Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-22 / 270. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D SÓSHARTYÁN 2003. NOVEMBER 22., SZOMBAT A korai középkortól a Zách nemzetség őst bir­toka volt a faló. 1227-ben az e nemből szárma­zó Tardos Itat, András és Erasmus voltak a föl­desurat. Zách Felicián merénylete után Kár­oly Róbert király az Ákos nembeli Cselenfiaknak, János királyt étek-fogénak és testvérének, Jakabnak adta. János utódat, a Méhi család Itteni btrtokrészett az oklevelek szerint 1374-ben és 1383-ban az Osgyáni Bakosok szerezték meg, de a Hébtek 1398- ban visszaszerezték a falut. A Méhiektól a Palásthi Radó csatád birtokába került Sésbartyán. Radó Sámuel magtalan, halála után 1447-ben Hunyadi János, Magyaror­szág kormányzója Vingárti Geréb János­nak adta. 1548-ban Balassa Zsigmond, 1598-ban Pásztohi Gergely volt a latu föl­desura. A hódoltság idején, 1609-ben Hasz- szán Dzsafar és Husszein bin Mohammed török tisztek hűbérbirtoka, 1633-tól pedig a váci nabtje része volt, tíz adó­köteles házzal. A török kiűzése után 1715-ben 16 magyar és öt szlovák, 1720-ban pedig 25 magyar háztartást Írtak itt össze. A falu plébá­niája 1332-37 között fennállt. Az új templom 1906-ban épült a dombra. A községháza tetszetős épülete néhány évvel ezelőtt épült _ A faluház kivül-belül jellegzetes látnivalókat kínál A tájház a későbbiekben vendégházként is működhet _ EGYE 2 0 0 3 Hangsúly a közéleten, a közösségteremtésen 48 127 .......... A tájból kiemelkedő templomépület messziről mutatja az utat a faluba érke­zőknek. A 910-920 főt számláló telepü­lés további nevezetessége az ott eredő jódos gyógyvíz. De említhető a Cseres­hegy környéke is, különleges növény­zete és a ritka madárnak számító gyur­gyalag miatt. A községben - amely Lucfalvával kö­zös körjegyzőséget alkot, dr. Tóth László jegyzőségével - kiépített a teljes közmű- hálózat és a közutak is rendben vannak. A következőkben a folytonos csinosítás­ra, parkosításra kell figyelmet fordítani. Az igazi nagy gondot azonban a munka- nélküliek magas száma jelenti, bár a se­gélyezési rendszer, valamint a pályázati pénzből és az önkormányzat önerejéből funkcionáló szociális földprogram segít a mindennapi megélhetésben. Az ösz- szevont osztályokkal működő iskolának Vetróczky Ambrus az igazgatója. Az idén önálló intézménnyé lett egycsoportos óvoda, - amelyet Sándor Judit vezet ­helyhiánnyal küzd. Szintén ebben az év­ben jött létre a Sirkó Andrásné vezette gondozási központ, amely magában fog­lalja a idősek napközi otthonát, közre­működik a házi segítségnyújtás, a csa­ládsegítés és az ifjúságvédelem felada­tainak megoldásában. Hamarosan, de­cember elsejétől elfoglalja helyét az or­vosi rendelőben dr. Valkó Gyöngyi, aki a kishartyáni betegeket is ellátja. Az intéz­ményekben költségkímélő beruházás­ként tervezik a nyílászárók korszerűsíté­sét. A községben - tekintettel a lakosság összetételére - cigány kisebbségi önkor­mányzat is működik Bada Sándor el­nökletével. Alkalmankénti fellépésre, szereplésre kapható a 10-12 asszonyt, le­ányt tömörítő hagyományőrző együttes, más civil szervezet azonban nem műkö­dik a faluban. A közéletre, a közösségi életre sok mindent lehet mondani, de aktívnak, pezsgőnek semmiképp nem nevezhető. Ennek egyik oka az is, hogy nem működik a művelő­sjocöl is átlátás 10161 Horgászni is szeret a polgármester (nő) Tóth Gabriella egyike azoknak, akiket tavaly először választottak meg faluve­zetőnek. A közigazgatás azonban nem volt ismeretlen számára, hiszen ko­rábban volt már tanácstag, önkormányzati képviselő, sőt alpolgármester is. Eredeti szakmája építőipari technikus, a polgármesterség előtt vállalko­zóként dolgozott férjével együtt. Sőt, a településmémöknek tanult 23 éves leányuk is vál­lalkozóként keresi kenyerét. Tóth Gabriellának a község és a család ügyeinek intézése mellett egyelőre nem nagyoh akad szabad ideje, pedig nagyon szeret horgászni. A férje révén kedvelte meg e foglalatosságot. Leggyakrabban Ludányhaiásziban, a sóderbánya- tavon teszi próbára szerencséjét. Eddigi legnagyobb fogása egy négykilós ponty volt. illesztési .. __ | tartalék 500 foktatás, művelődés .41819 Összesen: 123 705 ER dési ház. 2004-ben szeretnék újból meg­nyitni kapuit, addig felmérik, hogy mire lenne igénye a lakosságnak. A rendezési terv alapján a községháza melletti leen­dő faluközpontban játszóteret kívánnak kialakítani. Szép jövővel kecsegteti a fa­lut a turisztikai centrum olasz befekte­tők általi megvalósítása. Az ő közvetíté­sükkel léptek érintkezésbe egy Tregnago nevű itáliai településsel, amely írásban már kinyilvánította part­nerkapcsolati szándékát. Turisztikai centrum olasz módra Folyékony kincs a föld méhében A Fodor József Országos Közegészségügyi Központ reprezentatív felmérései alapján Magyarország négy­ötödén az ivóvizek jódtartal- ma elégtelen. A megyékre ki­terjedő orvosi szűrővizsgá­latok is azt erősítik meg, hogy a lakosság jódellátott- sága hiányos. Ennélfogva az egész országban szükséges lenne a jódpótlás általános bevezetésére. Hazánk rendelkezik világvi­szonylatban is kimagasló magas jódtartalmú vízadó bá­zissal, amely Ma­gyarország lakossá­gának jódszükség- letét alacsony költ ségszinten és bizo nyíthatóan haté­kony formában fedezheti. A Sóshartyán ban feltárt j forráskút a I ma forga-' lomba lévő I Jódaqua ter­mészetes bá-| zisa. Az okleve­lek tanúsága szerint a falu­ban 1710 óta ismert a sós­vizű kút, i amelynek vize Ebben az épületben palackozzák a falu különleges „termékét” ; bizo- até- m 4 ko ve i korai leírások szerint gyógyerő- vel bír. 1949-ben 600 méterre mélyítették a fúrást. A gyógy­víz felső oligocénkori tengeri eredetű, kémiai összetételét elismert szaktekintélyek vizsgálták. Kiderült a víz jodid-tartalma világvi­szonylatban is kiemelke­dően magas. A kémiai vizsgálatok mellett a Jódaqua néven forgalomba hozott gyógy­vizet az Országos Köz­egészségügyi Intézet irá­nyításával több megyében golyvás betegségben szen­vedők körében vizsgálták és a si­keres vizsgálati Ilyen „kiszerelésben” kapható a gyógyvíz eredmények alapján az egész­ségügyi kormányzat javaslatára és ártámogatásával a golyva gyó­gyítására és megelőzésére széles körben bevezették. A gyógyvíz szakmai elismert­ségét jelzi, hogy egyetemi tan­könyvek külön is megemlítik és méltatják. A Jódaqua kiemelke­dő biológiai aktivitása magas jódtartalma mellett egyéb társ­elemek és ásványi alkotórészek különleges arányának és együt­tes hatásának tulajdonítható. A Jódaqua jelenleg egy budapesti cég, konkrétan dr. Puskás István tulajdonában van. A Sóshar- tyánban palackozott vizet innen szállítják a gyógyszertárakba, gyógynövényboltokba. m Dr. Antonio Dal Fabbro - akinek már úgy megtetszett Sóshartyán, hogy itt él - Leone Mazzeo nevű társával és egy további befektetővel a Főnix line O.M. Bt. képviseletében kí­vánja megvásárolni a helyi önkormányzat tulajdonát képező, a lőtér melletti 37 hektáros, dombos, mocsaras területet, hogy ott egy turisztikai centrumot alakítson ki. Kezdetben 11 kisméretű össz­komfortos faházat terveznek a pi­henni vágyók számára. A vendég­látói egységhez egy étterem és egy pizzéria is tartozna. Terveznek egy gyógyközpontot is, amelyben a helyi gyógyvíz is szerepet kaphat­na. Külön erre a célra megépített szalonban adnának otthont a több­rétű kulturális programoknak, tu­dományos tanácskozásoknak, összejöveteleknek. A tervekben szerepel egy emlékmű megépítése is, amely emlékeztemé a látogató­kat minden európai ország azon katonájára, aki életét áldozta népe szabadságáért. Az elképzelések szerint a sza­badidős tevékenységek kínálatá­nak bővítéséhez egy sporthorgá­szatot is lehetővé tevő tavat is léte­sítenének. Ugyancsak tervezik egy erdei út kiépítését úgynevezett vi­dám sportállomásokkal. A lovas­sport szerelmeseinek lovagló isko­la állna rendelkezésére. Továbbá lehetne gyakorolni a sportlövésze­tet, az agyag-galamblövészetet és az íjászatot is. Hosszabb távon ter­veznek úszómedencét, tenisz-, te­ke és golfpályát is. Mind a beruházás ideje alatt, mind pedig a már működő cent­rumban jó néhány munkaerőre Az elképzeléseket ezen a területen tervezik megvalósítani A Verona környékéről érkezett dr. Antonio Dal Fabbro kezében a centrum tervrajzával _ lesz szükség, amit a lehetőségek­hez mérten a helyi lakosság sorai­ból szeremének biztosítani. A centrum vonzáskörzetében külön­böző kereskedelmi egységek, tevé­kenységi körök is létrejöhetnének, amelyek számos vállalkozónak nyújtanának munkalehetőséget. A turisztikai központról készí­tett propaganda ismertebbé tenné Sóshartyánt és szép környezetét, mind Magyarországon, mind pe­dig a külföldi országokban. A ter­vek valóra váltását 2004-ben kez­dik el. Arcok a településről A lakosság mint kutatási téma Az egyébként zagyvarónai, ma is Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Központban dolgozó Hondo Péter 1991 óta él Sóshartyánban. Oda nősült tizenkét évvel ez­előtt. Akkortájt dolgozott a helyi művelődési házban, majd később az általános iskolában napközis nevelőként. 2000-től tanul a miskolci egyetemen: a kulturális és vizu­ális antropológia szak levelező tagozatos hallgatója. Eb­béli minőségében, szakdolgozati témaként kezdte tanulmányozni a falu lakosságának életét. Nyolcadik osztályos gyermekek körében végzett szociológiai felmérése a társadalmi beilleszkedés folyamatát vizsgálta il­letve vizsgálja folyamatosan. Időközben a kutatás kiterjedt, s egy hat fős csoport tanulmányoz egy-egy részterületet, például a nyelvi kultúrát, a generációs konfliktusokat, a nők helyzetét. A Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke és a helyi önkormányzat támogatásával sikerült egyhetes intenzív kutatótábort is szervezni. Handó Péter behatóbban geneológiai, leszár- mazástani elemzésekkel foglalkozik, tehát a családfákat vizsgálja. Rész­dolgozatok már születtek a tapasztalatokból, a kutató hallgatók egyetemi szaknapokon is tervezik ismertetni következtetéseiket. Már ükunokái is nagyok Futó Istvánné a múlt század elején, 1905. december 24- én Sóshartyánban látta meg a napvilágot s azóta is - csak­nem egy évszázada - a község lakosa. Szentestén szüle­tett, így hát családja számára a karácsony kettős ünnepet jelent. Futó Istvánné mostanság már idősebb leányával és unokájával lakik egy háztartásban, két évvel ezelőtt még egyedül élt. Szinte minden mezőgazdasági munkát kipró­bált, a nyugdíjjogosultságot az egykori termelőszövetkezetben szerezte meg. Súlyosabb betegsége sohasem volt, tíz éve, hogy műtötték a szemét, gond van látásával, csak a nagybetűs képes könyveket tudja olvasgatni. Komolyabb munkát már nem végez a ház körül sem, de például babot fej­teni szívesen segít. Az evésre szinte már rá kell beszélni, kedvenc étele a banán. Minden nap megiszik egy gyenge kávét és alkalomadtán egy kicsit valami likőrféléből. Két leánya, két unokája, három dédunokája és két ük­unokája született. Már az utóbbiak is 13 és 17 évesek. Népes család remé­li, hogy 2005 karácsonyán felköszönthesse Futó Istvánnét a ritka évfordu- lón, századik születésnapján. _________________________________■ E gy agyagszobrász öröksége 1997-ig, 82 éves korában bekö­vetkezett haláláig élt és alkotott a faluban Adorján János. Ő ugyan már hatodik esztendeje nincs az élők sorában, de hátrahagyott szobrai - a templomban és a pol­gármesteri hivatal épületében - őrzik keze nyomát emlékeztetnek egy olyan emberre, aki csendben, minden hírverés nélkül, belső késztetésből tette a dolgát. Mint unokája - Sirkó Andrásné - el­mondta, Adorján János annak idején négyéves kisfia elvesztése miatti fájdalmában fordult a mű­vészethez. Az 1993-ban megje­lent „Községi kalendárium” több helyen is említést tesz Adorján Já­nosról és kizárólag agyagba min­tázott munkáiról. E kiadványból tudni meg azt is, hogy nem ki­sebb személyiséget mint Kisfaludi Stróbl Zsigmond szob­Adorján János Dózsa-szobra a községháza épületében található _ rászművészt is volt szerencséje megmintázni. Egy Petőfi-szobrot- unokájának emlékezete szerint- Kiskőrösre ajándékozott. ■

Next

/
Thumbnails
Contents