Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-13 / 262. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 FELSŐPETÉNY 2003. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK A Lókos-patak völgyébe települi a község. Ne­vét 1268-ban említették először az oklevelek. 1274-ben Csák nembeli Pósa Ha Ugrón királyi tó'lovászmester Zsadány nembeli Dénesnek ad­ta. A török hódoltság Idején a lakosság nagy ré­sze elhagyta és a 17. század végén az itt éld magyarok mellé szlovákok települtek az ország északi megyéiből. A falu középkori eredetű temploma Is el­pusztult a török megszállás Idején. A ma Is látható evangélikus templom 1784-ben I I épült. A községben magyarok és szlová­kok, Illetve három vallás, a római katoli­kus, az evangélikus és a baptista él együtt békességben. A baptista Imaház 1931- ben, a római katolikus templom pedig 1985-ben épüli. A falu szélén álló, nevelőotthonként működő volt Almássy-kastély építését 1902-ben fejez­ték be. A park természetvédelmi terület és el­lentétben más úrilakok kertjeivel, Igen jó álla­potban vészelte át az 1945 utáni évtizedeket. Különlegessége az óriás méretű tulipánfa, de több szép örökzöld és lombhullató facsoport Is fennmaradt. 1955-56-ban a kastély falai között raboskodott Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. ■ A nyugalom és a béke kis szigete A régmúltjából és jelenkori történel­méből is országszerte jól ismert nóg­rádi kisközség, Felsőpetény azon sze­rencsésebb települések közé tartozik, ahol a népességszám az utóbbi évek­ben sem csökken jelentősebben, hi­szen a minimális mértékű természe­tes fogyást jószerivel kompenzálják a Budapestről és környékéről beköltö­ző fiatal családok - köztük értelmisé­giek -, akik örvendetes módon gyer­mekek vállalására is hajlandóak. Pedig itt sem fenékig tejföl minden. „Ötven kilométerre és százötven évre va­gyunk Budapesttől” - mondja a polgár- mester asszony, aztán kifejti, ez alatt el­sősorban infrastrukturális helyzetüket érti, miszerint a település lakott külterü­leti részein még mindig nem rendelkez­nek egészséges ivóvízzel, a csatornázás­ba most fogtak bele, az úthálózatnak csak mintegy fele szilárd burkolatú. Éjt nappallá téve írják a pályázatokat, válta­kozó sikerrel. A lakosság összetételére jellemző a szlovák nemzetiség jelentősebb, a ci­gány etnikum kisebb aránya, és hogy három vallási felekezet él egymás mel­lett békességben. A foglalkoztatás szín­vonala helyben „kevésbé jó”. Budapest­re, Rétságra hagyományosan sokan elin­gáznak, ám a helyi munkaalkalmak le­hetősége szerény. Az „Agyag és Ásvány Kft.”, a „Margaréta Gyermekotthon” és az önkormányzat említhető e szem­pontból. Az előbbieknek köszönhetően kevés a regisztrált munkanélküliek szá­ma, őket közmunkaprogramokban igye­keznek foglalkoztatni, éves átlagban mintegy tíz fővel. Az óvodai és általános iskolai oktatás jó színvonalú, mindkettőben tanítják a szlovák nyelvet, utóbbiban a németet is. Az önkormányzat támogatásával, a bap­tista felekezet szervezésében második éve rendeztek sikeres angol nyelvi tá­bort, utóbbit 99 gyermek épülésére. Az orvosi, fogorvosi ellátás, az állatorvosi szolgáltatás megelégedésre megoldott. A kultúrházat most terve­Befogadták - igyekszik önmagát adni A 42 eves, több állami iskolai és más végzettséggel is rendelkező, mindössze négy éve az Alföldről Felsőpeténybe került, hétéves kislá­nyát házastársi kapcsolatban nevelő Papp Éva tiszteletdíjas polgármes­ter - mint mondja - elsősorban élettapasztalatának és empátiás kész­ségének köszönheti megválasztását. Örömmel és köszönettel vette, hogy viszonylag rövid idő alatt el- és befogadták, egyfolytában igyekszik is - jóllehet mindig „csak” önmagát adva - meghálálni a bizalmat. A kétségtelenül karakteriszti­kus személyiség - egyébként főállásában egyéni vállalkozó - kevés szabadidejét kapcsolatápolásra, kultúrálódásra, informatikára és olvasásra fordítja. FEISGPETENY 2083. ÉVI KQlTSÍGVETÉSf 3 202 Összesen: 69 298 E R zik felújítani, erre is pályázatot nyújtot­tak be. Az önkormányzat lakossági kapcsola­ta közvetlen. Falugyűlés, falunap, ünnepi rendezvények, megemlékezések, szüreti felvonulás, jótékonysági bálok, más kö­zös rendezvények az óvoda, az iskola, a „Romaring” kórus, a „Falu jövőjéért” közalapítvány, a felekezetek bevonásával és közreműködésével az együttlét nagy­szerű, közös, felhőtlen „fórumai”. Bízik a közigazgatás korszerűsítésében Az 51 éves Boróka László 1973-tól dolgozik a közigazgatás­ban. 1980-ban lett a nőtincsi közös községi tanács vb. titkára, majd a rendszerváltáskor ugyanitt körjegyző. Jelenleg is a körjegyzőségen dolgozik, amelyhez három tele­pülés - Felsőpetény, Nőtincs és Ősagárd - tartozik. Felesége pe­dagógus, gyermekük főiskolás. A képzett, közszolgálatban jár­tas szakember szerint Felső­petény költségvetési kondíciói hasonlóak a többi kistelepülésé­hez A rendelkezésre álló forrá­sok a működési kiadásokat is alig fedezik. Az önkormányzat­nak évről évre működési hitelt kell felvenni, melynek terheit mintegy tolják maguk előtt. In­gatlanok értékesítésből átmene­tileg lehetséges lenne a hiány fi­nanszírozása, ám ez megfonto­landó. Fejlesztési forrásokhoz csak pályázatok el­nyerésével jut­hatnának, ám az önrészhez is je­lentős pénz­összeg szüksé­geltetne. A jegyző elsősorban a közigazgatási reformban bízik, amely reményei szerint figye­lembe veszi a kistelepülések tarthatatlan helyzetét... ______■ N agyobb felvevőpiac kellene A falu határában működő, éppen ezért számos helybelit foglal­koztató patinás ásványbánya jó pár tulajdonváltáson és átala­kuláson ment keresztül a rendszerváltás óta, mire eljutott a mai, 4 fős menedzsment által vezetett Agyag-Ásvány Kft.-hez. Valószínű kevesen tudják, hogy a jelenleg hazánkban mű­ködő hét föld alatti művelésű bányából az egyik itt van, Felsőpetény mellett. A 200 milli­ós vagyonnal rendelkező cég két külszíni fejtéssel, agyagnemesí­tő, valamint őrlőüzemmel is rendelkezik, és az általuk előál­lított hét féle alapanyagból töb­bek között a szomszédos romhányi kerámiagyárat is ellát­ják csempe és burkolóanyagok, finomkerámiai termékek gyártá­sához szükséges ásványi anya­gokkal. Mint a régi bányász szakember, Kuris Mihály ügyve­zető igazgató elmondotta, saj­nos, ettől az évtől csökkenő vo­lumenben, és a valaha 300 em­bert is foglalkoztató bánya lét­száma a piaci lehetőségekhez igazodva mára már csak 33 fő, igaz a gépesítés foka is magas. Mind a cégvezetés, mind a kör­nyékbeliek bíznak az építőipar fellendülésében, hisz 10 millió tonna kutatott és kitermelhető ásványvagyonnal rendelkeznek, ami még több évtizedes jövőt je­lentene az itteni ásványbányá­szatnak. ■ Gyűjteményből múzeum? Részlet a helytörténeti gyűjteményből Laczkovszky Jánosné , Icuka néni 1957-ben került a faluba, ahol 35 évig volt az általános iskola tanítója, majd igazgató­ja. Megszerette tanítványait, a szülőket, az itt élő embereket. Megtetszettek neki a helyi szokások, kiváltképp a népvise­let. Elhatározta, egyszer majd létrehoz egy helytörténeti mú­zeumot. A házak padlásán is ku­tatva, sok-sok segítséggel, ön­kéntes „adományokkal” össze is hozott először egy népviseleti gyűjteményt, amit később hasz­nálati tárgyakkal, eszközökkel, bútorokkal gyarapítóit. Mostan­ság mindezek az önkormány­zattól kapott helyiségben nyúj­tanak szemet gyönyörködtető látványt. Egy nyolctagú - bá­bokkal imitált - család, három nemzedéket reprezentálva , nagypapitól az unokákig kel életre, az 1920-30-as évek nép­viseletében és a hagyományos I házi foglalatossá­gok: kukorica- morzsolás, gu- zsalyon és rok­kán történő fo­nás és más mun- * kák közepette. A * leendő falumú­zeumban - mert Icu néni szán­déka szerint, az önkormányzat támogatásával ez lesz a gyűjte­ményből - a múlt soha nem fe­lejthető értékei tárulnak majd fel a látogatók előtt.____________■ Arcok a településről Életét az óvoda aranyozta be Talán a Teremtő teremtette az óvodába Bahor Andrásnét: alighogy kinőtt onnan, máris visszakerült, 15 éves korában már dajkaként dol­gozott, s azonnal szívéhez nőttek a gyerekek. Ezért is képezte magát, elvégezte a kecskeméti óvónőképzőt, hogy aztán eddigi életének több mint kétharmadát - 1964-től nyugdíjazásáig már vezető óvónőként - szeretett apróságai között töltse. Nem hiába, hiszen szívvel teli nevelő munkájáért, felelősségteljes intézményvezetői tevékenységéért 1986- ban miniszteri kitüntetésben részesült. Még ettől is büszkébb azonban arra a szeretetre, tiszteletre és megbecsülésre, amiben - lépten-nyo- mon - ma is része van a községben. Korábbi életét az óvoda aranyoz­ta be, a mait családja, fia, menye, három unokája. A jóisten adta neki az életerőt Ha nem lámám és nem élvezném kifejezetten a tár­saságát, el sem hinném, hogy Hriagyel Andrásné, Zsu­zsi néni korántsem könnyű életének nyolcvanadik évé­hez közeledik, pedig tanúsíthatja ezt négy fia, hét uno­kája, egy dédunokája, meg az egész falu népe. Nehéz sorsa volt, ám - ahogy mondja - a jóisten adott neki erőt ahhoz, hogy mindig ott dolgozzon, ahol „legnagyobb a forint, hogy jól lakjon mindenki”. Gyermekkorától „része” a falunak, alapító tagja a „Rozmaring” kórusnak, melynek repertoárját az ő ma­gyar és szlovák népdalgyűjteményei teszik igazán hitelesen gazdaggá. Egyébként a közelmúltban - így mondja - „átment” üzletasszonyba: a fia szikvízüzemében „alkalmazottként” szódavizet árul... A szeretet szeretetet szül A katolikus hit kiinduló pontja, hogy Isten, mint mindenütt jelenlé­vő és mindenható lény, a vüág teremtője és rendjének fenntartója. Kö­rülöttünk meg elég nagy a rendetlenség. Csak nem a katolikus hit sze­rinti egyik rendteremtő tulajdonság, a szeretet hiányzik belőlünk? Szkepszist sugalló kérdésemre a 76 éves, Felsőpetényben 38 éve igét hirdető katolikus lelkész, Agócs István tisztelendő úr - telefonon ke­resztül, mert csak így értük el - nagyon határozott igennel válaszolt. Először is Isten szeretetére apellált, aztán a szeretet erejéről, szerepé­ről és fontosságáról beszélt. A szeretettől, mint a békés egymás mellett élés - sajnos, kiapadni látszó - forrásáról, pótolhatatlan pilléréről,, „prédikált”, mint teszi azt több mint kétszáz fős gyülekezetének tagjai előtt is. Arról, hogy a szeret szeretet szül... Nem életvezetési bölcsesség Szakács Tamás, a pécsi származású, eredetileg fizikus, aztán teológiai végzettséget szerzett lelkész az elmúlt év végén érkezett Felsőpeténybe, az itteni, több mint három­száz főt magában foglaló evangélikus felekezet élére. El­mondása szerint az egyház egy transzcendens valóságról tesz tanúságot, nem valamiféle életvezetési bölcsessége­ket igyekszik plántálni a hívőkbe. Ám arra is utal, hogy Is­ten akaratának, vagy a Jézusban való hitnek vannak olyan következmé­nyei és követelményei, amelyek a földi létben is meghatározóak. Ennek legtipikusabb összefoglalása a tízparancsolat, amelyet vallástól és feleke­zetektől függetlenül érdemes és illik ismernie mindenkinek. Hívta a baptista közösség Az ötgyermekes családapát, Egn Bélát a baptisták körében szokásos módon a hazai viszonylatban nagynak és népesnek számító, 70 fős közösség nyolc éve hívta lelkésznek Felsőpeténybe. A teológiát vég­zett vallási vezető a közeli Pencen is szolgálja az ottani közösséget, fe­lesége gyermekorvos, legkisebb lánya még alsós, legidősebb fia vi­szont már egyetemista. A hazai vidéki viszonylatban nagynak és né­pesnek számító közösség aktív hitéletet él, és kuriozitásnak számít, hogy a petényi baptista gyülekezetnek mintegy 15 tagja a hitélet mel­lett zenél is. így nem múlik el olyan jelentősebb egyházi ünnep, hogy az általuk majd fél évszázada megalakított fúvószenekar ne térzenével szórakoztatná a helyieket. ■ Pincesor ■ Világháborús emlékmű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents