Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-02 / 278. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2003 D I Ó S J E N Ő 2003. DECEMBER 2., KEDD Ősidőktől lakott a környék, a monda szerint igen hires vendége is volt egykor: az Úrnak 173. esz­tendejében Marcos Aurelius rémai császár járt itt. Légiéi élén állítólag idáig üldözte a Pannéniál pusz­tító barbárokat, akikre a birodalom katonái a Diósjenői-tó partján mértek megsemmisítő csapást. A győzelmet 1993-ban állított emlékmű birdeti a csata helyszínén. A tó ma népszerű horgászvíz. A honfoglalás idején a Jenő törzs szállásterülete volt a környék: a Iáiul előtag nélkül, csak Jenő néven említették. A tatárok 1241-ben lelégették a helysé­get, de újratelepült, részben németekkel. Említet­ték a Jenő' nevet az oklevelek 1274-ben és 1282-ben is: az itt lakók az idő tájt a közeli (BorsosIBerényben béreltek földeket. A közeli Kántor-hegyen Árpád-kori vár állt, ami azonban so­sem volt jelentős erősség. A szőlőhegyi kápolna építésekor, 1993-ban a domb tetején szabályos kör alakú falazat nyomaira bukkantak: a középkor­ban körtemplom állt a magaslaton. A relormácié már a török idők kezdetén eljutott Diósjenőre: Kál­vin tanait a XVI. század közepén már ismerték. A lalu közelében álló, neoromantikus, volt Sváb-kas­tély a XX. század elején épült. Ma ápoló, gondozó és rehabilitációs központként működik. Az úrilak kertjéhez csatlakozó 22 hektáros parkerdő védett. Diósjenö közigazgatási területén, a Börzsöny erdő­vel borított keleti nyúlványain húzódik a Du- na-lpoly Nemzeti Park határa. A község barokk római katolikus temploma XV. századi alapokon áll, mai tormáját 1788-89-ben nyerte el. A késő barokk református templom 1791-ben épült, a késő klasszicista papiak pedig 1850 körül. A turini száműzetésben élő Kossuth La­jos a lalu tiszteletbeli bírája volt; erre márvány­tábla emlékeztei a református templom tatán. „Falukép” Jenő-nap emlékére A rendszerváltás vesztese a befogadó falu A Börzsöny lábánál fekvő 2913 fős Diósjenö ősi település, ám ha a jele­nét vizsgáljuk, akkor óhatatlanul visszacsengenek a polgármester ke­serű szavai: „a nyolcvanas évektől dinamikusan fejlődő falu mára a megmaradásáért küzd”. Nyolc-ki- lencszáz ember vált munkanélkülivé a tsz és a kisipari szövetkezet meg­szűnésével. Mindezek ellenére 50 fővel növeke­dett a lakosság létszáma, mert a váro­sokból menekülők befogadójává váltak. Az önkormányzat erőn felül támogatja az időseket, gyerekeket, rászorultakat. A rendszerváltást követően önerőből, köz­ponti, vagy megyei támogatás nélkül va­lósították meg a gáz-, szennyvíz- és tele­fonberuházást, bár ennek nagy ára van: az önkormányzat kénytelen felélni va­gyonát. Be kellet zárni a bölcsődét és a művelődési házat, kénytelenek értékesí­teni az önkormányzati lakásokat, s bér­be kellett adni az önkormányzati kony­hát. Az óvodát kevés megyei támogatás­ból, közadakozásból és társadalmi mun­kával bővítették, illetve újították fel. Katasztrofális a belterületi utak álla­pota, s a kellő önrész hiánya megakadá­lyozza a sikeres pályázatokat. Bíznak vi­szont az EU-s pénzekben és eltökéltek abban, hogy meg fogják oldani problé­máikat. Be kell vezetni a kábeltévét, s meg kell oldani a közvilágítás felújítását. Komoly terhet jelent a szép és jól felsze­relt iskola, óvoda, idősek otthonának üzemeltetése, mert mindezekhez 70 millió önrészt kell biztosítaniuk, hogy állami támogatást kaphassanak. Hagyo­mány, hogy minden iskolás ingyen kap­ja tankönyvét, és ösztöndíjjal segítik a továbbtanulókat, alapelvük, hogy szere­tik a gyerekeket és becsülik az időseket. A munkaképes lakosság egy része a mezőgazdaságból próbál megélni, a többség naponta ingázik a környező vá­rosok ipari, vagy szolgáltató egységeibe, de így is magas a munkanélküliek ará­nya, sokan szorulnak rendszeres, vagy időszá­Aki a virágot szereti... Az 58 esztendős Lénárt János 36 éve került Diósjenőre, s ebből több mint húsz évet a község élen, annak szolgálatában töltött. Bárta­nán diplomával rendelkezik, egy percet sem dolgozott szakmájában, de vezetőként jó hasznát veszi pedagógiai és pszichológiai képzettségének. Fele­sége óvónő, két felnőtt, családos gyermeke és két unokája van. Hobbija a kertész­kedés, erről árulkodik virágokkal teli portája is. Racionális, de humánus és egyetemes gondolkodású, szakmai ars poétikája: nem halat kell adni az emberek­nek, hanem hálót. DIÓSJENÖ 2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE egyéb 7678 szociális ellátás 56 286 óvodai nevelés | 50 172 Összesen: 294 612 E Ft kos segélyre. A legutolsó ciklustól ki­sebbségi önkormányzat is működik, a ro­ma származásúak aránya tízszázalékos. A falu fekvése és adottságai miatt jog­gal építhetnek a nagyobb idegenforga­lomra, kempingek, panziók, vendéghá­zak működnek, vonzerő a strand és a környező jó néhány tó, a horgász- és va­dászturizmus. Lehet bármilyen vesztese is a rendszerváltásnak Diósjenö, a rájuk annyira jellemző összefogással úrrá lesznek a problémákon. Hagyományőrző néptáncegyüttes Múltjuk alig van, de bíznak abban, hogy az anyagi nehéz­ségek ellenére fenn tudnak maradni és lesz jövőjük. A ta­valy alakult néptáncegyüttes­ről van szó, amelynek tagjait a hagyományok ápolásának vá­gya, és természetesen az együtt kellemesen eltöltött idő tartja össze. Az induláshoz az önkor­mányzat nyújtott anyagi segít­séget, ruházatukban megpró­bálják a helyi népviseletet tük­rözni. Az együttes tíz párral működik, koruk a 14 éves diák­tól a 49 éves férfitagig terjed, s ami mindenkire egyformán jel­lemző, az a lelkesedés. Heti rendszerességgel minden szombati napon tartanak pró­bát, s ha meghívják őket, szíve­sen mennek bárhová a megye területén, a cél pedig a közön­ség szórakoztatása. Minden fellépésen elmondják, hogy szereplésük egyben próba is. Idén már bejárták szinte az egész környéket, mindehhez a tagok saját maguk biztosítják az anyagi fedezetet, azonban a további fennmaradáshoz bi­zony kevés csak a lelkesedés, mellette nagyon kellene a meg­felelő anyagi támogatás is. „Mindenkinek” van egy tava Némi túlzással az „ezer tó” községének is ne­vezhetnénk Diósjenőt: számtalan kisebb-nagyobb tavacska található a közelben, sok magánkézben, így elmondhatjuk, szinte mindenkinek van egy ta­va. A legrégebbi és legnagyobb tóban egy ritka ter­mészeti képződmény, egy legendás úszó sziget is található. A gyökerekből álló ingoványos, mozgó füzes csak hatalmas esőzésekkor, áradáskor, vagy orkánszerű szélnél változtatja meg némileg helyét, a megfigyelések szerint mindössze három-négy- szer, de jó ideje már megállapodni látszik. Romantikus pincesor A katolikus templom alatti mélyedésekben ta­lálható a zömmel a múlt században épített pin­cesor, amely egymás alatt és mellett több sorban húzódik. Mára már néhányuk romos állapotban található, de így is felfedezhetők rajtuk az el­múlt idők építészetének nyomai. A pincesor mozgalmas múltjához kapcsoló­dik, hogy az 1848-as szabadságharchoz itt is to­boroztak huszárokat, akik itt verték csapra a to­borzáshoz elengedhetetlen boroshordókat. Békástó panzió: aki betér - visszatér! A Börzsöny lábainál, nem messze a Dunakanyartól és a fő­várostól a falu szélén található a pár éve épített Békástó panzió és kemping, amely egész évben várja vendégeit. A hat, saját fürdőszobával, szatellit tévével, telefonnal és minibárral rendelkező apart­mannal, illetve három ugyan­ilyen felszereltségű szobával, valamint nászutas-lakosztállyal, parti- és konferenciateremmel, vadászszalonnal, légkondicio­nált, természetesen akadály­mentesített étteremmel rendel­kező panzióhoz saját, belső tóra néző télikert és egy hatalmas kerthelység is tartozik, ahol akár 300 fős esküvői vacsora, vagy la­kodalom is tartható. Kiváló konyhájukban a ha­gyományos magyaros ízek, vad-, szárnyas- és halételek mellett természetesen a korszerű táplál­kozásnak megfelelő saláták, ve­getáriánus és kímélő ételek is megtalálhatók a leghíresebb ha­zai tájjellegű borok széles vá­lasztékával. Szeretnék a külön­böző nemzetek konyhái ízeinek bemutatását, így többek között görög, kínai, francia vagy olasz heteket terveznek. Külön érde­kesség, hogy a náluk, vagy a környező tavakban a saját kezű­leg kifogott halakat is kívánság szerint elkészítik, a 30 hektáros nagy tavon például saját hor­gászstéggel rendelkeznek. Persze számos más szórako­zási és sportolási lehetőség is akad: pár száz méterre strand, teniszpálya áll rendelkezésre, lovas, kerékpáros, vagy gyalog­túrára, várnéző kirándulásra vállalkozhatnak az idelátogatók. Mindezek mellett rendezvé­nyek, partik, vállalati ünnepsé­gek, tréningek megszervezését is vállalják, nem csak helyben, hanem a környéken is. Arcok a településről Szeretet és gondoskodás vezérli Aligha működik nagyobb és sikeresebb községi karita­tív szervezet megyénkben, mint a „jenői”: 23 állandó tag munkálkodik a mára már nyugdíjas Poszpisel Gyulámé, Anika irányításával, a mindenkori helyi katolikus pap - je­lenleg Varga András esperes plébános - vezetésével. Ti­zenegy éve egyházmegyei kezdeményezésre alakították ki a községben a jótékonysági hálózatot. Dolgoznak az idősekért, elesettekért, betegekért, magányosakért, gyerekekért, rászorul­takért. Persze kellenek az olyan támogatók, mint a helyi önkormányzat, a vállalkozók, de akár egyszerű körülmények között élők is, akik szívükön viselik a gondoskodásra, támogatásra szorulók sorsát. Segítségüket, vala­mint a szeretetet közvetítik a helyi Caritas képviselői, nem csak a szoká­sos karácsonyi ajándékozáson vagy családnapon, hanem bármikor, ami­kor szükség van rá - a szeretetet nem az ünnepekhez igazítják. Megszervezte és vezeti a polgárőrséget Második nekifutásra sikerült jól működő és hatékony polgárőrséget szervezni Diósjenőn, és ez nagyban kö­szönhető a kétgyermekes Pobori Ferenc szervezőmunká­jának. 1998-ban, mint nyugdíjba vonult büntetés-végre­hajtási dolgozó alakította újra a szervezetet 34 fővel. Lét­számuk azóta is hasonló, de az utóbbi időben egyre több fiatal, sőt, hölgy jelentkezik. Kell is az utánpótlás, hisz va­gyonvédelem, rendezvénybiztosítások, önálló határvédelmi feladatok, drogmegelőzés és ifjúságvédelem mellett a járőrözésnél majd 100 kilomé­ternyi utat kell bejárniuk. Remek az együttműködésük a rendőrséggel, ha­tárőrséggel és a postával, az önkormányzat pedig lehetőségei szerint tá­mogatja őket. Áldásos tevékenységük folytán, nagyobb biztonságban van­nak a tóparti üdülők. Gyermekei is orvosnak készülnek Dr. Lackovszky Győző 46 éves háziorvos a rendszervál­tás évében költözött családjával a községbe. Felesége az asszisztense, két gyermeke a váci gimnáziumba jár és leg­nagyobb örömére mindkettő követni szeremé az orvosi pályán. A doktor az önkormányzat szociális bizottságá­nak elnöke, belgyógyász szakvizsgája mellett az üzemor­vostan és háziorvostan a szakterülete. Átlagban napi 60-80 beteget lát el, s a rendelési időn kívül is rendelkezésére áll a rászo­rulóknak. Amikor teheti, számítógépe elé ül, hogy kitekinthessen a nagy­világba az Internet segítségével, szórakozása egyben fontos információfor­rás is. Nagy zenekedvelő, de nem csak hallgatja, hanem műveli is: gyakor­ló keresztényként mindkét helyi templomban rendszeresen szokott ját­szani az orgonán. A lelkek gondozója Mielőtt a ma 58 éves református lelkipásztor, Hörömpő Gergely 1980-ban Diósjenőre került, szórványlelkészként járta a rábízott falvakat, de 23 éve már műiden ideköti. Bár három felnőtt gyereke polgári foglalkozást választott, ők is vallják édesapjuk világnézetét, amelyet mély ökumenikus és karitatív szellem hat át, s ez az egész falu gondolkodás- módját is jellemzi. Mindkét felekezet közös adakozásából tudták teljesen felújítani a lepusztult református templomot, építették újjá és bővítették az imaházat, de az önkormányzat is megad minden lehetsé­ges támogatást, a képviselők például felajánlották tiszteletdíjukat a temp­lom teljes rekonstrukciójára. Az istentiszteletek mellett szombaton és va­sárnap négy korosztálynak is külön-külön tart lelkigyakorlatot Hörömpő Gergely, rendszeresen látogatja az időseket, betegeket, heti négy alkalom­mal 98 iskolás tanítványa várja a hittanórát az iskolában. Két község iránt érez felelősséget Az 54 éves Valyó József 31 éve dolgozik a közigazga­tásban. Harmadik ciklusban tagja Diósjenö képviselő-tes­tületének és ’90 óta a szomszédos Berkenye jegyzője, így két falu iránt érez elkötelezettséget. Lakóhelyén, Jenőn” 25 éve a 115 esztendős önkéntes tűzoltó-egyesület elnöke. A két szerkocsival is rendelkező 30 fős „lángvadász” csa­patra nagy szükség van, majd' félszáz tűzeset akad a kör­nyékükön, amelyekhez a rétsági hivatásosokkal közösen vonulnak ki. Te­vékenységüket megbecsülik és elismerik, az önkormányzat is segíti őket, tiszteletükre egy Szent Flórián-szobrot is felállítottak a faluban. Valyó Jó­zsef nagy hobbija a horgászat, mellette - egykori NB Il-es kapusként, majd labdarúgóbíróként - a sportot is szíve csücskének tekinti, vezetősé­gi tagja a helyi sportegyesületnek, amelynek a focicsapaton kívül már motocross-szakosztálya is működik, fia vezetésével. Szent Flórián-faszobor

Next

/
Thumbnails
Contents