Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)
2003-11-15 / 264. szám
2003. NOVEMBER 15., SZOMBAT IPOLYVECE Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal N Ó G R Á D MEGYE 2003 Nógrád megyében meglehetősen ritka, Inkább síkvidéki jellegű település ez az Ipoly völgyében található lalu. A folyó egykori árterülete ma már nagyrészt szántóföldi művelés és legeltetés alatt áll, de néhány helyen fennmaradtak a bokorfüzesek és egy-két égerfa Is. A környék természeti érlékelnek nagy részéi tönkretette az Ipoly folyó szabályozása, de a faluban a mai napig szép gályaállomány él, Nyugat-Nógrád- ban Itt és a szomszédos falvakban van belőlük a legtöbb. A főleg villanyoszlopokon költő madarak jelentős része évtizedeken át Is használ egy-egy fészket. Ilyen mázsás súlyú madárotthonok Is vannak Ipolyvecén. A természeti értékek mellett népi építészet emlékei Is megtalálhatók a községben: a legjelentősebb az a múlt századból származó parasztporta, ami mellett fennmaradt az eredeti, kétszintes magtár, Illetve a többi gazdasági épület Is. Jelentősen átalakítva, de több háznál felledezhetők még a százéves, vagy még annál Is régebbi pajták, csőrök, kocsiszínek. A településen, bár meglehetősen kicsiny a lélekszám, de római katolikus és evangélikus temploma is van. Római katolikus templom Evangélikus templom Élete vágya volt e szobor Monumentális bronzszobor díszíti 2001 óta a katolikus templom melletti temetőt. A hatméteres Jézus-szobor a Kos- suth-díjas Marton László alkotása, aki mint az angol királyi udvar házi szobrásza, számos híres műve után elmondotta: élete vágya volt egy ilyen mű elkészítése. Felállítását egy Ipoly- vecéről elszármazott vállalkozónak köszönheti a falu, melynek közössége viszont kétkezi munkával vette ki részét a szobor méltó környezetének kialakításában. ■ A népesség mindig is a termőföldből élt Ha valamely település híres volt valamiről, akkor Ipolyvece a bogyós- gyümölcs-termesztéséről, kiváltképp a szamócáról - amit földiepernek is neveznek - és a málnáról meg ribiz- liről volt az. A tradicionális sajátosságon kívül figyelemre méltó a községben egy manapság ritka demográfiai jelenség, a 2002. évi statisztikai adatok szerint az élve születések száma némiképp meghaladja a halálozásokét. Az utóbbi időkben Budapestről beköltözőitekkel is találkozhat az ember - ahogy erről Tóth József polgármester tájékoztat bennünket -, akik az idilli táji környezet miatt feladták pesti ingatlanjaikat és a nyugodtabb megélhetés reményében telepedtek le Ipolyvecén. A falu fogadókészségét vállalkozások számára is növeli, hogy a teljes közműhálózat - méghozzá la- | kossági hozzájárulás nélkül - régen kiépített, pályázati úton is keresik a kábeltévé bekötésének lehetőségét. A foglalkoztatást az 1970-es és ’80-as években biztosította a prosperáló termelőszövetkezet, amely fölkarolta a bogyósgyümölcs-termesztést, s az utóbbi jó jövedelemhez juttatta a helyieket. Ekkor jelentős építkezések valósultak meg, fejlődött a település. Lakói mindig is a termőföldből éltek, ám a tsz megszűnésével az „aranykor” véget ért. A Duna-Ipoly Nemzeti Park kijelölése miatt a tulajdonosok a földjüket nem tudták birtokba venni. A község intézmény-ellátottsága jó színvonalú. Az óvodába minden jelentkezőt felvesznek, az alsó tagozatos általános iskolában nyelveket és számítástechnikát is oktatnak. Az orvosi és fogorvosi rendelő körzetben működik. Kihelyezett gyógyszertári fiókot is létesítettek. A művelődési ház nem igazán tölti be funkcióját, de hasznosítása megoldott. A könyvtár állománya évről évre bővül. Az önkormányzati épületek felújításra szorulnak. Az alapvető élelmiszer- és manensen tanulta végig életét. Erdész, növénytermesztő üzemmérnök, igazgatásszervezői okleveleinek megszerzése után jelenleg teológiát tanul. Ettől többet talán csak otthoni örökségként kapott: a föld, a természet tiszteletét, a család, szülőfaluja szeretetét. Nős, felesége magyar- történelem-hittan szakos tanár. Három gyermekükkel büszkélkedhetnek, ketten már „önállóak”, egy kislányuk katolikus egyetemi hallgató. 1990-től folyamatosan látja el a polgármesteri teendőket, ma már főállásban. Szabadidejében korábban sokat vadászott, mostanában erre kevesebb ideje jut, de ha teheti, ma is járja az erdőt. IWHYVKI2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE Összesen: 76174 ER kereskedelmi ellátás, valamint a szükséges szolgáltatások helyben biztosítottak különböző, részben helyi vállalkozások jóvoltából. A település vallási szempontból az evangélikus és katolikus felekezet által reprezentált. A cigány etnikum aránya 4 %-ra tehető, az önkormányzat ingyenes telket is biztosított számukra, szociális problémáik kezelhetőek, miként a 25-30 fő munkanélkülié is. Méltó helyre kerülnek a bankrendszerben A mérnök-közgazdász végzettségű, alig ötvenéves, ipolyve- cei Lukács István a Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. Feleségével ma is szülőfalujában lakik, két diplomás gyermekük már önálló életet él. Szeretettel beszél családjáról, kötődéseiről, munkájáról. Utóbbiról úgy is, hogy a takarékszövetkezet, amelynek elnöke, az ország kis- és közepes pénzintézeteinek sorába tartozik, s egyre inkább méltó helyre kerülnek a bankrendszerben. Ezt elsősorban ügyfélcentrikus munkájuknak, bővülő termékkínálatuknak tudják be, meg annak, hogy szinte személyesen ismerik minden kliensüket. Ipolyvecén jól működő kirendeltségük van, és már három éve vezetik az ipolyvecei önkormányzat szám■ Iáját, amely elégedett szolgáltatásaik színvonalával. Szabadidejében is szívesen tesz a közösség, szülőfaluja érdekében. Elnöke az ipolyvecei horgászegyesületnek, aktív tagja az „Ipolvecéért Klub”-nak, melynek mintegy húszfős lokálpatrióta tagsága segíti a falu rászorultjait. ■ Megpróbálnak több lábon állni Máth Mihályné Ipolyvecén beleszületett a bogyósgyümölcstermesztésbe, ezért is képezte magát mezőgazdasági szakközépiskolában. Húszéves volt, amikor 1976- ban bekötötte a fejét a helyi téesz- ben sokáig traktorosként dolgozó mezőgazdasági gépszerelő férje. A nagyobbik gyermekük 26 éves, a BM dolgozója, a kisebbik 20 éves és besegít a családi gazdaságba. A helyi tsz megszűnésekor megalakított először csak bogyósokkal (szeder, szilva, ribizli) foglalkozó vállalkozásuk szépen fejlődik. Ma már mintegy húsz hektáron foglalkoznak szántóföldi növénytermesztéssel (rozs, triti- calé, kukorica). Nemrégiben belevágtak a húsmarhatermelésbe is. Ezzel is megpróbálnak több lábon állni. Termékeik értékesítését is maguk végzik, elsősorban Budapesten, a nagybani piacon, de gyümölcsöt adnak el cukrászoknak is. Minden évben regisztráltatták magukat, most is a nyomtatvá- nvokra várnak, _____________■ M ár most megfelelnek az EU előírásainak 1991-ben a férjemmel Balassagyarmaton egy húsbolttal alapítottuk a céget, idézi vissza a kezdeteket ipolyvecei telepükön Fülöp Ferencné, a Fülöp-Hús Húsfeldolgozó Kft. résztulajdonosa. Amikor bővíteni szerették volna termékkínálatukat, merült fel a gondolat, hogy egy kisebbfajta húsfeldolgozót létesítsenek. A folyamatos fejlesztések révén a húsfeldolgozó műhely mára már tíz főt foglalkoztató, jó nevű, piac- és versenyképes húsüzemmé nőtte ki magát. Termékeik - a száraz- és füstöltáruktól kezdve a lecsókolbászon keresztül a Fülöp sonkáig bezárólag - kedveltek még a megye határain túl is. A fiatal, tűzről pattant üzletasszony azt mondja, sziszifuszi munkával ugyan, de megtalálták számításukat, s már most megfelelnek az EU minőségi követelményeinek. Büszke férjére, akinek érdemei a vállalkozás sikerében elvitat- hatatlanok. ■ Arcok a településről Szövetkezeti vezetőként dolgozott Súlyán József, a ma 56 éves vécéi gyökerű alpolgármester, aki megalakulásától tagja az önkormányzati képviselő-testületnek is, szülői ráhatásra, gyermekkorától kezdve vonzódik a mezőgazdasághoz. Ezért is végzi el először a mezőgazdasági főiskolát, majd képezi magát sokoldalú pénzügyi-gazdasági szakemberré. Méltó társa e tekintetben is felesége, akivel két gyermeket neveltek. Büszkék családi gazdaságukra, amelyet folyamatosan fejlesztenek. Súlyán úr karnyújtásnyira sem távolodott el a mezőgazdaságtól, ahol különböző vezető beosztásokban dolgozott. Szakértő szemmel láttatja a rendszerváltás után történteket, a tsz-ek szétverésétől, TÉSZ-ek (term'eltető és értékesítő szövetkezetek) szükségességéig. Értő módon magyarázza a Nemzeti Földalap intézményét, s reméli, hogy a földtulajdonosok felnőnek a feladatoldioz. Öt község falugazdásza A kecskeméti kertészeti főiskola gyümölcstermesztési szakán végzett háromgyermekes Pintér Gábor 1994 óta nemcsak Ipolyvecén látja el a falugazdászi teendőket, hanem a környező négy községben is. Mivel szülőhelye korábban a megyei bogyósgyümölcstermesztés fellegvára volt, a szakdolgozatát is ebből írta, de azt ő maga sem gondolta, hogy például az akkori 20-25 hektáros szamócatermesztési terület mára 5 körülire csökken. Ráadásul ez is csak annak köszönhető, hogy a mára már csak két komoly szakértelemmel és gyakorlattal rendelkező gazdálkodó maradt, ők pedig ezen kívül piros és fekete ribiszkét, valamint szedret, szilvát és meggyet is termesztenek. Otthonos és szeretetteljes iskola Knyazoviczkiné Dobos Julianna valaha földrajzkönyvtáros szakon végzett, és ennek megfelelően először a balassagyarmati könyvtárban kezdett el dolgozni, de hamarosan, 1982-ben jó alkalom adódott arra, hogy visszakerüljön szülőfalujába. Meghirdettek ugyan is egy tanári állást és ráadásul akkor ingyen telek járt ezzel, így természetesen itt is építkeztek. A valaha Drégelypalánkhoz tartozó körzeti iskola - melynek ’95-től igazgatója - 1990 óta önálló tanintézmény, igaz, csak alsós gyerekek járnak hozzájuk. A jelenleg 37 fős iskola hitvallása, hogy a község 6-10 éves gyermekei biztonságban a családhoz közel, otthonos és szeretetteljes környezetben nevelkedjenek. Ehhez az ön- kormányzat minden segítséget meg is adott, hisz jól felszerelt és ellátott termekben tanulhatnak a kisdiákok. Ám a jelenlegi önkormányzati megszorítások miatt az eddigi négy pedagógusból már csak hárman kénytelenek úgy eleget tenni az elvárásoknak, hogy az ne érintse a pedagógiai munka színvonalát. Személyre szabott gyógyszerellátás Czibulya Jánosáé, azaz Juditka 1976 óta gyógyszerészasszisztens, másfél éve pedig a Parajdi György vezette drégelypalánki patika ipolyvecei fiókgyógyszertárában dolgozik. Régi óhajnak tett eleget a község önkormányzata, amikor egy helyiséget biztosított erre a célra, így most már itt helyben és bárki azonnal hozzájuthat szükséges medicinájához, melynek főleg az idős emberek örülnek. Kis község lévén szinte mindenkit személyre szólóan tudják kiszolgálni a betérőket, hisz tudják, kinek mire van szüksége, így a megrendelés és azonnali szállítás is ehhez igazodik. Külön öröm Juditka számára, hogy az alma az ő családjukban sem esik messze fájától, hisz lánya Szegeden tanul vegyésznek és gyógyszerkutató akar lenni. ______________________________■ Lo urdes-i „kert” Hősi emlékmű Régi parasztház és magtár
