Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)
2003-10-06 / 232. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 BOKOR 2003. OKTÓBER 6., HÉTFŐ Árpád-kori település a Cserhál hegyei között megbújó, aprócska falu: az oklevelek 1265-ben említették először. 1439-ben Buják várának tartozéka volt; ebben az évben nyerte adományul Báthory István. Az Árpád-korban a falu nem a mai helyén, hanem attól délre állt, s a Kisbokor nevet viselte. A név vagy a középkorban használatos „Bukur" személynévből, vagy pedig a bokor. azaz cserje szóból származik. A településnek már a XIII. században is volt temploma, ami a török időkben elpusztult. Romjai a mai temetőben állnak. A falu közelében még láthatók a XV. században épített vár maradványai: az erősség a sokkal jelentősebb Buják egyik előerődít- ménye volt. A falu a hódoltság idején valószínűleg nem pusztult el teljesen, hiszen 1715-ben öl magyar és öt szlovák, 1720-ban pedig öl magyar, valamint egy-egy szlovák és német háztartást írtak össze. Az evangélikus templom késő barokk stílusban épült a XVIII. század végén: 1863- ban, amikor a faluban nagy tűzvész pusztítóit, leégett. ___________;________»______ A z „első fecskék” a leendő múzeumfaluból „Hűvös Ezzel a találó szlogennel bizonyára többekben kelti fel az érdeklődést önmaga iránt a mindössze 135 lelket számláló kis község. Szép fekvése, jó - már-már alpesi - levegője ugyanis vonzó lehet a turisták, a városi emberek számára, akik viszont növelhetik a falu bevételeit, hozzájárulhatnak a működéshez szükséges anyagi háttér stabilizálásához, a tetemes költségvetési hiány pótlásához. Legalábbis így látja a helyzetet Dömsödi Gábor, a 2003. tavaszi pótválasztáson bizalmat kapott polgármester. Nyilvánvaló azonban, hogy a kellemes természeti környezet önmagában nem elég. Ezt megtalálják az emberek máshol is. Kell tehát valami érdekeset, valami különlegeset nyújtani ahhoz, hogy idegenforgalmi célpont legyen Bokor. Más lehetőség ugyanis aligha kínálkozik. Vállalkozások nincsenek, ipart nehéz teremtem, s a mezőgazdaságból sem igen lehet tisztességesen megélni a munkaképes korúaknak. A házak eladása völgy a Cserhát alján” ugyancsak nem járható út, mert állandó lakosság híján megbénul a község, nem lesz szükség iskolára még Alsótoldon sem. Marad tehát a turizmus, s annak is egy speciális formája: a múzeumfalu. A polgármester úgy véli, hogy - felhasználva a traktor- majális kedvező tapasztalatait - érdemes tovább gyűjteni és időről időre bemutatni a régen használt mezőgazdasági gépeket, a Magyarországon gyártott, de a forgalomból már kivont haszongépjárműveket. Az érdeklődők fogadásához azonban szükség van szálláshelyekre, s kifőzdére is, amely hét végeken a vendégeket szolgálná ki szerény, tájjellegű kínálattal, hétközben pedig az idős emberek étkezdéjeként működne. A vendégszobákat az épülő faluházban lehetne kialakítani, amennyiben - akár ön- kormányzati telkek eladása árán is - sikerülne pénzt szerezni a befejezéshez. Ugyancsak megfontolandó egy biciklitároló létesítése, hiszen - térségi látnivalókban gondolkodván - a kirándulók innen gyorsan elérhetik - egyebek Tévés személyiség a polgármester Ritka eset, hogy valaki - lévén közismert rádiós, televíziós újságíró, s tősgyökeres fővárosi lakos - egy piciny nógrádi faluba költözzön, és közszolgálatot is vállaljon. A 46 esztendős Dömsödi Gáborral ez történt. Jó tízéves szerelem fűzi a környékhez, s 3 esztendeje költözött családjával együtt ide. A közgazdász végzettségű polgármesternek két gyermeke van. 12 éves leánya a pásztói Dózsa György Általános Iskolába, 16 éves fia ugyancsak oda, a francia tagozatú gimnáziumba jár. Felesége pénzügyi szakember, sokat segít férjének minden elfoglaltságában. Dömsödi Gábornak - ahogyan fogalmazott - a családján, a gyermekein és a falun kívül mostanában egy újabb hobbija akadt: beleszeretett a veterán autókba. ÉH1 KÍHTQFTiönÉSF iWfWinppiKj mWm RMV9VMR ^RmMWIblR wAWp Közművelődés 9Q7 igazgatás 2763 ellátás 2434 pénzeszközátadás 5 786 Összesen: 231741R közt - a világörökségként jegyzett Hollókőt is. Az itt élő különböző generációk igényeire apellálva, mintegy az összetartást is erősítendő foglalkoznak a nyugdíjasok klubjának létrehozásával, közösségi programok (bensőséges hangulatú falunapok, táncestek, sportversenyek, vetélkedők) szervezésével, s folyamatban van - a volt tűzoltószertárban - az Internet-szakkör beindítása is. Ehhez pályázaton nyertek számítógépeket. Nagyon fontosnak tartják, hogy az itt élők jól érezzék magukat saját falujukban, senki ne kívánkozzon innen elköltözni. Szívén viseli a falu sorsát Hegedűs Pálné otthonában népművészeti babák „társaságában" 1990-ben választották meg először önkormányzati képviselőnek Hegedűs Pálnét, s azóta mindig tagja lett a testületnek. Noha már nem tartozik a fiatalok sorába, ellátja az alpolgármesteri teendőket is. Nem véletlenül nevezik - ahogyan ő mondja - „mindenki Marka nénijének”. Mihalik Máriaként anyakönyvezték, de szlovák származása miatt az „i” betű gyakran lemarad a nevéből. Ezért azonban nem haragszik, sőt büszke rá, ha Markának szólítják s annak is, hogy idevalósi. Egy negyedszázadot élt ugyan Pásztón, de mindig visszavágyott a szíve, s immár annak is mintegy húsz esztendeje, hogy visszaköltöztek szülőfalujába. Jó érzés számára, hogy az egész család itt él, egymáshoz közel. Olyan típusú ember, aki nemcsak magával és közvetlen szeretteivel törődik. Szívén viseli a nagyobb közösség gondját-baját is. Az értékek megőrzése, az ösz- szetartozás érzésének erősítése szándékával szervezte meg - jó tíz évvel ezelőtt - Bokor hagyományőrző csoportját. Rendszeresen felléptek különböző fesztiválokon, kulturális bemutatókon. Szlovák és magyar dalokat énekeltek például Bánkon és Sámsonházán is. Sőt, az önmaga által átélt élmények és saját fantáziája alapján „forgatókönyvet” írt a fosztás, a lakodalmas és a keresztelő színpadi megjelenítésére is. Néhány éve már nem működik ugyan a csoport, de Hegedűs Pálné még mindig aktív. Nemrégen helyben is, Hollókőn is beöltözött népviseleti ruhába és a beállt a fiatalok közé, hogy bemutassa faluját, tekintve, hogy - ahogyan mások jellemzik - jó a „beszélőkéje”. Lakásában ott sorakoznak a népviseletes babák is, amelyek ugyancsak őrzik a hagyományos kultúrát. A kis község nagy gondjának látja, hogy helyben nincs, illetve nagyon szűkös a munkalehetőség, az önkormányzat pedig nem részesül megfelelő támogatásban. Ennek ellenére bizakodó és örül minden olyan kezdeményezésnek, mint amilyen a közelmúltban rendezett jó hangulatú falunap volt. A gyermekek vetélkedtek, a felnőttek süteménysütő versenyben mérték össze tudásukat, a közösen főzött őzpörköltet pedig együttesen fogyasztotta el a falu apraja-nagyja. Arcok a településről Tekintélyes világi felügyelő A községben a legtöbb ember evangélikus vallású. Kisebbségben vannak a baptisták - bár nekik helyben is van imaházuk - és a katolikusok, akik viszont a szomszédos Kutasóra járnak templomba. Az evangélikus egyházközség - amelyhez Bokor, Cserhát- szentiván és Kutasó tartozik - világi felügyelője Krátki György egyéni gazdálkodó, aki nagy tekintélynek örvend a hívek sorában. Nem véletlenül, hiszen sokat tesz a gyülekezet érdekében. Gyermekkora óta rendszeres templomjáró, 1990-től tölti be ezt a tisztséget, amióta Budapestről hazaköltözött szülőfalujába. Jól együttműködik az egyházi vezetővel, a terényi lelkésznővel, Fabulya Hildával, aki vasárnaponként 13.30 órakor tart istentiszteletet a helyi templomban, az Alsótoldi Körzeti Általános Iskolában pedig hittant tanít a Bokorból átjáró gyerekeknek is. Krátki György megelégedéssel nyugtázza, hogy a közelmúltban egyházmegyei pályázat révén sikerült a harangot villamosítani, számítógép-vezérlésűvé alakítani s ezzel kiváltani a harangozó fáradtságos fizikai munkáját. Ugyancsak jó szívvel említi, hogy az önkormányzat rendben tartja az egyébként egyházi fenntartású temetőt. Harmincöt évig harangozott Alig néhány napja hagyta abba napi elfoglaltságát Mihalik Józsefné. Ó volt a helyi evangélikus templom harangozója. 1968-ban férjétől „örökölte”, s harmincöt éven át végezte e munkát, a most 73 éves asszony. Pedig nem volt könnyű naponta kétszer - délben és sötétedkor - létrán felmászni a toronyba és működésbe hozni a nehéz harangot, s két megállással elkon- gatni rajta - ahogyan mondta - három „versecskét”. A vasárnapi istentisztelet előtt és a halottak búcsúztatásakor három harang szól, ilyenkor a lánya is besegített a harangozónak. Ugyancsak a férje - amíg élt - és a család valamelyik másik tagja vette át e szerepet, ha Mihalik Józsefné beteg volt, vagy - nagy ritkán - egyéb teendője akadt. Ugyanakkor tízéves dédunokája már fel sem akart menni a toronyba, olyan nagy ott a zúgás. A harangozó elégedett „utódjával”, a villamosított szerkezettel. Egyelőre még gyakran eszébe jut: itt az idő, mennie kell harangozni. Érthető, hiszen a több mint három évtizedes rendszeres tevékenység berögződött életvitelébe. Mihalik Józsefné szerint több embernek kellene templomba járnia. A munka - amire sokan hivatkoznak - úgyis megvár mindenkit. Szlovák gyökerű a falugondnok Szepes Péterné tíz éve vezeti a falugondnokságot, a tavalyi helyhatósági választásokon a szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke is lett. Alig győzi sorolni, hogy kettős funkciójában miféle teendőknek kell eleget tennie. De - mint mondja - örömmel csinálja mindkettőt, hiszen örökmozgó természetének az ilyenfajta sokrétű foglalatosság felel meg. Ennél fontosabb azonban a helyiek véleménye, amely szerint „jó, hogy van egy Arankájuk.” A korábbiakban számos munkakörben - volt könyvelő, pénztáros, telepvezető a termelőszövetkezetben, óvodában gondozó, gyermekintézményben élelmezésvezető - megmérette magát Szepes Péterné, s most - ebben az összetett feladatkörben, amelyet falugondnokként lát el - nagy hasznát veszi előzetes ismereteinek, az évek során felhalmozott tapasztalatainak. A szociális gondozás már eleve sokrétű munka, hiszen az orvoshoz viteltől, a gyógyszerkihozatalon át, a bevásárlásban való segítésig, megannyi folyamatot magában foglal. De a falugondnok végez hivatali ügyintézést is, és nem utolsósorban ő maga ül a mikrobusz volánja mellé, hogy a nehéz hegyi terepen fuvarozza a betegeket, az időseket, a rászorultakat. Mindenkit jól ismer a faluban, hiszen tősgyökeres helyi lakos, már szülei is itt látták meg a napvilágot. Bizonyára e gyökerek is szerepet játszottak abban, hogy az elmúlt évben a háromtagú szlovák kisebbségi önkormányzat elnökének választották meg. Az ősök 1690-től kezdve a 18. század első két évtizedében telepedtek le Bokorban. Sokáig csak szlovákul beszéltek az itt lakók, 1930-ig csak így tartották az is- _ tentiszteletet is, mostanra azonban már sokat kopott' C _____JT/, ' ,9 ~ A kisbusz volánja mellett is jól érzi magát Szepes Péterné m a nyelvtudás, jobbára csak az idősek használják, értik a szlovákot. Ezért a kisebbségi önkormányzat egyik feladatának tartja az anyanyelvi kultúra felelevenítését, a hagyományok őrzését, terjesztését. Szepes Péterné - aki néhány évvel ezelőtt Vanyarcon már elvégezte a szlovák népfőiskolái tanfolyamot - maga is úgy döntött, hogy nekifog a nyelvtanulásnak, megújítja tudását. Az alsótoldi iskolában pedig - ahová a helyi gyerekek is járnak - kezdeményezik egy szlovák szakkör indítását Fabulya Hilda, terényi lelkésznő vezetésével. Az első ízben megválasztott kisebbségi ön- kormányzat - bár még magán viseli a „T” betűt, azaz ismerkedik a lehetőségeivel, feladataival - segített a falunap megrendezésében, támogatja az iskolai rendezvényeket, s törekszik jó kapcsolatokat ápolni az egyházakkal is. S ha ennyi hivatalos munka és a családi elfoglaltságok mellett még mindig marad szabad ideje Szepes Pétemének, akkor egyéb képességeinek is hódol: pél- dául tányérokat fest._________________________■ „Ezermester” közmunkás Ottjártunkkor volt az utolsó - legalábbis ebben az évben - munkanapja Németh András közmunkásnak és másik négy társának. Márciustól szeptember végéig fizette őket az önkormányzat. Feladataik sorában a legfontosabb a falu tisztán tartása volt, dolgoztak a vízlevezető árkoknál, az útszéleken, a vízműnél, a temetőben, a játszótéren, a sportpályán is. A közösségi háznál is közreműködtek annak idején. Az „ezermester” - eredeti szakmája szerint bánya-elektro- lakatos - Németh András azonban nem fog unatkozni az őszi, téli hónapokban sem: otthon a „háztájiban” gazdálkodik. Németh András (balra) és társai az elmúlt napokban újították fel a faluközpont kútját is
