Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-02 / 278. szám

N Ó G R Á D 2003. DECEMBER 2., KEDD 0 n -* 15 * V * ^ 2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYE 2 003 - SZÉCSÉNKE Árpád-kori település, amelynek neve egykor Zerdahely volt. Mai nevét a feltételezések szerint akkor kapta, amikor Károly Róbert a XIV. század első leiében Szécsényi Farkasnak adományozta. |A família 1459-ben kihalt, a későbbi nagy hírű Szé- chenyi-családhoz semmi köze.) A Szécsénkei-patak mellé, s a 313 méter magas Gyalogvár-domb alá települt község középkori történetének adatai meg­lehetősen hiányosak. 1549-ben leljegyezték, hogy a lalo bírájának ellenállása miatt nem lehetett itt (valamint Becskén és Balassagyarmaton! beszedni az adót. Egy, a török hódoltság idejéből származó (eljegyzés bizonyítja, hogy 1585-ben a lalu Hasz- szán szécsényi szandzsákbég hűbérbirtoka volt. A török világ nehéz körülményei és a háborúskodá­sok miatt a település a XVI. század végén, vagy a XVII. század elején teljesen elpusztult, s még az 1715-ös, illetve az 1720-as vármegyei adóössze­írásban sem szerepelt. 1770-ben viszont két tele­pülés is volt itt: Alsó- és Felsőszécsénkéről esett említés a (eljegyzésekben. Akkoriban - legalábbis részben - németek lakták ezen helységeket. A kör­nyék lakói az idő tájt, a XVIII. század végén, főleg dohánytermesztéssel foglalkoztak. A község római katolikus temploma 1895- ben épült és 1797-ben állították a ma is lát­ható, igen szép kőkeresztel. A Kétbodony felől érkezőket ez a köszön­tő tábla fogadja Millenniumi emlékmű Orvosi rendelő Jó levegő, nyugalom a tenyérnyi faluban Szécsénke négyutcás, egy kilométer hosszú falucska Rútságtól 20, Balassa­gyarmattól 30, Váctól 40 kilométerre. A község határában található az egész hegységnek nevét adó 349 méter magas Cserhát-hegy. Természeti érdekessége a településnek a vízválasztó: a közelben eredő két patak két irányba folyik: az egyik a Galgába, majd a Tiszába, a má­sik a Lókoson keresztül az Ipolyba, vé­gül a Dunába. A falu emlékezete úgy tartja, hogy Rákó­czi erre vonult az 1710-es romhányi csatába, de 1939-ben egy hadgyakorlaton megfordult Szécsénkében Horthy is. A helységnévtábla előtt lévő felirat jelzi az ideérkezőkkel: Szécsénke „Egy csepp Palóc­föld”, ma már csupán 270 lakossal. Nincs sa­ját óvodája, iskolája, és - nagy sajnálatukra - a posta is megszűnt. Van polgármesteri hiva­tal, orvosi rendelő, kultúrház, könyvtár, va­lamint üzlet és italbolt. A községben nem él­nek nemzetiségiek, lakosai római katoliku­sok, s 1877-ben épült szép templomukban helyben gyakorolhatják vallásukat. A rendszerváltozás után a tsz és a galván- festő felszámolásával megszűnt a helyi mun­kalehetőség, s a gyérülő számú aktív lakók Romhányba, Rétságra, Bércéire és Gödöllőre járnak dolgozni. Az utóbbi évtizedben a falucska moderni­zálódott: kiépült a vízvezeték-rendszer, a te­lefonhálózat, megtörtént a csatornázás. Ál­dásos hozadéka a rendszerváltásnak a falu- gondnoki „intézmény” bevezetése. Ismeri, tiszteli a múltat Hajzsel Miklós, az 1968-as születésű fiatalember 1990-től irányítja a községet, tiszteletdíjasként. 22 évesen talán az ország legfiatalabb polgármestere volt. Fő állásban a romhányi Gamma Kerámiánál mű­vezető. A község jelenére és jövőjére vonatkozó elképzelések mellett jól ismeri a múltat is. Ebben bizonyára szerepet játszik, hogy sok históriát hallott Anka nénitől, Nógrád megye legidősebb, a 106. évében járó polgárától. A polgár- mester felesége a község postájának nemrég történt megszűnése után a berceli postára került. Egy gyermeket nevelnek, aki Nógrádkövesden negyedik osztályos. Szécsénkének nincs népviselete, s nem rögzültek a helyi néphagyomá­nyok. Mostanában kezdik feleleveníteni a farsanghoz, húsvéthoz, a karácsony­hoz, a búcsúhoz, s a szürethez kapcso­lódó, idősek által még ismert szokáso­kat. Újabban évente augusztus első szombatján falunapot tartanak: polgár- mesteri köszöntővel, nős-nőtlen foci­meccsel, motoros bemutatóval, nép­táncegyüttesek, színészek, énekesek fel­lépésével. Természete­SZÉCSÉNKE 2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE sen a bográcsozás, a hajnalig tartó mu­latság sem maradhat el. A falu rangos egyházi hagyománya az úr- napi sátoros körmenet. A szécsénkeiek tisz­teletben tartják a különböző vallásokat. Pél­da erre, hogy segítettek rendbe tenni a köz­ség határában lévő zsidó temetőt, s az újra- avatáson - amit a főrabbi tartott - a falu nagy része megjelent. A kitűnő levegőjű, szép fekvésű falucskát mind több városi fedezi fel és vásárol itt hét­végi házat. Nógrád megye legidősebb embere Az Országos Népesség­nyilvántartó Hivatal sze­rint ma Magyarországon négyen-öten lehetnek idő­sebbek 105 évesnél. A leg­idősebb a Fejér megyei Lepsényben lakó 109 éves Róza néni. Nógrád megye legidősebb polgára vi­szont Szécsénkén él, aki 1898. március 10-én született. Valószínűleg sok információ­hoz jutnának a gerontológusok, az öregségkutatók, ha a 106. életévéhez közelítő Pauer Józsefné Kollár Anna néni élet­módját tanulmányoznák. A ma is ép gondolkodású Anka nénit (ahogyan a községben nevezik) valószínűleg nem tudnák az érvényben lévő tudo­mányos tételekkel leírni. Anka néni ugyanis ma is fogyaszt húst, s azzal sem törődik, hogy az zsíros-e, vagy sem. A koleszterin- szintre sem ügyel, tojást is gyakran eszik. Szereti a paradicsomot, s naponta iszik egy-két pohár helyben termett bort. A palackozott, úgynevezett minőségi borokból egy kortyot sem tudna lenyelni. Gyógyszert sohasem szedett, csupán mosta­nában vesz be olykor-olykor egy szem altatót. Ma már nem lát, s a hallása is erősen megromlott. Nyolc évvel ezelőtt combnyak­törése volt, a következmények nem sok jót ígértek. Ő azonban megcáfolta a jóslatokat. Anka néni 80-85 éves koráig minden idejét a földeken töltöt­te. Szeretett kapálni és az álla­tokkal foglalkozni. Hosszú élete során lényegében nem hagyta el a tenyérnyi palóc falucskát. Le­hetséges tehát, hogy a hosszú élet titka a kiváló cserháti leve­gőben és a nyugodt életmódban rejlik. Pauer Józsefné szerető csalá­di környezetben él a nővére 86 éves lányával és annak 90 éves férjével, Hajzsel Miklós polgár- mester nagyszüleivel. Pauer Józsefné Testvérek: aki maradt, s aki elment Az 1958-ban született Nagy Sán­dor nővérével el­lentétben nem hagyta el a falut. A gödöllői egyete­men szerzett üzemmérnöki dip­lomát, majd évekig a berceli tsz-ben dolgozott. Most mezőgazdasági vállalkozó 300 hektáron. Búza, árpa, kukorica és burgonya termesztésé­vel foglalkozik. Úgy érzi, hogy a rendszerválto­zás utáni kormányok nem segítik igazán a mező- gazdaságot, a mostani ígér ugyan, de a támoga­tás még nem érzékelhető - állítja. Szerinte a me­zőgazdaságban rendkívül sok munka - vállalko­zói összefogással is - viszonylag kevés hasznot hoz. Nagy Sándor testvére, az 1954-ben született Márta elhagyta a falut, ma Balassagyarmaton él. Egerben szerzett földrajz-rajz, majd a Képzőmű­vészeti Egyetemen rajz-művészettörténet-ábrá- zoló geometria szakon tanári diplomát. Régóta is­mert festőművész. Több intézményben dolgozott, 1984 és 2000 között a balassagyarmati Balassiban tanított, de onnan különböző okok miatt távozott. Azóta nem találja a helyét. Néhány órát tart a Szent-Györgyiben, s egy budapesti cég tervezője, műszaki rajzolója. Nagyon sokat kell utaznia. Né­hány éve a művészeti alap tagja. Természetelvű festészetének a témája a nógrádi táj, a nógrádi ember. Képeit sokan láthatták már az országban, de Erdélyben és Németországban is. Első kiállítása még 1979-ben volt Budapesten. A kilencvenkilencedik most is megtekinthető Balas­sagyarmaton, a szalézi kollégiumban. A legna­gyobb élményt a Szécsénkében 2001-ben rende­zett millenniumi kiállítás jelentette számára. Meg­hatotta a hozzá közel álló emberek érdeklődése, szeretete. Nagy Márta szeretne Nógrádban élni, dolgozni, alkotni. Nógrádról, a nógrádi embereknek. Remé­li, hogy stabil állást is tud találni, mert a festészet­ből ma már nem lehet megélni. A „Fiatal Sarok” táborának egy részlete Arcok a településről Ha kell, Mikulásnak öltözik Hevemé Paróczi Györgyi két éve a község falugondno­ka. Annyit dolgozik, amennyit talál - mondja, s bőven ta­lál munkát. Segít idősnek, fiatalnak egyaránt. Az egyedül­állóknak sokszor az is elég, ha meghallgatja őket, s el­mondhatják örömeiket, gondjaikat, nemegyszer titkaikat. Örülnek, ha megkérdezi, hogyan aludtak, mit fognak csi­nálni aznap. Ezáltal érzik, hogy törődnek velük, nem fe­leslegesek a világban. A falugondnok bevásárol, ebédet szállít, gyógyszert intéz, ha kell óvodásokat kísér, orvoshoz szállít időseket, gyerekeket, te­metési koszorúkat vásárol. Feladatai közé tartozik a faluszépítés, a köz­munkások eligazítása és sorolhatnánk tovább. Egyetlen tennivalótól sem riad meg. Tavaly például lovas kocsival Mikulásként járta az utcákat. Sze­reti a falut, különösen az idősebbeket. Örül annak, hogy megbíznak ben­ne. Férje vállalkozó, 20 éves lánya közgazdászhallgató Budapesten, a ki­sebbik Érden gimnazista, emelt szintű biológiát tanul. Hairnincnyolc éve könyvtáros Lehetséges, hogy nincs még egy falu az országban, ahol a könyvtárosi teendőket 38 éve ugyanaz a személy látja el. Szécsénkében Nagy Sándomé, Márta nénitől 1965-től lehet könyvet kérni, a hét bármelyik napján akár telefonon is, noha hivatalosan hetente csupán egyszer nyit ki. 15-20 évig havi száz forint tiszteletdíjért könyvtároskodott, ma már kétezret kap. A 76 éves Márta néni hosszú évek óta tartó, önkéntes népművelőként végzett munkája egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy a felnőttekkel is sikerült megsze­rettetni az olvasást. A község hat éven felüli lakosainak közel 20 százalé­ka beírt olvasó, de ennél többen olvasnak. Leginkább a diákok kölcsönöz­nek, jobbára kötelező irodalmat, de kedveltek a fantasztikus regények, le­xikonok is. Természetesen Márta néni is sokat olvas. Kedvencei közé tar­tozik Mikszáth és Cronin, de szívesen vesz kezébe ifjúsági irodalmat is. Az önkormányzat - lehetőségeihez képest - minden segítséget magad a könyvtár állományának évenkénti gyarapításához, ami 2003-ban hetven­ezer forint. Nagy Sándomét 2000-ben Balassi Bálint-emlékéremmel tün­tették ki. Az egyetemi oktató „egy csepp palóc földje Ma már egyre több nógrádi településnek, így Szécsénkének is akad nagyvárosból származó lakója. Dr. Nagy Adóm a Budapesti Műszaki Egyetem információ- menedzsment tanszékének adjunktusa, még egyetemis­taként vásárolt a Cserhát szívében - ahogyan ő mondja - „egy csepp palóc földet”. Aztán tíz év alatt szorgos mun­kával, a helyiek megható támogatásával takaros portát va­rázsolt. Ma idejének közel egyharmadát tölti Szé­csénkében, s a falu szépítésének, közösségi életének ak­tív alakítója. Az elmúlt ciklusban önkormányzati képviselő volt. Ő kezde­ményezte a falu elején és végén látható kedves köszöntő és elköszönő táblák elhelyezését. Nem kis szervezőmunkával, támogatók felkutatásá­val, a helyiek támogatásával és saját anyagi erejével sikerült rendbe tenni a zsidó temetőt. Máig is emlékezetes számára, hogy a 2002-es augusztu­si avatáson - noha nem élnek zsidók a faluban - a községből és környé­kéről nagyon sokan vettek részt. Szép gesztusnak tekinthető, hogy a ke­gyeleti eseményre való tekintettel a plébános - megvárva az avatáson résztvevőket - az aznapi szentmisét 30 perccel később kezdte. Dr. Nagy Ádám elsősorban a „jó palócok” miatt szeret itt élni. „Többségében na­gyon rendes emberek a szécsénkeiek. Segítenek nekem, s én is segítek a magam módján” - mondja. S valóban, megengedte például, hogy saját telke egy darabján buszmegálló épüljön. Dr. Nagy Ádám Budapesten dol­gozik, de Szécsénke az otthona, s így látják ezt a falu lakói is. Messzire jutott, de hazajár Pauman Mária, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázi­um igazgatója 1969-ben, főiskolás korában került el Szécsénkéből, de mindmáig hazajár: a hétvégeket és a nyarakat otthon tölti. Édesapja elhunyta óta már csak 72 éves édesanyja várja, valamint a csodálatos cserháti leve­gő és a barátságos falu. Öccse Vácott él, akinek gyermekei országos, sőt, nemzetközi hímevet szereztek a Pauman névnek. Márk 2001-ben Franciaországban Európa-bajnoki címet szerzett a kajak kettesek között, Dániel idén Japánban a kajak négyes tagjaként lett ifjúsági bajnok. Az igazgatónő saját maga legnagyobb sikerének tart­ja, hogy történelem szakos középiskolai tanári és politológusi végzettség birtokában megtalálta a helyét. Szécsénkéből - ugyanúgy, mint barátnő­je, a festőművész Nagy Márta - messzire jutott, noha egy kis palóc falu­ból indulva sokkal nagyobb akadállyal kell megküzdeni, mint másoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents