Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)
2003-12-11 / 286. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 MEGYEI KÖZGYŰLÉS 2003. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Ősidőktől lakott a megye mai területe, a régészeti leletek tanúsága szerint több kultúrához tartozó nép is megtelepedett e tájon. A legismertebb közülük a Piliny községről elnevezett, rézkori piiinyi kultúra. Az időszámítás kezdetén nomád, állattenyésztő jazigok éltek e tájon. A megye első ismert települése a Krisztus utáni II. századi római forrásokban már említett Fülek, az Alföld és a hegyvidék között húzódó észak-déli kereskedelmi út fontos állomása. A bolgár-török-szláv törzsek a VI-VII. század fordulóján között jelentek meg a területen. Honfoglaló őseink a IX. század végén a szláv nép- * csoportokat találtak a mai Nógrád területén. A vidék a honfoglaló törzsek szállásterülete lett, innen ered a mai Gyarmat, Jenő, Keszi, Tarján, (Erdő)Kürt, (Ipoly)Nyék földrajzi név is. Nógrád a legkorábbi magyar vármegyék közé tartozott, az első ezredforduló táján alakították. Az igazgatást a nógrádi vár élén álló ispán irányította. Nógrád mezőváros a tatárjárásig maradt a vármegye székhelye. Akkor elpusztult, s korábbi jelentőségét már nem nyerte vissza. Ezután (Balassa)Gyar-maton tartották a megye- gyűléseket, de Losonc, Szécsény, Szügy is helyszíne volt a közélet irányításának. Az Anjou-ház, majd Zsigmond király uralkodása Nógrád aranykorát hozta: Csák Máté, a felvidéki kiskirály halála után 1321 és az 1340-es évek vége, a cseh husziták rabló hadjáratainak ideje között béke volt e tájon. Kolostorok, templomok épültek, városok kaptak kiváltságokat, fejlődtek a kisebb települések is. A megyét a török hódoltság időszaka gyakorlatilag elpusztította: a Hunyadi Mátyás idején becsült mintegy ötezer jobbágyportából Buda visszavételének idejére alig ezer maradt. Nógrád ekkor, 1686-ban elvesztette legjelentősebb városát, a püspöki székhely Vácot. Nem maradt ugyanis elegendő munkáskéz az újjáépítéshez, ezért csatolták Pest vármegyéhez. A török után az elhagyott falvak, földek benépesítése gyorsan lezajlott, részben felvidéki szlovákokkal, kisebb számban a váci püspöki birtokokra telepített németekkel. A Rákóczi szabadságharc két jeles eseménye zajlott a megyében: az 1705-ös szécsényi országgyűlés, majd a tulajdonképpen bukást jelentő romhányi csata, 1711-ben. Az ezt követő időszakban a megye fejlődése viszonylag békésen zajlott, a tásadalmi feszültségektől eltekintve. A reformkor sok hazafit juttatott hírnévre, talán a legismertebb közülük Madách Imre, Az ember tragédiájának szerzője. Az 1848-49- es események kisebb hadmozgásoktól eltekintve elkerülték a megyét, de Losonc ekkor porig égett. Uj fejezetet nyitott a megye történetében a Pest-Salgó- tarján vasútvonal 1867-es kiépítése: az iparmedence ásványkincsei és termékei bekerülhettek nem csak a hazai, hanem a nemzetközi kereskedelembe is. Az ország mellett ekkor Nógrád gazdasága is felvirágzott, illetve a művészeti és tudományos élet jeles alkotóinak sokasága tevékenykedett ekkor. A legismertebb nógrádi születésű irodalmár Mikszáth Kálmán. Az első világháborút lezáró trianoni diktátum csapásként érte a megyét: területének felét elvesztette, az Ipoly folyó határ lett. Ugyanakkor Salgótarján szerepe, mivel az ország az erdélyi, a felvidéki, a tengermelléki ipar- és bányavidékeket elvesztette, felértékelődött. A második világháború pusztításai után a megye élete gyorsan konszolidálódott. Nógrád székhelye 1790 óta Balassagyarmaton volt; innen az iparilag fejlettebb és nagyobb lélekszámú munkásvárosba, Salgótarjánba 1950- ben került át a közigazgatás irányítása. Ekkor kisebb területrendezést is végrehajtottak: Pest megyébe került Hont vármegye maradványa és négy dél-nógrádi község. Négy másikat Heveshez csatoltak, de utóbbi megyéből tíz mátraaljai település Nógrádba került át. Megyeháza Legyünk büszkék arra, hogy Nógrádban élhetünk! Nógrád megye közgyűlésének elnökeként és olyan emberként is, aki az eddigi 41 évéből 37- et ebben a megyében élt - előbb egy kis faluban, majd Salgótarján városban - büszke vagyok arra, hogy nógrádinak vallhatom magam, büszke vagyok arra, hogy ennek a kis megyének a lakosa lehetek, és büszke vagyok arra is, hogy most a megyei közgyűlés elnökeként szolgálhatom Nógrádot. A nógrádi népek, palóc emberek tisztes szegénységben élnek, de látszik rajtuk, hogy büszkék létükre, kultúrájukra, azokra az értékeikre, amelyeket részben a sorstól, részben a természettől kaptak, de javarészt a maguk erejéből alkottak meg. Én is büszke vagyok mindezekre, alkotó elődeinkre, büszke vagyok Mikszáthm és Madáchm, de büszke vagyok a ma itt élő emberekre is, s ahol csak lehet, ennek hangot is adok. Ez a büszkeség persze nem fedheti el, hogy ez a megye, ez a térség szegény, az itt élő emberek sokkal nehezebben, sokkal lassabban tudnak előrehaladni, mint az ország más területein élők. Ráadásul ez nem csak az elmúlt tizenhárom évre igaz, hanem az azt megelőző évtizedekre és évszázadokra is, de talán éppen ez a nehézségsorozat mutatja nekünk és mondatja velünk, hogy minden pici sikert, minden apró értéket meg kell becsülni, és - sokadszor mondom - büszkének kell lenni rá. Ez az a megye, ahol a legkisebb sikerért is meg kell dolgozni, és ahol feladat is van bőven. Utóbbiak közül a legfontosabb, hogy elérjük: a gyermekeink és unokáink szintén nógrádi emberek legyenek, ők is büszkék legyenek nógrádisá- gukra. Ehhez nekünk kell megteremtenünk azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy megfelelő körülmények között tanulhassanak, dolgozhassanak, hogy le tudjanak telepedni, s hogy általuk itt lehessen folytatása a mi életünknek. Munkahelyeket kell teremtenünk, fejlesztenünk kell az infrastruktúrát, versenyképessé kell tennünk a szolgáltatás színvonalát. Fel kell zárkóztatnunk Nógrád megyét olyan szintre, hogy a szülőföld szeretete még kompenzálni tudja az esetleges hátrányokat. Erre én látok esélyt, főleg annak a történelmi ténynek az ismeretében, hogy a nógrádiak az ország más területén élőkhöz képest jobban képesek összefogni, közösséget alkotni. Ezt a politika időnként hajlamos gátolni, hajlamos lebecsülni és időnként hajlamos arra, hogy rövid távú érdekek miatt szembeállítsa az itt élőket. Nem egy-két év munkájára van szükség, az út rögös, de ha valamennyiünk előtt az a cél lebeg, hogy Nógrád megyét gyermekeink, unokáink érdekében tesszük jobbá, élhetőbbé, akkor ez a motiváció elég kell legyen a jó munkához. Közgazdász és tanár az elnök Dóra Ottó 1962-ben született Gödöllőn. Kálién nevelkedett, szüleivel négyéves korában költöztek a Nógrád megyei településre. Középiskolai tanulmányait Budapesten, főiskoláját Egerben végezte. Középfokú közgazdász végzettsége mellett magyar-népművelés szakos tanári diplomával rendelkezik. 1986-ban költözött Salgótarjánba, ahol a tanácson, a KISZ-ben és az idegenforgalomban is dolgozott, 1995-től 2002-ig parlamenti szakértőként tevékenykedett. 2002-ben a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökévé választották. Nős, egy tizenkét és egy négyéves kislány büszke apukája. Felesége műtősnőként dolgozik a Szent Lázár Megyei Kórházban. feji. lóadások 1253 859 munkaadót terhelő járulék 2 974 255 1 712 S5S összesen: TI 871256 E Ft 1 ? Elnöki székfoglalómban együttműködést ajánlottam és együttműködést kértem. Remélem, hogy az idő haladtával ez az együttműködési készség s többség magatartásává válik. Az uniós csatlakozás rákényszerít a közös gondolkodásra, magunktól azonban mindezt gyorsabban és hatékonyabban tudnánk kialakítani. Közös felelősségünk ez, hiszen ha van együttműködés, nagyobb az esélye a közös fejlesztésnek. Remélem, hogy a célok elérésének lehetősége és a feladatvállalási kényszer erőt ad mindannyiunknak ahhoz, hogy a legtöbbet meg tudjuk tenni azért a földért, azért a közösségért, amelyben élünk - és amire büszkék lehetünk! Határ menti együttműködés Nógrád Megye Önkormányzata több nemzetközi kapcsolattal is rendelkezik. Ezek közül kitüntetett szerepe van a szomszédos Szlovákiában, közvetlenül a határon túli területekkel kialakított kapcsolatoknak. Ez a Nógrád megyei és a Besztercebánya megyei Önkormányzat közötti kapcsolatot jelenti, ezen belül a kistérségek kapcsolatát, még tovább bontva pedig jó néhány település kapcsolatát is. Megyénk határ menti kapcsolatáról dr. Balázs Ottó, a közgyűlés alelnöke beszélt. A határ menti kötődés nem véletlen. A kialakult kapcsolatokban érződik, hogy a határ másik oldalán is magyarok élnek. Ennek köszönhetően egyrészt könnyebb a kapcsolatteremtés, másrészt pedig nagyobb a szimpátia is egymás iránt. A Besztercebánya megyével kialakított kapcsolatunk jó néhány évre visszatekint. Az együttműködés eredményeképpen eddig két eurorégió is alakult, az egyik az Ipoly Eurorégió - amelyben a magyar oldalon azok a kistérségek, települések vannak, amelyek az Ipoly partján fekszenek - a másik pedig a Neogradiensis Eurorégió - ami az egész Nógrád megyét, annak ösz- szes kistérségét, míg a határ másik oldalán a poltári, a losonci és a nagykürtösi járást öleli fel. Valójában ez a történelmi Nógrád megye területe. Ez utóbbi, a Neogradiensis Eurorégió az elmúlt évben Dóm Ottó soros elnökletével új lendületet kapott. Az események felgyorsulását eredményezte az is, hogy a Phare-támogatással korábban kidolgozott magyar program mellett a szlovák oldali program is teljesen elkészült. A Neogradiensis eurorégiós együttműködés keretében elkészült Nógrád megye - Losonc - Salgótarján urbanisztikai tanulmányterve. Meghatároztuk továbbá az elkövetkező időszakra szóló feladatokat, különös tekintettel az európai uniós közös csatlakozásunkra. Ennek egy része az Ipoly-hi- dak újjáépítésének tanulmányterve, és a Nógrád megyei közlekedésfejlesztési koncepciónak a tervezete. Az elmúlt évben aláírt együttműködési megállapodást idén egy feladatterv megfogalmazásával bővítettük, ez kiterjed a gazdasági életre, a kulturális eseményekre, a humán infrastruktúra felmérésére. A megállapodást ünnepélyes keretek között a határon írtuk alá. Ennek az együttműködésnek a része a nyolcadik alkalommal megrendezett nógrádi folklórfesztivál is, amelynek ugyanúgy megvoltak az eseményei Losoncon, Füleken, "Ragyolcon, mint akár itt a megyeszékhelyen, Balassagyarmaton, Hollókőn, Bánkon és még sorolhatnám. Az együttműködés részének tartom azt is, hogy egy-egy kiállítás a részünkről, vagy egy versmondóverseny tartalommal tölthető. Ez bátorított fel bennünket arra, hogy nézzük meg, hogy lehet-e nagyobb térségben gondolkodni, és mi fogékonyak voltunk arra az ötletre, hogy meg lehetne kötni egy Kassa, Besztercebánya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyei nagy együttműködést is. Úgy tűnik, hogy mára ennek minden esélye megvan, hiszen a magyar oldali döntések ebben megszülettek. Ez a megállapodás a gazdaság, a turizmus, az infrastruktúra fejlesztés területe mellett kiterjed minden olyan területre, amely a megyei önkormányzatok kompetenciájába tartozik. Úgy kell összehangolnunk a tevékenységünket, hogy az hasznot hozzon a határ mindkét oldalán, és próbáljuk megragadni közösen azokat a lehetőségeket, amik a megnyíló európai uniós forrásokban rejlenek. Természetesen ehhez konkrét elképzelések, kidolgozott projektek kellenek, és ha nem akarunk lemaradni a lehetőségekről és a források megszerzéséről, akkor ütemes munka is kell. Reform előtt a közigazgatás Uniós csatlakozásunk küszöbén reform előtt áll a közigazgatási rendszer. Az elképzelésekről dr. Barta László, Nógrád megye főjegyzője a következőket gondolja: Korunk kihívásai, az uniós csatlakozás és az azzal járó szerkezeti átalakulás a közigazgatási rendszer korszerűsítését is megköveteli. A közigazgatás modernizálása két kulcsfontosságú korszerűsítési irányt fogalmaz meg, az egyik a jogszabályban lehatárolt kistérségi szint létrehozása, a másik pedig olyan fejlesztési régiók kialakítása, amelyek alkalmasak a területfejlesztési és egyéb ágazati fejlesztési programok megvalósítására, illetve az európai uniós támogatások fogadásának hatékony előkészítésére és koordinálására, a szükséges döntések decentralizált meghozatalára. A kistérségi szint kialakítása során az előrelépés elsősorban a közszolgáltatások színvonalának javulásában mutatkozhat meg, a tervezetben a kistérséget alkotó települési önkormányzatok többcélú társulása szerepel. Ez az elképzelés véleményem szerint kivitelezhető, hiszen a törvény alapján létrejövő kistérségi társulások a tagönkormányzatok által átruházott hatáskörök mellett elláthatják az ágazati törvények által telepített térségi feladatokat is. Ugyanakkor nincs biztosíték arra, hogy az úgymond „kötelező jelleggel” történő változtatás valóban teljes sikert hoz majd, hiszen jelenleg is jellemző, hogy a megye több önkormányzata él az úgynevezett oldalirányú kapcsolatok szabad alakításával, és az adott feladatok magasabb szintű ellátására társulásokat hoznak létre. Ettől érdekesebb kérdést jelent a választott testülettel rendelkező régiók kialakítása. A kormány ettől egy olyan erős, választott testülettel rendelkező önkormányzat létrejöttét reméli, amely többek között térségszervezői feladatokat lát el és a közszolgáltatások körében a nagyobb lakossági igény kielégítését szolgálja. A tervezetben hangsúlyozottan jelenik meg az Európai Unió strukturális politikájából adódó nagyobb területi egységek kiépítése, illetve a szakszerűbb, hatékonyabb, állampolgár közelibb igazgatás elvének kiteljesítésére való hivatkozás. Nekem meggyőződésem, hogy az ilyen regionális átalakítás csak az egyik és nem egyedüli lehetősége a reformnak. Ezt azért mondom, mert hazánk jelenlegi ön- kormányzati, területfejlesztési intézményrendszere megfelel a polgári demokratikus országokban kialakított modellnek. Az uniós elvárásoknak való megfelelést eredményezheti az a fajta decentralizáció is, amit a megyei önkormányzatok megfelelő hatáskörrel és bevételi forrásokkal való ellátásával érnénk el. Az „állampolgár közelibb igazgatás” elérésére első lépcsőben a megyék megerősítése is eredményt hozhatna. Ez alapot adhatna a nagyobb területi, régiós önkormányzatok reális időben történő létrehozásához. Én úgy gondolom, hogy az átalakítást nem szabad siettetni, a közös európai jövő úgyis kikényszeríti az ésszerű változásokat. A modernizáció azonban elkerülhetetlen, és bármi is lesz majd az új irány, a vezetésem alatt álló apparátus tudása legjavát adva végzi a munkáját. DÍSZPOLGÁROK 2003-BAN Fotográfiák nagymestere Ács Irén fotóművész 1924-ben született Szécsényben. A fotózással nagybátyja műtermében ismerkedett meg. 1940-ben Budapestre költözött, ahol előbb labormunkával, retusálással foglalkozott. Fotóriporteri pályáját 1954-ben kezdte, a Néphadsereg című napilapnál, majd a Világ című képes hetilap fotóriportere lett. Elsősorban zsánerképeket, néprajzi és eseményfotókat, portrékat készített. Közel öt évtizedes munkássága során a világ sok országából tudósított, fényképezett tájakat, hétköznapi és híres embereket, politikusokat. Fotóin Palócország számtalan arcát örökítette meg. Képeivel szól az itt élők mindennapjairól, azok szépségéről, öröméről, szomorúságáról és tragédiáiról. Hat fotóalbuma jelent meg, amelyek közül a „Palócország” címűt a Corvina Kiadó nívódíjjal jutalmazta. Hollókői képeit többek között Tihanyban, Párizsban, Jeruzsálemben, Londonban és Prágában is bemutatták. Az alkotások most Hollókőn, a „Húsvéttól karácsonyig” című állandó kiállításon láthatóak. Ács Irén „Őrizd meg” című albuma - amely megrázóan mesél a szécsényi zsidóság tragédiájáról, a holocaust szörnyűségeiről - az Oktatási Minisztérium, oktatási segédanyaggá nyilvánította. Közel hetvenezer negatívból álló életművét a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi és dolgozza fel folyamatosan. Számos kitüntetése, díja mellett 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját vehette át. Bányászhagyományok őrzője Liptay Jenő 1918. november 17-én született Salgótarjánban. Édesapja az acélgyár főmérnöke, majd igazgatója volt. Liptay Jenő 1939-ben Mosonmagyaróváron mezőgazdasági mérnöki diplomát szerzett. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársasághoz 1942-ben került. Ott birtokpolitikai, ingatlanügyek intézésével, bányakárok rendezésével és rekultivációs munka szervezésével foglalkozott. Ő készítette a külfejtések rendezési, fásítási terveit. A napi tevékenységén túlmutató, Nógrád megye érdekében végzett munkája több évtizede kezdődött. Fiatalon aktív részese volt az ipolytarnóci őslelet bemutatásának. Mint a Nógrádi Szénbányák egyik fontos beosztású vezetője felelősséggel segítette és szívén viselte a megyei bányászkodás történetének feldolgozását is. A bányamúzeum kialakításában, a gyűjtemény létrehozásában szintén nagy érdemeket szerzett. A megye bányászatáról készült filmjei hűen megőrzik az utókor számára a több mint 150 éves tevékenységet. Az ötvenedik bányásznapra készített fényképsorozatát már több helyen bemutatták. A bányászhagyományok ápolását, a nógrádi bányászok múltjával kapcsolatos kiállítások rendezését ma is nagy szorgalommal segíti, és aktív szereplője a megye természét- és műemlékvédelmének is. Kihelyezett országgyűlés Szécsényben Az elkövetkező évek egyik legjelentősebb eseménye az 1703-ban kezdődött Rákóczi- szabadságharc 300. évfordulója lesz. Talán nincs is az országnak olyan települése, amely így vagy úgy, de ne őrizne emléket a magyar történelem e rendkívül fontos és viharos közel egy évtizedéről. A szabadságharc eseményei közül számunkra kiemelkedő jelentőséggel bír az 1705-ös szécsényi országgyűlés, ahol II. Rákóczi Ferencet a rendek vezérlő fejedelemmé választották, és meghatározták a kuruc állam szervezeti rendjét. Az évforduló kapcsán Nógrád megyében a rendezvénysorozat legjelentősebb eleme a magyar országgyűlés kihelyezett ülése lehetne 2005-ben, Szécsény városában. A Rákóczi-szabadságharc méltó megünneplése érdekében Nógrád Megye Önkormányzatának Közgyűlése Nógrád megyei Rákóczi-em- lékbizottságot hozott létre, s a bizottság szakmai hátterének biztosítására a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézetet bízta meg. A közgyűlés emellett pályázati források feltárásával keresi annak a lehetőséget, hogy az évfordulóra a szécsényi Forgách-kastély teljes rekonstrukciója megvalósulhasson, Szécsény város pedig Phare-pályázat keretében célozta meg a történelmi város- központ teljes felújítását. A kastély felújítása mellett a közgyűlés törekszik a Kubinyi Ferenc Múzeum állandó kiállításának megújítására, illetve egy időszakos kiállítás berendezésére is, ez utóbbi természetesen az 1705-ös szécsényi országgyűlés írásos és tárgyi emlékeiből táplálkozna.
