Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)
2003-11-05 / 255. szám
2003. NOVEMBER 5., SZERDA SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap -11. oldal CSONGRÁDY BÉLA Mégis, kinek a csapata? Évekkel ezelőtt hazánkban is nagy sikerrel játszották Clarke „Mégis, kinek az élete?” című drámáját Huszti Péter főszereplésével. Innen vettem az ötletet, amikor az alábbi íráson gondolkodtam. Ugyanis rámutat mondandóm lényegére, amely azt firtatja, hogy Salgótarjánban miért pártoltak el az emberek a futballtól. Szűkítve és néven nevezve a dilemmámat: azt szeretném tudni, hogy miért nem járnak Stécé- meccsekre azok a szurkolótársaim, akik azelőtt minden körülmények között - esőben, jéghidegben, tűző napsütésben - ott voltak a tribünön, akik nélkül korábban bele sem fújt volna a sípjába a játékvezető... Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy nem ismerem a magyarországi helyzetet, kijelentem: tisztában vagyok vele, hogy mi minden változott az elmúlt években a labdarúgásban és környékén - tágabban az egész társadalomban -, tudom, hogy nem speciálisan tarjáni jelenség az érdeklődés drasztikus csökkenése. Nincsenek illúzióim, nem több ezres tömegre gondolok - mint amilyen hajdanán a salakos, majd az ország legszebb fekvésű, mára sanyarú sorsra jutott dolinkai pályát övezte - , de azt nem vagyok képes felfogni, hogy egy negyvenvalahány ezres lélekszámú megyeszékhelyen miért nem vonz mondjuk 500-800 nézőt egy NB Ii-es (!) mérkőzés. Azt szokták mondani: mindenki magából indul ki. Én is ezt teszem, amikor meditálok és felteszem a kérdéseket. Akik régebben szerették a Stécét, úgymond, rajongtak a fekete-fehér színekért, mostanra miért ábrándultak ki - tisztelet a kivételnek - szinte valamennyien? Vagy korábban is csak azért jártak ki a meccsekre, mert jó volt osztozni egy-egy valóban nagy csapat felett aratott győzelem örömében, lelkendezni a vidék legjobbja cím elnyerésekor? Esetleg nem is a Stécére voltak kíváncsiak akkoriban sem, csupán a Fradi, az Újpest, vagy a Honvéd joggal híres játékosait akarták élőben látni, netán őket buzdították? Ezek a volt „szurkolók” elfelejtették, hogy az igazi klubhűséget az fémjelzi, ha a bajban is kitartunk elveink - jelen esetben csapatunk - mellett. Mi, néhány tucatnyian - bár értelemszerűen fogyatkozva, megmegtörve - ott voltunk az elmúlt években is a lelátón, amikor a megyei bajnokságban játszott - és nem éppen dicsőséges szerepet - az SBTC, kivéve a legutóbbi bajnokság tavaszi szezonját. Ezekben a nehéz években bizony átéltünk nem egy olyan megalázó vereséget is, amelyet alig néhány száz lakosú nógrádi községek csapatai mértek az ország 1972- ben harmadik legjobb együttesére. Tudomásul kellett azt is vennünk, hogy esetenként a tabella utolsó helyén tanyáztunk, vagy heteken, hónapokon át az alsó régiókban kullogtunk. De akkor ez volt az SBTC és mi, pártoló tagok ehhez a csapathoz is ragaszkodtunk, ezt is szerettük, a miénknek tudtuk s ugyanúgy izgatottan vártuk az idegenben, vendégként játszott mérkőzések eredményeit, mint a hőskorszakban, amikor egy-egy fővárosi vagy vidéki oroszlánbarlangban aratott győzelmünktől volt hangos a média, a közvélemény. Mert számunkra a Stécé szeretete mindig is része volt a város szeretetének, összeforrott a lokálpatriotizmussal. S amikor óvatosan megkérdeztük elmaradt társainkat, hogy miért nem járnak velünk együtt a hazai meccsekre, azt válaszolták: csak nem nézzük ezt a Stécé múltjához, hagyományaihoz méltatlan vergődést a megyei bajnokságban? Ennek az ínségkorszaknak azonban az idén nyáron vége lett. Egy jól sikerült együttműködési szerződéssel - amelyet az Öblös-Faipar csapatával kötött az elnökség és hagyott jóvá a közgyűlés - egy csapásra újból a nemzeti bajnokságban találta magát az SBTC és nem is az NB Ill-ban, hanem az NB II- ben. Egyszerre két osztályt lépett tehát a csapat, s ismét olyan patinás múltú együtteseket fogadhat, mint a Soroksár, a Kazincbarcika vagy a BVSC. Sokan tartottak ettől a nagy ugrástól, féltették az új Stécét a hirtelen jött változástól, a jóval nagyobb követelményektől és - mint bebizonyosodott - nem is jogtalanul. De én most nem a szerény eredményekről akarok szólni, ezek elemzése a szakemberek dolga. (Mint ahogyan a finanszírozás kérdéskörével sem foglalkozom. Ahhoz sem értek...) Én csak azt vetem fel, hogy miért nem nőtt meg legalább duplájára-triplájára a mintegy kétszáz fős törzsközönség akkor sem, amikor már nem megyei vegetálásról van szó. Pedig igazán elkelne a nagyobb hangerő, az erőteljesebb buzdítás, a jobb hangulat, ha azt akarjuk, hogy előbbre lépjünk a táblázaton s a jövőben is NB Il-es csapata legyen a városnak. De vajon hányán akarjuk, akarják ezt őszinte hittel, tiszta szívből? Hisz, ha nincs csapat, gond sincs vele, nem kell pénzt ráfordítani, pályát rendben tartani stb. Vannak, akik azzal magyarázzák távolmaradásukat, hogy ez a csapat csak papíron Stécé, valójában a régi „Öblös” vette fel a fekete-fehér mezt és fut ki a Stécé-induló hangjaira. Annyiban - de csak annyiban! - van igazuk, hogy a pályára lépő tizenegy döntő többsége az előző bajnoki szezonban az Öblös-Faipar - vagy ahogyan az utóbbi egy évben hívták: a Salgótarjáni FC - játékosa volt. És miért baj az? Az üveggyáriak is a várost képviselték az NB Ill-ban és nem is akárhogyan. Ráadásul a focisták zöme korábban már játszott az SBTC-ben, tehát hazajött a Tóstrandra. Hát, nem jobb ez, mint a régebbi gyakorlat, amely révén csupa „idegen”, az ország különböző részeiből verbuvált, egy-két évre ideszerződött játékosokból állt az SBTC. Ha akkor nekik - akiket az anyagi érdeken kívül semmi nem kötött ide - tapsoltunk, akkor miért ne tennénk a zömükben idevaló, vagy környékbeli jelenlegieknek. Szóval: örülni kell(ene), hogy Salgótarjánnak ismét van NB Il-es csapata, amelyet SBTC-nek neveznek, tehát a miénk! Igenis be kell látni, el kell fogadni: a Stécé múltja várostörténeti érték, olyan, aminek révén az utódok is megérdemlik, hogy szeressük őket, szurkoljunk nekik az eddigieknél jóval nagyobb számban is! S akkor minden bizonnyal előbb és többször sikerül a vendégcsapat hálójába juttatni a labdát, mert a mieink által rúgott gól pillanatánál - bárki is az ellenfél - kevés mámorítóbb érzése lehet egy igazi Stécé- drukkernek. A hajrá ezúttal is jól sikerült Kézilabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak - Mestermérleg A Salgótarjáni Háromkő KC NB I/B-s férfi kézilabdacsapata a hetedik fordulóban hazai pályán remek végjátékkal 28-23-ra nyert a Fehérgyarmat ellen. Az újabb sikerről Molnár Ferencet, a Háromkő edzőjét kérdeztük.-A mérkőzés úgy alakult, ahogyan elter- veztük- kezdte Molnár Ferenc. - Gyorsan, dinamikusan játszottunk ahhoz képest, hogy a mérkőzés kezdésére a csarnok világításának hibája miatt közel fél órát kellett várni a bemelegítés után, ez nem tett jót egyik csapatnak sem. Ebből mi jöttünk ki jobban, gyors lerohanásokból gólokat tudtunk szerezni. Azonban megállt a gépezet, ismét előjöttek a hibák, de a félidő végére korrigáltuk ezeket. A második félidőben Kertész Gábor sérülése után a csapat visszaesett, nehezen tértünk észhez. Ekkor a Fehérgyarmat le is dolgozta a négygólos hátrányát. A sikeres talpra állás érdekében sokat kellett változtatni, de mint a bajnokság során oly sokszor, az apróbb emberek és a jó cserék meghozták a sikert. A végén azt mondom, hogy ha nehezen is, de megérdemelten nyertük meg ezt a találkozót.- Hogyan értékeli a játékosok teljesítményét?- Kerekes Károly a kapuban fantasztikus teljesítményt nyújtott. Bal szélen a sérült Szabó Tamás ismét hozta kiemelkedő formáját, Szabó Gábor, amikor beállt, fontos gólt lőtt, és jól oldotta meg a feladatát. Bal átlövőben Hodosi Mihály nagyon jól kezdett ismét, de megint volt egy formaingadozása. A másik nyerő ember Tamás Gábor volt, akinek a lendületét és a testsúlyát már nem tudta ellen súlyoznia a vendégcsapat. Kovács Péter 45 percig szinte a hátán vitte a csapatot, ebbe bele is fáradt, le kellett cserélni. Jobb átlövőben Köteles Gyula kezdett, ismét rejtély maradt a játéka, remélem, minél hamarább kilábal a gödörből. Tasnádi Ákos a jobb szélen sajnos, csak hibázott, ő is formája és tudása alatt játszik. Padla József beállítása pozitív dolognak bizonyult, ő lehet a jövő embere. A be- állós poszton és a védekezésben Riba Róbert és Márton János jól oldotta meg a feladatát, de azért sok volt a váltási hiba. Nagy gondot fog jelenteni Kertész Gábor sérülése, aki boka- szalag-szakadást szenvedett. Reméljük, hogy minél hamarább fel fog épülni, mert az ő hiányát biztosan meg fogjuk érezni. SPORTTURMIX TENISZ Egyéni és páros teniszversenyt rendeznek november 8-án és 9-én a megyeszékhelyen a Westel Mobil Rt. támogatásával. Salgótarján Város Kupájáért a környékbeli amatőrök, azon felül Balassagyarmat, Szécsény, Romhány és a szlovákiai Losonc, Fülek, valamint Rimaszombat meghívottjai szállhatnak harcba szombat és vasárnap 9 órától a városi sportcentrum teniszsátrában. A hölgyek csak egyéniben, míg a férfiak egyéniben és párosban indulhatnak, 50 év alatti és feletti korkategóriában. Az értékes tárgyjutalmak mellett a győztesek elnyerik a Westel által felajánlott serlegeket is. Nevezni a versenyszámok kezdési időpontja előtt fél órával a helyszínen lehet. ÚSZÁS Jubileumhoz érkezett Salgótarján - és újabban környékének is - egyik legkedveltebb és legnépesebb diák tömegsport- rendezvénye, az idén kereken húszéves ebihal úszóverseny. November 12-én, szerdán a 2003-2004-es tanév első fordulóján szokás szerint az alsós lányok és fiúk 25 méteres, 13- án a felsős fiúk, 14-én a felsős lányok viszont már 50 méteres távon állnak rajtkőre, gyors-, mell- és hátúszásban. Természetesen most is külön értékelik az úszóedzéseket látogató „profik” és az amatőrök eredményeit, de a kis és nagyiskolák pontversenyét is ugyanúgy meghirdetik, mint az előző években, sőt a jubileum kapcsán meglepetéssel készül a rendező, a Létesítmény és Sport Kht. Nevezni a 14 órás kezdés előtt a helyszínen, a városi uszodában lehet. POLGÁRMESTER LETT Jordan Lecskov, korábbi bolgár válogatott labdarúgó megnyerte szülővárosa, Szliven polgármesteri választását. Az 1994-es világbajnokságon a nemzeti csapattal 4. helyen végzett, s ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett, hiszen a bolgárok a negyeddöntőben az ő csukafejesével verték ki az akkor címvédő németeket. A ritkás hajáról is ismert Lecskov 1998-ban fejezte be pályafutását a török Besiktasban. Előtte megfordult a Hamburger SV és az Olympique Marseille együttesében is. Visszavonulása után egy sporthotelt nyitott Szlivenben. MULICZA FERENC Ködbe veszett győzelem Futapest Cross 5 sorozat, Kistarcsa A későbbi győztes, így az újabb Langer- elsőség is ködbe veszett Kistarcsán, a Futapest Cross 5 sorozat őszi versenyének harmadik fordulóján. Nem pihent túl sokat Langer OUvér a SAC-Wink hosszútávfutója a Bécs-Budapest Szupermaratoni után, bár ahogy a mostani, számára szokatlan eredménye jelzi, lehet, hogy jobban tette volna. Nem mintha egy harmadik hely olyan nagy szégyen lenne, de hát, aki az elsőhöz szokott ezen sorozat keretében... A győztes Ostoróczki Ferenc ugyan elment egy percre, és el is tűnt a ködben, az ezüstérem viszont nagyon is közel volt. A 20 kilométeres táv több mint felén Olivér a honvédos Ott Balázzsal „harmonikázott”, azaz emelkedőkön utolérte, lefelé viszont leszakadt a hatalmas sárban. A végén, a célban viszont maradt az egy másodperces hátrány, így a salgótarjáni fiú 1 óra 19 perc 12 másodperccel a harmadik helyen végzett. __________________________________(SATUI Lang er Olivér Padla József a jövő embere lehet Ma: Magyar Kupa-meccs Egerben Az első fordulóban erönyerő, a második fordulóban az NB l/B Keleti csoportjában szereplő Diósgyőr csapatát 33-26-os eredménnyel búcsúztató Salgótarjáni Háromkő KC gárdája, az NB II Északkeleti csoport lista vezetőjét, az SHS Eger SE csapatát kapta ellenfélül a harmadik fordulóban. A mérkőzést november 5-én 19.30 órai kezdettel játsszák Egerben. Molnár Ferenc edző: - Nagyon jól ismerem a kupaellenfelünket, láttam őket a második körben, ahol Vác csapata ellen jutottak tovább. Egy szerény képességű, de annál nagyobb lelkesedéssel rendelkező gárda. Természetesen a továbbjutás a célunk, melyért mindent megteszünk. Főként azoknak a játékosoknak szeretnék játéklehetőséget adni, akik a bajnoki mérkőzéseken kevesebb szerepet kapnak. Fölényes győzelem, gyenge játékkal Kézilabda, NB II, Északi csoport, nők, 7. forduló Háromkő KC - Postás Matáv SE 42-18 (18-9) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Koncz, Várhegyi. Salgótarjáni Háromkő KC: Csíki - Tarlósiné 4, Sidó 7/1, Tarjáni 6/3, Boros 4, Erős 4, Berindán 7. Cs.: Zvara (kapus), Korponai 4, Tuza 5, Princz 1, Institórisz. Megbízott edző: Molnár Ferenc. Hétméteresek: 6/5, ill. 5/2. Kiállítások: 10 perc, ill. 10 perc. Az eredmény alakulása: 4. perc: 4- 1, 13. perc: 8-5, 21. perc: 13-6, 28. perc: 17-9, 34. perc: 21-9,40. perc: 26-11, 52. perc: 36-16, 57. perc: 39-16. Az NB I/B nyugati csoportjának 5. helyéről tavaly visszalépő, idén azonban a pofozógép szerepét betöltő Postás Matáv gárdája volt a Háromkő KC ellenfele. A vendégek, hogy elkerüljék a további kiütéses vereségeket, a 7. fordulóra néhány idősebb, magasabb osztályt megjárt játékost igazoltak. A házigazdák a tabellán elfoglalt vezető hely megerősítését, míg a Postások a tisztes helytállást tűzték ki célul. A vendégcsapat kezdte a játékot, ám az első helyezésük kimaradt, míg a másik oldalon Tarlósiné a szélen befejezett akciójával vezetést szerzett a hazaiaknak. Az eddigi mérkőzésekkel ellentétben a fővárosi együttes egészen a 17. percig tudott lépést tartani a jóval képzettebb házigazdákkal, akik Erős, Sidó és Boros vezérletével hét góllal léptek el. Bánóczy révén próbált ugyan kapaszkodni a vendégcsapat, ám az ismét jó napot kifogó Csíki Andrea sorozatban hárította a ziccereket, megduplázva ezzel társai harci kedvét. A félidő végére Tarlósiné, Tarjáni és Sidó találatai után kilencgólos előnynyel térhettek pihenőre a tarjá- niak Fordulás után Boros talajról eleresztett lövésével már 10 volt közte, majd Erős, valamint a csereként beállt gólerős szélső, Tuza és a minden szituációban gólérzékeny Sidó Krisztina találatai növelték a különbséget. A nyitott védekezés a hazai oldalon kifogástalanul működött, ami a Postás-lányoknak megoldhatatlan feladatot jelentett. Az 51. percre teljesen kimerültek, így a jó napot kifogó Berindán, Tuza és Korponai zsinórban szerzett találatai padlóra küldték a vendégeket. Egy közepes iramú, az átlagnál alacsonyabb színvonalú mérkőzésen kiütéses tarjáni győzelem született. A mérkőzés legfeljebb a sok góllal szórakoztatta a szép számú publikumot, a mindkét csapat számlájára felróható rengeteg technikai hiba, kihagyott ziccer (főleg a hazaiaknál) a szép játéktól nagyon távol állt. A fontos azonban, mint minden bajnoki mérkőzésen, a két pont megszerzése volt, amivel továbbra is őrzi az első helyét a Háromkő csapata. Molnár Ferenc edző: - Az őszi szezon leggyengébb produkcióját nyújtotta csapatunk, rengeteg hibával és kihagyott helyzettel, ám mégis úgy gondolom, hogy kiütéses győzelmünk ilyen arányban is megérdemelt. Dolgozunk tovább kitűzött céljaink érdekében. Ifi: 35-16. KASZÁS OSZKÁR További eredmények: Esztergomi KSEII - Pilisszentiváni SC 25-30, Kispesti AC - Solymári SC 24-16, Salgótarjáni Háromkő KC - Postás-Matáv SE 42-18, Soroksári TE - Szentendre NK 20-33, TFSE - Gyömrő SE 28-23, Veresegyház VSK - Kinizsi TTK 15-26. A bajnokság állása LHáromkőKC 7 7 0 0 413-145 14 2. Szentendre NK 7 5 0 2 217-168 10 3. Kinizsi TTK 7 5 0 2 199-158 10 4. Kispesti AC 7 4 1 2 152-143 9 5. Piliszentiván 7 4 0 3 173-148 8 6. Gyömrő SE 7 3 1 3 167-150 7 7. Solymári SC 7 3 0 4 179-173 6 8. TFSE 7 3 0 4 168-176 6 9. Veresegyház 7 3 0 4 139-165 6 10. Esztergom D. 7 2 0 5 192-200 4 11. Soroksári TE 7 2 0 5 159-190 4 12. Postás-Matáv 7 0 0 7 105-247 0
