Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-15 / 289. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ BÁTONYTERENYE 2003. DECEMBER 15., HÉTFŐ Amatőr művészek baráti közössége A nyáron megrendezett I. bátonyterenyei tárlat sikere, a jelentkező alkotók száma, a ki­állított anyagok színvonala szinte önkéntelenül fogalmaz­tatta meg az „illetékesekkel” együtt, egymást, s főleg egymás művészetét megismerve, az al­kotás semmihez sem hasonlító érzésének közös birtokában - érdemes lenne egy baráti kö­zösséget létrehozni. Horváth László és Ladóczky Bé­la szorgalmazására elhatározássá vált az ötlet. Megvalósítása decem­ber 4-én vette kezdetét, amikor is a városi közművelődési központ igazgatónője meghívta a kiállító amatőr művészeket. Tizenegyen, a két ötletgazdán kívül Babcsány Józsefné, Ivády Istvánná, Bocsa Gergely, KaUnics János, Ülés Győ­ző, Osgyáni Lajos, Pál Péter, Berta Zsolt és Szemecz Szilárd jelentek meg. A több korosztályt, az alkotás különféle területeit képviselő részt­vevők őszinte, jó hangulatú baráti beszélgetés során élményt nyújtó program kidolgozásáról határoz­tak. Pontosabban megegyeztek ab­ban, hogy minden hónap első pén­tekén összejönnek, a legközelebbi találkozás alkalmával már határoz­nak nevükről, megbeszélik konk­rét elképzeléseiket. Kapcsolódva a helyt adó művelődési intézmény programjához is, igyekeznek majd egymás alkotómunkáját segíteni. Olyan baráti közösségként kíván­nak működni, amely segítené a vá­ros, a kistérség szellemi-kulturális értékeinek megmutatását, megis­mertetését, megőrzését, saját alko­tótevékenységükön keresztül is. Előbbiekhez kapcsolódó hír hogy 2003. december 30-ig a Kas­télykerti Művelődési Ház és Könyvtár kiállítótermében Osgyáni Lajos akvarelljei és fa kis­plasztikái tekinthetők meg a nyitva tartási időben. Adventi játszóház Az Ady Endre Városi Közmű­velődési Központban egész éves program szerint szombatonként működött, illetve működik a ját­szóház. Ez idáig változatos, sok­színű foglalkozások adtak lehe­tőséget a gyermekeknek, hogy játszva és szórakozva tanulja­nak. Gofrisütés, családi hét vége, farsangi álarcok, anyák napi ajándékok, szalvétakép, gipszfi­gurák, papírsárkány stb. készíté­se, filmvetítés, kirándulás, s megannyi esemény után decem­berben az advent jegyében kará­csonyra készülnek a foglalkozás részvevői. A Kulcsáráé Szilágyi Judit tanárnő vezette csoport ka­rácsonyi asztaldíszeket, fenyődí­szeket készít majd, december 20-án, szombaton 10 órától dél­után 1 óráig. Szeretettel várják az érdeklődőket. A közösségéit végzett munka a lételeme Az idei évben a „Bátonyterenyéért” kitüntetés egyike - a vá­rosban élő bányász nyugdíjasok szakszervezeti közösségé­nek javaslatára - olyan emberhez került, akinek életútja, te­vékenysége tipikus példája a város újkori történelmének. A bányászat virágkorát, majd hanyatlását és megszűnését megélt, a lakóhely közösségi életéért mindig tenni akaró és tudó ember ékes példája ő. A 74 éves Toldi Miklós - mint kortársai közül annyian - fiatalon került az akkori újonnan megépült bányavárosba, a megélhetést jelentő bánya nehéz, de biztonságot adó munkája, tosító lehetőségei miatt.- Családi tradíció követése, vagy egyszerűen a munkalehető­ség hozta Bátonytemyére?- Többen, mondhatnám azt is, sokan vagyunk, akik Etesről, vagy környékéről, többgeneráci­ós bányászcsaládokból jöttünk az akkori, főleg fiataloknak munkalehetőséget, lakást bizto­sító Nagybátony környéki üze­mekbe. Magam a nyolc osztály elvégzése után a kőkúti bánya­üzemnél kezdtem dolgozni, majd a kisterenyei újlaki bánya­üzemhez kerültem. Fiatalon be­kapcsolódtam a mozgalmi, kö­zösségi munkába, amit nem csak a bányászat kötelékében végzetem, de dolgoztam Szé- csényben, Balassagyarmaton is. A katonai szolgálat idején - egy kicsit tovább időztem a sereg­ben - hat évet töltöttem, többek között a HM-ben is. Leszerelése­met követően kerültem ide, elő­ször - 1957-től - az Ózdi úton laktunk, jelenlegi lakásomban 1964-től élek családommal. Ma már felnőtté váló gyerekeim vannak, két fiam, s egy lányom van, fiú unokáim egyike déd­tisztes életkörülményeket biz­unokával is megajándékozott már.- Milyen területeken dolgo­zott?- Elvégeztem a bányaipari technikumot, többek között a tiribesi üzemnél aknász, majd főaknász voltam. Később a nagybátonyi bányaigazgatóság, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, illetve Szénbányák Vál­lalat különböző osztályain töl­töttem be műszaki beosztáso­kat. Az üzemrendészet, tűzren­dészet területéről osztályvezető­ként kerültem nyugdíjba meg­romlott egészségi állapotom mi­att 1980-ban. Aktív éveimben is teljes intenzitással vettem részt a közösségi munkában, balolda­li beállítottságom, meggyőződé­sem mai napig meghatározza te­vékenységem.- Ebből következett a maga természetességével, hogy nyug­díjasként is folytatta a „közért” végzett munkát?- így is mondhatnám, hiszen - úgy gondolom, nem csak én, de generációm nagy része - nem tudjuk feladni a szinte élet­Toldi Miklós formánkká váló, a teljes életet jelentő együttlétet, együttdolgo­zást. Nyugdíjba vonulásom után a nagybátonyi bányász nyugdí­jas-szakszervezet titkára lettem, s 21 éven keresztül vezettem a megye legnagyobb, 800 taggal rendelkező alapszervezetét. 21 év aktív, teljes értékű munka után a többiek segítő közremű­ködése ellenére sem tudtam to­vább vállalni e tisztséget. Meg­romlott egészségi állapotom mi­att még kitüntetésem sem tud­tam átvenni, ekkor is „soron kí­vül” kerültem kórházba, ma már „csak” tiszteletbeli elnök va­gyok, a folyamatos munka alkal­mankénti konkrét tevékenység­re korlátozódik, de az esemé­nyek alakulását, az egyes embe­rek sorsát, helyzetét figyelem­mel kisérem, ha tudom - más­képp nem - szóval, tanácsokkal segítem.- A több mint két évtizednyi szakszervezeti tisztség legfonto­sabb „mondanivalóját" hogyan fogalmazná meg?- A bányák bezárása utáni időszakban rendkívül fontos­nak tartottam, hogy legyen szervezett közössége a volt bá­nyászoknak! Ez nem csak az egyéni sorsok segítésében vált szükségessé, de színtere lehe­tett a már említett közösségi életvitel biztosításának is. Az önkormányzattal, a helyben működő társadalmi szerveze­tekkel tartandó munkakapcso­lat, az ezekkel összefüggő munkamegosztás összehango­lása, rendezvények szervezése, s a volt bányászok, a nyugdíja­sok segítése sokrétű, színes, fe­lelősségteljes munka volt. Vallom, mint ahogy az or­szág, úgy a város életében be­következett változások is igé­nyelték, mai napig igénylik a folyamatos tájékoztatást. A nagy közösségért való dolgo­zásnak párosulnia kell az em­berek segítésével, természete­sen a lehetőségek függvényé­ben.- Hogyan fogadta a kitünte­tést?- Meglepett, nagyon megle­pett, nem számítottam ilyesmi­re. Ezért is volt nagy az örö­möm, úgy gondolom, ezzel elis­merték azt, hogy sikerült vala­mit tennem a városért, a lakos­ságért, a bányász nyugdíjaso­kért. _________________________jONÉ) É lete fele zenetanítás A bátonyterenyei Erkel Ferenc Általános és Alapfokú Művé­szeti iskola igazgatója nyolc esztendeje, zenetanára pedig majd' harminc éve Venter László. Venter László: Úgy érzem, a zene iránti érzék mindhárom gyermekem­ben megvan- Az Alföldről, Hajdúdorogról származom, pedagóguscsalád gyermekeként. Már általános is­kolás koromban közel kerültem a zenéhez, szüleim a hajdúbö­szörményi zeneiskolába írattak be - mondja Venter László. - Az általános iskolát követően már komolyan a zenei pályára gon­dolva Debrecenben, a zenei szakközépiskola klarinét és zon­gora szakán folytattam tanulmá­nyaimat. Az érettségi után szin­tén Debrecenben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola helyi tagozatán szereztem tanári dip­lomát klarinét, szolfézs és ének szakon.- Hogyan került Nógrád me­gyébe?- A főiskolán megismerked­tem egy nógrádi lánnyal, aki tör­ténetesen kisterenyei születésű volt és a vég­zést követően már mint le­endő felesé­gemmel a nagybátonyi zeneiskolába kerültünk ta­nítani 1975- ben. Abba az iskolába, ahonnan az ő zenei pályája indult el. Kisterenyén telepedtünk le. Néhány év múlva igazga- tóhelyettes, majd igazga­tója lettem az aldtor még a pásztói tagis­kolát is magá­ba foglaló in­tézménynek. Később újabb szervezeti változások következtek, előbb önálló lett a pásztói zeneiskola, majd önkor­mányzati döntés alapján össze­vonásra került az Erkel Ferenc Általános Iskola és a zeneiskola. Ennek az új intézménynek is én lettem az igazgatója. Jelenleg második ciklusomat töltöm az iskola élén, előtte két cikluson irányítottam a zeneiskolát.- Az irányítás mellett a zene­tanítást tovább folytatta.- Az életem kedves fele ma is a zenetanítás, Nagybá- tonyban és Pásztón is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy több tanítványom ért el eredménye­ket a zenei pályán, így említ­hetném a szurdokpüspöki Ko­vács Zoltánt, aki a zeneakadé­miáról került a németországi Freiburgba, vagy azokat a ta­nítványokat, akikkel ma már együtt tanítjuk a gyerekeket. Munkám során a cél a belső ér­tékek, időértékek kialakítása. Fontosnak tartom az egyszeri elhangzás befogadásához szükséges koncentrálóképes­ség kialakítását, az ehhez szük­séges gondolkodásmódot. Ugyancsak fontos cél kell hogy legyen a rendszeres munka, az akaraterő-fejlesztés, a harmo­nikus világlátás.- A furulyával, mint hang­szerrel milyen a kapcsolata?- Nagyon fontos hangszernek ítélem, az alapvető dolgok meg­ismerésére hasznos. Újabban is­mét nagy divatját éli a furulya. A reneszánsz és a barokk zene be­mutatására igen kiválóan alkal­mas. A zeneiskola tanulói ezen a csodálatos hangszeren próbál­ják ki tudásukat- A zene szakon milyen hang­szereken folyik az oktatás?- Szinte minden hangszeren folyik oktatás, vonós, ütős, zongora, valamint a fúvósok, a fafúvós skála minden hangsze­rén. A rézfúvós szak, amit fej­leszteni szeretnék a jövőben. A zeneiskola hangszerparkja jó­nak mondható, néha készlet­frissítésre is adódik lehetőség elsősorban pályázati pénzek­ből. Sok pénzt fordítunk a javít­tatásokra is- Mint zenetanár, zenei felké­szültségét kamatoztatja-e zene­karokban?- Amióta intézményvezető vagyok, csak az iskolazenekar­ban játszom. Néhány éve még több együttesben is játszottam Salgótarjánban, Nagybátonyban egyaránt.- A gyerekei örökölték-e a ze­neszeretet?- Három gyermekem van, a legidősebb fiam jelenleg a ze­neakadémia hallgatója klarinét szakon, a másik fiam elképzelé­sei között a gazdasági pálya szerepel, de emellett gitározni tanul. Szereti ezt a hangszert, jó hobbinak tartja a zenélést rajta. A kislányom másodikos általános iskolás, most ismer­kedik a furulyával és a zongorá­val. Úgy érzem, a zene iránti ér­zék mindhárom gyermekem­ben megvan. KEREKES LAJOS Kezdődhet az uszoda építése Mint arról már korábban beszámoltunk, hama- látható időn belül megindulhatnak a munkálatok, rosan uszoda épülhet Bátonyterenyén. Értesülése- A részletekről későbbi számunkban olvashatnak ink szerint a napokban a város vezetése megálla- bővebben. podást kötött a Magyar Fejlesztési Bankkal, így be- __________________________________________1 S zeretné rokonait, barátait egy értékes és hasznos karácsonyi ajándékkal meglepni? 1. csomag: sapka, bögre 2. csomag: sapka, bögre, övtáska, óra 3. csomag: sapka, bögre, övtáska, óra, esernyő^ Ajándékozzon Nógrád Megyei Hírlap előfizetést, és most mi is meglepjük Önt egy ajándékkal! 3 havi előfizetés 6 havi előfizetés {4440 Ft) (8880 Ft) ^esetén; 1. csomag esetén: 2. csomag 12 havi előfizetés (17760 Ft) esetén: 3. csomag részletekért hívja ügyfélszolgálatunkat a 32/416-455-ös telefonszamon! Nógrádi Media Kiadói Kii. 3100 Salsoiarjan, Ensébel tér 6. TH.: 32/410-455, fai: 32/312-542 e-mail: me#a,serk(aa\H$.lro

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents