Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-04 / 231. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 RÁKÓCZIBÁNYA 2003. OKTÓBER 4., SZOMBAT Rákóczibánya Nógrád megye északkeleti ré­szén, a Kazár-patak mentén fekvő, földrajzilag jél elhatárolt település. Északon Kazár, Keleten Nemtl községekkel, míg délről és nyugatról Bátonyterenye klsterenyel településrészévei határos. A 2002-es adatok alapján Rákóczlbányán 664-en élnek, a 18 év alatti fi­atalok száma 109 lő. A település első írásos emlékei 1837-ből valók, Fényes Elek statiszti­kus és földrajztudós, az MTA levelező tagja könyvében így emlékezik: „Hajdan Itt Rákóczi­nak pompás kőépületje volt, a falu végén Nemtl felé, hol most a kender földek vannak." Rákóczibányán 1858-ban kutattak először szénlelőhelyek után amely később nagyban meghatározta a település további (ejlődését. A település létrejötte gyakorlatilag a bányászat­nak köszönhető. Nemti és Homokterenye hatá­rában először 1881-ben nyitott bányát az Észak-magyarországi Kőszénbánya Részvény- társaság, s az először Nemtibányatelep névre hallgató bányakolónia a „Kalapat-dőlőben” épült fel. 1932-ben mint Nemti község külterü­leti lakott helyét Horthy-telep néven törzsköny­vezték. 1945-ben a település a Nemlibánya ne­vet kapta, majd a lakók kezdeményezésére, többéves huzavonát követően 1948. decembe­rében Rákóczi-bányatelep néven jegyezték be, s Kisterenyéhez csatolták. Az itt élők kezdemé­nyezésére 2001-ben Rákóczilelepen megala­kult egy előkészítő bizottság amely a település- rész Bátonyterenye városától való elszakadását volt hivatott előkészíteni. Rákóczibánya lakói népszavazáson nyilvánították ki véleményüket a leválásról, a miniszterelnök határozata 2002. október 20-án lépett életbe, ekkor választott először Rákóczibánya önálló polgármestert és képviselő-testületet. A község temploma Palóc porta: ma már ritka emlék A település postájának épülete ■ Az önállóság más mentalitást követel Rákóczibánya Salgótarjántól délre, légvonalban alig több mint tíz kilo­méterre, a Kazár, Nemti, Kisterenye települések által alkotott három­szög mintegy mértani középpontjá­ban található. Nem véletlen tehát, hogy a sokáig hányatott sorsú tele­pülés jószerivel mindegyik előbb említett községhez tartozott már. Sőt, 1989-től a négy településből ki­alakított, és városi rangot kapott Bátonyterenye külterületévé vált, semmivel sem kevésbé kiszolgálta­tottan, mint korábban. Ezen a nem kívánatos állapoton kí­vánt változtatni a lakosság döntő több­sége, amikor 2001 áprilisában a Bátonyterenyétől való leválásra szava­zott. Rákóczitelep Rákóczibánya néven a 2002. évi önkormányzati választások napjától - október 2-től - története so­rán először önálló településsé vált. A korrekt leválás ellenére is súlyos örök­séget vett a nyakába és hordozza ma­gával teherként ma is. Ezek közül a legdrámaibb, hogy a gáz nincs beköt­ve, a szennyvízelvezetés nincs megold- . va, az utak is javításra szorulnak, míg a közvilágítás már az új önkormányzat­nak köszönhetően fényesedett ki. Eb­ben a kritikus helyzetben a fő célkitű­zés csak a meglévő értékek megőrzése és a fokozatos, szelektív fejlesztés le­hetett. Az előbbiekhez tartozik a 30 fé­rőhelyes óvoda és az idősek otthona is. Ugyanakkor az 59 iskoláskorú gyerek Kazár és Kisterenye iskoláiba kényte­len járni. Kihelyezett orvosi ellátás biz­tosítva van, ellentétben a fogorvosival. Az ellátást három bolt és egy vendéglá­tó biztosítja. A lakosság az 1970. évi 1001 főről napjainkra 664 főre csök­kent, miközben fokozatosan öregszik is. Biztató, hogy a születések száma el­fogadható. A munkaképes korú népesség jelen­tős része munkanélküli. A legnagyobb foglalkoztató az önkor­Problémaérzékeny polgármester A Rákóczitelepen nevelkedett 47 éves Bencsik Ernő pályafutása nyi­tott könyv faluközössége előtt. Nem véletlen, hogy az először önálló település polgármesterévé választották 2002-ben. Pályaképe változa­tos: szakmákat és rendőrtiszti képesítést szerzett, több munkahelyen és munkakör­ben is megmérettette magát. Emberismerete, empátiás készsége, problémaérzé­kenysége predesztinálták arra, hogy Rákóczibánya első embereként egy élhetőbb település vízióját valósítsa meg. A családjára - három gyermekére és két unokájára is - büszke polgármester szabad idejében az erdőt járja. lMRÉNAM. íi KIÜSÉWHfSÍ Összesen: 57175 ER hmm mmmmwmmmmmwmmm mányzat: közmunkaprogramok kereté­ben vonják be a feltételeknek megfele­lő, dolgozni akaró munkanélkülieket. Az önállóság az önkormányzat és a lakosság részéről is más mentalitást, fe­lelősségteljesebb magatartást kíván. Ennek jegyében készül a község rende­zési terve is, amelynek fő célkitűzése egy élhetőbb lakókörnyezet megterem­tése, nevezetesen a gázbevezetés, a szennyvízelvezetés és a közterületek emberarcúvá formálása. A szülők tisztelik, a gyerekek szeretik Kulákné Bányai Ilona - vagy ahogyan itt ismerik: leu óvó né­ni - idestova harminc éve gon­doskodik a „Vadvirág” óvodába mindenkor járó, csetlő-botló csemetékről. 1974-ben kezdte - akkor még képesítés nélkül - óvónői pályafutását, hogy aztán diplomát szerezve gyakorolja gyermekkorában megálmodott hivatását. Az önállóságot kapott község immár vezető óvónője- ként - kolléganőjével együtt - 28, 3-7 éves korú gyermek min­dennapját igyekszik elviselhe­tőbbé és boldogabbá tenni. a j juttatásokkal I gyarapítsa az ön- • kormányzat által egyébként biztosított óvodai alapfelszereltséget. Az óvodások többsége hátrányos helyzetű, a szülők jó része nem dolgozik. Mégis dicséri őket Icu óvó néni mert többségük mindenkor segí­tőkész szülőnek bizonyul. Az óvoda egyébként bármely városi hasonló intézménnyel felveszi a versenyt. Felszereltségben, kor­szerű programok megvalósításá­ban egyenértékűek másokkal, a komfortérzés biztosításában, szeretetátadásban talán többek is. A kis intézmény vezetője vall­ja: „a gyerekeknek a játék, a biz­tonságérzet a fontos, nekem pe­dig, hogy szeressenek idejárni, úgy mintha hazajönnének.” E hitvallásának is köszönhető talán, hogy képviselőnek és a szociális bizottság elnökének is megválasztották. ___________■ E mlékképek az egykori Rákóczitelepről A Nógrád című napilap - hír­lapunk jogelődje - 1970. au­gusztus 1-jei számában „Rákó­czitelep és Szúpatak, a külterü­let” címmel egész oldalas össze­állítást közöl a két, akkor Kisterenyéhez tartozó település mindennapi életének néhány jellemző vonásáról, örömeiről és gondjairól. Két Rákóczi­telepről szóló írás részletét idéz­zük most fel - emlékképként. „Rákóczibánya évekkel ez­előtt Nógrád bányász-szak­munkásképzésének fellegvára volt. A nagybátonyi vájáriskolá­sok itt ismerkedtek meg a szak­ma fogásaival. Itt szerezték meg az elméleti képzés mellé a gyakorlati tapasztalatot. Volt ez a bánya országos vetélkedő színhelye is. A vájártanulók legjobbjai itt mérték össze tu­dásukat, felkészültségüket. Át­meneti időre már kétszer is le­állították, sőt még gombát is termeltek vágataiban. Aztán új­ra nyitották. Ma a mizserfai bá­nyaüzem keretein belül 60-65 vagon szenet ad...” „Frissen festve, takarítva vár­ta a tanév kezdetét Rákóczi­bányán az iskola. Több mint 150 alsó és felső tagozatos tanu­ló kezdte itt meg a munkát szep­tember első napjaiban. Ihász József, az iskolaigazga­tó kissé nyugtalan. Az összeszo­kott, jó tantestület most megfo­gyatkozott. Három kismamával nem számolhatnak az új tanév­ben. Nincs minden rendjén a felszerelésekkel sem...” Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Azt, hogy - még ha közhely is - régi szép idők! Működött, ter­melt a bánya, nem volt munka- nélküliség. S hogy az iskolában „nincs minden rendjén a felsze­relésekkel sem...”? Ma iskola sincs. Ez sincs rendjén... Arcok a településről Fiatalember fókuszban Amikor a ma 32 éves, tősgyökeres rákóczibányai Ja­kab Gábor autógyártó gépészmérnöki diplomájával a zsebében, 1993-ban Győrből hazatért, aligha gondol­hatta, hogy e környéken munkát talál szakmájában. Eszébe juthattak diákköri kacérkodásai versekkel, ki­sebb dolgozatokkal, s az éppen akkor induló napilap­nál újságírásra adta fejét. Ki is tartott ott, mígnem 1997- ben be nem csukták kapuit. A médiától nem pártolt el, átment a Rádió Focushoz, amelynek már újságíróként is szállította a megyei híreket. Közben dolgozott a Duna TV-nek, híradózott az MTV miskolci körze­ti stúdiójának. Utóbbiakat csak akkor adta fel, amikor a rádiónál fó­kuszba került és szerkesztő lett. Csak végezte dolgát szüleitől örökölt tisztességgel. Édesapja másik örökségének, a közéletiségnek is igyek­szik megfelelni: 1998-ban a bátonyterenyei önkormányzat képviselő­jének, 2002-ben szülőfaluja alpolgármesterévé választották. Képvise­lőként - immár a közélet fókuszában is - először Rákóczibánya önál­lóvá válása érdekében lobbyzott, alpolgármesterként pedig azon mun­kálkodik, hogyan lehetne felzárkóztatni a kisközséget legalább arra a szintre, amelyen a hasonló nagyságú és adottságú települések vannak. Hobbija az ezermesterkedés Az Erdélyben született, 74 éves Gagyi Zsigmond a kényszerű áttelepülés után az ország több részén is megfordult, mígnem 1941-ben Kisterenyén állapodott meg. '57-ben megnősült, Rákóczitelepen kaptak la­kást a bányától, ahol dolgozott. Esztergályosként a szükséges javításokat végezte a bányai gépeken. Ne­héz körülmények között éltek, két gyermeket nevel­tek fel, ők Nagybátonyban élnek családjukkal. Zsiga bácsi 1997-ben elvesztette szeretett feleségét és azóta egyedül él. Amikor aktív idejé­re emlékeztetem, azt mondja mindenre szívesen gondol vissza, mert a munka neki olyan volt, mintha hazament volna. Ma is ezermester­kedik, ezért is szered, ismeri őt mindenki a településen. Zsiga bácsi órától kezdve a háztartási gépekig mindent megjavít. Egyszer össze­számolta, 26 szakmában végzett valamiféle munkát. Tanult szakmá­ja szerint esztergályos, lakatos és gépkezelő. Legutóbb körfűrészeket élezett valakinek. Van egy kis házi gyártmányú esztergagépe, no meg egy egész szerszámarzenálja, mind maga gyártotta. Manapság már nem jár le a településre, de azt tudja, hogy amióta a mostani pol­gármester van, érezhető változások történtek a településen. Szociális érzékenység: jeles Medve István 1935-ben kazári bányászcsaládban szü­letett. Az elemi, illetve az általános iskolában jól tanuló fiú a tarjám közgazdasági technikumban jeleskedik, 1953-ban sikeresen érettségizik. Egerbe jelentkezik, de ösztöndíjjal a bukaresti pedagógiai főiskolán köt ki, ahol három évig tanul, de rajta kívül álló okból nem állam­vizsgázhat. Előbb Kazáron, majd a mizserfai bánya­üzemnél munkaügyi előadóként dolgozik. 1970-ben iáemelik: Salgótar­jánba a bányatröszthöz kerül. 1970-73-ban a közgáz egyetemen felsőfo­kú szakképesítést szerez, 1974-től a szénbányák vállalat munkaügyi és szociálpolitikai osztályvezetőjének nevezik ki. Időközben, 1962-ben megházasodik, s ma már igencsak büszke többdiplomás lányaira és két unokájára. Ötven évig tanult és tanított. 1988-ban 35 évi munkaviszony­nyal és számos kitüntetéssel nyugdíjba megy, de nem pihenni. Betölti korábbi közéleti funkcióit, elnöke a szakszervezetek megyei társada­lombiztosítási tanácsának. Részt vesz a település leválásának előkészíté­sében, 2002 október végétől önkormányzati képviselőként kamatoztat­ja felkészültségét, szociális érzékenységét. Hobbija az emberekkel való foglalkozás, no meg a horgászás, keresztrejtvényfejtés. ____________■ Egykor t isztelt „relikviák" kaptak helyet a szoborparkban .. . At? fi ............■ ■■ M ai kép Rákóczibányáról: ebéd az öregek napközi otthonában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents