. A feltételek közé tartozik az is, hogy a nyugellátás megállapítása, továbbá a korábbi méltányossági nyugdíjemelés időpontja óta 3 év teljen el. A kivé­teles nyugdíjemelést kérni kell. A kérelmet a lakhely szerinti illeté­kes megyei nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz kell benyújtani, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság „Kérelem - Adat­lap” nyomtatványán. Az adatla­pon indokolni szükséges a külö­nös méltánylást érdemlő körül­ményeket. Ilyenek lehetnek a tar­tós betegség, a megnövekedett gyógyszer- és lakásfenntartási költségek, a házastárs halála, vagy a tartásra köteles és képes hozzátartozó hiánya. A döntésről a kérelmezőt írás­ban értesítik. Oroszi József gyermekkora csaknem felhőtlen volt. Akárcsak szülei, becsü­lettel tette a dolgát, szorgalmasan ta­nult. Amikor elvégezte a polgári iskolát, belépett az EPOSZ-ba, a parasztszerve­zetbe. Jól érezte magát a közösségben, a fiatalok között. Velük együtt verselt, ját­szott a színpadon. A család nehezen élt, így aztán a fiú elindult szerencsét pró­bálni, szakmát tanulni. Salgótarjánba került az acélgyárba. Mire megszokta az iparitanuló-otthont, amely szállást adott neki, állhatott tovább. Édesapja már nyugdíjas csendőr volt, de a múltja még sokáig kísérte a fiút. A Pécskő utcában aprócska házban lakott egy idős asz- szony, aki befogadta. Az egyetlen ágyon egy péksegéddel osztoztak. A pék éjsza­ka dolgozott és nappal aludt. Éjszaka Oroszi Józsefé volt az ágy. A gyárban igazán jól érezte magát.- A forgácsoló főműhelyben olyan munkáskollektívába kerültem, ahol a fiatalokat nemcsak a szakmára tanítot­ták meg az idősebbek. Becsületre, tisz­tességre is nevelték őket - kezdi lapoz­gatni emlékei könyvét Oroszi József. - Krenács Sándorra, Krenács Rudira, meg Bíró Jánosra emlékszem. Mind megkövetelte a munkát, de segítettek is, ha kellett... S bizony nem egyszer kellett. Akkori­ban szegény volt az ország, szegények Jó volt ez, Józsi...” a z emberek. Salgótarjánban sem szalad­gált annyi autó, mint most. Még a jobb kerékpárokat is könnyűszerrel meg le­hetett számolni az utcán. Felboly dúlt az egész gyár, amikor kihirdették, kerékpá­rokat lehet igényelni részletfizetésre. Oroszi József is nagyon szeretett volna egyet, de sem pénze, sem mersze nem volt hozzá. Dolgozott a műhelyben egy idősebb esztergályossegéd, aki a szakszervezet­ben is tevékenykedett és szívesen foglal­kozott a fiatalokkal. Az egyik nap meg­szólította a fiút:- Józsi, feliratom én neked azt a ke­rékpárt, ha annyira akarod. Ki is fizetem a részleteket... De csak akkor, ha meg­ígéred, megadod a pénzt, ahogy tudod. Nem telt el sok idő, a kerékpár meg­érkezett és büszkén kerekezett haza Mátraszőlősre A házuk előtt megállt és hosszan, kitartóan csengetett. Szülei szótlanul, riadt tekintettel nézték a fiút. Féltek, bajt csinált. Oroszi József sokáig bizonygatta, míg végre elhitték, hogy a kerékpár az övé. Fémesztergályosként szabadult az acélgyárban. Másfél évet dolgozott, ami­kor Jobbágyiban a tömegcikkműveknél kínáltak neki munkát. Megromlott egészsége kényszerítette, hogy 1954-ben otthagyja Jobbágyit. Pásztóra, a gépállo­másra került. Az igazgató 3 hónapos próbaidőre vette fel. ígérte, hogy végleg maradhat, ha becsülettel dolgozik. Mindössze két hónap telt el, s Oroszi Jó­zsef esztergapadot kapott, önálló eszter­gályos lett. Csak később tudta meg, hogy Kazinczi János, a gépállomás vezetője akkor is kiállt mellette, amikor a járási pártbizottságra hívatták, az apja miatt. Számára ugyánis az volt a fontos, hogy Oroszi József jó szakmunkás, tisztessé­gesen dolgozik, bármikor számítani le­het rá. Később az üzemgazdász és szak- szervezeti titkár Bencze Barna ajánlásá­ra, a szakszervezeti vezetőségbe válasz­tották Oroszi Józsefet. Kultúrfelelős lett és mindjárt meg is szervezett egy szín­játszó kört. Bemutatkoztak a környező településeken is, Ecsegre, Csécsére, Pa­lotásra traktor húzta vontató vitte az al­kalmi színtársulatot. Nyugdíjba 1994-ben ment, de akkor már üzemvezető volt, és sok elismerés tulajdonosa. A mezőgazdaság kiváló dolgozója, a szakszervezeti munkáért aranyérem kerülnek elő a szekrényből, ahol ma is féltve őrzi valamennyit.- Sokszor elgondolkodom a sorso­mon. Én mindenért megküzdöttem. Egy darab kenyérért..., egy tányér ha- luskáért, egy ágyért - töpreng el élete folyásán. - Aztán rádöbbenek, hogy ezek mind-mind olyan élmények vol­tak, amelyek felkészítettek az életre. Arra, hogy nemcsak örömteli dolgok történnek velünk, hanem gondokkal is szembetalálkozunk. De ezeken túl lehet jutni, ha elszánjuk rá magunkat és azt is észrevesszük, hogy mindig van, aki kezét nyújtja felénk... Nyugdíjasnapjai sem telnek pihenés­sel. Családi vállalkozást alapítottak a fiá­val, a lányával és a feleségével. Pásztói telephelyükön fémipari munkákat vé­geznek, szerszámokat, alkatrészeket készítenek. Lassan 15 esztendeje, hogy állandó partnerük egy osztrák cég. Dol­goznak a Ganz Mávag mátranováki gyá­rának és be-beugranak egy belga céghez is. Munkáslétszámuk nem nagy, mind­össze hatan vannak. De igényesen dol­goznak, reldamációjuk nincs.- A minőségi munkához minőségi szakmunkások kellenek - nyugtázza a legnagyobb természetességgel. - Több szakmunkás képzését, gyakorlati okta­tását látnám szükségesnek most is. Va­lahogy úgy, ahogy azt annak idején az acélgyárban tették. Szabad idejében nyugdíjasklubot szervezett Mátraszőlősön, meg ének- együttest a barátaival, a volt munkatár­saikkal. Átmeneti próbálkozásnak szán­ták, de a két Gyöngyvirág, mert mindkét csoportnak ezt a nevet adták, azóta is vi­rul. Sok szép együttlét van mögöttük a faluban, a megyében. De az ország távo­labbi tájaira is elvitték falujuk hírét, ne­vét. Mint ahogy sokan megismerték Oroszi József nevét is. Alelnöke az Éle­tet az Éveknek Nyugdíjas Klubszövet­ség megyei szervezetének és elnökségi tagja a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének. így aztán ha otthon van, akkor sem tartózkodik odahaza, mert rendszerint a falut járja.- Vállaltam, hát csinálom, ameddig tu­dom. Hisz nemcsak fáradság ez, sok öröm is van benne - mondja. - Mert min­den pénznél többet ér, amikor egy-egy jól sikerült összejövetel, vagy előadás után megállítanak az utcán az emberek: Jó volt ez, Józsi! Máskor is csinálni kell!-va-

Next

/
Thumbnails
Contents